Mennyi ideig maradtál otthon vagy maradt otthon párod a gyerekekkel? (tudásbázis kérdés)

A fizetés is jól jön, de jó lenne, ha kezdene magával valamit.

A belassulás. Ő azt mondja erre, hogy tipikus kismama állapot ez, amikro valaki évekig csak a pelenka és játszótér bűvkörében él.

Nem lenne muszáj anyagilag, de az nem jó, ha itthon lóg a levegőben és a gyerekek is ezt látják, hogy nem jár el dolgozni.

Nem tudok vele normálisan beszélni, mert mindig kérdi a véleményemet. Nem értem, hogy ezt miért nem tudja maga elintézni, miért kell, hogy átnézzem a motivációs levelet pld.

Volt, hogy találtam egy álláshirdetést, de azt mondta, hogy nem akar olyan munkakörben dolgozni. Jó, okés, az egyik a Mekibe volt, amikor arra jártunk, ki volt írva, hogy a MC Drive-ba keresenk embert, a másik árúfeltötlő egy áruházláncba. Azt hiszi, hogy ennyi év kihagyás után és baráti kapcsolatok nélkül majd talál magának olyan munkát, amit ő elképzelt. Bankban volt, de oda most nem veszik vissza.

szóval válassztani ekllett midenkinek, vagy az összes felelősséggel a maga ura. vagy megy valahova másnak dolgozni. el.

család mellett még midnig nekem ez vállalhatóbb. de mondjuk én antiszoc, avgyok, szval én már 10 évet ygerekek előtt si kb így dolgoztam :D

hogy érted hogy belassult? nincs vmi hobbija stb?

vagy esetleg szükségetek lenne még egy fizetésnyi pénzre? azért kéne visszamenjen?

akik így dolgoznak,s enki se találta a munkáját, mindenki magának alakította ki.

én se találtam, csinálom, eleve 18 éves koromtól egyre inkább úgy alakítottam,h ogy majd teljesen itthoni legyen amennyire lehet.

de ez a hasonszőrű így otthonlevő ismerősökre is igaz.

nyílván járnak vele dolgok, szóval az alkalmazotti lét kéynelme nincs. (pl szabadság,s tb) de jár vele egy csomó előny is.

de olyat, hgy valaki talált, oylat még nem halottam, csak hogy valaki "csinált" magának így munkahelyet.

Az zavar, hogy "nem akar" dolgozni, vagy az, hogy anyagilag muszáj lenne?

Mit lehet tenni, normális hangon, nem vádlóan beszélni vele, ill. segíteni a keresésben, ha úgy látod egyedül nem boldogul vele...

A párom 7. éve itthon van.

A 6 éves óviba van, a kisebb bölcsis, most volt a 3. szülinapja.

Mondtam a páromnak, hogy menjen dolgozni, de a régi helyére nem veszik vissza( még ott szabadságát tölti) és azt mondja, hogy nem talál új munkahelyet ahova felvennék.

Teljesen be van lassulva, pedig járt főiskolára is meg tanfolyamra az elmúlt években.

Mit lehet egy ilyen helyzetben tenni?

22 hónapos volt a fiam, amikor bölcsibe adtam. Amikor még csak terveztük a gyereket, úgy gondoltuk, hogy 3 éves koráig otthon tudok vele maradni. Az élet azonban felülírta az elképzeléseket. Akkor majd megszakadt a szívem, és nagyon nehezen tudtam a munkámra koncentrálni eleinte. Ő viszont hamar megszokta a bölcsit, tündéri gondozónénik voltak, kevés gyerek, nagy hely. Az oviba be sem kellett szoktatni, annyira könnyen vette.

Utólag visszatekintve, nekem jót tett, hogy majd 2 év után vissza mentem dolgozni, a gyereknek meg nagyon is jót tett az a közösség, a többi gyerek társasága.

Irigyellek. Én sokáig kerestem ilyesmit, de "rendeset" nem találtam - ez alatt azt értem, hogy mindig át akartak vágni valamivel...:(

Én 2.5 évesen adtam be a fiamat az oviba (szerencsére felvették), és nagyon jót tett neki. Sajnos nálunk csak magánbölcsi van, és még ha lenne pénzem rá (havi 70), akkor sem biztos, hogy oda beadtam volna, mert bár rohadt drága, ez nem látszik meg a gyerekekhez való hozzáálláson... És akkor még a mama is dolgozott...

