Mennyi ideje tartó kapcsolatban vállaltatok gyereket? (beszélgetős fórum)

Az ő családja is ezt mondja.

Most egyébként tegnap mondta hogy a nagyijáék veszneki(k) egy lakást. Van a néninek megtakarított pénze, az anyja is beleszáll és vesznek hamarosan egy saját lakást. Nem kell albérletben lakniuk.

Ez is rendeződik neki.

Most mit mondjak? Bennem most az kavarog hogy ja ennyi? Az első olyan aki megd*g attól terhesnek kell lenni, jön a család, saját lakás és megoldódott az élet. Komolyan mondom elgondolkodtam hogy ha esetleg végre találok egy pasit aki engem is megfektetne ,hamarosan terhesnek kellene lenni, sikerülne megfogni a pasit, és sínen van az életem. Nem kellene annyit nyavalyogni stb. nem kellene azon görcsölni hogy 40 vagyok és nincs senkim. Eleinte úgy voltam vele hogy elhamarkodott lépés volt tőle a családalapítás 1 hónap után, de most meg már úgy érzem a legjobb döntés volt a részéről.

Nekem meg sztem soha sem lesz gyerekem úgy érzem egyre jobban.

Ugye ezt most csak úgy írtad?

Én még nem voltam 22 éves, amikor szültem és persze hányszor hallotta az ismerősöktől, hogy majd aztán jól elhagy a férjem, mert nagyon fiatal vagyok és majd ott maradok egyedül a gyerekkel és akkor mit fogok tenni....Én sosem estem ilyeneken kétségbe, mert tudom, hogy egyedül is simán felneveltem volna a gyerekemet, mert mindig jó állásom volt. De nem kellett ilyeneken gondolkodnom, max. akkor, amikor a férjem beteg volt és nem tudtuk, hogy életben marad e. És persze azóta is együtt vagyunk, annak ellenére, hogy hányan kárálták azt, hogy nem illünk össze, mert nagy a korkülönbség, stb.....:)

Biztos vagy benne, hogy azt látod "na legalább neki már lesz"?

Az én nagymamám mindig azt mondta, hogy nem érdekli, hogy leszek pl. én terhes, hogy lesz e valakim vagy csak egy "becsúszott" gyerekem lesz, akkor is felneveljük, mert az enyém és akkor az övé is:)

Most egy kicsit összezavarodtam, valahol az elején még azt irtad, hogy a tesód korán akar(t) szülni, mert anyukája öt 35 évesen szülte. Most meg azt irod, hogy anyukája negyven valamennyi, meg a nagymama is csak 65. Ugyan ez most itt nem fontos, de valami akkor sem stimmel.

Te pedig semmiröl nem vagy lekésve, 25 évesen "szemtelenül" fiatal vagy. 31 évesen találtam rá a páromra, 33 évesen szültem az elsö kisfiamat, a másodikat pont három évvel késöbb.

Még valami: hogy én úgy vettem észre sokaknál az ilyen egyéjszakás kapcsolatok mennek. Meg a csókolózunk mindenkivel, lefekszünk akárkivel stb.

Több ismerősöm si van akiknek nincs kapcsolatuk. Mondom biztos várnak az igazira, ismerkednek, nincs idejük stb. Hát a fenét! Egyre inkább úgy látom hogy mindig mással vannak.

Van a családban egy fiú. 20 éves lesz idén. Kiskorában egy nagyon cuki kisfiú volt, aranyos, udvarias stb. Most meg... Annyira fura számomra az értékrendje. Szombaton beszéltem vele, de már közös téma nem igazán van. Helyes, magas, gyúrós gyerek. Előttem mondjuk annyira nem játssza magát de nekem mégis sok néha. Megyünk a buszmegállóhoz, erre jön egy kiscsaj szembe. Puszi-puszi, bemutat neki de jött is a csaj busza, elköszöntünk. Mire mondja unokaöcsi: vele smároltam múlthéten XY helyen. Kérdezem: járok? Azt mondja nem, csak smárolgatunk ha úgy alakul. Meg 19 éves és már sztem ő maga sem tudja hány lánnyal feküdt le. Felviszi őket haza, történik ez-az, és ennyi. Kapcsolat eszébe sem jut.

És ha a 17-20 meg az -a fölötti lányok ilyenek, akkor mit várok? Kinek kellene egy ilyen mimóza mint én? Mikor kaphatnak minden napra új csajt...

