Meghalt a nagypapám, és most én vagyok a rossz a nővérem szemében. (beszélgetés)

Mégis miért??

Összedőlt a világ?

Honnan tudod,hogy másnap nem ment ki?

Honnan tudod,hogy tényleg szerette?

Honnan tudod, nem èrz-e magát kirekesztettnek, mivel ide is többször ìrtad,hogy miket kapott PEDIG nem vérszerinti!?

Milyen jogon erősködsz?

Nem,nálam nincs meleg,csak nem ugyanarról beszéltek,erre céloztam.

A testvére azt kamuzta,nem tud szabadságot kivenni.

Nem az igazat mondta nyilvánvalóan.

Erre te jössz,a valaki irtózik a temetésektől magyarázattal.

Ezt ha így lett volna a fórumnyitó testvére esetében,meg lehetett volna mondani, úgy gondolom.

Meleg van nálad?

Miért kellett volna hazudnom?

Tudja mindenki rólam, hogy én nem megyek temetésre.

Fel már nem támaszthattam volna nagyszülőt, szülőt, testvért sem.

Tisztelni, szeretni meg életükben szerettem őket. Ennyi, ha le tudja valaki ezt a békát nyelne, ha nem.

Nehogy már!

Ha egy testvér,még ha féltestvér is ilyenen megsértődik,nem kell kuncsorogni !

És te is azt kamuztad,hogy nem engednek el a minkahelyedről,vagy megmondtad az igazat?

Szerintem nem szólta le a munkáját,csak arra akart célozni,hogy nem halaszthatatlan feladat volt.

De, lenézed ezzel a hozzászólásoddal is.

Mivel a feltett kérdésedre az egybehangzó válaszokat nem fogadod el megkérdezem, mi a fórum célja? Szidjuk veled a testvéredet?

Szerintem igazad volt.

Vicc,hogy egy felnőtt ember munkára hivatkozik ilyen esetben.

Nyilván ezt a kifogást találta ki, mert annyi vér nem volt a pucájában,hogy az igazat mondja,miért döntött úgy,hogy nem akar elmenni.

Ne foglalkozz vele,ha ő ilyen, ezt el kell fogadnod.

Nem volt jogod ráripakodni. Ahogy Andi írta, a munkáját ne szóld le! Nem tudhatod, hogy nem-e egy ilyenért dobják ki, mert 15-en végeznék helyette azt az alantas munkát.

Nem tartozott a témához, hogy áll anyagilag , az sem mit dolgozik és miért.

És most dobj egy hátast! Aki közel áll hozzám, annak nem tudok a temetésén részt venni. Amikor megtörtént a temetés, akkor megyek oda egy virággal.

Az életében igyekszem kimutatni, hogy szeretem, akit szeretek, hogy ki mit mond az én döntésemről, pont nem érdekel. Nem a temetésen való részvétel, vagy éppen nem részvétel mutatja ki mennyire szeret valaki, valakit.

Jaaa... elkerülte a figyelmemet.

De tudod, nem látunk bele a másik ember fejébe. Van ismerősöm, aki konkrétan irtózik a temetésektől. Igaz, ezt őszintén el is mondja és elnézést is kér érte. Másképp búcsúzik.

Felhìvtad,megmondtad mikor lesz a temetés.

Ezzel pont.

Amikor már ott vagy,ès igazán fàj akkor nem azzal foglalkozol hogy ki van ott ès ki nincs!

Nincs elég baj,mèg generàlsz?

Igen. A te dolgod annyi volt, hogy szólj neki. Nem tiszted a döntését bírálni, főleg nem cseszegetni. Felnőtt ember, te pedig nem vagy az anyja, hogy neveld.

Higgadj le!

Nem nézem le, de nem is kell úgy csinálnia ahogy amúgy csinál, mintha legalább ő lenne ott a gyógyszerész.

Szerintem bunkó volt és ezt tartom most is. Míg nem volt férjnél és mikor nem volt sokszor munkája, akkor jó volt a papa segítsége...de a temetésére eljönni magától, na az már derogàlt volna neki.

Nem tudom a körülményeket, de ha netán ez úgy zajlott, ahogy vidéken sok esetben szokott, hogy szegény nagypapád mondjuk kedden halt meg és csütörtökön már temetik is, hát akkor lehet, hogy tényleg nem tudta volna megoldani a nővéred a részvételt.

A magam részéről pontosan egy ilyen (vagyis hasonló) példa miatt orrolok a vidéki rokonaimra. Voltak olyan eszetlenek, hogy azt vették figyelembe, hogy mikor alkalmas a temetés a papnak (mivel ez Halottak napja közelében történt). Hát kösz! Nyilván a pap lelkének volt a legfontosabb a méltó búcsúzás... Pedig urnás temetésnél nem kell rohanni.

Azóta sem állok szóba velük.

Igen.

Szóltál, ő meg úgy döntött nem megy el. Nem volt jogod se egy napig, sem egy hétig csesztetni emiatt. Felnőtt ember, el tudja dönteni, hogy mit miért csinál.

Amúgy meg, ne nézd le a munkáját.

Sziasztok. Bocsánat,ha hosszú lesz.

Sajnos két hete temettük az apai nagyapámat. Ő,mivel a nővéremmel csak féltestvérek vagyunk anyu közös, a tesómnak csak a "mostoha" nagyapja volt, de gyerekkorunktól kezdve a nővéremet is imádta, mintha ő is apu vérszerinti lánya lenne.

Mikor megtudtam a temetés időpontját, rögtön szóltam a nővéremnek,hogy arra a napra vegyen ki szabit (egy gyógyszertárban takarító 4 órás munkában, tehát nem olyan munkakört tölt be, ahonnét ne hiányozhatna egy napot ilyen komoly indokkal). Erre ő kijelentette,hogy sajnos nem tud jönni a temetésre, neki dolgoznia kell, ő nem hagyhatja csak úgy ott a temetés napjára a munkát. Megjegyzem a férje jól keres, nővérem csak azért dolgozik, hogy ne ölje meg az unalom otthon (bocsánat, csak kicsit a harag is beszél belőlem, szerintem jogosan). Erre persze felkaptam a vizet és kiosztottam, hogy nagyapja helyett a nagyapja volt a papa és egy nyamvadt szabadnapot nem tud a temetésre kivenni, és hogy szégyellje magát,hogy minden amivel a papa az életében támogatta az jó volt, de annyi nincs benne, hogy megtisztelje az emlékét annyival, hogy eljön a temetésre. Aztán végül érdekes módon mégis tudott egy nap szabit kérni, de nem tetszett neki, hogy az én ráhatàsomra kellett ezt megtennie. Azóta nem beszél velem.

Egyébként mielőtt bárki azzal jönne,hogy lehet lelkileg őt így viseli meg a dolog, vagy így reagált rá hirtelen ,annak mondom, hogy közel egy hétig "csesztettem", hogy basszus kérjen már szabit. Úgy csinált mintha olyan munkakörben dolgozna, amit azon az egy napon más nem tudott volna ellátni.

Nagyon megorroltam rá és édesapámnak sem esett jól ez az egész (ő nevelte a nővérem 4 éves korától).

Szerintetek tényleg én voltam a hibás, hogy erélyesen léptem fel ebben az ügyben?