Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Mennyire jelenthet problémát ismerkedésnél, párkapcsolat kialakításnál egy nőnek az, hogy már jó ideje munkanélküli? fórum

Mennyire jelenthet problémát ismerkedésnél, párkapcsolat kialakításnál egy nőnek az, hogy már jó ideje munkanélküli? (beszélgetős fórum)

2013. szept. 18. 08:47
Mondjuk gyerekre hivatkozva otthon maradni sem "igazságos", mert egy gyerek 3 évesen legkésőbb oviba megy, majd iskolába, és anyuka már nem azt a szerepet tölti be. Az én lányom bölcsödébe jár, én emelett 8 órát dolgozom, és akkor csinálok meg mindent, amikor hazaérek. Játszok a lányommal, vásárolok vele, ha úgy adódik, főzök stb. szóval azért anyaság nem egyenlő az otthonléttel. És láttam már nem egy olyan anyát, aki 1-2-3 gyerekkel otthon van, mégis egész nap a számítógép előtt lóg, vagy nem is foglalkozik a gyerekével...
25. moonlight13 (válaszként erre: 1. - Rosalindaaa)
2013. szept. 17. 20:26
Nem értem a kérdésed! Itt nem egy új ismeretségről van szó, hanem egy régi kapcsolatról. Vagy most akar a lány új kapcsolatba belekezdeni?
24. tücsimücsi (válaszként erre: 17. - Jajjj)
2013. szept. 17. 17:55

Amíg a gyerekek kicsik, én se nevezném annak, de ha már mindegyik gyerek tini, azoknak már nem kell annyira a felügyelet.

Sokan a "gyerek mögé bújnak", ők az ürügy miért nem dolgoznak, ez már elég nevetséges ha mindegyik gyerek iskolás. Más munka mellett látja el a gyerekeket és a háztartást. De mondjuk ezt már egy másik fórumban leírtam.

23. 5674644b5d (válaszként erre: 16. - Rosalindaaa)
2013. szept. 17. 17:35
Na de milyen áron volt kevesebb válás??? Lehet szidni a női emancipációt, de én inkább vagyok egyedül, mint egy olyan párkapcsolatban, ahol házvezető szerepet szánnak nekem, a férjem nem tisztel és kiszolgáltatott vagyok!
22. 72497ec515 (válaszként erre: 19. - Jajjj)
2013. szept. 17. 17:16
az ismerkedési időszakban azért az elég gáz...
2013. szept. 17. 17:02

Akinek eleg a haziasszony-feleseg-anya pozicio, am legyen. így is keves munkahely van :(

Nem sirom vissza azokat az eveket, amikor latastol-mikulasig kellett dolgoznom a haztartas-csalad mellett.

2013. szept. 17. 16:56
Csak annyira, hogy romokban az önbizalma, önbecsülése.
19. jajjj (válaszként erre: 18. - 72497ec515)
2013. szept. 17. 16:18

Szerintem önmagában a munkanélküliség nem feltétlen gond, de a szándék hiánya nekem kizáró ok lenne férfinál, és nőnél is.

Ha viszont megismerek valakit, és látom h. keres, az már rendben.

2013. szept. 17. 16:13
Amit írtok az egy tartos kapcsolatra vonatkozik ,a kérdés az: Mennyire jelenthet problémát ismerkedésnél, párkapcsolat kialakításnál !!!!!!!!!!!!!!!!!
17. jajjj (válaszként erre: 13. - Tücsimücsi)
2013. szept. 17. 16:11
Azért szerintem a gyereknevelés miatti otthonlétet nem lehet élősködésnek nevezni, főleg ha nincs más aki vigyázzon gyerekre. Nyilván a férj is vágyott a gyerekre, és a gyerek az már olyan h. valakinek vigyáznia kell rá, meg nevelnie, és ezt a férj is tudta mikor vállalta.
16. Rosalindaaa (válaszként erre: 11. - 5674644b5d)
2013. szept. 17. 16:11

Pontosan ezért írtam azt, amit írtam, vagyis a részmunkaidős alternatívára gondolok, ami sajnos nem túl elterjedt.