De egyedül nem tudom eljárni sehova. Meg dolgozom, hazaérek: főzök, teszek-veszek és itt az este, alvás. Reggel megint meló. Ha szabadnapos vagyok elmegyek bevásárolni, ruhát venni vagy amit kell, és aztán csak itthon henyélek. Tv, net, olvasás. Örülök ha szabadnapomon nem kell mennem sehova csak itthon pihenni.

Meg nehezen tudok emberekkel ismerkedni. A netest meg nem szeretném, ahogy már írtam olyannak tartom mint valami lóvásárt + személytelen is.

Tesómnak nem kell azért egyedül lennie: nekünk csak apu közös, féltesók vagyunk. Apunk meghalt. Az én anyukám is, tehát én árva vagyok, de az ő anyukája él. Közös rokonaink nincsenek, viszont az ő anyai részéről nagy a család, a nagymamája is fiatal még (65 sincs még) az anyukája is 40 valamennyi, ott a keresztanyja. Aztán ott a gyerek apja is, igaz ő is csak 21-22 éves. De amúgy az anyjáék azt mondták hogy "Majd felneveljük". Neki nagyon sok segítsége lesz.

Ne úgy legyen,de ha mégis:

(folytatva a gondolatmeneted)

Milyen car lesz neki 30 évesen egy iskolás gyerekkel apa nélkül!

Az ilyen fiatalon családot vállalók ritkán maradnak együtt! Legyen a tesód a kivétel, viszont akkor mégjobban irigykedhetsz majd rá! Nem vicc: ha nem lépsz,így maradsz!!!

Ha van mit csinálom akkor nem gondolkozom ezen, de rögtön ahogy lesz egy kis agyalásra maradt időm, ezen gondolkozom.

És akkor ugye már most a családban is egyre többen megtudták hogy jön a baba. És látom rajtuk hogy hiába hogy becsúszott gyerek lesz, meg átlátják hogy nem igazán meggondolt lépés ilyen hamar gyereket vállalni, látom rajtuk hogy "na legalább neki már lesz" mert hogy nekem nem sok esélyt látnak arra hogy legyen.

Elgondolkodtam hogy lehet ő csinálta jól: hamar amíg még dúl a szerelem várandós lett, nem kell azon görcsölnie hogy "jaj meddig várunk, akarja-e ő is" én magamat ismerve a tökéletes pillanatra várnék: anyagiak meglegyenek, hosszútávú kapcsolat stb. ő nem. Nem fogják őt szánni mint engem hogy "még mindig nincs gyerek? ki fogsz csúszni" 21 évesen szül, fiatalon anyuka lesz, mire 30 lesz, a gyerek bőven iskolás. Ő már soha sem lesz egyedül....

Hol lakyz? Szerintem neked nagyon jól jönne egy baràtnõ aki tàmaszt nyújtana....

Ugyan így voltam mint te?csak fiatalabbkènt, aki tetszett az ràm sem nèzett a lúzerek meg mind metalàltak. Igaz èn tènyleg nem vagyok szèp, alakom sincs max bàlnàs....mègis megtalàltam eletem pàrjàt aki nagy szerencsèmre a hülysègeim ellenère is kitartott mellettem. Mindegy miben hiszel sorsben, Istenben, karmàban a lenyeg bízz benne ès nyitott szemmel jàrj de ne erõszakosan. Mindenkinek adj eselyt de ne leendõ fèrjkènt gondolj rà. Az èn fèrjem is pl külsõleg nemnaz esetem fõleg nem az volt 9 ève de valahogy èlveztem hogy van gondoltam kihasznàlom tanulàsra hogy h jön az igazi ne rontsam el, hàt maradt :-) es most az idõ is ferfiasà tette teljesen oda vagyok èrte, jó nem ez a fõ szempont de tènyleg! 25 èvesen nem vagy lemaradva semmirõl hidd el! Ha nagy beszèlgetèsekre van szüksèged ïrj!

Szia Rita!

Végig olvastam a fórumot, és tudod érdekes dolgokat írsz. Egyszerűen én nem értem az ilyen emberek felfogását.

Nekem a sógornőm detto ugyan ez. Amikor megismerkedtem a férjemmel, ő pont akkor költözött haza a szüleihez, mert kirakta a barátja. Így mindig is utált, első perctől. Minden egyes nap összevesztem vele (mert náluk laktam), és szó szerint minden nap elmondta, hogy takarodjak el tőlük, mert ő utál. Kb 2 évbe telt, mire kinyögte egy alkalommal, hogy ő sokkal jobban néz ki, mint én, és nekem miért van barátom, neki meg miért nincs?? Megkérdeztem tőle, hogy ezt komolyan gondolod? A saját testvéredre vagy féltékeny???? Már évek óta külön élünk a férjemmel, és a mai napig utáljuk egymást, de ezzel elérte, hogy a férjem is utálja őt, nem is beszélnek soha.