2 évesen ment bölcsibe a lányom (most 2 év 8 hónapos). Csak előnyére vált, a közösség sokat fejleszt szerintem a gyerekeken. Ha tudtam volna, sem maradtam volna tovább, én is vágytam már felnőtt közösségbe, valamint a szakmám olyan, hogy így is túl sokat hagytam ki ... (ügyvéd vagyok) így ideje volt már visszamenni.

De van ismerősöm, aki 8 (!) hónaposan adta bölcsibe a fiát, mert vissza kellett mennie dolgozni, és persze választhatta volna azt is, hogy marad GYEDen, de akkor nem tud hová visszamenni, mert felvesznek a helyére állandóra mást.

Én is hoztam be párszor a gyereket az irodába, a kolléganőm is (5 éves a lánya), de az csak fél, de inkább negyed munka. Nem lehet figyelni, még akkor sem, ha a nagymamakorú titkárnőnk imádja a gyerekeket, és jól el is van velük :)

másfél éve az nem is olyan kicsi.. én alig bírtam rábeszélni annó a kisebbem, hogy azért na, legalább kettő ves szülinapja legyen meg, aztán mehet a tesóval bölcsioviba:D

(végül 2 év 3 hósan ment, volt minicsoport)

igaz, én azt találtam ki megoldásnak, hogy lássam is őket, emg szabadidőmben is velem legyenek, hogy csak midnen másnap volt ovi. suli előtt lett csak mindennapos a nagyobb, és most a kicsivel is így lesz.

a társaságot nemhogy nem sínlette meg, hanem nagyon várta imádta. mert akármennyire az anyja vagyok, velevagyok, hozom viszem a ygerekem, tudo tanítani, bármi, de egyvalami nem tudok lenni, egy egész gyerekcsapat:) annak az élményét sehogyse tudtam volna visszaadni, a kisbarátságokét, a másik másmilyen tanulságát,s tb.

1 éves volt a lányom, amikor bölcsödébe adtam (ennek 34:) éve)nem bántam meg, mert rengeteget tanult, sokat foglakoztak vele, nem gügyögtek neki, meg ilyesmi. Ma már egy 3 diplomás csajszi.

Szóvan inkább a bölcsöde, mint a kialakított sarok

a munkahelyen.

Szerintem lehet, hogy van olyan, hogy csak ebédig bölcsöde.

még mindig otthon vagyok. itthoni melóm van, nem eljárós. Tudatosan.. mostmár átálltunk arra, hogy midnenkinek aztmondjuk, a férjem keres enyém a háztartás, emrt sokaknak annyira nehezen meg a fejébe hogy nemcsak az a munka ami 8-4 ig valami irodában. nőként is lehet mást is.

Több ilyen nőt ismerek, aki otthon dolgozik (változatos mit) maga ura, midnenki kb uyganez. csaklád, sokkal kényelmesebb ha egyik fél legalább nem eljárós melón van.

van aki fogteknikus, van aki könyvelő, van aki tanít, van aki gyógymasszőr, van aki kis véget igazgat, van aki családi cégben asszisztens... a lényeg, hogy otthon van fizikailag.

jó így. én mondjuk ygerekek előtt is így dolgoztam, de azért nem vállaltam mást már a végén tutira, emrt terveztük a ygerekeket. egy pillanatra se bántam meg eddig, hogy itthon vagyok.

Kellett adnom?

Beadtam, mert szerintem többet ér a bölcsi, jobban fejlődik és többet tanul, mint a mamával egyedül otthon.

És hát bevallom, nem azért szültem, hogy a mama legyen vele egész nap.

8 órára, mert nem akartam 6 órásba (munkahely miatt) meg tudtuk oldani a gyerek hozását-vivését a bölcsibe.

Nem sínylette meg, nekem is jót tett a munka világa és a felnőttek társasága.

Sokkal könnyebb egy 1.5-2 éveset beszoktatni közösségbe, mint egy 3 éveset. Nekem ez a tapasztalatom.

Tudom hogy nem így gondoltad de lehet hogy tényleg csak "hozzátennél a sok a melóhoz" a kicsivel.

Igaz hogy a nők megosztva tudnak figyelni de még kicsi hogy ellegyen a sarokban.