Mi a véleményetek az eutanáziáról? (beszélgetős fórum)
És ha a gyerekednek semmi esély nem lenne, gépek tartanák életben. De belenézne a szemedbe...
Élnél az eutanáziával, ha tehetnéd?
A bukaresti babák márnemélnek sajnos. Nem tudom elképzelni sem mit éltek át a szüleik... De ez most már róluk szól, hogy hogyan folytatják az életüket egy ilyen tragédia után. Amit nem biztos, hogy megérdemeltek (SŐT) de ezáltal erősebbek vagy éppen gyengébbek lesznek. És ezt nem a sors dönti el, hanem az akaratuk.
az ember egyrészt teremtmény, Istennek az alkotása, kreatúrája, és mégis, aki valami disznóságot csinál, felelõsségre vonatik Isten által, aki õt ilyenné teremtette. Úgyhogy a determináció, a szabadság alapkérdések. Ugyanis, ha szabad az ember, akkor felelõs magáért, akkor lehet bûnösnek nyilvánítani, és lehet felelõsségre vonni. Ha viszont nem szabad, hanem determinált, illetve meghatározott egy isteni akarat vagy bármilyen transzcendens erõ által, akkor nem lehet felelõsségre vonni, nem lehet bûnössé nyilvánítani. Felel az ember magáért, vagy nem felel? És itt minden emberi megoldás csõdöt mond.
Isten nem adott volna nekünk szabad akaratot, ha ezután is csak az Ő akarata szerint cselekedhetnénk. Ennek igy nem lenne értelme. És a megaláztatás, fájdalom, stb... Mindenkinek olyan élete van/volt amilyet megérdemelt. Te magad tetted olyanná az életedet, amilyen lett. Mondj egyetlen egy okot ami meggátolt abban hogy változtass a nyomorodon!
Dehogy kötözködöm!
Csak nem hiszem, hogy a történések attól függenének, hogy megérdemeljük vagy nem érdemeljük meg azokat.
Ezért írtam olyan példát, ahol semmiképpen nem az érdem függvénye volt a tragikus kimenet.
Mintha valami mindentudó, spiritualista lennék...
Rossz lehet elevenen elégni. A következményeit viszont az életben maradottak szenvedik el. Szerintem nem olyan komplikált gondolat.
És mivel a lélekről beszéltem : a babák lelke megnyugodott, a szülőké kevésbé...
Remélem érted. Vagy csak kötözködsz?
Bírom, hogy olyan kötözködik, aki sosem ír álláspontot és csak azért jön be, hogy beszóljon, csűrjön-csavarjon.
Bocs, de mégegyszer visszatérek erre a témára.
"És ott igazán az anyukák szenvedtek/szenvednek" írod.
Gondolod, hogy az újszülöttek nem szenvedtek igazán? Miközben élve elégtek? Mégis mi oka lehetett az ők szenvedésüknek? És mi értelme?
A szabadgondolkodó olyan személy, aki a dolgokról való véleményét tudományos alapokra és logikai megfontolásokra alapozza, szemben a hagyományokkal, tekintélyekkel és dogmákkal.
:D Akkor végleg ne kapcsold be az övet
Pont ez a lényeg, hogy javarészt TE irányítod. Kereszteződéseket dob eléd és TE döntöd el, hogyan tovább.
Lehet b@szogatni, gúnyolódni. Ne kösd be magad.
Úgy döntöttem, hogy holnaptól nem fogom bekapcsolni a biztonsági övemet, és a gyereket sem ültetem biztonsági gyerekülésbe.
A sorsunkat úgy sem kerülhetjük el...
Igen, a halál beállt, így a lelkük tovább ment. Vagyis ők.
Amit bemásoltál, azt tudom most is csak mondani.
Senkinek sincs ezekre konkrét válasza. Szerintem egyrészt emberi felelőtlenség, másrészt rengeteg más. OKA volt, hogy megtörtént. Miért? Ki hogy éli meg : ez a Sors akarata.
"Nekik ilyen hamar tovább kellett menniük"
Nem mentek tovább. Nem mentek sehova. Meghaltak. Egy-két-három naposan.
Te mondtad:
"Nem véletlen, hogy mikor milyen lélek milyen testbe születik le. Ott és akkor van dolga."
És itt mi történt? Mégsem volt dolga? Hiba volt megszületnie? A sors ezt a hibát korrigálta?
Szerinted ez a sors volt? Nem emberi felelőtlenség?
Egyébként filmen is láttam. Richard Dreyfuss-szal. "Csak" ennyi a történet:
Súlyos autóbalesetet szenved Ken Harrison, a sikeres szobrász. A sors keserű fintora, hogy bár szerencsésen túlélte, egész életére megbénul. Az életerős, tettvággyal teli művész számára a munka jelentette az életet. Örök tehetetlenségre kárhoztatva ennek értelmét veszítette el. Ken úgy dönt, hogy joga van meghalni, és kész a bíróságon harcolni azért, hogy ezt a jogát érvényesíthesse. Döntése szembeállítja a kezelőorvosaival, a kórházzal. Az orvos a gyógyításra esküdött föl, semmilyen körülmények között nem járulhat hozzá ilyen döntéshez."
Én csak annyit mondanék:
"Mégis, kinek az élete?"
Láttam, megborzongtam, teljesen egyetértettem a darabbal. Még anno Huszti Péter játszotta a főszerepet. Én kötelező darabbá tenném mindenkinek. De ez csak az én véleményem.
Nekik ilyen hamar tovább kellett menniük. Mármint a bukaresti babáknak. És ott igazán az anyukák szenvedtek/szenvednek - kérdés, hogy reagálnak erre, mit lépnek a kereszteződésben.
Én a korom ellenére megéltem pár dolgot, mind úgy fogtam fel, hogy van oka. Meg kell oldanom, túl kell lépnem.
Sajnos a Sors sem kegyelmes.
Ez nem "érdem" vagy "vétek". Nem a "büntetés" isteni kategóriája. Az ember emberi módon tud csak gondolkodni, isteniként nem.
Isten nem "büntet", de azt mondja, hogy az én utam, nem a ti útjaitok.
A halál sem büntetés, csak következmény.
És a betegen születő, néhány napig, hétig vagy hónapig élő kisgyerek mégis mivel "érdemelte ki" a sorsát?
Vagy a bukaresti szülészeten történt robbanásban meghalt négy újszülött vajon miben vétkezett, hogy ilyen szörnyű halál "érdemelt"?
Minden megfoghatatlan dolog túl van misztifikálva.
Kérdés, hogy ki milyen misztikumbam "hisz".
Érdem kérdése is, hiszen az életben bármi adódik "megérdemeljük" valami miatt (ha rossz, ha jó az).
És ha az élet része a halál, akkor azt és annak módját is "megérdemeljük". Tekerem-csavarom-csűröm :D
hhá
A halál (és annak módja) szerintem nem "érdem" kérdése. Vannak, akik úgy gondolják, hogy mindenkinek meg van a maga "feladata" itt, ebben az életében, kinek-kinek más, és különböző ideig tart.
Maga a halál túl van misztifikálva, mert igazából csak kevesen ismerik. Semmi több, mint az élet része.
Hhá...:)