Méheltávolítás - akinek elvégezték már ezt a műtétet, megosztaná velem a tapasztalatait? (tudásbázis)

Az én beleim még mindig keresik a helyüket, úgy érzem, ez még egy jó darabig el fog tartani. Holnap leszünk Mandrával két hetesek.

Az én dokim is annak a híve, hogy varratszedésig ne érje víz. De az osztályon, az onkológián azt mondta a nővérke, hogy az osztályos orvos mindig azt mondja, fürödjenek le rendesen a betegek és ha vizes lesz a kötés, kössék át a nővérkék. Míg bent voltam így is volt, kihasználtam, hogy nem kellet felül cicamosakodni. De itthon nem érte víz, míg ki nem szedték a varratokat.

Ma reggel, amikor betadinoztam a sebem, tapasztaltam, hogy már potyognak le a pörkök. Azt mondta az orvosom, ha leestek a pörkök, már nem kell vele semmit sem csinálni.

Engem 2án műtöttek és még bent van a varratom. Talán ma kiveszi a doki ha hazaér a magánrendelesről. ( vhol másik helyen is rendel) ha nem ér haza 9ig akkor vmelyik nap szól ha lesz ideje. Azt mondja h ő úgy gondolja jobb ha a varrat tovább bentvan. És zuhanyoznom sem lehet rendesen. Azoknak a szobatársaimnak akiknek előbb kivették a varratot szintén azt tanácsolták h óvatosan tusoljanak, ne nagyon érje még víz kb 1 hetig.

Szval ahány doki annyi gondolat..

Érdekes, hogy mennyire eltérő orvosonként, hogy mit szabad és mit nem.

Nekem az ötödik napon kivették a varratokat, és azt mondták, nyugodtan zuhanyozhatok onnantól.

Már rögtön a műtét után mondták, hogy forduljak oldalra.

Furcsa.

Nagyon jól esik, hogy gondolsz rám.

Ezeket a dolgokat igazán csak azok tudják átérezni, akik átestek rajta.

Nekem óriási szerencsém van, mert a férjem mindenben mellettem áll, bár tegnap őt is sikerült kiakasztanom. (Napi 2 x 50 km-t vezetek, hazafelé mindezt bőgve...)

Érdekes, de a doki telefonjával kicsit helyre állt a lelki egyensúlyom. Elég volt hozzá egy két perces telefon és a tudat, hogy 15-én lesz ideje rám.

Sajnos autoimmun beteg vagyok, ami jelenleg abban nyilvánul meg, hogy a nyirokcsomóim a lábamon begyulladnak. A tüdőmön kezdődött, de szerencsére 1 év szteroid kúra után elmúlt és több, mint 17 éve ott nem is jelentkezett többet.

Viszont a lábamra ment át, ami a betegség tipikus lefolyása. Hétfőn elmentem a tüdődokimhoz, röntgen, légzésfunkció. Az előbbi negatív, az utóbbi a szokásos, a normálisnál rosszabb, de saját magamhoz képest a szokásos. A lábamon a csomók inaktívak. Ilyenkor nincs gyulladás, csak a foltok látszanak, mint akit összerugdostak.

És mit ad az ég? Tegnapra újabb csomó került elő, ami gyulladt és fáj, de legalább a doki megnyugtatott, hogy az a műtét szempontjából nem gond. Én azért ijedtem meg, mert a nyirokrendszerrel nem túl jó szórakozni.

Így most szép lassan higgadok és próbálok ráhangolódni a műtétre:(

Köszi a beszámolót, könnyű felépülést, gyors gyógyulást kívánok!

Nálunk olyan szinten kihajtották a belek tartalmát keserűsóvál a műtét előtt, hogy nem vártak el székletet egészen a műtétet követő 3. nap reggeléig. Akkor adtak éhgyomorra laevolacot, ami meg is hozta a várt hatást. Persze ha nem sikerült volna, kaptunk volna hashajtót.

Már napok óta szoktam éjszaka kis időre hasra feküdni. Nagyon jól esik. Remélem nem gond.

