Mennyi szomorú lélek:-( (beszélgetés)
Mármint mi a robotmunka? A fekete mosogatás az valóban az. Magdalénia, nagyon sokmindennek kell ahhoz összejönni, hogy el tudjon csípni egyáltalán egy valamirevaló reális lehetőséget is. Nem a következő hétköznap kérdésköre ez, addig meg próbálok majd én is mindennek rendesen utánajárni.
A krupié állás az például nekem nagyon tetszik, biztos neki is bejönne. Most is öltönyös helyen van, modora is van, meg esze is. Csak szerintem ahhoz valami irtó nagy hátszél kellene. :-)
Miért nem tanul? Hát ő meg diszgráfiás, írtam már. A matekot meg rémísztően útálja, nem hinném hogy a kémia is bejönne.
Ő humán, és múvészlélek. A filmezés érdekli, film grafika, ilyesmi. Hát erre én most mit mondjak. A válság alatti sokéves munkanélküliség után örülünk, hogy van rendes munkája, de folyamatosan próbálkozik valami mással.
Szerintem jogsi kéne, azzal már egy csomó jobb helyen is el tudott volna helyezkedni. De hiába imádkozom, nem és nem. Hát ebben nem az apjára ütött.
Ameddig tudtam, irányítgattam, mindenben segítettem, - de már nem lehet, és szerintem nem is szabad. Mostmár felnőtt ember.
Mindig van olyan lány, csak nem jön a helyébe.
A fiam szeretett focizni és bekerült a csapatba. Egy huszadrangú falusi focicsapat. :) A helyi lányoknak, akik rendszerint a pálya szélén szurkoltak, rögtön feltűnt az új pasi. A többi ment magától.
Az is igen jópofi végkifejlet. :-) Mindenkiből lehet mindenki, miért is ne. Manapság egyébként is szinte mindenki szakmaelhagyó. Váltogatni kell, keresgélni, egy adott körön belül, sőt sokszor azon kívül is. Lehet ez kényszer is, meg lehet egyfajta önmegvalósítási vágy, meg talán még változatosság kedvelés is.
Nem mennek már az emberek nyugdíjba onnan, ahol kezdtek. Azok az idők elmúltak.
Nem tudok tanítani. Pl. egyik gyerekem se tud németül.
Már annak is örülnék, ha a szorobán tanulására hajlandó lenne.
Azért is örülök, hogy közmunkán van, mert még ezt falut, amit a szülőfalujának érez, ezt is jobban megismeri, és több itteni embert is megismer. Kicsit tágul a világa.
Aztán kiviszem valahova Ausztriába, nem muszáj Bécsig menni, de az sincs messze.
Évek óta tervem, hogy a miskolci reptér egy sétarepülésére befizetem. Meglepetésként, mert még nem is repült. Valahogy megoldom, hogy fogalma se legyen, hova és miért megy. Ez a lehetőség nem olyan drága, télen szeretném, amikor jobban látni a tájat is, nem csak a zöldet...
Úgy gondoltam ki, az adott napon elutaztatom a gyereket Miskolcra, a Tiszaira érkezik, ott a busz a reptérre viszi ki, de megkérek majd valaki ismerőst, hogy kalauzolja, ne kelljen megmondanom, hogy a reptérnél szálljon le.
Úgy érzem, hogy habár nem mondja, a sok sikertelenség (munka-felvételi teszt is volt sikertelen, nem is egy) miatt bezárkózott és kímélni akar engem. De ha a lelkét csak nyomasztja ez a sok car, akkor az nem segít. Ezért próbálok élményeket adni, mert évszámra csak itthon ül...
Az robotmunka és nem mindenki bírja. Képesítés nélkül betennék fekete mosogatónak és hulla fáradtan abba az ágyba fekszik, amiből valaki éppen kikelt. Tapasztalat nélkül a tengeribetegséget sem úszná meg.
