Méheltávolítás - akinek elvégezték már ezt a műtétet, megosztaná velem a tapasztalatait? (tudásbázis)

Éppen most kerestelek!!!

Mostanában nem jársz erre, pedig lehet megnyugodnál ha kiöntenéd a lelked. Hidd el, még én is sokszor úgy érzem hatalmas világfájdalmam van. Nem kis traumán mentünk át!

Lányok!

Hobovitéz és Csakpihe hová lett?

Jókat szeretnék róluk is hallani, mint AtinaH-ról és Vonyról. 😘💖

Ez természetes, hogy izgulsz, de a kórházban a tettek mezején már nem lesz időd rá. Ne felejtsd el, lélekben veled vagyunk, és szorítunk neked!

😘🤗

Örülök, hogy mindketten jól vagytok:):)

Csak így tovább.

A helyzethez képest azt mondhatom, minden a legnagyobb rendben, csak a szokásos történések. :)

Kicsit fáj kicsit szúr és húzódik, Egyik nap lazább, másik nap kicsit nyögve nyelősebb. Tegnap láttam először a sebem, amikor kötést cseréltem és fertőtlenítettem. Jövőhéten még le kell fednem és víz nem érheti. Teljesen rendben van, nem gyulladt, nem levedzik, kicsit hülyén néz ki, de lehet, hogy ez még változik, mire begyógyul. A véralvadásgátló beadása nekem egy rémálom, sokszor még a kezem is reszket, de legyűröm a félelmem és csinálom. 10 napig kell szurkálnom magam.

A pisiléssel minden rendben van, de a nagydologgal ma probléma adódott. Sok joghurtot és kefírt eszem, de ma még megfejeltem egy kis almakompóttal. Ha holnap sem lesz székletem, akkor le kell mennem a gyógyszertárba. Még jó, hogy itt van a Spar mellet. A boltba már elsétáltam, de csak olyan reggelire valóért. Anyukám sokat segít, kislányomat nem engedték szabadságra, szóval többnyire egyedül oldom meg a dolgokat. Ma még mostam is - igaz csak nagyon óvatosan szedegettem ki a ruhákat a gépből.

Remélem mindenki rendben van és a gyógyulgatás útján halad. Akik most készülnek a műtétre, azoknak szorítok és csak annyit mondhatok, hogy amennyire féltem, most annyira jól vagyok.

Csak semmi pánik! Én addig féltem piszkosul, amíg be nem értem a klinikára. Mire lerendeztük a papírmunkát, addigra megnyugodtam, szobatársat is kaptam, bevettem a kis sanaxomat lefekvés után és istenien aludtam a reggeli lázmérőzésig.

Szóval, csak nyugi, megy minden szépen rendben, mint a karikacsapás. Semmi baj nem lesz és itt mindenki szorít neked!

Minden Ok lesz, csak erre szabad gondolni!

Veled vagyunk! :-)

Már nem, csak az első 6 hónapban szedtem, de a napi megengedett dupláját kellett!

Pedig a jód nem jó, mert fellángol tőle az autoimmungyulladás! Engem a műtétnél sem jóddal fertőtlenítettek direkt ezért.

1 göb és 1 ciszta nekem is van, de hol látják hol nem?! Én sem foglalkozom velük, amíg nem nőnek! :-)

Látod, a jódot meg se néztem. Nekem 2016-ban találtak sok apró göböt a pajzsmirigyemen, de azt mondták, hogy még kicsik, nem kell velük foglalkozni.

Az organikus szelént már nem szeded?

Hobovitéz!

És te hogy vagy?

Kedves Mandra!

Sajnálom, hogy nem vagy jól, de nagyon remélem, hogy hamarosan javul a helyzet!

Nagyon drukkolok!

Üdv,

Edit

Köszi a kérdést.

Ugyanúgy vagyok. Elkeseredve. Azért mentem bele a műtétbe, mert előtte már tényleg azt éreztem, hogy haldoklom.

S lelomboz, hogy most se sokkal jobb a helyzet.

Kaptam b12 injekciókat már anno. Az se segített.

Jövő héten megyek vissza a granuloma miatt de fogalmam sincs mit mondjak..Szerintem ez már nem nőgyógyászati ügy. Vagy mit tudom én.

Megyek vérvételre is majd 30-án.

Az a baj hogy az orvosok is megunnak egy idő után, és mindent ráfognak a depresszióimra meg a szorongásra.

Mondjuk igaz, hogy rettegek és belefáradtam az egészbe. Dehát ez az egész a 22-es csapdája.

Újonnan műtöttek, Vony,AtinaH, mizu Veletek?

Mandrát már én is akartam kérdezni.

A sarcoidosis is autoimmun, és az érdekesség, hogy senki nem tudja megmondani, hogy ha az immunrendszered túlműködik, akkor érdemes-e vitaminokkal támogatni.

Én műtét után elkezdtem szedni a Supradyn multivitamint, lesz, ami lesz. A csomóim megvannak, hol fájnak, hol meg nem.

Mandra!

A B12 hiánya is okozhat vérszegénységet! Azt is meg tudják nézni a vérvételnél!!!

Azóta hogy vagy?

:-) Ezt a kérdése már én is megkaptam.

Hát szegénykém, akkor neked sem egyszerű az életed, mert a Sarcoidosisról túl sokat a mai napig nem tudnak, eléggé rejtélyes betegség.

