Mi a véleményetek a családomban történt eseményekről? (beszélgetős fórum)

És ennek mi értelme igazából?

Kb. még 20 évet mindenképp együtt kell működni, erre az elején nekiállni direkt baszakodni...

Szia!

Csak észt osztani jöttem, úgyhogy bocsi előre is. Szerintem téged inkább a saját "megbántásod" bánt. Ez tényleg rossz így, én hasonló esetben kinyírnám a nőt....

Anyaoroszlánként megértem a problémádat, és ha egy ici-picit mersz gonosz lenni, akkor megjátszod a következőt.

Ha jól értem (ahogy olvasgattam) apuka a kötelező láthatási időket veszi igénybe. Ha legközelebb ez mondjuk szombatra esne, hívd fel péntek délután, hogy bocsi, de közbejött valami nagyon fontos dolog (nem kell semmi konkrétumot mondani) és azt KÉRED, hogy legyenek szívesek egy nappal később vigyázni a kicsikre. Így a lelkednek is jó, hogy a szép-mostoha nem tud az utolsó pillanatra csili-villi lenni, és a magánéletüknek is odateszel egy picit. Valószínűleg nem fog repesni, hogy keresztbe teszel a programjaiknak, de így érezteted vele (is), hogy bizony a család, és a gyerek az mivel jár.

Ha szép-anyu nem alkalmazkodik, tutira egyedül lesznek a gyerekeid apucival, így két legyet üthetsz egy csapásra.

Az áttett időpont után meg álomgyönyörűen kell kinézned, (még ha az ideg meg is esz közben, hogy mi van a gyerekekkel, úgyhogy kapd össze magad, és színészkedj) és úgy találkozni apucival.

DE ne alázkodj meg és ne köszönd meg 100-szor hogy áttette a láthatást. Legyen természetes neked, hogy ő is áldozatot hoz, és ezt éreztesd is vele.

Persze te ismered magad, és óvod a gyerekeket, de szerintem megérné. Könnyebb lenne neked feldolgozni, és jó kis "bosszú" lenne.

Mert amíg rajtuk rágodsz, és gyötröd magad, neked is rossz, és semmi esélyed nem lesz egy új boldog kapcsolatra.

Akkor tényleg csak a gyerekeid maradnak, de neked is esélyed van még a boldogságra.

Sok szerencsét.

Én reggel azzal indítotttam a napot, hogy egy kiskorút vittem az orvoshoz (és ezt e gyereket nem az utcáról találomra gyömöszöltem az autóba). Persze amúgy tényleg még csak képről láttam gyereket... Neked sincs saját gyereked, vagy erről megfeledkeztél?

Miért feltételezném minden alap nélkül, hogy ellenséges a nő? Ebbe bele se megyek.

Különben a gyerekek nem hülyék. Elsőre talán nem értették a helyzetet (főleg, ha nem közölték velük megfelelően), de mivel ebbe nőnek majd bele, teljesen természetes lesz nekik ez a szituáció. Vagy szerinted mi lenne a helyes? Ha elváltak, akkor utána mindenki zárja magára az ajtót, és dobja ki a kulcsot?

A gyerek nem hülye csak kicsi. Szereti az anyját, ha a 3. megpróbálja ellene uszítani saját magát vágja el.

Jó esetben ebben a helyzetben idővel nem 2+1 hanem 2+2 felnőtt lesz jelen a gyerek életében. Vagy az anya se keressen párt magának mert megzavarja a gyerekeket?

arra senki nem gondol, h a gyerekeket a volt feleség ellen is nevelheti az új nő?! oké, h a gyerek az első, szerintem a fórumindító is így véli...de

1. eleve összezavarja a gyereket, ha a normál kettő helyett 2+1 felnőtt veszi körbe, és nem a megszokott leosztásban (apuci új nővel, aki miatt valszeg hallhatott is vitát, tudhatja, h miatta mentek szét a szülei)

2. ha akár csak egy lesajnáló/negatív/manipulatív megjegyzést hall az anyjáról, még jobban megzavarodik

szerinted ez nem gáz a gyereknek?!

mellesleg sztem evidens, h fiatal, gyermektelen nő vagy. látszik, h te sokkal jobban bele tudod magad élni a 3. szerepébe, a gyerekekről meg nem sok fogalmad (na jó, tapasztalatod) van...

na ez meg az én véleményem.

