Meghívtam a szomszédomat egy teára. (beszélgetős fórum)
"semmibe" sincs.
Soha nem késő a szíveket megnyitni.
Ugyan annyiba...de hát na;)
Mindenki tudja, hogy az más:)
Azért egy cuki majdnem 90 Miki bácsit, aki egyszál maga maradt, és könnybe lábad a szeme a zongoraszótól, nem nagy kunszt meghívni egy teára.
A 60-as Teri nénit kellett volna meghívni a másodikról, aki mindig mindenkit megállít a lift előtt, hogy micsoda világ lett, és kikiabál az ablakon a "büdös kölköknek", hogy ne zajongjanak már azzal a labdával.
Az "mennyibe" lett volna? :D
Amíg élt a felesége, legalább együtt voltak, ha az asszony beteg volt is.
Szép volt Miki bácsi áldozata, ez most vigasztalhatja, ő mindent megtett.
És a 15 év alatt, amíg a feleségét ápolta, hányszor vittetek fel nekik teát, ételt vagy bármi mást?
És egyébként is, ezt most miért tetted közhírré? Csodáljunk érte vagy mi?
De, le lehet mosni:)
Egyébként ha tényleg nincs senkije Miki bának, én nem látom ördögtől valónak a gondolatot. Aki jobban ápolja, gondozza azé legyen. Bárhonnan is nézzük még egy lepusztult panel lakás sincs nagyon 15 milla alatt.
Esküszöm, nem jutott volna eszembe örökség egy teáról :D
Amúgy szép gesztus. Váljék hagyománnyá és leljétek benne örömötök!
Hát, nekem is elég piszkos a fantáziám és ha valaki kiharcolja nem megyek a szomszédba az epés és malignus megjegyzésért, de nekem ez az öröklés erről a történetről nem jutott volna eszembe.
Ami viszont eszembe jutott...tetszett és nagyon emberi és megható.
De ha már így felvetődött az öröklés, gyerek nincs és ha rokon sincs és Miki bácsi utolsó éveit megszépítik, gondoskodnak róla, szeretik, ha majd kell ápolják, gondozzák, etetik, pelenkázzák, stb. miért is ne örökölhetnének ők?
Egyáltalán nem tartom nyálasnak a történetet, megszépítettétek Miki bácsi egy délutánját.
A folytatás is csak rajtatok múlik.
Nálam azért mégsem teljes az öröm, de ez foglalkozási ártalom csak.
Sok Miki bácsit, Juliska nénit láttam életemben, akiknek hirtelen sokan meg akarták szépíteni néhány napjukat kedveskedéssel, közel a 90-hez ... 😐 Addig nem nagyon ....
Nekem is van özvegy szomszédom, újonnan özvegyült meg. De sokkal szerencsésebb természet nálam, nyitottabb, nagyon vidám, jókedélyű.
Az utcában mindenkivel jóban van, hangosan beszélget, nevetgél az utcán. Velem is mindig szóbaelegyedik, odajön a drótkerítéshez, és ő kezdeményez. Már adott kölcsön könyvet, beszámolt érdekes tudományos tv műsorokról stb. Igyekszem többet beszélgetni vele mint előzőleg, de úgy érzem, én is csak egy vagyok nála a sorban, ha kiesnék, ő ugyan észre se venné.
Megelőzöm azt a kérdést, hogy:
És mi a kérdés?
---
Neked nincs a közeledben olyan ember, akit meghívhatnál egy teára?
Mennyibe van, barátom?
Egy gondolatba.
-------
Próbáljunk hozzászólni egymáshoz!
Nem csak a neten.:)))))))))
10 emeletes panel házban lakom.
----
A 8. emeleten van egy 89 éves bácsi. Miki bácsi.
15 évig ápolta agyvérzést szenvedett béna feleségét, aki egy éve meghalt. Gyermekük nem volt.
Időnként kihallotta a lakásunkból a fuvola, vagy a zongora hangját. Tudta, hogy zenélünk a lányommal.
Amikor az utcán találkoztak, mindig monda viccesen a lányomnak, hogy "művésznő de szépen játszott tegnap is"
------
Mondtam a lányomnak, hogy hívjuk már meg Miki bácsit egy teára és egy pár falat sütire.
Meghívtuk.
Most vasárnap délután volt 5 óra a megbeszélt időpont.
Miki bácsi szépen felöltözve csengetett 5-kor.
Bejött a nappaliba, már előkészítettük a teát, meg sütit.
Lányom mondta neki, hogy ha annyira szereti a zenét, szívesen játszik neki valamit.
--------
Na itt kezdődött a húzós időszak. (Érzékenyebbeknek nem ajánlott!:))))
Láttam, hogy a vendégünk folyamatosan törli a szemeit.
Rákérdeztem, hogy mi a gond, vagy segíthetünk-e valamiben?
Kb. 5 percig nem tudott megszólalni. Egyértelmű volt, hogy el van érzékenyülve, úgy hogy tettünk-vettünk, járkáltunk, hogy kevéssé érezze zavarban magát.
Aztán mikor már tudtunk beszélni:
Miki bácsi mondta:
"Hogy érdemelhetem meg azt, hogy egy gyönyörű nappaliban egy gyönyörű lány nekem zongorázik? Hogy történhet ez meg? Van ilyen? Már biztos voltam abban, hogy ha meghalok, a kutyák kaparnak el."
(Na, ekkor én is kimentem a konyhába valami indokkal.)
Ezután megbeszéltük, hogy havonta legalább egyszer szívesen látjuk egy 5 órai teára.
---------
Mennyibe volt ez a meghívás?
Egy gondolatba.
Egy gondolat kellett hozzá.
....
Ezért a kedvenc kutatási területem a gondolat.
"Semmit" nem tudunk róla - csak annyit, hogy varázsolni is tud.
Vasárnap varázsolt.
Jó embernek lenni.
-----
És marhára nem érdekel, ha valaki ezt egy nyálas sztorinak veszi.
Én voltam benne, én éltem meg, hogy A CSODA MINDIG INGYEN VAN.