Mi a véleményed arról, ha közös megegyezéssel az apánál helyezik el a gyermekeket? (beszélgetős fórum)

Kb 8 éves lehettem mikor a szüleim elváltak.

Anyámnál voltam elhelyezve.Persze hogy tiltott az apámtól.Én meg ha csak tehettem meglátogattam.9évesen aztán anyám szó szerint kirakott az utcára.Apám nevelt fel,és nagyon jóban voltunk.Sajnos Ő már nincs velünk.Anyámnak felnőttként bocsájtottam meg de mindig maradt bennem tüske.

Úgy gondolom hogy a gyerek érdeke kell hogy az eső legyen és független a szülők torzsalkodásával szemben.

Az ilyen emberek mint Ti nagyon ritkák, ehhez nagyon kell szeretni a gyermeket, jobban, mint magukat.

Ismerek olyan Önző ostoba embert aki még a saját gyermekét is tönkretenné, csak az Ő érdekei ne csorbuljon.

Nagyon sok elvált szülő azt szeretné, ha vele együtt a gyermeke is elválna, arra kényszerítve a gyermekét hogy ne szeresse tagadja meg azt a másikat ,akit addig nagyon szeretett.

Az ilyen gyermek befordúl, magányos lesz, elveszik a gyermekkora.

Az ilyen szülő nem igazi hamis a szeretete ,tönkreteszi a saját gyermekét.

vannak párok, ahol a férfi az alkalmasabb a gyerekről való gondoskodásra.

és mindi g a gyerek érdekeit kell szem előtt tartani

Elöljáróban: 15 éve váltunk el. A lányom 26, a fiam most 22.

Akkor mi a volt férjemmel csudabogaraknak számítunk. Nem mondom,hogy nem voltak vitáink a válás után, de valahogy elsimultak. Két gyermekünk van. Az első két évben a lányunk nálam, a fiunk nála volt. A legrosszabb dolog, ha a két gyereket "szétválasztjuk". Erre utólag jöttünk rá. Bár a gyerekek péntek estétől vasárnap estig, illetve a nyári-téli szünetekben együtt voltak. Utána a fiam is nálam lakott.

Mindenki akkor ment meglátogatni a gyereket, amikor akart, és a gyerekek is jöhettek-mehettek.

Már felnőttek a gyerekeink. A lányunk közel 7 éve egy vidéki városba költözött, sportoló. A volt férjemmel együtt járunk a meccseire. A fiunk tavaly ősztől Franciaországban tanul/dolgozik. Idén Franciaországban nyaraltunk + a volt férj felesége is velünk volt. Miután megtudtunk, hogy a fiunk nem jön haza, mert még 2 évet kint tud maradni, egyik hétvégén "kiruccantuk" hozzá.

De ünnepekkor is együtt van a "család".

Szóval, lehet ezt így is!

Nem volna jobb nálam a gyereknek, mert u.úgy szüksége van mamára mint apára és legfőképpen ha közöttük békét látna. Én naív lélekként erre törekszem illetve ebben hiszek.

Valójában, ha ez megtörténne egyikünket sem az érdekelné, hogy hány napot volt e hónapban nálam vagy nála, hanem hogy hova megy nyaralni a kislány és miben tudunk egymásnak a gyerekkel kapcsolatban segíteni.

Sajnos a csúfos múlt miatt, melyet a gyermekelhelyezési perben keresetként beadott a mama, én elég esélytelen lennék a per megnyerésében.

Minden második sor arról szól, hogy én bántottam őt éveken keresztül a gyerekről pedig szinte említést sem tesz, talán a végén, az "ő érdekében".

Mivel a családi körülmények megváltoztak ő mondhatja, hogy a munkáját mostantól módosítja és többet tud lenni a gyerekkel.

Hallotta rémtörténeteket is, amikor hamistanuzással és hasonló ügyeskedéssel olyat bizonyatanak be, ami teljesen valótlan...Ennek a fickónak a megjelenésével, a kifizetettlen számlákkal és egyéb költségekkel, jelenleg több mint 1.5millió a tartozása, és mivel Bt -ről van szó, melyben ő kültag és csak 50ezerrel vállalt felelősséget, úgy érzem ezt szépen lassan ki is használja: itt hadja az adósságait és a gyereket pedig "megvédi" tőlem és ha időközben ezt végignézve én bármi abnormálisat teszek, természetesen mégjobban elásom magamat.