A legszomorúbb az egészben, hogy a mai napig nem fogta fel, hogy azért nem beszélünk vele, amit művelt évekig velünk.

Szerintem te ne legyél féltékeny a húgodra, arról ő nem tehet, hogy neked nincs bátorságod, és nincs kapcsolatod. Majd lesz, nem így kell felfogni. Inkább segíts neki berendezni a gyerek szobát, vásároljatok a babának, járjatok össze gyakran, és ne haragudjatok rá. Elképzelhető, hogy pont ezért nem akarta elmondani a terhességet, mert tudta mi lesz a reakciód.

Sok sikert neki és neked is! :)

Nézd, ezzel a hozzáállással örökre egyedül maradsz! Vagy megfogadod a tanácsokat, és elmész egy szakemberhez, aki kiírtja belőled ezt a kisebbségi komplexust, vagy eljársz szórakozni!

Ha ezeket nem léped meg, még 30 év múlva is itt fogsz a Hoxán keseregni, bár azt már én valószínűleg nem olvasom! :D

Pontosan. Mondjuk nem figyelem, hogy megnéznek e, de én még nem vettem észre, és ha történt ilyen, akkor gyorsan ellenőriztem, hogy nem csúszott e le a sliccem, van e rajtam cipő, nem maszatos e a képem:), illetve egyszer várakoztam a buszmegállóba, megállt egy taxi, odahívott a sofőr (én azt hittem kérdezni akar valamit) és hátra szólt az utasának, hogy jó lesz? Azt hitték hivatásos vagyok:) Pedig még véletlenül sem voltam úgy öltözve, inkább egy apácára hasonlítottam:)

Ennyit a buszmegállóba történő megnézésről:)))

Na, ha ezen múlt volna, akkor sosem mentem volna férjhez:)

Sosem voltam szép, sosem voltam cicababa típus, és ráadásul elég elutasító is voltam a legtöbb férfival és még is volt, akinek én kellettem, sőt!

És hány olyan nőt és férfit lát az ember akikről sosem gondolnánk, hogy kellene bárkinek is, és még is kellenek.

Ha a külső adottságaid nincsenek meg, akkor a stílusoddal kell pótolnod, ezeket a hiányosságaidat, mert ha a jellemed olyan, amit szerethetnek az emberek, akkor sikeres leszel a pasik között is, de persze nem azzal, hogy állandóan, görcsösen arra gondolsz, hogy pasim legyen, gyerekem legyen, stb. Próbálj meg szórakozni, élni az életedet és majd jön a pasi akinek te kellesz.

Ja, hogy irigy vagy?

És akkor el kellett volna vetetni, hogy megvárja neked legyen előbb? Még önző is vagy.

A húgom is előbb szült mint én és nem voltam irigy:)

Lehet,h azért bámúlnak,mert árad belőled az önutálat!

Figyu! Én nem vagyok se szép,se plaza-cica,se mű,mégis mindig megkaptam,akit akartam! 2 dolog: ne tedd túl magasra a lécet,és ne görcsölj rá!

Próbáld értékelni amid van,és ne folytonos sóvárgás legyen az életed! Biztos baromi car,h nincs pasid,de ha besavanyodsz ettől,nem is lesz!

(Amúgy pesti vagy? Van egy sógorom, össze illenétek! És ez csak félig vicc!!!)

*rita89: most talaltam, ez rad illik*megfontolando!*

Hogy akarsz mással boldog lenni, ha egyedül sem vagy az?

Tedd magad boldoggá, válj teljessé egyedül és aztán jön

egy másik ember, akivel talán sikerül harmóniát találni.

"Gyanús volt a viselkedése, meg ő is furcsán érezte magát egy ideje, mondom menjünk el orvoshoz. Mikor is az orvos azt mondta hogy majdnem 6 hónapos terhes."

Nem értem, akkor miért ment el veled dokihoz, ha ő tudta, csak nem akarta elmondani?

Magas vagyok, vékony és fiatal. Meg messziről bármilyen lehetek :D

De amúgy tényleg nem? Én ehhez már hozzá vagyok szokva az igazat megvallva, mert mióta az eszemet tudom bámulnak. Bármi van rajtam. Mondom ez biztos alapvető dolog. :'D