És igen,amit leírtál sajnos egy tipikus eset. Sokszor a rendszeresen szedett gyógyszerek és krónikus betegségek felsorolása ellenére is képesek olyan gyógyszert felírni az orvosok, amiről a kiváltás után derül csak ki, hogy be sem szedheti az ember, vagy hogy nem passzol az alapgyógyszereihez és ha még is beszedi akkor rémes mellékhatásokat produkálnak együtt....

Én a Hashimotot diagnosztizáltam magamnak 12éve, de korábban a meddőség/lombik kezelések alatt kezdtem már kiművelni magam hormonok terén.

Sajnos mivel az enyém autoimmun betegség, szintén társulhat még hozzá bármikor másik is: I.tipusú diabétes, sokizületi gyulladás, vitiligo (ez már van) B12 hiány okozta vérszegénység, SLE, Cölikália stb.

Hát ez van....

Milyen nagy igazság, a net a barátunk:):)

Többek között itt van ez a szuper csapat, jobb mint egy felvilágosító központ.

Az én külön sztorim:

A tüdőmön 17 évvel ezelőtt egy sima szűrés alkalmával nyirokcsomó burjánzást állapítottak meg. Sacoidosis a betegség neve. 1 én szteroid kúra után tűnt, negyedévente CT-vel ellenőrizték. Nem engedtem a hörgőtükrözést, se a biopsziát. Megkérdeztem a doktornőt, a röntgen alapján hány %-os a diagnózis (mérnök vagyok ;-)), azt mondta 95 %. Akkor minek vágtak volna, meg dugdosták volna a csövet...

Azóta a tüdőm negatív (kopp-kopp-kopp).

3 év múlva a sípcsontomat beütöttem egy asztal alsó sarkába. Szentségelés, piszok fájdalom, kék-zöld folt, ami 3 hónap múlva is piros volt és fájt. (Nem vagyok gyakori orvoshoz járó). Végül csak meglátogattam a bőrgyógyászt. Azt mondta, érgyulladás. Óh, akkor ok, gyulladáscsökkentő bogyó meg kence és Havaii. Két hét múlva a helyzet változatlan. Doki újabb adag bogyót írt, de közben egy sebésszel egyeztettem, hogy szedje ki onnan. Kitűzött időpontom volt. Viszont nem hagyott nyugodni, kíváncsi voltam, irány a Net.

És láss csodát, kiderült, hogy a tüdőbajom tipikus társtünete a láb feszítő élén megjelenő fájdalmas csomó. Sebész lefújva, vissza a bőrgyogyihoz, persze maszek alapon, mert egyébként nem lehet bejutni ép eszű időben. Közlöm, hogy nekem 3 évvel ezelőtt sarcoidosist állapítottak meg. Erre: óh, hát ezt nem mondta (???), akkor ez az ok:):):). Na ja, de én diagnosztizáltam magam.

Azóta olvastam én is német és angol cikkeket, fórumokat, de sajnos még ott sem tudják a gyógymódot. Szteroiddal kezelik, amit a lábam miatt is szedtem még egyszer fél évig, majd kisebb szünet után még 3 hónapig, de a befejezésekor olyan elvonási tüneteim voltak (izületi fájdalom), hogy a villamosról egy megállóval hamarabb elkezdtem lekászálódni az alsó lépcsőre, hogy végül le tudjak szállni. Ekkor megfogadtam, hogy soha többé szteroid. Most már sajna 5-6 csomó is van a lábamon:(:(, ami a stressz hatására begyullad, vagy újabb jön elő.

Így jártam a méheltávolító műtét előtt is, egy újabb csomóra tettem szert.

Azóta igyekszem mindennek utánanézni.

Édesanyám, amikor kórházba került, a kezelő dokijával beszéltem, aki a beszélgetés végén megkérdezte, hogy orvos vagyok-e? :):):)

Kedves atonaca!

Az a baj, hogy az orvosok nagy többsége (tisztelet a kivételnek) nem él ezzel a lehetőséggel, pedig sok időt/pénzt/energiát lehetne így megspórolni.

Ha én lennék az illetékes elvtárs, akkor létre hoznék egy olyan hálózatot, ami az összes kórházat online összeköti (akár európa/világ szinten is) és minden orvos számára elérhető/egymással összehasonlíthatóak lennének az egyes esetek fényképpel dokumentálva stb.. Minden embernek nyilvántartanám minden kórelőzményét és ha bármelyik rendelőbe/kórházba is menne be, rögtön láthatnék róla mindent (szerencsés esetben ez most csak rendelőn/kórházon belül működik) ide vinném fel az új panaszt amivel jött és a rendszer az összes eddigi adatával együtt és a teljes adattárban fellelhető adatok fényében készíthetne diagnózis ajánlást és kezelési tervet, amit aztán az orvos szükség esetén felülbírálhatna. És lehetne online konzultáció, akár egy külföldi szakorvossal is, ahogy ez már a világ több helyén működik beteg-orvos és orvos-orvos között is, a robotos távműtétekről már nem is beszélve. Volna minden osztályon eset manager, aki értene a szakmához de csak a beteg-orvos-család közötti kommunikáció volna a feladata. És még sorolhatnám tovább....

De persze ez csak egy szép álom, mert ahol most tart az egészségügy helyzete, onnan ez még nagyon messze van. Csak dühít az a tudat, hogy elvileg ez működhetne itthon is, mert a technika adott lenne hozzá csak lassan már szakember nem marad itthon semmilyen szakmából.

Egyelőre annyit tehetünk, hogy amennyire tudjuk magunk nézünk utána az elérhető legjobb eljárásoknak, gyógymódoknak és tapasztalatainkat tovább adjuk egymás között.