Nálunk a klinikán addig adtak fájdalomcsillapítót, nyugtatót, ameddig csak kértünk. Az volt a jelszó, hogy nem kell szenvedni.

Én nagyon utálok háton feküdni, már műtét utáni napokban is oldalt fordulva aludtam.

Sziasztok lányok,

ma reggel megtört a jég. A doki felhívott. nagyon kedves volt. Megbeszéltük, hogy 15-én, amikor befekszem, tudunk majd beszélgetni egy kicsit. Ez megnyugtatott.

Bocs az itteni kiborulásért, csak hát az idegeim nincsenek a toppon. Viszont ezt Ti is megértitek:):)

CSakpihe, Béka q, innen már csak minden nappal jobb lesz. Örülök, hogy túl vagytok rajta. Ismeretlenül is sokat gondoltam Rátok.

Olvasva a beszámolódat hasonló dolgok történtek velem is.. annyi különbség pl hogy mi nem sorbitolum (?) port kaptunk hanem bélmozgató tablettát, erre nem kellett ilyen brutál mennyiségű vizet meginni..meg nem pezsgőkúp járt hanem stadalax hashajtó 2 db.

Én egyébként nem vállalkoznék hüvelyen keresztül a méheltávolításra.. írta itt valaki a kezdetekben h egy szobatársának hüvelyi méheltávolítása volt a másiknak meg hasfelvágós. Az igaz h akit hüvelyen keresztül műtenek annak sokkal könnyebb és gyorsabb a felépülése, de annak a hölgynek átvágták az alsó záróizmokat.. igy most sem pisit sem székletet nem bír tartani. Persze előfordulhatnak hasi vagásnál is ilyen komplikációk de mégis úgy gondolom ha látják mit csinálnak tán jobb, pontosabb a műtét. Mert ha hüvelyen keresztül műtenek szinte vakon megy minden.

Bocsánat a hosszú beszámolóért, de műtét előtt olyan nagy segítség volt ez az oldal, hogy most én szeretnék másoknak segíteni...

Méheltávolításom története

2017. 09. 12 Több heti vérzésemet kürettel sikerült elállítani. Az operáló orvos közölte velem, amit a műtőben látott, csak megerősítette a gyanúját, ezt a méhet ki kell venni. Őszintén elmondta, akkora a méhem, hogy ezt már csak hasi metszéssel tudja kivenni. Több évi bőséges vérezgetés után, teljesen vérszegényen meghoztam a döntést. A fellelhető összes netes szakirodalmat, eltávolításon átesett nők beszámolóját elolvastam. Felkészültem a műtétre.

2017.10.30-án befektettek a Székesfehérvári kórházba. Reggelit még ettem egy light-osat, aztán ebédre már csak húslevest kaptam némi tésztával. Este üres húslevest, ami mellé hozott a nővérke egy pezsgőkúpot. Éjfélig ihattam vizet, aztán már semmit sem. Nagyon jó csapat összejött a szobában, két hölgy már túl volt a műtéten, mindenről beszámoltak… A mellettem fekvő beteg pedig sorstársam lett az egy hétre. Egy nap műtöttek minket, egyszerre szenvedtünk. Ő volt Andi.

2017.10.31 5 óra 30 perc. Nővérke keltett, ki kellene mennem teljes borotválásra. Mindent lekapott. Megvártam a kötelező vérnyomásmérést, hőmérőzést, az újabb pezsgőkúpot, aztán lezuhanyoztam. Még este közölték, a második műtétes leszek, úgy 11 óra tájban. Befeküdtem az ágyba, és lesz ami lesz alapon, vártam a nyugtató tablettámat, meg az infúziómat. Mellettem Andiért megérkezett a beteghordó, hogy ő az első, indulhatnak. Belépett a szobába orvosom, és közölte, változott a sorrend, mert Andi orvosa szülést vezet. Jaj Istenem felkiáltással közöltem orvosommal, de hát én még nem mehetek, még a nyugtatómat se kaptam meg. Rám nézett, és azt felelte: - Nincs is szükség rá, ahogy elnézem elég nyugodt! – Mellém ugrott, a vénámba nyomott antibiotikumot, és már toltak is. 8 óra 19 perc. A műtős fiú közölte az ajtó előtt, nem muszáj ám bemenni. Mondtam neki, akkor szaladjunk el. Bevittek a műtőbe, átsegítettek az operáló ágyra, és elkezdtek zöldbe öltöztetni. Remegni kezdtem, ahogy csak bírtam. Betakargattak. Közöltem, én félek. Mosolyogva közölte a személyzet egy tagja: - Mi is félünk. Vártuk orvosomat, hogy bemosakodjon. Oda lépett mellém az altatóorvos, és bemutatkozott. A papírjaimból feltett kérdéseket, különös tekintettel előző gerinc műtétemre. Aztán megérkezett az orvosom. - Kezdhetünk doktor úr? Mikor kimondta az igen szót, azt hittem itt a világvége. Vénásan adtak valamit, aztán rám tettek egy maszkot, és a következő órák kimaradtak.