Egyébként ami a válásokat illeti: régen messze nem volt ennyi, mint most, és ez szerintem egyébként részben talán annak is tudható be, hogy a nő otthon maradt, és kizárólag a hagyományos szerepét töltötte be. Amikor (nagyon) régi filmeket nézek, mindenhol engedelmes, szerény, szelíd, visszafogott nőket látok. Manapság is van persze ilyen is, de egyre több olyan családot látok, ahol nem a férfi, hanem a nő tölti be az irányító szerepét. Míg azoknál a családoknál, ahol a nő háztartásbeli, például egy vendégfogadás alkalmával mindig a férfi (a házigazda) az irányító a beszélgetésben, nem pedig a nő.

Régen, amikor a nők még otthon maradtak, ez együtt járt azzal, hogy ők voltak alárendelt szerepben, és ennek következtében sokmindent eltűrtek a férfinak (akár még a megcsalást is), illetve konfliktus esetén a végén többnyire ők engedtek. Nem mondom, hogy jó volt ez az alárendeltség, de akkoriban messze nem volt ennyi válás, mint manapság.

15. Sirga (válaszként erre: 9. - Jajjj)
2013. szept. 17. 16:05
Egyetértünk. :)
2013. szept. 17. 15:58
Rosalinda, remélem, talál munkát a barátnőd, mert még ha keveset is keresne a leendő férjéhez képest, jobban érezné magát attól, hogy van saját keresete. Vannak családbarát munkahelyek, ha nem is túl sok.
13. tücsimücsi (válaszként erre: 6. - Ina87)
2013. szept. 17. 15:57

Na ez az!! Ezért vagyok én is kétségbeesve, hogy nem jön össze egyelőre a munka.

Egyszerűen nem érzem magam és a gyerekeimet biztonságban így.

Csak lesek, hogy egyes anyukák milyen jól elvannak évek óta otthon, úgy hogy nem is akarnak dolgozni!!

Csak élősködnek a férjük fizujából. Ezért érzem magam is szarul, hogy eltart a férjem. Nem jó ez így. Ha a kisebbik gyerekem lenne vagy 13 éves, elmennék 2 műszakba is dolgozni, de egyelőre ezt nem tehetem, pedig ilyen munka akadna.

Egyetlen egy segítségem van, az anyukám, de az ő állapotában sose lehet tudni mire számítsunk, bár most tünetmentes, de rá nem építhetek.


Szóval a mai világban nem jó ötlet az hogy csak az egyik fél dolgozik, mert bármi jöhet: csődbe mehet a vállalkozás, baleset érheti a férjet (vagy még rosszabb) stb...

Azt meg hiába mondja a feleség majd ha valami történik akkor keres majd munkát..na persze, főleg, ha 45-50 éves koráig otthon csücsül, biztos kapkodni fognak érte....:/

2013. szept. 17. 15:54
Ha nekik megfelel ez az állapot, nincs -még- gond. Később akár a már említett kisebbségi érzés is előjöhet.
2013. szept. 17. 15:50
Én nem merné, a mai világban, mikor már a válások aránya súrolja a 60%-ot... de ha nem vagyok ennyire borúlátó is úgy hiszem, nem azért tanult ennyi ideig, hogy a képességei ne legyenek kiaknázva. Nem ledegradálom az otthoni munkát, de pl nekem kell a szellemi kihívás is nem csak a meleg étel és tiszta ház.
2013. szept. 17. 15:44

Az én önbecsülésemnek kell,hogy dolgozzak.Szükségem van élményekre,impulzusokra,visszajelzésekre az intellektuális képességeimről,na és arra is hogy a saját kozmetikumaimra,ruháimra én keressem meg a pénzt.Ha lazán eltartana a férjem,akkor is keresnék valami pár órás munkát,akár jótékony,önkéntes (tehát fizetés nélküli)munkát is.

Szerintem a barátnőd pasija önző,a nő kiszolgáltatott szerepben van és ha borul ez a kapcsolat ott áll majd nulla szakmai tapasztalattal...esélye sem lesz állást találni,egy újabb kapcsolatba kényszerül majd bele ahol eltartja valaki.Örülnünk kell hogy ma a nők önállóan,egyedül eltartják magukat és nem kényszerülnek bele iszonyú kapcsolatokba csak azért hogy ne haljanak éhen.