Kedves benibubu!

vissza olvastam,es hat szulettek itt eleg erdekes valaszok is.en maximalisan egyutt erzek veled,biztosan nem lehet egyszeru.Elkepzelheto,h nekem is borzasztora rosszul esne ez a szitu,es most meg elkepzelni sem tudnam,h az en gyerekem,(im) olyan novel legyenek,akit esetleegsen ismernek is,es mint szereto lett volna jelen meg kozos eletunk soran a paromnak.Van nekem is egy holgyike akitola hideg is kiraz,mai napig,es tudva tudom,erzem mai napig,h egy idoben rasttartolt a Paromra,meg oorulnek ha O teguk fel lenne a Potanyukaja gyeremnek,kezzel labbal kapaloznek,h ne lehessena kozelebe a Kisfiam,mint mondtak itt tobbet,valoban joga van Apukanak ehhez,de akkor is,nekunk ez megis rossz,a felelem erzet ott van,h ez a kedves kis holgyemeny,nehogy ugy furja be apukanal magat,h a gyerekeken keresztul,bajolok,kedveskedik veluk,apuka meg azt hiszi,hogy huu hat ez nagyon jo asszony,imadja a gyerekeimet,kozben meg csak kepmutatas,a gyermekek meg felre vannak vezetve.Ismerjuk el egy edesanyanak marha nehez kezelni ezt a helyzetet,egyedul en nem tudom,hogy tudnek megbirkozni ezzel,tuti nem lenne egyszeru amilyen majomszeretettel,rajogassal imadom a Kisfiunkat!!!!

"így 25 évesen" , "Hordok orr piercinget, volt a szemöldökömben, nyelvemben, fülbevalóm van porcban is, orrba és fülbe a legtöbbet magamnak szúrtam. Remélem, ennyi elég referenciának. "

Igen, elég referenciának.

Nem tudom, lehet, hogy nekem van túl nagy önbizalmam, de úgy tűnik, hogy itt mindenki leinti a fórumindítót, hogy uralkodjon magán stb. Ha jól emlékszem, egyőtök sem említi például, hogy mi az, hogy ez az intelligens apuka nem egyeztett a volt nejével, h összetalálkoztatja a nőjét a gyerekekkel! Ez senkinek fel sem tűnt. Hát már nem azért, de ez alap. Anyukára nagyon is rátartozna.

Azt is gondolom, hogy a fórumindító eléggé félreállós típus, miért te költöztél el? Miért nem raktad ki a szűrét. Mondjuk ez még a kisebbik gond, ennek ezer oka lehet.

Én úgy érezném, h simán megtilthatom, h kivel nem találkozhatnak a kölykök az apai együttlétkor.

Ez a "mindenki más legyen boldog, én meg dögöljek meg, és türjek el mindent, amit más tesz meg velem" nagyon nem az én stílusom. De várjunk csak, lehet, hogy én csinálom jól, hisz boldog családban élek.

Hozzá sem akartam szólni a témához eredetileg, hisz annyira távol áll tőlem a téma és az élethelyzet, mint makó jeruzsálemtől.

De lásd, hogy van más vélemény is.

Fel a fejjel!

Az idő neked dolgozik.

A gyerekek is nőnek, egyre inkább felfogják, h ki az, akire valóban számíthatnak, úgyhogy nyugodtan mondhatjuk, h a sors igazságot szolgáltat előbb-utóbb...

Amiatt pedig ne aggódj, anya csak egy van és az TE vagy!! :)

Egyébként az élethelyzet, amit leírsz, sajnos (vagy nem sajnos) , nagyon mindennapi, kifacsart kisgyermekes anyukák, segítség nélkül, persze h ez a házaspár kapcsolatának a próbája...nekem első megközelítésben az jön le, h a FÉRJED adta fel a dolgot, végül is ő lépett félre, nem te...Nemde?... Szerintem ezt azért nyugodtan le lehet szögezni, anélkül, h pálcát törnénk felette, szóval azért annyira ne sajnáljuk már szegény apukát, akinek egyszerűbb volt egy másik nőnél vígasztalódni...

S talán a fórumból is lemorzsolódnak, akik minden kanyarban beléd rúgnak egyet. :)

Azért azt nem gondolom,hogy nem hibáztam én is a kapcsolatunkban,de azt igen,hogy ez nem volt túl

igazságos ahogy bánt velem. Nem sok esélyt kaptam,arra,hogy versenybe szálljak. Azaz nyilván ott lett volna az esély amíg még együtt éltünk és már tudtam,hogy csajozik,de nem igázán volt erőm így ehhez,hogy míg ő mással szórakozik,addig én próbáljam helyre tenni az elrontott dolgokat.

De köszönöm,tényleg nagyon jól látod,a helyzetemet!!

Az idő majd megoldja. Tényleg kár hergelned magad, meg ennyi idő elteltével keresgélni, hogy ki miben hibázott, most már így van, és kész. Fel a fejjel és előre!

Bocs, hogy félreértettem az érzelmektől kicsit elragadtatott soraidat.

Hát kis szürke madárka, közlöm veled, hogy rettenetesen nagyot tévedtél. A racionális gondolkodás mintaképe lehetnék, úgy oldom meg az elém kerülő összes kérdést, hogy mindíg kihozom belőle azt, ami a legésszerűbb. Elmondhatom, hogy az életemben nem egyről kettőre , hanem egyről sok millióra jutottam, mindíg elértem, amit akartam és mindíg megoldottam úgy a dolgaimat, hogy nem kellett utána sem szégyenkeznem sem megbánnom , amit mondtam, mert nem volt mit.