Első képem az őrző… 11.30-kor. Hallottam amint tanakodnak, csinálni kellene valamit, mert felment a vérnyomásom. Két nővér kapkodott a bal kezemnél, vállig sötét lila volt. Kiderült nem a vénámba lett betéve a branül, mindent amit adagoltak a műtőben, a vénám helyett a szövetek közé ment. Két nagy dudor nőtt a kezemen, egy alkaron, egy a felkaron. Bekenték, jegelték, nézegették. Emlékszem a fájdalomra… Csak az érdekelt. Mellettem feküdt Andi. Kérdeztem tőle, ő is szarul van? Mit tagadjam, a következő órák azzal teltek, fájdalomcsillapítóért esdekeltünk. Kaptunk infúzióba, injekcióba. Észrevettem, hogy a hólyagomba katéter van, ami levezeti a vizeletet a paciensről 24 órán keresztül. Jelen helyzetemben hálás voltam érte, legalább a pisilésről le van a gond. Monitorra voltunk kötve, ami kijelezte a főbb testi funkciókat. Vérnyomás, véroxigén szint stb… A gép 20 percenként felpumpált egy mandzsettát a karomon és vérnyomást mért. Az orromba be volt kötve az oxigén, a fejem felett egy kis tartályban rotyogott az éltető levegő némi vízzel.. Este mindegyikőnkhöz jött egy nővérke lavorral, lemosdatott. Szerintem ez is a mozgatás egy része. Éjfélkor közölte velünk a nővérke, már nem adhat több fájdalomcsillapítót. Felajánlotta, altatót tud adni. Bedobtuk mind ketten. Operáló orvosaink bejártak az őrzőbe, arra a kérdésre hogy vagyok, annyit tudtam felelni: - Úgy érzem mint aki éppen szül egy gyereket a kórháznak!

Hajnali 3-kor felébredtünk. Beszélgettünk. Azon tanakodtunk, két óra múlva hogy fogunk innen felállni?! Nővérke segédletével 6 órakor megszabadultunk a hólyag katétertől, felültünk, majd átsétáltunk a szobánkba. Némi szédülést követően be az ágyba! Itt már csak Algopyrin tablettát kaptunk ha fájdalmunk volt. Hogy azt ne higgyük ezzel vége, megleptek minket az újabb csodaszerrel. Sorbitolum por, 2 dl vízben. Ha megittad, 2-3 liter vizet meg kell inni utána. A nővérke szerint újra kell indítani a beleket. Hamarosan hatalmas buborékok keletkeztek a pocimban. Felváltva béreltük ki a mellékhelyiséget. Gondoskodtak róla, hogy mozogjunk. Sosem gondoltam volna, hogy nevetni is fogunk. A hét többi része azzal telt el, saját nyomorúságunkon kacagtunk. Persze óvatosan, hiszen a köhögés, tüsszentés, nevetés, igen kellemetlen úgy, hogy a hasizomban varratok vannak. Elképesztő a baj mennyire összekovácsolja az embereket. Sosem gondoltam volna, hogy egy vadidegen asszonnyal arról fogunk egy hétig beszélgetni, ki hogyan vérzik, vagy mennyit tud pukizni. 10 nap vérzés megengedett műtét után, de nekem 2 napig volt csak. Az ágy fölé szerelt kapaszkodó nélkülözhetetlen.

