Merre tovább? (beszélgetős fórum)

Az a baj, hogy manapság már ritka az olyan ember legyen az nő vagy férfi, aki nem lép félre. Csak azért nem tudunk párunk félrelépéséről, mert nem fog elénk állni, és bevallani.

Nagyon sok mindent tudnék mesélni.... na nem mindent saját tapasztalatból, hanem ismerőseim, családtagjaim alapján. Persze, ahol nem beszélnek ilyesmiről a családban, ott soha nem derül ki semmi, csak ha lebukik az illető.

Gondoljunk csak bele....a nők többsége szereti, ha a férfiak csapják neki a szelet....direkt úgy öltöznek, hogy minden szempár rájuk vetődjön...incselkednek a pasikkal...stb.

A férfiak meg úgy lesik a nőket a kocsiból, hogy majd kiesik a szemük.....folyamatosan udvarolgatnak....megfordulnak a nők után....

Tehát egyik nemet sem kell félteni. Inkább azt mondanám, amiről nem tudunk az nem fáj.

Olyan ember szerintem nincs, aki még soha nem csalt meg senkit...hacsak valami okból nem jött neki össze. Na most majd jönnek a kommentek, hogy én nem - én sem....

Bocsi, ha valakit megbántottam a véleményemmel, nem szándékos, csak leírom, amit gondolok. (Egyik ismerősöm tapasztalata alapján, aki már "sokat látott".

Na végre, ez jó hír:)

Ez lenne a megoldás kulcsa?

Már máshol is olvastam, hogy a megcsalt fél csak akkor hagyta abba a felhánytorgatást,és bocsátott meg, miután maga is megcsalta a párját..

Tapasztalatból:

3 és fél évig úgy éreztem, nem tudok megbocsátani a férjemnek..., egyszerűen fogalmam sem volt, hogy kell. Fogalmam sem volt, hogy tettem azelőtt kb. 20 éven keresztül...

És magától megoldódott: én tetszettem meg egy pasinak, aki állandóan keresett. Férjem ettől rettentő féltő (féltékeny) lett... átélte azokat az érzéseket, amiket én (igaz, csak töredékét)... megbeszéltünk mindent higgadtan... megnyugodott a lelkem, újból visszatértünk egymáshoz lélekben, végre elhittem neki amit 3 és fél éven át bizonygatott, hogy fontos vagyok neki, engem szeret...

A kapcsolatunk sokkal jobb, őszintébb, érzelmekkel "telibb"...

Kívánom, hogy nektek is sikerüljön :)

Ezt jól megfogalmaztad, valahogy így van....

Marha nehéz.

Tanulságul szolgálhat azoknak, akik hasonló helyzetbe kerültek.. A becsületét csak egyszer játszhatja el az ember. Nincs visszaút.

Meg lehet bocsátani..de felejteni nem.

Nagy kincset ér, aki még rendelkezik vele.

Én 11 évig voltam egy tipikus "vadász" párja.

Sosem voltam nyugodt, nem tudtam megbízni benne.

Te megtudnál bízni benne ezek után?

Egyszeri félrelépés ami csak a szexről szól ,még talán megbocsájtható.

Én új életet kezdtem,tedd te is ezt.

Szerintem te már meghoztad a döntést, csak még nem mered a kimondásával véglegessé tenni. A kérdéseidből és az általad hozott döntési időpontból legalább is erre következtetek.

Három dolog jutott az eszembe:

1. Amikor mi építkeztünk a férjem munka után másodállásba rohant, hogy pénz legyen a házra. Aztán ment az építkezésre, ha még futotta az energiájából és az idejéből. Alig láttuk egymást. Én a gyereket neveltem és háttérmunkát végeztem a haladásunk érdekében. Nagyon fárasztó és idegörlő volt mindkettőnknek. Fizikailag fárasztó, az egymás nélküliség pedig ideget próbáló. Még is megtettük, hogy aztán jobb legyen. A te feleséged mit csinált, hogy ráért unatkozni és másfelé keresett magának elfoglaltságot?

2. Nálunk, ha valamelyikünknek nem tetszik valami (ez egyszerű minennapi cselekedettől, kimondott mondattól az egymással szemben elvárt viselkedésig mindent jelent) egyszerűen szólunk, hogy beszélgetnünk kell. Leülünk és megbeszéljük. Utána kiderül az indok a morcosságra, megoldódik az ágyban háttal fordulás miértje stb. Nekem biztos nem az lett volna az első, hogy máshol keressek boldogságot. Az tisztességtelen és megalázó. Hisz nem látnak a fejünkbe, hogy tudják mi a bajunk. Ezt nekünk kell jeleznünk. Aztán, ha akkor sincs megoldás, lehet más utat keresni és elmenni. De csak a házasság lezárása után. Nekem így tisztességes.

