Mennyi szomorú lélek:-( (beszélgetős fórum)

Van babakocsitok a lakásban? Kipróbálható.

Csak ne úgy, mint a sógornőm. :D Éjjel a lábához kötötte és amikor sírt a baba, beindította. Működött.

Az alu-vázas inkább apai hordozó eszköz. Én is csak apákon láttam még.

Az nekem útban lenne, ha éppen ki kell venni valamiért a gyereket. Főleg, ha egyedül kell intézni valamit. Az már egy külön cipelni való a pelusos táska, vagy egyéb cucc mellett.

Mondjuk nekünk már mindegy. :)))

Vannak hihetetlennek tűnő dolgok. :-) Mégis megtörténnek.

Nekem még a marhára biztonságos kórházban is sikerült úgy kiesnem abból a marha magas ágyból, hogy pont pocakra érkeztem volna. Nade: térdre és kézre érkeztem. Marhára fájtak a végtagok, sebaj. Azt hiszem, ez valami ösztön volt. :-)

Az alu-vázast teszik a hátra, a kendőben meg elől van a baba, a szülő mellkasán. Úgy azért szorosabb a kontakt, még "beszélgetni" is lehet, nem csak egy csomag a gyerek.

Egyébként nagyon elszaladtak az árak, egy jó hordozó kendő, ami valóban kényelmes anyának-gyereknek, 25-35 ezer forint, egy jó minőségű babakocsi 120 ezer körül van, aztán mindenki azt vesz, amire lehetősége van.

Régen az oktatóm azzal kezdte. Fél a forgalomtól? Mondtam, hogy igen. Azért, mert kívülről látja - mondta. Most nem fogja látni, csak ami maga előtt van.

Igaza volt. :)))

Nem tudom, én izzadó görnyedt anyát is láttam már, aki lelkesen bizonygatta, hogy jó neki. A babája már nem volt pici baba, már kezdett totyorogni.

Látni néha (inkább apákon) amolyan alu-vázas babacipelőt, az nekem jobban tetszik, mint a kendő.

Ezért van benned ellenérzés, pedig ha a kezedben van, akkor is elestetek volna.

Szerintem nagyon jó találmány, mert az ember mindkét keze szabad és nem órákat tölt benne a gyerek. Én még nem is láttam síró gyereket ilyen kendőben, az anyja mellén.

Hajjaj, pocakkal álltó helyemből estem térdre...:D "Nézd, de jópofa az a fa ott!"- alapon...

Még jó, hogy jogsim még lehet, babám már nem. Még a végin nem merném bevinni a forgalomba a babát.

Még ideje sem volt megszeretni. :))) Nem jön belőle semmi és néha még mérges is lesz tőle. Majd rájön, hogy akkor is jó. Vagy nem. :)

Ki ne merülj! Amikor más is van otthon, akkor add át a feladatot. Legalább fizikailag pihenj.

Most még nehéz, mert első baba, de túl lesztek rajta és a fogzás már felkészültebben fog érni. :)

Van ilyen. Én meg pocakbabával estem s.gre. A randa jégen. Valami közlekedési káosz volt, nem volt a boltokban kenyér. Otthon se. A szomszédasszony meg beszólt, hogy most hoztak a közértbe, de sietni kell, nagyon kapkodják. Egyedül voltam otthon, ezért leóvakodtam, aztán kifele a veknikkel a boltból, klasszikusan lecsüccsentem. :-) Ezt egy állapotos nőnek nemigen illett volna, mégis előfordult. :-)

De szerintem ezek a heroikus idők nagyrészt elmúltak már. Az emberek (nők) zöme autóval intézi az ügyeit. Tudom hogy te nem tartozol a zömbe, de szerintem már ők vannak többen. :-)

Balesetek történnek.

Én egyikkel sem estem, pedig jártunk erdőben is sokat.

Guruljka, a kicsivel az ember általában úgy lépked, mintha hímes tojáson járna.

Én nem pereceltem el vele.

A félkézzel karontartás, plusz kocsi fogás, és meredek jármúlépcsőre való fellépkedés közben könnyebben összejöhetett volna. Ha nem lettem volna oly örgögien ügyes. Már akkoriban is. :-)

Nyilván a környezettől is függ, az anya kondiján, stb.