Orvosom minden nap megnézett, volt amikor arra ébredtem, épp betakargat. Sérült lelkivilágomnak szép gesztus volt. Kétszer bocsánatot kért, hogy nem az lett a végeredmény, amit megbeszéltünk, nem csak a méhemet kellett kivenni, hanem a csupa ciszta petefészkeimet is. Aludni nem nagyon tudtunk, mert ugye a kórházban éjjel is zajlik az élet. A reggel pedig 5:30-kor kezdődik. Vérnyomásmérés, hőmérőzés. Egy nap 3-szor. Műtét utáni naptól kaptuk a napi egy hasba szurit, amit otthon is folytatni kell 10 napig. Rostszegény diétán tartottak minket, néha egész elképesztő ebédeket kaptunk. Szénsavas üdítő, rostos gyümölcslé, nyers zöldség gyümölcs tiltó listás. Tényleg jót akarnak. A műtét után egyébként is fel van fújódva az ember, ezek nélkül is. Amit a látogatók hoztak, titokban haza küldtem.

Műtét után 7 nappal vissza kellett mennem varratszedésre. A ragtapasz levétele kellemetlenebb volt, mint a fonal kivétele. A pisilés fájdalommal jár, kaptam rá antibiotikumot, de azt hiszem nem bacik okozzák, hanem a műtét. Nem véletlenül adnak a gyógyulásra 6 hetet. Most már így 9 naposan ott tartok, az ágyban áttudok fordulni a másik oldalamra. Ha mozgok, járkálok, a varratom húzódik, fáj, ég. Igyekszem türelmesnek lenni, de nem könnyű… Fürdésben a férjem segít, mert nem érheti víz a sebet, csak a műtéttől számított 10. napon.

50 éves vagyok, némi túlsúllyal. A dokinak igaza volt abban, a fiatalabb betegek, és azok akiknek a hasukon nincs felesleg, hamarabb átvészelik. Aki teheti, hüvelyen keresztüli eltávolítást kérjen, mert sokkal gyorsabb a felépülés belőle, láttam a szobatársamnál.

Köszi Lisa! 😊

Igen, jó hogy már "csak" gyógyulni kell! Remélem ezzel a műtéttel megoldódott az a fájdalom ami miatt kivették a mehemet..

Műtét óta úgy vagyok h reggeli után elkezd görcsölni a pocim es kb fél v 1 órán belül mennem kell wcre. De utána már nem fáj, nem görcsölnek a beleim. Azoknak is meg kell találniuk az új helyüket.. A pisiléssel úgy tünik nálam nincs gond. De egyik szobatársamnak a hólyagja és a pisilés jobban fájt mint maga a műtét utáni állapot.

Házimunkában én is próbálok kíméletes lenni de néha muszáj, nem igazán van segítségem.

Béka, Csakpihe de jó, hogy jöttetek :) Örülök, hogy túl vagytok rajta.

Béka, csak óvatosan a házimunkával! Ügyes voltál nagyon. De jó túl lenni rajta igaz?

Én még mindig kímélősben vagyok. Vannak fájdalmaim, fáj a sebem, fájnak a beleim és az egész belsőm, amikor vécézek. Talán a pisi már javult, nem kell rohannom egy pohár víz után kétszer.

De házimunkát még mindig nem végzek. Max mosást bekészítek. Igaz ma főztem egy zacsis levest. Na ilyent sem csináltam még életemben.

Csakpihe, majd mesélj te is részleteket. 😙 Ügyes vagy a sétával. :)

Értem. Majd írd meg a véleményed a dokiról. Nekem nem voltak róla jók a benyomásaim, már akkor elég nagy arca volt. Akkor ő még nem műtött, de bent volt a műtéteknél az operáló orvos mellett.

Engem elég tapasztalt, "népszerű" orvos műtött, de a mobilján mindig elértem, személyesen is többször találkoztunk műtét előtt. Úgy éreztem, jó kezekben leszek (ez nagyon fontos!) és így is volt.

Béka q, drága!