A leírásod alapján te tisztességes játékot űztél, "csak" nem figyeltél oda minden részletre. Dolgoztál magatokért, de a társad mellőzted. Ez bocsánatos bűn. Ha megváltozol, odafigyelsz a társadra még működőképes lehet. Hiszen, mi nők meg tudunk változni, akár 180 fokot is, ha elég indok van rá.

3. És talán inkább ez a kérdés. A feleséged tettét te meg tudod-e bocsátani? Nem értél neki annyit, hogy leüljön beszélgetni veled? Miért nem hódított vissza magának? Miért nem vívta ki újból a figyelmedet? Azt mondtad a szex működött köztetek, csak a lelkét nem pátyolgattad. Akkor miért szeretőt (sőt szeretőket) keresett? Könnyebb volt őket megszerezni, rejtegetni előled és a gyerekek elől, megszervezni a titkos találkákat, mint leülni beszélgetni a társsal? Nálam a megcsalád - a fentiek miatt - megbocsáthatatlan bűn. De én én vagyok. És sajnos tapasztalat is vezetett ehhez a döntésemhez. Ha elveszett az érzelem, a bizalom, akkor egy kapcsolatnak vége.

Szintén tapasztalatból...

Az én esetem 5-6 évvel ezelőtti. Hosszabb ideig tartott, én voltam a megcsalt fél. És gyermek is született az esetből.

Megmondom őszintén, teljesen elmúlni sosem fog, néha bennem van, DE mostanra elmondhatom, hogy túl vagyunk rajta és atombomba kéne, hogy elválasszanak minket.

Van rá példa, hogy én lógok ki egy kicsit középről, van hogy ő, de ami mindig biztos az a közép. Szerintem erről szól a párkapcsolat, nem a mindent megosztásról, hanem arról, hogy mindig, minden körülmények között (jóban- rosszban) kitartunk egymás mellett és nem hagyjuk cserben a másikat. (Megjegyzem, mi nem vagyunk és nem is voltunk soha házasok, szóval semmiféle papír nem tart össze minket, sem anyagi dolgok, mert mindig külön kasszán voltunk... igaz, van egy gyönyörű kislányunk) Hozzáteszem persze, hogy a rideg egymás mellett élést én sem szorgalmaznám, de abból amit írtál, nálatok nincs így...

Emberek vagyunk, követhetünk el hibákat... megbocsátani is tanulni kell, szóval hajrá.

Valaki előttem írta, hogy tulajdonképpen a feleségednek te megteremtetted azt a körülményt, hogy bármikor kidobhatna téged jogilag a saját házadból. Nem tette. Miért, ha nem szeret? Tulajdonképpen ha belegondolsz, kitartott melletted úgy is, hogy nem nagyon törődtél vele...

Kérdésedre a válasz: igen, szerintem vannak nők, akik figyelmességért elmennek akár a világ végére is és talán mindegy is, kitől kapják meg, vagyis ha megkapják otthon, az a legkényelmesebb, nem?

Mindenesetre azt gondolom, hogy igen kevés időt adtál magadnak/ magatoknak. Mire ez az érzés lecsillapodik, sokkal több idő.

Illetve mindenképp nagyon- nagyon sok beszélgetés (nem veszekedés), közös program...

A nők valóban másképp gondolkodnak, mint a férfiak. Én úgy gondolom (tapasztaltam), hogy egy nő, ha megkapja a figyelmet, törődést és természetesen a szexet is otthon (ami nem mennyiségi, hanem minőségi), akkor nem fog félrelépni.

Na ez nem biztos, hogy elmondható a férfiakról...Ők nagy vadászok, akik nem csak vadászni szeretnek, hanem le is terítik a "zsákmányt". :)

Kedves Mindenki!

Köszönöm az eddigi gondolataitokat!

Egy fontos kérdésben szeretném a segítségeteket kérni, nem ismerve a női lélek működését (erre mint látjátok elég jó referenciám van) s mert túlságosan racionalista gondolkodású férfiaggyal rendelkezem.

Létezik-e olyan, hihetek-e abban, képes-e a női lélek olyan fordulatra, hogy egy NŐ aki 3 évig tudott kettős élet élni mert nem szeretett, amit csak bizonyíthatóan azért hagyott abba mert lebukott. Aztán 2 nap gondolkodás után 180 fokos fordulatot téve azt érzi, hogy te vagy a mindene és sohasem szeretett annyira, mint most?