2013. szept. 17. 15:44

Ezt szerintem is embere válogatja. Ezenkívül én különbséget teszek gyerek előtti és utáni állapotok között. Ha egy nő a férfi gyerekeit, vagy a férfivel közösnek tekintett gyerekeit neveli, akkor szerintem teljesen rendben van, h. ha megtehetik otthon marad.

De gyerek előtt szerintem az eltartottság akaratlanul is egy alá-fölé rendelt viszonyt alakít ki. Én például nem tudnék ilyen kapcsolatban élni, elvenné az önbizalmamat.

Ugyanakkor meg szerintem régen amit leírtál egy teljesen normális felállás volt. Akárhogy is, én megértem a barátnődet.

8. mosolyka1111 (válaszként erre: 7. - Mosolyka1111)
2013. szept. 17. 15:40
mármint NEM tiszteli, nem néz fel rá
2013. szept. 17. 15:39

Az a véleményem, hogy ha a nők még úgy is vannak "kódolva", hogy a családi tűzhely melegét őrizzék, ez hosszú távon nem elégít ki egy nőt.

A környezetemben van egy példa, a barátnőm, 50 éves, kb. a házassága elején dolgozott 4 évet, aztán "csak úgy" otthon maradt (mert a férj messze átlagon felül jól keres, otthon legyen rendben minden, stb...stb..)

Most pedig folyton azon nyavajog, hogy a férje tiszteli, nem néz fel rá, stb. Illetve nem értékeli azt, ami otthon van, vagyis hát nem mondogatja neki, hogy milyen jó, hogy ilyen szép rend van, meleg kaja van, stb...

Szóval, nagyon frusztrált a nő, és van egy bazi nagy kisebbségi érzése, ami szerintem évtizedek alatt alakult ki benne a kb. 20 éves otthonlét alatt. (Arról nem beszélve, hogy otthon mindent ő csinál, házimunkát sem osztják meg, ő a férje árnyéka, aki körülugrálja a pasit).

2013. szept. 17. 15:38
Na igen ez számit attól is h a pasi milyen anyagi háttérel rendelkezik,én azon modvagyok ha lehet és van rá mod egy rendes fizetö munkát találni(ami manapság nem könnyü)legyen a nőnek is egy saját keresete,az sose nem árt még akk sem ha ez a férfinak nem tetszene.van környezetemben ahol nem kell a nőnek dolgozni nyugodtan foglalkozhat a gyerekekel hozzá teszem sokat tevénykedik otthon ám sokszor van ugy h nemköltheti a pénzt arra amire szeretné pedig elég jómodba élnek,ám azt is tegyük fel mivan ha egyszer el válnak a nőnek nemsok mindene lenne...tehát adig szép jó mig nem kényszerülnek arra h elmenyen dolgozzni de a jövöre is kell gondolni pl milesz 4-5év mulva ha a férj nem keres majd anyit vagy valamijen baleset bekövetkezik,egyik ismerös anya is igy volt otthon nevelgete a gyerekeket a férj mindent megadott amit tudod majd egynap meg halt a férj hirtelen jött,most az asszony ott áll h közel az ötvenhez munkát kell keresnie mert semi félrett pénz se sok járulek nemjár neki...
2013. szept. 17. 15:38
Egy közel 200 nm-es, kertes családi háznál azért lényegesen több a feladat, mint egy 60 nm-es, kert nélküli lakás esetében. Szerintem ha egy nő reggeltől estig csak dolgozik, akkor a ház / lakás rendbentartására, sütésre-főzésre, plusz még a gyerekek segítésére lényegesen kevesebb ideje és türelme marad. Egyébként nekem az a személyes véleményem, hogy egy nő dolgozzon, hiszen szüksége van arra, hogy szellemileg is hasznosnak érezze magát, de ne reggeltől estig, hanem inkább részmunkaidőben, tehát vagy mondjuk minden nap pár órát, vagy pedig hétfőtől szerdáig napi 8 órát. Így ugyanis maradna elég ideje a hagyományos szerepére is, ami pláne akkor, ha még bőven kiskorúak a gyerekei, rendkívül fontos. Bár a részmunkaidős foglalkoztatás sajnos nálunk kevéssé elterjedt.
2013. szept. 17. 15:33
Szerintem nagyon is!! A nőnek is jó,ha nincs kiszolgáltatva.. Én biztos nem tartanék el egy herét,persze ha kapcsolatban vagyunk már és megszünt a munkája kisegíteném egy-két hónapig,de olyan pasassal össze sem állnék,ha azzal indítana hogy ő már tök régóta nem dolgozik.
2013. szept. 17. 15:28