Szegény gyerek, nem tudja, mire akar vállalkozni. :)
Most még tanulnia kellene ahhoz, hogy később jól keressen. A kémia biztosan fekszik neki, ez az irány nem érdekli? Ennek nagy jövője van.
Nem volt könnyű iskolás kora, valószínűleg az első ADHD-s gyerekek egyike, csak akkor még nem volt ez a diagnózis. Hivatalos fejlesztést gyakorlatilag nem kapott.
Nem motivált a tanulásban, mert annyi visszautasítás érte már, hogy ellenáll. Nem kíváncsi pl. a szorobán-módszerre sem, pedig azzal talán jobban tudna fejben számolni.
Hónapokon át vártunk a munkaügyis (ingyenes, támogatott) targoncás tanfolyamra, de végül a képzést végző iskola felvételi tesztjén nem felelt meg.
Pedig ez egy lépcső lehetett volna egy majdani jogsihoz is azon kívül, hogy jobb keresetet tenne lehetővé, kisebb megterhelés mellett.
És miért nem a fiad tanul (is)?
Hogy fog boldogulni, ha nem állsz már mellette?
Örömmel látnék egy menyecskét, de nincs az az épeszű lány, aki egy ilyen randa házba eljönne akár látogatóba is.
(Nem mintha a fiam eljárna ismerkedni vagy bulizni bárhova is, de neki sem mindegy a látható "háttér". )
Néha dolgozik Németországban. Ha fordítási gondja van, idejön. :D Az utcánkban lakik, nem messze.
A kirándulós buszt sajnos nem érjük el, még a közelebbi városban sem, mert nem a buszállomáson van a felszállási hely, hanem kint az ipartelepen a Tesco parkolójában. A leszállás hasonlóan problémás, késő este...
Ádám viszont esetleg szívesen vásárolna tolmáccsal... :D
Ajánld fel neki, hogy megfőzöd a kedvenc kajáját. :)
Remélem összejön.
Nekem is van ugyebár egy velem élő fiam. Közös háztartásban.
Én egyelőre azt látom, hogy mivel amúgy is kell költeni a házra, és mivel lassan eljutunk odáig, hogy ez sikerüljön is, talán bővíteni is lehetne kicsit, és kipofásítani. Akkor lehetne rugalmas elszakadást kezdeni.
Sajnos neki érettségije sincs, de szívesen beíratom egy targoncás tanfolyamra, ha arra is összejön a pénz. Közben legalább angolul kell megtanulnom, mert ha abból van középfok, akkor a mesterképzés még belefér az ingyenes időmbe. Akkor tudok jobban keresni, ha jobban fizetnek, a kapacitásom már nem sokkal bővíthető. (Egy nyelvvel a szakfordítóra lehet jelentkezni, de az mindenképp fizetős.)
Hja, hát valakinek csak kell tanulnia ebben a családban. :D
Ezek már csak ilyen dolgok. A gyereket nem lehet "erőszakkal" magunkhoz kötni. Én nem erőszakoskodtam, ő döntött mellettem. De tudom, hogy az élet más felállást is hozhat, de akkor sem fogok magambazuhanni.
Nem arról van most sem szó, hogy rá akarnék támaszkodni, vagy majdan azt akarnám. Jó, majdan, némileg megroggyanva azért lehet hogy picit másképp ítélném ezt meg, de remélhetőleg az a majdan még eléggé messze van...
Akkor sem kívánnám el tőle, hogy egyfolytában itt nyüzsögjön a közelemben, ha tényleg már valahol távolabb él. Csak azért nézegessen rám... :-)
Kérlekszépen filmnyomó - textilfestő. :-) Mint ilyen, még Művészeti Alap tag is. :-)
Hajóra ez szerintem eléggé releváns. :-))))
Köszi. Van mind a kettő, az alap megvan. Csak írásbeli angol ne kelljen... :-)
Majd megmutatom ezt a gyereknek. :-)
Furi helyzetek adódhatnak a jelek szerint. Talán lehet olyan helyet találni, ahol nem kikötés a hajókázós gyakorlat, hát ez majd kiderül. Attól kerülhet még a hajón blama szituba, értem.
