Mi a véleményetek az eutanáziáról? (beszélgetős fórum)
A beteg állatot elaltatja az állatorvos. Nekünk embereknek ehez nincs jogunk. A kínok közt fetrengő beteg kap még egy adag morfiumot, hogy ne hallja senki hogyan üvölt a fájdalomtól.
Pedig van amikor nincs tovább. Tudja az orvos, tudja a beteg, tudja a hozzátartozó.
De életre, szenvedésre ítélünk. Mert rendkivül emberségesek vagyunk...
Nincs ez így jól.
Én sem szeretnék ítélkezni messze álljon tőlem,de a beszélgetés még nem baj.
Szia jó éjt neked.
:)
Köszönöm,de nem tudom és nem tisztem megítélni , hogy ez-e a helyes, avagy követendő meglátás, én csak így gondolom, ennyi.
És tudod nagyon sok ilyen gondolkodású ember kellene mint te,vagy én.
Szia
igen ha mernének róla beszélni az emberek nem lenne ennyire idegen a téma.
Aztán mindenkinek szíve joga eldönteni élne vagy nem élne a lehetőséggel.
De még szerintem itt Magyarországon azok gondolkodnak el igazán erről akinek volt már a környezetükben haldokló ember aki a kínok kínját élte át.
És ebben nincs is semmi baj,mert minél kevesebb ilyen ember legyen de nekik is tudni kell hogy ez nem szép látvány mikor az ember a halálért könyörög.Vagy ott fent a nagyoknak kellene ezt másként csinálni,s nem mindig rosszindulatúlag azt mondani hogy vissza élés lenne belőle.
Ezt oldják meg jó törvénnyel.
Így is van, senkinek ne kelljen sem átélni, sem pedig megtapasztalni, milyen az, mikor nincs segítség az életre, de nem jön a megváltó halál sem.
Sajnos nekem is volt olyan ismerősöm aki egy egész hétig haldoklott és jajgatott, mire meg tudott halni.
És azt ne mondja nekem bárki is, hogy ez így emberhez méltó halál, mert nem az.
Ezen kéne elgondolkodni, és nem csak hogy gondolkodni, de beszélni is kéne róla, ebben is igazat adok Neked.
De még annyit hogy segítettem volna neki ,ha módomban állt volna mert a látvány az borzasztó volt.Ne kerüljön senki ilyen helyzetbe se betegként se hozzátartozóként.Akkor lenne a legjobb.
Szia
Szia!
Tudod még az a baj hogy Magyarországon erről nem akarnak beszélni.Pedig igenis kéne.Ha igazi erős tőrvény születne erről az egész dologról talán nem hatalmasodna el,s nem élnének vissza vele.De a méltó halál mindenkinek jár.
Sajnos volt bennem részem közvetlen közelről mikor tudtuk s az orvos is azt mondta nincs mit tenni egy két nap vagy talán egy hét,Sajnos a látványa s a szenvedése jobban megviselt bennünket s álltunk tehetetlenül.Ő pedig zokogott a kíntól sokszor, az utolsó napokban pedig magánkívül volt.
De furcsa érzés ha belegondolok hogy ha azt mondták volna ott hogy én döntsek hogy segítsék e át a túlvilágra lehet megijedtem volna.
Kellene hogy beszéljenek róla emberek,s nem lenne idegen senki számára.DE MÉG AKKOR IS ÉSSZEL S NEM ÉSSZNÉLKÜL.
Szia, látod szerintem azzal van itt a legnagyobb difi, mármint az ésszel.
Mert ha a gyógyíthatatlan testi bajban szenvedő halálára rábólintanak, akkor a kezelhetetlen lelkibetegek is jöhenének( jogosan) hogy ők hol vannak, legalább akkora baj és szenvedés a pszichés , mint a fizikális, és sokszor őket se tudják eredményesen kezelni, netán meggyógyítani.
Ide kéne az ész és valamiféle racionális szabályozás, de az ember nem Isten, vagy Mindenható, hogy dönthessen, ki "mehet", és kinek kell maradnia.