(pl. elmegyek a gyerekért és elhozom)

1hetes periódust én sem pártolom iskolásnál, node addig pont van egy évünk.

Ügyvédváltással kapcsolatban azt tervezem, hogy legalább felkeresek olyat, akit ilyen ügyben ajánlanak, hátha mond reális lehetőséget tanácsot és azután váltanék csak.

Sajnos a mama nem csak szerintem, lelkileg nagyon nincs rendben. én értékelem őt sok szempontból, pl. a szakmai tudása miatt, igen jól is keres, de már az elején tudhattam volna, a párkapcsolatai egymásba úsztak és a gyereket is csak én szerettem volna, amikor először hallottunk róla...

Az ő gyerekkora pedig kísértetiesen az, mint ami lehet a lányomnak. 4évesen szülők elválnak, mama cserélgeti a fickókat 15éven keresztül majd pedig az utcára tették 17évesen, azután pedig senki nem csodálkozik, hogy egy épeszű kapcsolata sem volt.

Nagyon nagy balek vagyok minden szempontból, saját hibáiámat mostanában fedezem fel és ebből a rugkapálásból remélni tudom csak, hogy valami jó dolog még kimenthető.

Na ,hat akkor Te is , Ti is a legjobbat csinaljatok , amire csak kepes az ember ! Ettöl többet ugysem tud tenni az ember fia , nem ?

De , ehhez nagyon muszaly az önfegyelem es az hogy nagyjabol egy JO barati kapcsolat legyen a szulök között ! Maskeppen nem muködik es , hat a gyerek/gyerekek nagyon figyelnek.....

szia !

Miert ellenzed a heti valtast ? / en jo par eve valtam el a gyerekeim apjatol/ Közös megyegyezessel ! Ami itt ahol en elek azt jelenti hogy ebben az esetben NINCS ugyved , vagy egyebb kulsö szervezet bevonva .A szulök 2-en döntik el ! Tehat MI megkerdeztuk a sracokat hogy ÖK 2-en hogy akarjak ? Az egyik egyböl nalam akart lakni !A masik "gondolkodasi!" idöt kert , es egy het mulva azt mondta nekem hogy ; mamma , ha en is hozzad költözök akkor apu egyedul marad .... )))....?

Na , hat mind addig amig a sajatjukba , nem költöztek ,itt is ott is OTTHON VOLTAK !

Persze normalis,gyerekszeretö szulökröl van szo !

Sajnos a valast mindenkepp megsinyli a gyermek/gyermekek , ezert felnött modra kell(-ene!) viselkednunk , nem ?

Ha mindez igaz,igen,szerintem is apukánál lenne az állandó helye a gyerkőcnek,és anyukát természetesen megilletné a láthatási jog....

Én már óvatos vagyok ebben a témában,akipl képben van nemrégi válás-gyerkőc dolgokkal kapcsolatban itt a hoxán érti miért....

A heti váltást továbbra is ellenzem bárhol is legyen elhelyezve a gyerek...

Valts ugyvedet surgössen ! Ha , lehet bekes megeggyezessel VEDD vissza azt ami a tied !

Ahogy olvaslak es , ha ez mind igaz ? ! A gyereknek jobb volna , nalad ! ?

Vannak nagyon JO egyedulallo apukak , akik legalabb olyan peldassan nevelik a csemeteiket , mint egy anyuka.

Nyári szünetben természetesen ez könnyebben megvalósítható,bár ha nálunk lenne egy olyan felvetés hogy hetesváltás,azthiszem a végsőkig harcolnék,mert is tesó is van már,stb hiányoznak egymásnak....és itt most a saját érzéseimröl nem beszélnék csak a gyerkőcéröl-----nálunk felvetődött a hetesváltás,kicsit ki is lett próbálva,iskolás gyerkőcnél tutira nem jó úgy láttuk,szerencsére apujáék is azt vették észre.lelkileg,tanuulásban,stb...nem jó megoldás szerintem az efféle kétlaki élet....