A fiammal volt az a gyári "kenguru", az a csíkos nyugágyvászon vagy mi. Egyszer jól felpakolva, beletettem a gyereket, a férjem a csomagokat cipelte... aztán elcsúsztam a járdán. A gyerekkel rajtam. Hanyattestem. Szerencsére féloldalt volt rajtam a hurcibáló, és nem volt fixre rám kötve, ezek olyan széles vállpántos fazonok voltak, így esés közben kicsit tudtam emelni a gyereken, de én elég komolyan megütöttem magam.

Ha a hátamra van kötve, ketten esünk hanyatt, és én őrá.

Alá, persze hogy alá. :-) Amíg nem igazán súlyos a kicsi, szerintem az a jó megoldás. Lebukizik, nem olyan nagy tragédia.

Vannak helyek, ahova muszáj eljutni a kicsi gyerekkel együtt. Na ha most nem lenne már önmagában is elég ez a kötelező jelleg, hogy időre, rendben ott legyél, akkor használj babakocsit is. :-)

Nekem elég sűrű ilyen menetem volt, mert "kötött csípővel" született a gyerek, a szokásos méricskéléseken, egyebeken kívül is folyton menni kellett. De sikerült elkerülni a begipszelést. :-)

Születése előtt miket ettél?

Egyél mindenfélét, csak olyanokat ne, amik gázosítanak, vagy fogják a székletet.

[link]

Nem azt mondtam, hogy a gyerek beteg lesz. vagy hogy megfullad.

Azt mondtam, hogy egy nagyobb, ergo nehezebb gyereket nem kutyakötelesség magunkra kötve cipelni.

Nem szereti a cumit.

Rendben, hogy sírással kommunikál, de ezzel csak azt mondja, hogy valami nem jó, segítsek. Csakhogy nem tudok segíteni :(

Attól nem félek, hogy elkényeztetem. Viszont az neki sem jó, ha kimerülök. Főleg ha még segíteni sem tudok rajta.

Vagy alá. Próbáltam, nem az.

És nem, egyik sem fulladt meg, és nem.lettek betegek.

Pici korában mózeskosár-szerű hurcolóval, amit be lehetett illeszteni az egy mozdulatos kocsiba. Ez 77 elején éppen óriási divat is volt, mi "örököltük" ismerős családtól.

Nagyobb korában meg simán az összecsukhatós kocsiban, amikor már jól ült.

Simogatom, de nem látok javulást.

Enni meg csak tejtermékeket eszem, ami gond lehet, de azt is igyekszem elhagyni. Csak nem könnyű, mert szinte azon élek.

A gyereket magamra kötözni nem önszívatás?

Nyáron még csak-csak, de télen??? A hacuka tetejire?

Nekem először akkora babakocsit vett örömében az unoka érkeztén drága apukám, hogy az még a liftbe se fért be, nade három emeletről (akkoriban olyan házban laktunk) sem tudtam igazán levinni, nem vagyok én erőbűvész. Pici nő vagyok. De még a lépcsőfurdulók is roppant szűkek voltak, és abban a házban nem volt lenti babakocsi tároló. Ezt áthidaltam ugyan, bekéredzkedtem a kocsival a házmesterhez, az úgyis mindig otthon van. Na levittem a gyereket mózeskosárban, kibúvészkedtem az üres kocsit a kapu előtti lépcsőn, lenn gyerek belerak. De azzal a kocsival én bizony csak a környéken tudtam sétálni. Most akkor dobjam ki az összkomfortos babakocsit? Mert járműre azzal valóban képtelenség volt felszállni. A pici Ádámmal ezért buki ide, buki oda, az orvoshoz, stb. utakra inkább a hurcit használtam.

Kicsit nagyobb korában meg már összecsukós kisebb kocsit, de azt már úgy, hogy gyerek kivesz, karra vesz, fél kézzel kocsi összecsuk, azok úgy voltak kiképezve, hogy egy mozdulat volt az csupán. És akkor egyik kézben a gyerekkel, másikban a kocsival, kapaszkodás nélkül - mert arra ugye már nincs kéz, könnyedén a járműre felszálltam. :-)

Miért, te hogy csináltad? :-)

De miért kellene kecmeregni, ha van egyszerűbb megoldás?

Önszívatás?

Ne mondd már, azért ha nem is nagy örömmel, de fel lehetett kecmeregni egy hülye buszra is, 77-ben is. Még segítség nélkül is akár. Ahogy az aluljárókat is sikerült használni.

Erdei utakra ma már igazán vannak gyerekkocsik.

Nem kell az anyukákba belebeszélni, hogy akkor lesznek jó anyák, ha magukra kötözik a gyereküket.