Az iskolai nyári szünet kezdetén hozom meg végső döntésemet.

Kedves MyWay15!

Mindenekelőtt azt találom fontosnak kiemelni, hogy csak olyan emberek véleményére figyelj, akik tapasztalatból beszélnek, akik végigcsinálták már a megcsalva lenni, megbocsátani, majd újra kezdeni állapotát.

Hidd el, nagyon sok házaspár átélt már hasonlókat, és tény, hogy egy részüknek sikerült az újrakezdés, és új alapokra építve, a mélyponthoz vezető hibákat kijavítva, az egymás iránt érzett szeretetükben megerősödve sokkal jobb házasságot építettek, mint előtte volt.

Más párok viszont visszacsúsztak a régi életükbe, újrakezdtek ugyan, de nem tudták kijavítani a krízishez vezető hibákat, ezért elváltak. (Ennek is kétféle módja van: a tényleges, szétköltözős válás, a másik pedig a hideg egymás mellett élés, miközben mindkettő félre jár boldogságot keresni.)

Összességében mindenképpen azt tanácsolnám, hogy (mint ahogy már meg is tettétek), kezdjétek újra a kapcsolatotokat, viszont nagyon mélyen nézzetek mindketten magatokba, keressétek meg azokat a hibákat, amelyek ide vezettek és javítsátok ki őket!

Ebben már senki nem tud segíteni, de annyit te is elmeséltél magatokról, hogy a lelkét kevéssé ápoltad a feleségednek. Ez már elég a kiinduláshoz, a többi rajtatok múlik.

Nagyon sok sikert kívánok nektek, és kérlek, hogy mesélj magatokról, hogyan alakult az életetek!

Szeretettel: Veronika

Ez a megcsalás dolog nehéz ügy.....

Én úgy gondolom, aki nem volt még ilyen helyzetben nem tudja még átérezni sem, hogy milyen gondolatok kavarognak ilyenkor az ember fejében. Én átéltem mindkét verzióját...tehát 10éve én csaltam meg a párom, 3éve meg Ő engem....

Tehát van tapasztalatom e témában. Érdekes, hogy amíg meg nem csalt addig minden kis vitánál felhozta "bűnömet". Azóta, mintha meg sem történt volna. Ja, és tagd mindent. De azért nem lehet az eembert teljesen hülyének nézni. (Vagy igen?...)

Még egy dolog: a mai világban (ismerőseim, rokonaim tapasztalatai alapján is) a megcsalás már sajnos nem ritka eset. Sőt.....

DE! Sokszor még az az ember is megcsalja a másikat, akiről azt soha senki nem feltételezte volna.....

Tehát a teljes őszinteséget nem sokan vállalják párjukkal szemben!

Igen. Akkor tud az ember megbocsátani, ha a másik ember - és az iránta érzett szeretete - fontosabb neki, mint a sérelme, mint a tett. Szívből megbocsátani azt jelenti: "meg sem történt. Ugyanúgy szeretlek, mint előtte."

Ez nem könnyű. Többnyire kell hozzá az események megértése, az összefüggések, felelősségek felismerése, a fájdalmunk elengedése, annak elfogadása, hogy a másik sem tökéletes, de mégis őt szeretjük. Megbocsátani sosem valamit lehet, hanem csakis valakinek.

Akarás kérdése és bármit lehet.

Egy tönkrement kapcsolatot is helyre lehet hozni, ha mindkét fél akarja.

Bármire képesek vagyunk, ha igazán akarunk.

A múlt elmúlt, megváltozhatatlan tény, együtt kell élni vele. (Gondolod, hogy ha elválnál és aztán újra kezdenéd más mellett, el tudnád felejteni?)

A jövő pedig még nincs. Miért nem a jelennel törődünk többet?

Mi emberek annyira tudunk ítélkezni embertársaink felett: ez ilyen, az olyan, ilyen szemét, olyan tisztességtelen stb.

Megbocsátani a legnagyobb dolog, önmagunknak is és másoknak is.

Törődj a feleségeddel (és ne csak fizikálisan) hogy ne érezze hiányát másnak. Tanítsatok a gyermeketeknek kitartást, megbocsátást, problémamegoldást, PÉLDÁT, hogy ha ő ilyen helyzetbe kerül, legyenek eszközei.

Beszélgessetek sokat, mindig! Sok erőt és kitartást kívánok az újrakezdéshez, hogy aztán elmondhassátok magatokról, hogy túléltétek a krízist és megérte, mert jobb mint azelőtt (ha sikerül tanulni az elkövetett hibákból)

És élvezzétek a jelent, mert a jó mostból lesznek a szép közös emlékek...