Viszont ha anyuka nem ér mindíg rá,szerintem fogadott bébiszitter helyett egyértelmüen jobb lenne a saját apukája felügyelete!!!!

Pl mikor szülni mentem,vagy tesóval a kórházra pár napra,vagy ép kiment a lábam és nem tudtam lábraállni pár napig,vagy bármi efféle,egyértelmüen apukával és a feleségéável egyeztettünk,mint ők sem másra bízták ha a náluk töltött idő alatt bármi közbejött hanem hazajön és majd ha újra úgy jön ki a lépés,újra megy.....szóval ez a hetiváltás megfontolandó,bár míg csak ovis egy próbát megér a ti esetetekben,hisz nincs állandó társmúj család,kistesó ha jól értelmezem,m egyik helyen sem,csak ti 3an vágülis...

A jelen helyzetben azt szeretném, hogy amig a gyerkőcöt nem helyezik el, vélhetően a mamánál, fele-fele arányban legyünk vele. A nyári szünetben ez szerintem könnyebben megvalósítható, ráadásul a mama sűrün utazik munkája miatt. A bírónő is megemlítette az egyenlő arányú láthatást, melyhez a ügyvédek segítségét említette.

Jelen helyzetben mi próbáljuk velük felvenni a kapcsolatot de ők egyelőre nem sürgetik, ráadásul annyit tudok, hogy a mama egész mást akar.

Heti 2db délután, kb. 4 órára plussz minden második hétvége, én viszont ezt keveslem és mint említettem a mama nem is tudná a saját gyerekre szánt idejét biztosítani a munkája miatt. Bár ez őt nem érdekli, sajnos bizonyítékom van arra is, hogy inkább a babysitter-hez viszi amikor nem ér rá, csak ne velem legyen:(

Én levélben is leírtam a mamának, hogy fele-fele arányhoz ragaszkodom illetve teljes mértékben rugalmas vagyok rá nézve is, hiszen nem mindig tudunk 1,1 hétig folyamatban ráérni, hanem menet közben változtatnánk ezen.

2éven keresztül igaz 1 helyen laktunk de a mamájától kb minden 5.nap elbúcsúzott több napra én pedig vele maradtam.

Ez talán a kissebbik baj, szerintem értelmes szülők ezt megtudják oldani, viszont az anyagi, lakást érintő incidensek miatt, a gyereket párhuzamosan szinte "eszközként" használja fel.

Amikor a gyerkőc velem volt, ő hivott fel és ha én hivtam felvette(!). Amikor vmi vita illetve a héten történt szintén lakást érintő incidens volt nem hiv nem veszi fel és nem is ír vissza semmiféle építőjellegű levélre sem.)

Tudja jól, mennyire fáj ha a gyermeket nem láthatom ő már megszokta az évek alatt, hogy a hétköznapjaban előfordul, nem vele ébred stb én még nem, de azt sosem fogom megszokni, hogy direkt nem hozza vissza.

Ügyvéd szerint, ha a szülők megegyeznek és erre szólított fel minket, akkor ha fele-fele arányú dokumentumot írunk alá, akkor a bíróság kimondja a mamánál való elhelyezést és szentesíti a mi megállapodásunkat. Ezenkívül van 4dolog, amiben közösen kell megegyezni, úgy tudom a lakhely, iskola választás is köztük van.

Sajna nem hogy a fele fele, de semmilyen közös megegyezésre nem látok a jelenben esélyt, ő magától nem tesz érte amit én jelzek felé az pedig megválaszolatlan.

Kíváncsian várom én is, mikor jelentkezik a gyerekkel, amire esély van az pedig csak annyi, hogy "jól van". (Bár ez is értékelendő!)