De az időnként jelenleg is valóban 24 órás munkhalyén mégcsak ágy sincs... Merthát nem azért fizetnek ott iccakára is embert, hogy az alukáljon. :-) Ha mégis megpróbálkozik valaki vele, esetleg kirúghatják érte, vagy jönnek az ilyen különféle összetolt szék technikák, hát az sem egy leányálom. Ha jobban belegondolok, a gyermek most is remek előgyakorlatokat folytat. :-)
Nem tudom, egy krupiénak milyen szakképesítés kell. De a fiam az ilyesmit is "pedzegette" már, nem dicsekvésképp mondom, de igen penge agya van. Különféle netes, meg hasonló játékokban eléggé verhetetlen. :-)
Lett is volna egy ilyen munkakör, telefonos diszpecher felállásban. A játékosokkal kellett volna játék közben dumálni, angolul. Elvileg minden klappolt, mégsem jött össze, mert gyermekem szóban majdhogynem perfekt ugyan, de írásban meg diszgráfiás. Magyarul is, angolul is. Persze angol írásbeli teszt is volt...
Igen? Na tessék, még ez is. :-) Azt a néhány év folyami hajózást nem lehet vajon beszámítani abba, hogy közel lakunk a Dunához?
Na jó, ez csak a ma reggeli tréfám. :-)
Talán mégis akad egy olyan hajón valami olyan munkakör - ha nem is hajópincér - ami azért számításba jöhetne. A gyermekem végülis egyszer már pék is volt, - na arra se szól semmilyen képesítése.
Ismerősünk fia olyan húsz évvel ez előtt krupié volt ilyen luxushajón. Valami elképesztően hatalmas építmény egy ilyen hajó, én a világ füléért nem utaznék ilyenen :-)))
Tényleg nagyon jól keresett (elmondása szerint minden munkakörben megérte egy ilyen munka), de nagyon unalmas volt bizonyos értelemben: a személyzet a munkaköri feladatain kívül egyáltalán nem érintkezhetett az utasokkal, külön részlegük volt a szabad idő eltöltéséhez is, sőt, a krupiékat teljesen elszeparálták. Egy ilyen út hónapokig tartott, a kiemelt helyeken ők is partra szállhattak, így aztán gyönyörű helyeken járt, ahová nem valószínű, hogy eljutott volna - vagy csak nagyon sokára.
Van egy német sorozat, időnként belefutok - hát a csodás felvételek miatt érdemes nézegetni.
.
Sziasztok! Jó reggelt!
A tengeri hajón munkát kapni nem olyan egyszerű. Fiatal rokonaim képzett felszolgálóként, nyelvtudással mentek volna ilyen munkára, de feltétel néhány év folyami hajókázás.
Bizony a felnőtt gyerekek elszakadnak némileg az embertől. Hát istenem, az a normális őtőlük. Az sem jó, aki még x éves korában sem tud a szüleitől elszakadni.
Mondom ezt én, aki ugyanabban a családi házban lakik a felnőtt fiával... :-) De a mi életünk emellett is egymástól független, mint ahogy a lakrészeink is. Csak az utcai kertkapu bejárat közös, más az nem, én nem szólok bele az ő életébe, ő nem szól bele az enyémbe.
De nekem mindemellett be kell valljam jó érzés hogy ő itt van meglehetősen közel, és tudom hogy neki is. :-) Lett volna már lehetőség effektív is különköltöznünk, a mostani kétszintes házat lecserélni két kisebb valamire. Megbeszéltük, azt mondta hogy nem akarja. :-) Ő döntött így, az én egyszem magzatom. :-) Szerintem meglehetősen jó megoldás, de hát kinek-kinek mi jön be. Egy esetleges külföldi munkát azért az én fiacskám is bevállalna, de nem tartósra, csak olyan jövő-menősre.