Köszi a beszámolót, átéreztem minden mondatot.

De úgy igazán....

Jó olvasni minél több beszámolót. Fel lehet egyáltalán készülni rá? Mindenkinél más. A lényeg, higgadtan, erősen, kitartónak lenni. A fájdalom véges

Vigyázz magadra nagyon!

Na megérkeztem..

Nov 2án volt a méheltávolítasom+ petevezetéket is kivették. Mivel nov.1 az ünnep így azt beszéltük meg hogy a hashajtást és a verhígító injekciót beadom otthon magamnak aztán kedden a műtét napján reggel bemegyek a kórházba. Ez így is lett. Elfoglaltam a szobát, 5en voltunk, ebből hármunkra várt ugyan az a műtét. Én voltam a második. Kb háromnegyed 10kor feltették a katétert.. szt hittem kiszedem. Nagyon kellemetlen volt utána. Úgy voltam vele h ezt most kiveszem és hazamegyek! Nem kell ez nekem! Aztán egyszer csak megjelent a beteghordó ertem. Mondtam ok, de még a nyugtatót sem mondták h bevehetem. Mondta h akkor rajta, nyeljem le és vegyem fel a kórházi hálóinget aztán megyünk is. Gyors telefon a csaladnak és indulás.. szerencsémre nagyon vicces figura volt így próbált oldani.. 10 óra 10 perckor vitt le. Az előkészítőben még bekötötték az infúziót meg pár gyors kérdést feltettek. 10 óra 40kor toltak be a műtőbe. Átmásztam a műtőssztalra, mondták merre helyezkedjek, kezem hova tegyem. Jött a maszk, abból kellemes friss tiszta (?) levegő, aztán ennyi. Még a dokimat sem láttam h ott van e...

Kb fél 3kor ebredtem a szobaban. Hanyatt fekve, és nagyon fájt a hasam. Agykontroll-fájdalomkontrollal próbáltam lazítani, már amennyire tudtam. Nagyon fájt.

Dokim rendes volt, jött hozzám többször. Egész nap kaptam infúziót.

Volt pisis katéter, hüvelyi katéter, hasi sebből egy cső és az infúziós. Nekem sajnos nehez volt a műtétem, vagyis inkább a dokinak mert műtét közben nagyon véreztem. bárhová nyúltak jött a vér.. nekem ez csak műtét után okozott problémát mert az oldalamból csak szombat este vették ki a csövet mert sok vér jött ki a sebből.. aztan kaptam homokzsákot is a hasamra.

Lényegében az az igazság h az első 2 nap a nehéz, a többit ki lehet bírni. Műtét utáni első reggel talpra kell állni es menni kell zuhanyozni. Persze segítenek.

Annyit még ideírok hogy hármunkat egyforma problémával műtöttek, 3 különböző doki. A sztár, a kissztár meg az enyém. A vége az lett h a másik két hölgy azt mondta h neki is az én dokim kell! Mert törődött velem, megnézte többször a pocim, kerdezte a bajomat, válaszolt, RÁMÉRT- nem rohant h már szülni kell v várnak itt meg ott, viccelt a harmadik nap, mindig volt hozzám pár kérdése.. és ez bizony nagyon jólesett.. a sztárokkal ez a baj. Mindenkinek ők kellenek aztán már annyi a betegük h csak rohannak. Kell az orvos felé a bizalom. Asszem ukata írja h nem eri el a dokit sehogy. Vissza sem hívja.. hát sztem az is egy jel. Nekem az lenne. Az enyém is ideadta a mobilszámát h hívjam ha szetetnék vmit. Mondtam neki áá nem akarom zavarni. Erre azt mondta h csak nyugodtan. Mert ha nem ér rá úgy sem veszi fel. De akkor visszahív!

Ott kezdtem az érdeklődést. Hétfőn a műtőben volt, azt mondták, 2 óra kb. Személyesen nem vártam meg, kivártam a 2 órát + 1-et, utána megcsörgettem, majd írtam sms-t, de semmi.

Ma a portán azt mondták, hogy látták bent. Kétszer csörgettem...

:-)

Majd mesélj milyen volt és hogy vagy!