Egy fontos információ, kb másfél,2hónappal ezelött, amikor elkezdődött az egész, én a fürdetés időszakára felmentem és 1,2órácskát vele voltam, illetve ha a mama elutazott ott is aludtam. Amióta ez a pasi feltünt, persze nekem nincs helyem esténként ott.(az én nevemen van a lakás) Letagadták a helyzetet én pedig jeleztem, hogy felháborítónak találom, azok után hogy átadtam a kulcsot, egy férfival tölti a lányom az estéit, a fürdetést stb. Persze átverik avval, hogy nem alszik ott, mert ő addig tényleg elmegy de rá 1,2 órával éjfélkörül, visszajön és hajnalig ott marad. Az egész továbbra is tagadva és persze mi közöm hozzá.

Valóban, a mamához ilyen szinte már nekem nincs közöm, de egy jóérzésű ember úgy érzem egy 6éves kislánynak más estéket teremt, azután hogy a papája még pár héttel ezelött u.abban a ágyban ott tv-zett vagy aludt vele.

Bocsánat a hosszúságért!

Jutka2, köszi a hozzászólásodat!

Szia!Nem könnyű ügynek igérkezik,és igazán annak ellenére hogy elváltam és volt közös babánk,valahogyan nem tudok ezekhez a dolgokhoz hozzászolni érdemben:(

Biztosan akad majd valakiaki jogi dolgokban tapasztaltabb....

Anyuka hogyan szeretné a gyerekelhelyezést?És Te?Hogy érted a fele fele időt a gyerekkel kapcsolatban?

Annak gyakorlati útja,mármit a fele fele idő kb azt jelenti hogy egy hét itt,egy hét ott és ennek módpzatai....nos ez legtöbb esetben nem jól sül el,és itt a gyerek szempontjábol mondom ezeket....gyerkőcnek többnyire törés az ilyen....nem tudom pontosan mire gondoltál,mit szeretnél ...

Sziasztok!

Elnézést a topic indítótól, de sajnos pont egy gyerekelhelyezési per kellős közepén vagyunk és

szeretném a véleményeteket kikérni.

Én vagyok a papa és van egy lassan 6éves kislányunk, a mamával élettársi viszonyban voltunk.

A cégem nevén, melyben én beltag a mama kültag, béreltünk 3éve egy lakást melyben a per napjáig együtt éltünk, onnantól én átadtam a kulcsot és ők élnek ott, szerintem ez így helyes.

Sajnos a mama egyelőre nem hajlandó átiratni a saját nevére a bérlemény egyik számláját sem, se a bérleti szerződést, ergo én tartozom felelősséggel ha nem fizeti ki, ráadásul egy férfit is ott állomásoztat, még akkor is amikor mindketten távol vannak ! (ő eddig a mamájánál élt és igen kevés a keresete)

Ezt sajnos a múlt héten tudtam meg, mikor is a rendőrség segítségét kérve készült egy jegyzőkönyv, hogy én felszólitottam hogy távozzon a lakásból stbstb. persze a rendőrség nem igazán ált mellém, de az illető végül elment.

A mama nagyon úgy néz ki, nem akar közös megyezést, se a gyerekkel kapcsolatban sem a lakás jogi részére vonatkozóan, az én ügyvédem pedig csak nyugalomra int folyton, még akkor is, amikor pl. ilyen történések után nem hozza vissza a gyereket a szóban megegyezett időpontban! Igen nehéz ilyenkor apaként nyugton lennem és sajnos nem kapok az ügyvédtől támogatást azügyben, ha ezt a mama így folytatja, ő fogja megütni a bokáját. Pedig sajnos csak ez az egy nyugtat le ilyenkor...

A pert amúgy a mama kezdeményezte, mivel az elmúlt években volt sajnos több "férfiügy" és vele párhuzamosan elcsattant pofon:((

Vannak pillanatok, amikor a mama képes mérlegelni a helyzetet és segítőkész de amióta az a férfi jelen van(ráadásul a cégem nevén lévő lakásban) fordul a kocka, én jelzem hogy ezt nem kéne, attól a pillanattól jön a bosszú és a gyerekről nem tudok semmit és legyek türelmes.

Az elmúlt 1hónap alatt, az első tárgyalástól számítva, csak akkor nem csapta rám a telefont, amikor épp a gyerekkel voltam!

