Mélyponton a kapcsolat (beszélgetős fórum)

HSZ 5

Ha tudnám a tutit, akkor ez rendben is lenne, a legnagyobb problémám, hogy nem tudom, nem csak a tutit, de semmit se. HSZ 5 ben plusz info.

FI férfi.

Szerintem simán lehet, hogy ő sem volt tisztában a valódi érzéseivel.

Nem tudjuk valóban ,de úgy is kifejezhetjük az érzéseinket , gondolatainkat ,hogy az a másik fél számára ne legyen bántó.(szerintem)

Nem tudjuk mi van valóban,,de én sem.

Egy percig sem élnék ilyen közegben.

Mit hazudott neked?

Ha folyton számon kéred, féltékenykedsz. Ha igazat mond lehet nem fogod jól fogadni vagy rögtön ellene fordítod a féltékeny gondolataiddal, akkor kénytelen hazudni, hogy béke legyen.

Az meg azért nekem nem tiszta, hogyan lehet valakit belekényszeríteni valamibe, amit nem akar tenni... Én egy bántóan őszinte ember vagyok, akkor is az igazat mondom, amikor fájdalmat okozok vele, mert az az egyenes. Nem fogok hazudni, akkor se, ha a másiknak fáj a válasz a kérdésére. Hogy lehet valakit hazugságba kényszeríteni?

Köszi. A hogyanra is keresem a választ.

Azt mondjuk pont nem értem, hogy függ össze a mai regisztrációm a kérdéssel, de persze. Elég nehézkesen megy neki a kommunikáció, ez addig fajult, hogy a gyermekünk születése után, semmilyen kérdésemre nem kaptam értelmezhető választ. Teszem azt, mi esne jól neki, miben lehetek a segítségére, mit szeretne, hogy éli meg a helyzetet, mit szeretne, ha változna, stb... Mindig minden jó volt, soha semmiben nem kellett változtatni, jól érzi magát és minden frankó, csak fáradt és hozzá kell szoknia az új helyzethez. Hát ez az új helyzet 3 éven keresztül tartott, aminek a vége az volt, hogy minden nemű közeledésemet elutasította, semmibe nem vont be, nem keresett, ha távol voltam, és egyáltalán semmilyen érzését, gondolatát nem osztotta meg velem. Majd valamilyen oknál fogva (nem tudom mi váltotta ki, több mindennel próbálkoztam, hogy feloldjuk ezt a problémát) egyszer csak kibökte, hogy tulajdonképpen a gyerek születése óta haragudott rám, ráadásul olyan dolgok miatt, amik nem történtek meg és megbeszélni, megosztani sem volt hajlandó velem azt ami a fejében volt. Viszont ha rákérdeztem mindig minden rendben volt és minden szép, meg ő jól érzi magát a kapcsolatban. Hát ez nálam kimeríti a hazugság fogalmát.

Azt gondolom, hogy kis szabadságot kéne adnod a párodnak. Nem folyton kérdőre vonni, hogy hol járt, kivel és mit csinált. Bíznod kéne benne és nem belekényszeríteni a hazugságokba. A féltékenykedés egy nagyon idegőrlő valami. Ha szereted és ő is állítja, hogy szeret, akkor erről le kéne szoknod.

Mivel ma regisztráltál, nem fejtenéd ki a bűnét? Megcsalás, pornót néz, találkozik az exével? Nagyon nem mindegy.

Én nem értem emberek hogy bánhatnak így magukkal. Meg a társukkal. Akit elvileg szeretnek. Vagy legalábbis szerettek.

A jelenlegi helyzetem katasztrofális. Kezdjük az elején, alapvetően bizalmatlan, féltékenységre hajlamos, alacsony önbecsüléssel rendelkező, szeretethiánnyal küzdő emberként jellemezném magam pillanatnyilag. Nyilván voltak jobb időszakaim, akkor nem ezek lettek volna a felsorolásban. Összekötöttem az életem egy páratlan csodás lénnyel. Majd teljesen megváltozott a kapcsolatunk. Ami vonzóvá és széppé tette, az kikopott, ami erősítette bennem a felsorolt tulajdonságaimat, azok egyre nagyobb számmal jelentek meg. Minden próbálkozásom, tevékenységem csak azt eredményezte, hogy egyre távolabb és távolabb kerültünk egymástól. Nyilván az én hibám is, hiszen sokszor nem megfelelő módon próbáltam változtatni a helyzeten. Addig jutottunk, hogy kiderült, hogy éveken keresztül nem mondott nekem igazat, amit mind ketten tudtunk az adott pillanatban is, mégis inkább játszotta a hülyét. Majd ezt bevallotta. Na nem akkora bűnt, ami miatt egy szerető szív NE AKARNA megbocsájtani, csak egy kis aprócskát. Ez idáig rendben is volna, viszont a rengeteg folyamatos tapasztalás, amit ez idő alatt szereztem, még tovább erősítette bennem az amúgy is fennálló jellemvonásaim. Majd egy mélyponton közöltem, hogy ez nem mehet így tovább, mert megőrjít a féltékenység és képtelen vagyok bízni benne. De ő ragaszkodik hozzá, hogy együtt maradjunk és majd megoldjuk. Minden nap bántom. Nem direkt, nem fizikálisan, nem kiabálok, nem emelem fel a hangom, csak elmondom neki az érzéseimet, benyomásaimat, feltevéseimet. És kérdezek. Nyilván, mivel eléggé egyirányúak a kérdések, egyértelmű, hogy milyen feltételezésből fakadnak. Ami bántó. Akkor is, ha valaki elkövette, hátmég, ha nem. Mégis velem akar maradni. Már mondtam neki, hogy jobb lenne, a elengednénk egymást, mert legalább nem bántanám és ugyan rettenetesen fájna, hogy nincs velem, de legalább azért kihúzhatnám magam, hogy nem okozok kárt benne mentálisan, vagy érzelmileg. De ő ragaszkodik. Azt mondja azért mert szeret. De akkor hogy volt képes éveken át hazudni? Akkor nem szeretett? Mit tegyek? Nyilván keresek segítséget, hogy az önértékelésem is meg a többi nyavalyám rendeződjön legalább valamelyest, de hogy fog helyreállni a bizalom? Hogyan fogom elhinni neki, hogy úgy van ahogy mondja? Nyilván még akarom. Hinni akarok neki, különben már elváltak volna az útjaink, de akkor is ott a kétely, hogy talán most néz megint hülyének. Vagy, hogy csak azért vállalja ezt, mert így próbál kompenzálni valami miatt, amit elkövetett.