Sok éve ismeritek egymást.Sokmindenen mentetek keresztül.

Ha ennyi idő után,és a leírt megpróbáltatások után ti még láttok esélyt az újrakezdésre,akkor tegyétek is meg.

Ha a párod még szeret téged,érez irántad,és te is érzel őiránta,akkor ne hallgass senki másra csak magadra és a párodra.

A bizalom felépíthető újra!Tenni kell érte,de újra éled ha igazán szeretitek egymást és kiálltok egymásért.

Első körben mégegyszer gondold végig, mennyire bízol meg benne. Nem egy alkalmas megcsalásról van szó, azt meg lehet bocsájtani, a több évig tartó , több pasival kapcsolat az nem egyszeri alkalom. Újra meg fogja tenni, keresi a számára igazit és te lapátra kerülsz rövidesen. Már megkóstolta, milyen a titkos kapcsolat, ezek szerint élvezte is, nem hiszem, hogy leáll vele.

Ha mégis mellette döntesz, az ideiglenes lesz csak , de: szerintem az átiratást vissza , de nagyon gyorsan, míg illetékmentes, legyen a te neveden, neki haszonélvezete rajta, akkor nem tudnak végrehajtani, hiába teszik rá a vh-t, mert a haszonélvezeti jog erősebb. Én így tudom, de érdemes lenne megkérdezni valaki vh-val foglalkozót, már ha arról van szó.

Szerintem arról kéne beszélnetek-vagyis főleg neked megkérdezni tőle-hogy van-e terve a jövőjére nézvést.És nagyon odafigyelni arra,hogy ebben te mennyire szerepelsz.

Ezután gondolkozz el azon,hogy szeretnéd-e megpróbálni vele ezt a jövőt..és ha igen,akkor utána következik az,hogy próbálj megbocsátani neki.Vagy sikerül,vagy nem.

Türelmet kívánok a jó döntéshez!

Én le írom, hogy hogy látom.

Természetesen a te kezedben van a döntés, neked kell nap mint nap megbírkóznod azzal a ténnyel, hogy a párod megcsalt, átvert.

de az nem mentség, hogy ő el volt hanyagolva, te azért hanyagoltad el, mert szerettél volna egy szép kuckót, míg ő ez mellett pasizott.

Én nem kezdeném újra, bízni már sosem fogsz tudni benne sajnos.

nem tudom milyen szinten csinálta de azt hiszem amit tett az nem szép.

Persze gondolom rájött, hogy a biztonságot csak melletted kaphatja meg...és te vagy olyan kedves pali madár aki elfelejt mindent.

Ahol egyszer megingott a bizalom, ott már nincs mit helyre hozni.

Kívánom, hogy tudj megbocsájtani és kezdjétek újra de sajnos nem fog menni, tapasztalat.

A megbocsájtás az, amikor már nem emlegeted a múltat; elfogadod kétkedés nélkül a szavait.

És nem vágod a fejéhez a múltat, ha éppen dühös vagy. Ez a legnehezebb.

Jól érzed, dühből és indulatból nem fogsz tudni jól dönteni. Sokaknak az a véleménye, hogy a feleséged tette megbocsájthatatlan, de valószínűleg nagy részük nem élte át ugyanezt. Sok év összetartozásnak nem könnyű véget vetni, még akkor sem, ha nagyon megbántott.

Én hasonló helyzetben vagyok, egy éve. A férjem össze is költözött a nővel, én 4 gyerekkel maradtam egyedül. Volt minden, harag, vita, depresszió, úgy éreztem, ezt soha nem tudom feldolgozni. De az idő múlása, az tényleg sokat segített benne. Volt időm átgondolni, mit rontottam én el, mit ő, és látom a pozitív változást mindkettőnknél. Egy ideje már a haragom is elmúlt, és beláttam, bár nagyon fájdalmas volt, de történnie kellett valaminek, hogy felrázzon mindkettőnket.

Keresd meg te is a pozitívumot a ti történetetekben. Ha jó irányba változtok, akkor könyveld el az elmúlt időszakot szükséges rosszként. És ne várd, hogy hip-hop elfelejtesz mindent, ehhez sok idő és türelem kell. Az ő részéről is. Ha valóban meg akarja menteni a kapcsolatotokat, meg fogja érteni.

Mi most próbáljuk újra építeni a közös életünket, és nagyon jó úton haladunk...

Mindenképpen próbáljatok megtenni mindent, ennyivel tartoztok a gyerek/ek/nek. Sok kitartást, és sok mély beszélgetést kívánok!