Egyébként nagyon egyetértenék az eutanáziával abban a formában, ahogy némely külföldi országban végzik. Emberséges és emberhez méltó halál jár(na) mindenkinek, akin orvosilag már nem lehet segíteni, csak a kínjait nyújtani.
Ma mao.-gon törvény tiltja a kegyeshalált.
Azonban történt egy anyuka esete nem emlékszem pontosan mikor beteg volt a lánya, halálos napjai voltak hátra és hozzásegítette a halálhoz.
A tette után, kegyelemért fordult a közt.elnökhöz, megkapta.
Nehéz kérdés. De foglalkoztat. Azt vallom mindenkinek emberi joga eldönteni azt hogy mikor és milyen körülmények közt nem akar ebbe a testben tovább élni. Ezt az egom mondja, aki naponta lát gyógyithatatlan, betegeket,akinek fájdalmát semmi sem csillapitja már,és méltatlan körülmények közt várják a megmentő halált.
Nem kapnak emocionális segitséget, sőt sokszor a kétségbeesés és a bizonytalanság, a félelem is jelen van, de a fájdalmuk fizikai sikon akkora hogy mégis vágyják a halált.
A dolog másik oldala spirituális, karmikus.
Miszerint sem a születést sem a halál időpontját nem szabad befolyásolni,mert az saját spirituális fejlődésünknek szab gátat. Épp ezért a programozott császármetszések is a karma szerint megtörik az egyén spirituális útját.Hisz mindenkinek elrendeltetett a kezdet és a vég.
Most az utobbi években az emberek spirituális fejlődése, fogékonysága e dolgok iránt felgyorsult. A mostani generáció már ebbe nő fel, a régi generáció pedig tapasztalja hogy azt amit éveken át anno a dogmákba zárt világ megkövetelt a neveltetést illetően ,az már nem mindig úgy van mint hitték.
Mi pedig azt gondolom vagyunk a "hídgeneráció" Aki összeköti a két parton levő generáció közt a szakadékot.
Én igazán a hivatásomat tekintve nem szívesen látom ha a beteg haldoklik,szenved, de ebben mindenkinek magának kell döntenie hite ,beállitottsága szerint. Viszont a spirituális fejlődésem olyan szakaszába kerültem amikor úgy érzem ebbe nem avatkozhat bele semmi csak a sors.
De nem éltem át ilyet olyan embernél aki közel áll hozzám, és ez igy más nézőpont. Ha benne lennék, átélném, látnám a fájdalmát annak akit szeretek akkor lehet nem igy gondolnám.
De már e téren is vannak kezdeményezések, és ez a HOSPICE HÁZ. Ami szerintem az én elméletemet megtestesiti.
maximálisan az eutanázia mellett vagyok...
ha már a születésünkről nem dönthetünk ,legalább a halálunkat választhassuk meg ha abban a helyzetben vagyunk,ha meg nem vagyunkm akkor had dönthessen valaki más ...de ne az orvosok határozzák meg,hogy mikor halhatunk meg egy gyogyithatatlannak tünő betegségböl...
Ez ám benne a fonákság, megtalálni azt a pontot, amikor még annyira tudatodnál vagy hogy beszámíthatónak tarthassanak, de beteg vagy annyira, hogy egészen bizonyosan meg fogsz halni x. időn belül.
Én azt gondolnám jónak, hogy ezt is lehessen jó előre nyilatkozatban rögzíttetni ügyvéddel, akkor , mikor az ember még jól van, semmi komoly baja.
Visszavonni meg természetesen bármikor lehessen, ez egyértelmű.
Lattatok mar a Belso tenger cimu spanyol filmet? Pont errol szol.
Egy fiatal srac beleugrik a tengerbe egy sziklarol, a viz meg epp visszahuzodik. Az egesz eletet agyban tolti, es kuzd azert, hogy meghalhasson. Vegul egy barat segit neki.
Jo film
Egy ismerősöm édesapja most halt meg gégerákban. Szinte elfogyott, 30kg volt összesen iszonyatos fájdalmakkal. Szomorú dolog a halál, de ez már mindenkinek megváltás volt.
Egy másik ismerősöm mesélte, hogy az apja tudatosan halasztotta el magát, ha létezik ilyen, mert már nem akart élni a fájdalmaival. Önmagán segített.