Mélyvénás trombózis után (beszélgetős fórum)

Ők nem tudják! Talán a fogamzásgátló! Csak ezt sem értem, mert december közepén kezdtem el szedni..

Másrészt, ha ez egy lezajlott valami volt, dec. 30-ra, akkor meg?!

Ez az egy ami okozhatta!

35 éves vagyok, 2 szál cigit szívtam életemben, sportoltam, nem eszek 'szemét' kaját! Egy 'bűnöm' van, sokat stresszelek! Ez közrejátszhat?

A 8 egység durva volt.. Vérzett az orrom bevérzett a torkom! Én úgy tudtam ezt súlyra adják, nem?

Mindegy, azt mondták inkább ez, mint nagyobb baj.

De, ha nem találtak semmit, minek rettegtek értem ennyire?? Ezt se értem!

Szerdán láttam a rezidens dokimat, majd elment szilveszterezni, hétfőig hol feküdnöm kellett, hol nem. Majd kedden megjelent, elküldött hasi uh-ra, 11-re megjött az eredmény, délbe meg zárót lebegtetett! Se gyógyszer, se semmi, se vérvétel.

Csá! Mehettem haza!

Igen, 20 napig!

7 napig 2x 8 egységet

A maradékban 2x4-et!

Nem tudok én már semmit. A doki szerint októberben váródhatott el egy 'pici erecske', ezért húztam idáig!

Nem tudom!

Azt is csak most tudtam meg, hogy a spirál ct- csak a tüdő főartériájában lévő embólust mutatja ki!

Az a baj, hogy annyira nem vagyok nyugodt. Tudom, hogy a trombózisközpontban a Prof. megbízható, Ő a dolog főtudora, ő alapította Mo-on ezt a szűrőközpontot, de én ennek ellenére kételkedve bízom benne is.

Állandóan szorongok félek! Dec. 30-a óta 1 hete hagyhattam el az ágyat. Most a mellhártya gyulladás is fekvésre ítélt.

Egyedül vagyok napközben, megbolondulok.

És már azt se hiszem el, hogy ez valóban mellhártyagyulladás!

Őszintén, ki mit tenne? Az én idegeim felmondták a szolgálatot!!!

Dopplert 'mindenhol' csinálnak? Mármint, nem csak a lábon?!

Nekem az a magas, hogy 'rögösödtem' csak a rög nem volt meg.

Mondjuk a D-dimerem már csak 170, mégsem 4000, de akkor is félek!

Ok., most nincs rög, és mi a biztosíték, hogy gyógyszerek nélkül nem is lesz!

Tudom, ő, ők a dokik, de nem akarom, hogy én legyek az, akit a Fókuszban mutogatnak.

Komolyan, úgy érzem, hogy könnyebb lenne, ha találtak volna valamit, mint így, hogy volt valahol valami, de szervült!!!

Könyörgöm, hol?!?!

Jogos a félelemed.

De dopplervizsgálatra kéne menni hogy mindenhol megnézzenek. Bár nem hiszem el hogy ct nem mutatja ki hogy merre lehet gond.

Egy biztos! Túlzásba viszem a félést!

Most nem szúrom magam, mi van, ha újra 'rögösödni kezdek', ddm nem szúrják ki időben?

Bolond vagyok, ugye...?

Azt nem tudom pontosan! :-)

Valami olyat mondott a magándoki, hogy ugyan vérrög nincs, de a mellhártyagyulladás 80%-ban a következménye. Meg ugye a vérem kimutatta a 'bibit'! Szóval, mire kórházba kerültem már túljutottam rajta! Nagyon nf is értem, bevallom.

A bajom az, hogy rettentően szúr a mellkasom, bár azt mondják a mellhártya gyulladás tud úgy fájni, mintha százas szöget vernének beléd, és megcsavargatnák!

A baj az, hogy az elmúlt 3 hónapban minden bizalmam elveszett!

7 napig hullajelöltként kezeltek.

Félek, hogy mégis félrediagnosztizáltak.

Nehéz.. És félek!

Színes dopplert csináltak a lábamról, meg ezt a spirál ct-t a tüdőmről.

A vérrögöt konkrétan nem találták, szervült, és mivel a véreredményeim tökéletesek, nem kell semmit szednem. Csak ellenőrizni a vérképem.

Ettől függetlenül nem vagyok nyugodt!

A ct eredmény alapján nekem is azt mondták gyulladás, de az uh kimutatta trombózist.

Nem ártana egy trombofilia panel hogy kiderüljön mi az oka ennek az egésznek.