Hogy langyit és dagonyát miből szűrtél le, az számomra talány, ha valakire ez nem jellemző, akkor az én vagyok. SOHA nem viseltem a dagonyázást, az életben te lehet, hogy csak pislantasz, én már magam mögött tudtam sok mindent. Nem vagy jó emberismerő, a tanácsaid így nem mérvadóak.

Kedves "Szürke Papagáj"!

Tiszteletben tartom,hogy te úgy látod a dolgot, hogy ezen már rég túl kellett volna lépjek,épp ésszel én is felfogom,csak egyzserűen még az érzéseim erősebbek. Hidd el dolgozom rajta,hogy ne így legyen.

Az apjuktól pedig egyáltalán nem tiltom,mint már írtam. Mert tudom,hogy a gyerekeknek szükségük van rá is.

Kitartás neked és hidd el, előbb-utóbb ráunnak majd arra, hogy a gyermekeket elvigyék, mint ahogy idáig sem vitték. Azért én közölném a volt férjjel, hogy ővé a felelősség és ha egy percig is egyedül hagyja a nőjével, akkor szétszedem darabokra:)

Ah, ne keresd magadban a hibát, így van, ahogy leírtad. Annak a csajnak könnyű volt felvenni a harci díszt (kikészíteni magát) egy-egy randira, de te hülyén néztél volna ki, ha esténként kifestve és neccharisnyában vártad volna haza két gyermek fürdetése közben:) Az a nő, ha majd végig csinálja, amit te, akkor ő sem lesz otthon kipihentebb és csinosabb. Ezért nem vagy hibás és feltételezem, hogy másért sem. Egyszerűen az a nő kellett neki és kész. Majd lesz olyan pasi, akinek te jelented a menyországot és mindent megtesz, hogy veled lehessen és a két kismanóval. Még korán van, lehet nem is gondolsz ilyenre, de majd eljön az ideje.

Azt hiszem itt többen félreértettetek. Egy szóval nem mondtam,hogy a gyerekekkel való törődés teher lenne számomra. Imádom őket és semmi pénzért nem adnám át a felügyeleti jogot.

Már írtam lejebb is,hogy nem gondolom,hogy a harmadik fél a hibás,és nem akarom rá hárítani teljes mértékben,de igenis nagy része van benne,hogy így alakult az életünk.

Az pedig,hogy irigykednék rájuk. Hát nem tudom. Inkább csak nagyon fáj,hogy amíg még együtt éltünk,állandóan hallagattam,hogy "Mónika"(nevezzük így a csajt) milyen csini,jófej,vicces,stb. Igen nem nehéz kéthetente hétvégére elővenni a legszebb mosolyunkat és a szuper csini ruhánkat. Míg a másik két szaros pelenka cserélése között,néhány óra alvással annyira nem vicces és jó fej,és pláne nem csinos.

(de ez is az én hibám,már tudom)

És most is ezt érzem,hogy mivel még nem laknak együtt,mert elválasztaja őket néhány száz kilométer,így megtehetik,hogy csak a legjobb oldalukat veszik elő amikor találkoznak. És igen azt gondolom,hogy így könnyű hogy csak a jó oldalát látjuk a másiknak.

Szóval így nem nehéz meghülyíteni és megtartani egy pasit...

Kedves "Szürke Papagáj"!

Nem csak a kötelező időben adom neki a gyereket,vihetné máskor is őket ha akarná,de annyira nem kapkod utánuk. Viszi őket kötelező jeleggel,de annyi épp elég is neki.

Kedves "Alida17"

Köszönöm,te voltál az aki teljesen átérezte,hogy mit érzek most!! Tökéletesen megfogalmaztad,minden szavaddal egyetértek!

Hozzáteszem azzal is,hogy végül bólogatva a békát lenyelve kulturáltan kell hozzáállni a dolgokhoz.

Nyilván ezt is fogom tenni, de attól még nagyon egy rohadt érzés :(

A fórum nem rólunk szól, bocs te úgy érted én így, de azért érdekes , hogy nem csak én találtam túl erősnek egyes mondataidat.

Szép estét.

"Azt hiszem az idegesít a legjobban, hogy ők az én gyerekeimmel akarják a boldog családot játszani, kéznél vannak ha papás mamást akarnak játszani(stran, étterem, stb). De nincsenek ott ha éppen kettecskén akarnak lenni. Igen így könnyű az élet....

...Na de sebaj, a lényeg hogy nekem itt van ez a két édes gyerek és őket nem vehetik el. :)))"

Lehet leütésben, szavakban, mondatokban, vagy csak ránézésre mérlegelni. Hosszú sirám és a másik lehordása, aztán a kötelező illem kanyar.

Durva. Durva átugrani egy ekkora részt, és kiragadni a következő egy mondatot.