Férfija válogatja... Van aki szereti a kitartott partnert, és van olyan, aki egyenlő partnerként tekint a nőjére, és ezért úgy van vele, hogy inkább dolgozzon.


Én tuti nem tudnék otthon ülni 24 órában, és várni, hogy legyen valami dolgom... Haszontalannak érezném magam, ami rányomná bélyegét a kapcsolatomra is...

2013. szept. 17. 15:26
Ez egy nagyon jó kérdés..
2013. szept. 17. 15:24

A kérdésem a következő, hogy kicsit pontosítsak: amennyiben nektek, férfiaknak bőven elég lenne a keresetetek ahhoz, hogy eltartsatok egy családot, zavarna-e titeket az, hogy a feleségetek munkanélküli, viszont rendben tartja a nagy családi házatokat, minden nap meleg étellel, sőt, sokszor saját készítésű süteménnyel vár haza, a karjaiban megpihenhettek a napi fáradalmak után, és napközben is bármikor lehet rá számítani, ha van egy sürgően elintézendő ügy, amit ti nem tudnátok megoldani, hiszen egész nap dolgoztok?


A kérdést a barátnőm miatt tettem fel. A barátnőm még egyetemista korában megismerkedett egy akkor már teljesen kiforrott egzisztenciával rendelkező, nála közel 10 évvel idősebb férfival. Már ismerkedésük elején érezték azt, hogy teljesen egy hullámhosszon vannak. Egymásba szerettek, és most már az esküvőt tervezik. A barátnőm sajnos a diplomaosztója óta nem talál munkát, pedig, főleg a kezdeti időszakban rengeteg helyre behívták interjúra, de aztán vagy nem reagáltak neki semmit (holott ígérték, hogy szólni fognak), vagy pedig visszaszóltak neki a szokásos szöveggel, hogy sajnos nem őt választották, vagy pedig az állást már betöltötték. Azóta is kitartóan próbálkozik, bár másfél év kihagyás után érthető módon már kisebb a lelkesedése. Az egyetemen kimagasló eredményeket ért el, most viszont valahogy sehol nem őt választják.


A vőlegénye azt mondta neki, hogy nem kell aggódnia, ha nem talál semmit, mert az ő keresete bőven elég. És ez így is van. A vőlegény már nem pályakezdő, és jócskán előre is lépett a ranglétrán a munkahelyén. Ha a barátnőm elkezdene dolgozni, kb. harmadát (vagy még annyit sem) keresne, mint a vőlegénye.

Azt is hozzá kell tennem, hogy a vőlegénynek sajnos rossz tapasztalatai vannak azzal kapcsolatban, ha egy nő dolgozik. Amikor még kicsi volt, a szüleinek soha nem volt ideje rá, hiszen reggeltől estig dolgozott mindkettő, és a fáradtság miatt sok volt a szülők között a konfliktus. Később megismerkedett két lánnyal. Az egyik vezetői pozícióban dolgozott, aminek következtében túlságosan is irányító típussá vált, ráadásul egy idő után a sok munka az egészsége rovására ment. A másik lány pedig mindig a munkahelyein szerzett magának újabb és újabb szeretőket. Tehát a sok rossz tapasztalat következtében félti a barátnőmet a munkahelyek igen nagy többségétől, illetve egy olyan munkahelyet tudna elképzelni neki, ami családbarát.


Amint látjátok, ennek a férfinak egyáltalán nem jelent problémát az, hogy a barátnőm munkanélküli, sőt, legbelül mindig is egy olyan nőre vágyott, aki tiszta házzal, meleg étellel várja őt haza. Ráadásul a keresete is bőven elegendő. A barátnőm persze továbbra is keresgél állás után, de sikertelenül.

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook