Mi a véleményetek a kitartott nőkről? (beszélgetős fórum)

Van igazság abban amit írsz, de társaságba, emberek közé akkor is ki kell néha lépni!

Olvasnék én eleget! (Ha időm engedné, egyvégtében kb. 8-10 évet kellene elolvasnom, hogy nagyjából "utolérjem magam")

De ahhoz, hogy kellő "életszagú" információt kaphassál, nem elég a férj és a gyerekek "esti mesélése" meg a TV, rádió hírei.

Napi minimum 7 órát dolgozom, a fiam mégis jól nevelt, rendezett, boldog.

Most akkor hol követtem el a hibát?

Persze, hogy minden elvégezhető "alapszinten" otthon és a ház körül, a kertben és a hétvégi telken (szőlőhegy) is. De ezek többnyire csupán "tűzoltó-jellegű" beavatkozások. (Éppen annyira és annyit, amire az időből és energiából futja)

És ilyenkor már arról szó nincsen, hogy az ember a jól végzett munkát egy kis iszogatással a teraszon, szomszédolással, vagy egyéb módon megünnepelhesse.

A hivatali/munkahelyi dologból te (és más se) a kvalitás igényét hiányolja, hanem az emberek, a társaság közellétét.

Egy idő múlva a legérdekesebb, legváltozatosabb munka is "betanítottá" silányul. De mégis emberek között vagy az ő gondjaikkal, problémáikkal, örömükkel, bánatukkal együtt. Lehet beszélgetni, tréfálkozni, ötletelni, "töltekezni" élményekkel.

De ehhez nem feltétlen kell se munkahely, se munkatársak. :)

Azért nem olyan könnyű ez a válás dolog mert a gyerekek általában odavannak apuért is, és hogy ha apu más nőknél keres örömöket, azért az ilyen veszekedéseket rendszerint nem a gyerekek előtt bonyolítja egy házaspár. Pl. nálunk a gyerekek kábé egy rózsaszín felhőben élnek, mert mi előttük igyekszünk nem beszélni bizonyos dolgokról, és én szeretném ha lennének még a felnövő generációban emberkék, akik hajlandóak kiállni egy házasságért. De ha itthon csak ezt tanulja, hogy elválunk/otthagyjuk akkor nincs előtte semmilyen követendő modell csak az.

szóval ha van egy esély helyrehozni akkor miért kalap-kabát? És azt, hogy ez az esély van vagy nincs, azt sosem lehet tudni. Meg őszintén szólva egy nőnek is egyszer van csak olyan kora, amikor még lehet belőle kitartott, utána már kemény meló megtartani ezt a státuszt, hajjaj, méghogy körömreszelgetés...

Én nem nevetek. A mai férfiak mellett jobb mindenhez érteni, már ha ők egy körtét sem tudnak lassan becsavarni. Bocsi a kivételnek!

:):)

Én amikor az élet úgy hozta, hogy otthon lehettem, (Gyes, vagy két munkahely közötti idő) én tanultam.

Nekem a pénzügyi főiskola mellett még 2 szakmám van, amiket hobbyból végeztem el.

Az egyik a fazekas és keramikus kézművesség, a másik pedig - és itt lehet nevetni!!! - a hidegburkolás.

De erősen gondolkozom most, hogy mivel le vagyok százalékolva, esetleg kitanulok villanyszerelőnek, mert most arra lenne nagy szükségem :):):):):)

Ismerek jó néhány el-, kitartott nőt a többségük közel sem buta liba és szerintem nem is jó kedvükből ülnek otthon, inkább a férj/pasi "erőlteti".

Nálunk is ez a helyzet, csak én nem hagyom magam.

:DD persze nem ismersz, de ez jó, "épp elég könyvet elolvashatnál" :DD aki ismer az tudja, hogy egy nagyobb könyvtárnyi könyv van "bennem"... és nem ponyva irodalom, amit tudok eredeti nyelven is elolvastam.

A szellemi kihívásokat a munkában keresem, ott is lehet fejlődni és az sem gond ha az ember lánya rendelkezik azzal az önbizalommal, hogy tudja, ha "apu" más nők örömeit kergeti, akkor fogja a gyereket és vígan le tud lépni otthonról, bár nem ezen a színvonalon élnénk, de közel sem nyomorognánk. Elég sok topik születik itt, hogy "jaj istenem mit csináljak, ez az ember egy gané, de nem tudok elmenni, mert nincs munkám/pénzem/jövedelmem" Én nem szeretném ezt a tábort gyarapítani. Most minden happy, de azért egy anyának erre is gondolni kell, hogy ha akármi is történik, ne kelljen a gyereknek nyomorogni vagy nézni a szülők cívódását.

Ami a gyerekkel való foglalkozást illeti; fél 8-tól fél 5-ig oviban van (ha nem dolgoznék akkor is, mert imádja és ragaszkodik hozzá, hogy hajnalok hajnalán ott legyen az akkor még vegyes csoportban és a napvégi összevont csoportot is ott akarja kibekkelni), fél 5 után meg már én is szabad vagyok, ha itthon ülnék se tudnék vele többet lenni. Pont a gyerek miatt vállaltam azt a munkát, amit most végzek, bár nem épp álmaim melója, de abszolút előnye, hogy itt 4-kor már le lehet csapni a PAX tollat és otthon már nem kell a melón agyalni. Szívem szerint mást végeznék, csak az majd 12-13 órás "szolgálat", erről lemondtam, legalábbis egyelőre.

Pontosan.

Volt idő, hogy én voltam munkanélküli, volt, hogy a férjem. Ilyenkor mindig az vezette a háztartást, aki otthon volt.

Persze amikor a férjem volt otthon, ő nem csinált mindent, mert vannak házimunkák, amit utál (mosogatás), én meg azért nem csinálok bizonyos dolgokat, mert nehéz (bevásárlás).

És valóban nem szabad hagyni magunkat leépülni. Könyv, tanulás, stb.

Ugye tudod, hogy nem rád értettem?

Nem tudom felmérni a képességeidet, így fogalmam sincs te milyen vagy.

De van a dolognak jó oldlaa is, csak meg kell látni. Ha a szellemi szintedet akarod fejleszteni, azt hiszem épp elég könyvet elolvashatnál otthon. Mi fejleszt attól jobban?

Persze nem szerelmes regényregondoltam! :)

Szerintem a legegészségesebb az, ha valaki otthon van, rendezi a gyerekeket, a családi dolgokat. Teljesen mindegy, hogy a nő vagy a férfi az.

Szerintem, ha egy családban megadatott, hogy könnyen keres a férj annyi pénzt, hogy megélnek, akkor okosabb dolog az anyának otthon maradni.

Sajnos a mai gyerekek azért ilyenek, mert apa dolgozik, anya dolgozik, akkor ki is tartsa őket rendben? Ki figyel rájuk?

Szerintem az nem élet. Bár én a munka híve vagyok, de azért a család mindennél fontosabb lesz, ha egyszer elérem.

Ez szép gondolat volt!

Véleményem szerint is:

Kitartott nő = semmit nem csinálok, nem mosok, nem főzök, csak a műkörmösnek, szolinak és persze a fodrásznak élek.

Eltartott nő = normális, házias, otthoni teendőit maximálisan ellátó feleség, pár.

Eszembe nem jutna dolgozni járni, ha valaki megteremtené számomra az anyagi biztonságot.

Unatkozni sem unatkoztam soha!!!

Pedig nem vagyok egy reszelgetős fajta.

Anyaként, később nagymamaként az otthon melegének ápolását, a család összetartását tartanám a legfontosabbnak.

Számomra ez az ideális női szerep.

Nem vitatom el, hogy másnak esetleg más, de úgy is néznek ki a családok és a felnövő új generáció.

Amellett, hogy valaki családanya és feleség, nagyon sok hasznos elfoglaltságot lehet az otthonon és a családon kívül is találni, csak keresni kell, ha valakinek ez nem lenne elég.

Nem akarok vitatkozni ezen bősz feministákkal, én így gondolom, a saját életemről beszélek, aminek a javát már sikerült leélnem dolgozó nőként, anyaként.

Ááá, ezt így nem lehet kijelenteni!

Én nem nagyon szeretek hosszútávon otthon lenni, de voltam sokái munkanélküli és eszembe sem jutott mást keresni.

Aki mást keres (szeretőt), az egyébként is keresne, nem kellene otthon lennie. Nem unalomból teszi, hanem ennek teljesen más oka lehet.

Nekem pl. soha nem jutna eszembe szeretőt keresni, ha nem szeretném a férjemet, akkor otthagynám. Megmondanám neki, hogy ő nekem már nem jelent semmit. Azon is sokat gondolkodok, hogy miért házasodnak az ilyenek össze bárkivel. Ha 1 év után már nem szereti a férjét, akkor sosem szerette, így felesleges volt végig csinálni egy tórtúrát.

Ja persze, a ki és eltartott nőkről beszélünk, de azt sem tudom elképzelni, hogy valaki csak az anyagiak miatt menjen hozzá valakihez. Nekem biztos nem menne ez.

Ha otthon lennék és a férjem menő vállalkozó lenne, akkor tuti, hogy keresnék valami melót én is a vállalkozásba, gondolom értenék hozzá:)

Vajon a menő vállalkozó pasiknak ez miért nem jut az eszükbe? Vagy buta nőt vesznek el? Akinek csak az jár a kis buta fejébe, hogy na most kivel bújjak ágyba? Húúú, de nehezen tudok elképzelni olyan nőt, akinek csak ez fontos, de biztos léteznek, hiszen itt a hoxán is összefutottam jó pár ilyennel.

Mélységes sajnálatom azoknak a nőknek, akiket otthon megesz az unalom.

Nem tudom miért van ez, de ha a nejem megtehetné, hogy ne menjen el dolgozni, akkor is találna elfoglaltságot az elkövetkező 70 évre. Egyetlen másodpercig se unatkozna. (Ahogy nyaranta is talál magának "szórakozást" a házban, kertben, stb., úgy a többi hónapban is lazán el tudná foglalni magát)

Ezzel én se lennék másképpen. (Kb. 50-80 évnyi feladatom lenne...)

Én nem így értettem. Azt mondta, hogy otthon reszeli a körmét és szívja a férje vérét.

Lehet csak kiragadtam, beleolvastam, stb.

nagyon semmi, azokról, akik csámcsognak róluk, már inkább.

:)

Nekem annyi volt a szemrehanyasom eddig hogy miert nem szexelunk?:)

Ezzel annyira megbanthattam hogy azota csakazertse szexelunk, de most tobb penzt ad elcseszni kozmetikusra/fodraszra, most ezt mire vegyem? Verszivo lennek?

Masik: en meglennek egy esetleges valas utan is annyival amit o joszantabol adna de akkor mar nem lennek x-ne, ez nekem rosszul esne mert szeretek hazassagban elni es nem szeretnek atmenni elvaltba (az emberek mashogy neznenek ram)

Egy példát hoztam fel, nem a szeretőket támogatom, a feleségeket meg lehúzom. Félreértetted, nem mindig csak fekete és csak fehér a helyzet, hogy a feleség a szegény áldozat és a szerető a megvetendő "dög".

Amennyire az ismeretségi körömet látom, sokszor a feleségnek nagy kanala van abban, hogy a pasi más nő után néz. Nem csak úgy szoktak ráunni egy nőre, pl elég lohasztó ha az ember egész nap gürizik, hogy mindent megadjon a családjának és otthon meg csak a szemrehányást kapja pl. hol voltál eddig, te ezt miért nem veszed meg nekem, mikor megyünk ide vagy oda, bezzeg xy-ék... és ez a többség. Mert a körömreszelő feleségnek bőven van ideje azon gondolkozni és siránkozni, hogy neki milyen egysíkú az élete és kikezdi azt az embert, aki eltartja... azt meg csak "halkan" írom, hogy az ilyen feleségek is szeretnek jobbra-balra kacsingatni, keresni a jobb partnert, akinek több az ideje rájuk, persze anyagilag nem megfelelőek, mert mondjuk nem tudná őket 3 évente új autóval meglepni, de jó velük "játszani".

Hogy miért nem válnak el? Kényelem, na meg a vagyonmegosztás is fájna. A pasi nem azért dolgozott 20-25 évet, hogy felét csak úgy odaadja, a feleségnek azonfelül, hogy semmi sem elég, nagyon mit kezdeni sem tud a pénzzel és elég hamar a seggére tudnak verni, ha ragaszkodik a régi életszínvonalhoz, de bevétele nincs. Mert hogy is lenne, honnan tanulta volna meg, hogy kell pénzt "csinálni". És erre számtalan példa van.

Egyébként belegondoltam a szituba, mivel én kvázi feleségi pozícióban vagyok, ücsörögtem itthon eleget (fél évet, nekem bőven sok) és majd megbolodultam, pedig párom maga ura, akkor jön-megy amikor akar, nincs fix munkaideje, de mégis sokat (ami nem igaz mert heti max 2 napot "dolgozik") voltam egyedül és azon filóztam, hogy nekem milyen szär, közben persze nem, de nem kellett volna sok idő ahhoz, hogy párom nyakának esek unaloműzésként. Az megint más kérdés, hogy van nézeteltérés abból is, hogy visszamentem dolgozni.