Lassan azon gondolkodom, hogy így az adóságban elúszva, amit szintén a mama okozott, ügyvédet kéne váltsak, mert ez a nyugalom taktika nem vezet jóra, eredményre.

A sok panaszkodás után a kérdéseim:

A bíróság szerintetek mérlegeli a közös megegyezés időszakában ezeket a történéseket?

Isten mentsen meg minket, hogy hosszas pereskedés kezdődjön köztünk illetve a gyerek feje felett, se kedvem se a gyomrom se semelyik részem nem kívánja ezt, de valahogy rábólintani a mama által kezdeményezett gyerekláthatási időpontokra, mely messze nem a fele-fele arányról szól, hát valahogy képtelen vagyok rá...ráadásul úgy, hogy közben bepalizik és hónapok óta szinte mindennel kapcsolatban félrevezet.

Már 1,2 hete, igyekszem mindent emailben közölni vele, ügyvédem szerint ez is felhasználható egy perben.

Ti mit tennétek?

Segítségeteket, tanácsaitokat köszönöm!

Genome

Megoldható "aláásás" nélkül azt hiszem,bár biztos hogy ritka dolog és nem könnyű,hisz együttélő felek között is vannak viták,különváltak között valószinü még több lehet időnként...

El kell fogadni dolgokat és időnként "nyelni" egy nagyot és mosolyogni hozzá....ma pl együtt megyek a gyerekem anyáknapi ünnepségére a fiam apjának a feleségével,mint évek óta mindíg...Volt hogy beteg volt a kisebbik fiam(az új kapcsolatombol szüketett babó)és az "Újasszony" huzgált napokig kivizsgálásra és vitt be a kórházba bennünket...

Nem feltétlenül van az apukánál rosszabb helyen a gyerek,és nem hiszem azt hogy nagyobb jogom van a fiaimhoz mint az édesapjuknak....mondom ezt úgy hogy természetesen nem mondanék le róluk,de nyugodt vagyok akkor is ha ép apujánál van a gyerek,amellett hogy egyértelmüen hiányzik,de tudom hogy jó helyen van és szeretik.

Nálunk nem volt kérdés, hogy a kislány nálam marad.

Mondjuk, mint anya el nem tudnám képzelni, hogy a gyerekemet az apjának adjam. Én nem tudnék úgy élni, hogy a gyerekem nem velem van! Ez borzalom lehet egy anyának, aki szereti a gyerekét, hiszen ő szülte, ő hordta ki, ő volt mellette éjszakákat amikor beteg volt....

bandita09: Hogy ne lenne több joga hozzá? Nem a férfi kínlódott meg azért a gyerekért!!! Az más, ha az anyának nem kell a gyereke, de akkor az meg nem anya!!!!

Semmivel sincs több joga a gyerekhez egy nőnek ,mint férfinak .

Nálam a gyerekek döntöttek , hol szeretnének élni a válás után . ( 6 és 8 évesen)

Az egyik engem választott és becsülettel felneveltem (több sikerrel mint az anyja a tesóját)

Csak sajnos mire oda kerül a sor ,hogy valaki elválik ,ezt nem fogja betartani ,mert aláakar ásni a másik félnek .

Mondjuk én sem voltam még ilyen helyzetben ,de látom itt akik elválnak ,mit művelnek . Tisztelet mert kivételek mindig vannak .

Igen,van benne önzés.De!Én nem mondtam,hogy az apa nem szereti a gyerekét,eszembe sem jutott,sem az,hogy ne lenne képes 100 százalékig ellátni!Aláírom,hogy sok apa előtt leborulhatna némelyik anya.De addig,amíg anyagilag,és egészségileg jól állok,mi más okom lenne lemondani a neveléséről?

Ez nem azt jelenti,hogy a láthatást korlátoznám,vagy ne engedném őket annyi ideig együtt lenni,ameddig akarnak,ebbe biztos nem szólnék bele.Én "magamnak" szültem,nem azért,hogy ha terhes a gyerekem,akkor átpasszoljam az apának.

Nincs ebben semmi fura,közös gyerek,de nem tudnék nyugodtan élni,ha csak úgy átadnám az apának.