Az én cifra történetem:

Az egész még októberben kezdődött. Mentem haza a lánykámmal a suliból, majd azt éreztem, hogy zsibbad a szám széle, majd hírtelen a bal lábam is, a következő pillanatban meg már levegőt sem kaptam. Annyi erőm volt, hogy telefonáltam a Páromnak, jöjjön azonnal... Másnap még mindig rosszul éreztem magam, szúrt a mellkasom, irány az ügyelet. EKG-t csináltak-ez jó volt, így hazaküldtek. Másnap házidoki- agyába vette, pajzsmirigy alulműködés. Vérvétel-semmi ilyet nem mutatott, de nem szállt le a témáról.További vizsgálatokat akart, de mivel költséges a vizsgálat, így TB. alapom havi 1 engedélyezett. Fizettem, mit tehettem? Közben kaptam beutalót szív uh-ra: időpont dec. közepe!!! Igy elmentem egy magán dokihoz, uh., 24 órás EKG, meg Holter! Minden jó volt, csak a pulzusom volt magas. (állandóan fulladtam, 20m-séta után 'kidőltem') Vissza a házidokihoz: aki szerint nincs kondim!! Ezen jót nevettem, mert 3 hete még 20km-t futottam.

A rosszullétek továbbra is jöttek, én meg heti 2x ültem a házidokinál. (3-4 óra várakozás)

Végül egy nap meguntam, irány az ügyelet, ahol 5 órát vártam. Majd jött egy neurológus! Diagnózis: migrén??? -Így kérdőjelekkel a papíron! (jó, nem?!)

Aztán másnap neurológiai szakrendelés. Nem találtak semmit... Már nem birtam újra elmentem a magán szívdokihoz a szúró mellkasom miatt. Ismét megnyugtatott, príma a szívem.

A házidokihoz ismét el, aki már úgy nézett rám, mint egy dilinyósra. Ennek hangod is adott, azt mondta: ez súlyos pánik, irány a pszihiátria!! (az első rosszullétnél megijedtem, ezért ment a szívem, ezért félek, képzelgek-mondta ő) Én meg már nem tudtam mire gondolni, mert bárhol képes voltam rosszul lenni.

Már november közepe volt.. Időpontot úgy tudtak volna adni, hogy Február!!!! Ok., jó pénzért ismét magándoki! November vége: a pszihiáter szerint kutya bajom! Max. szorongok! Majd megjegyezte, hogy heti 3x-i orvososditól ő is szorongna. Irt gyógyszert.. Elfogadtam, tényleg 'hülye' vagyok!! Szedtem a kis dilibogyókat..

Innentől úgy éltem, hogy ok, dilis vagyok, így már nem foglalkoztam a tüneteimmel, de Karácsony előtt ismét rosszul lettem, és onnantól kezdve halálfélelmem volt, majd 2 ünnep között Párom Anyukájához indultunk, én meg már semmit nem értettem, a testem reakcióit sem, fájt a mellkasom a lábam. És konkrétan hisztirohamot kaptam, hogy én nem merek elindulni, mert megfogok halni! Párom meg csak nyugtatott, hogy az agyam csinálja, nyugodjak meg.. Valahogy elindultunk, majd utaztunk 90km-t, valahogy túléltem. Anyukámat is hívtam, hogy valami nem jó, de már ő is furcsán 'nézett', mert 1 hónapja azt szajkóztam, hogy nekem embóliám van, lesz!

Dec. 29-én jöttünk haza. Másnap du-ra már olyan halálfélelmem volt, hogy úgy éreztem megbolondulok! Azt mondtam, nem érdekel ki mit gondol, érzem, nem vagyok hülye! Irány az ügyelet, mert már nem bírtam. Vizsgálatok! Vérvétel. Majd a rezidens 'kiscsaj' váratlanul kért egy d-dimer vizsgálatot is! (ez mutatja a vérrögösödést) Fél óra múlva visszahívtak, hogy mégegyszer lekell venni a 6 kémcső vért, mert mire leért a laborba megalvadt. Fel sem fogtam, hogy 'megalvadt', annyira nem fogott az agyam!

Közben jöttek a mentők, hozták be a sok részeget, én meg csak vártam, a párom vállán pihenve. Hulla fáradt voltam, mert hajnal 1 óra volt, mi meg más 18 órától ott ültünk. Voltam ct-n, itt ott! Majd nem behívtak, hanem mellém térdelt a doki. (nem is értettem) Beszélt hozzám, de csak 1 szót hallottam meg: Vérrög! .. D-DIMER. érték: több, mint 4 ezer volt! A kórház pokol volt, meg az a 7 nap is, amit ott töltöttem. Teljesen felesleges volt!

A spiral ct-n nem találtak semmit, annyit, hogy mellhártya gyulladás. 7 napig ment a hasba szuri. A zárómról ez lemaradt. Érdekes..

Szóval magándokihoz is elmentem, aki maga sem értette, hogy mi van, mert a véreredményeim még mindig sántítottak. Újabb szuri. (10napig)

A trombózisközpontban azt mondták, hogy egy nem egyszerű mellhártya gyulladás, ez egy lábon kihordott tüdőembólia következménye.

Most itt tartok, és rettegek!!

Szia!

Persze. Mi történt?

Sziasztok!

Csatlakozhatok?