Hogy tegyem túl magamat nagypapám elvesztésén? (beszélgetős fórum)
Először is ne legyen lelkiismeret furdalásod a sikertelen újraélesztés miatt. Lehet, hogy a mentősök sem tudtak volna segíteni.
Másodszor: bármennyire is ridegen hangzik, aki megszületik, előbb-utóbb meg fog halni. Sajnos ez az egyetlen, ami biztos az életben, mégis nehezen tudjuk elfogadni. Pedig nincs más választásunk.
Én úgy vészeltem át a szeretteim elvesztését, hogy józan ésszel gondoltam az elkerülhetetlenre, s velük kapcsolatban csak a szépre, jóra emlékeztem, így őriztem meg őket magamnak.
Őszinte részvétem!!
Nem tudom/nem tudhatom min mész keresztül...
Nekem, még szerencsére él a nagymamám, aki pont annyira áll közel a szívemhez, mint neked a papád.
Bele sem merek, és nem is akarok belegondolni, mi lesz, ha esetleg meghal:(
Pedig, sajnos szembe kell nézni vele: mamám is már 83 éves.
De, és ennek nagyon örülök, nagyon jól tartja magát!!
Talán, ahogy a többiek is mondják, az idő segíthet a te problémádon.
Nagyon nehéz lehet most neked, együtt érzek...
De, ha szívedben ott marad számára egy hely, sosem feleded el!
Fontos, hogy gyászold meg őket! Akár sírással, akár gondolatban, bárhogy!
Ha pedig Te is úgy érzed, akkor nem szégyen szakemberhez fordulni....... De ha nem......
Sziasztok!
Az én anyukám is ,most halt meg február 2.án.Apukám előtte 1év 5 hónapja.Igazából nem nagyon lesz könnyebb soha,csak enyhül a fájdalom!Lényegében az a fontos,hogy sok olyan ember vegyen körül mindenkit akit szeret és nem nyúlni rossz dolgokhoz,mint drog,gyógyszer,ital!Sokat kell közösségbe járni és nem bezárkózni!Beszélgetni kell a fájdalmunkról ,egy jó baráttal aki ismer és meg hallgat!Mindenkinek őszinte részvétem és kitartás!
Szép napot mindenkinek!
Természetesen ez így van!!!
Csak azért írtam, mert ugyebár 88 évesen már leéli az ember az életét, szép családja van.
Fiatalabbaknál azt mondja az ember, hogy még élhetett volna sokat! Persze akárhány éves, akkor is élhetett volna még, de azért más....
Anyai nagyszüleim sokkal hamarabb mentek el :(( Nagypapám 64 évesen, nagymamám 69 évesen... Ugyanúgy fáj a hiányuk!!!
Köszönöm mindenkinek a tanácsokat, tudom idővel könnyebb lesz.
Az orvos is ezt mondta, hogy ha ő állt volna fölötte rögtön ő sem tudta volna megmenteni, de akkor is így érzem, hogy nem jól csináltam vmit.
Egy év alatt mind két nagypapámat elveszítettem, tudom fentről mind ketten vigyáznak rám. Az az egy vígasztal, hogy tudom, neki már nem fáj semmi.
Nem akarok pszihológushoz menni, a szüleim szeretnék ha elmennék, mert nekik nagyon fáj, hogy ennyire rosszul vagyok!
Még egyszer köszönöm a válaszokat!
Az én nagyapán szeptemberben lesz 6 éve, hogy meghalt. Minden értelemben pótolhatatlan azóta is az egész családnak. 78 éves kora ellenére egészen az utolsó percig ő volt a mindenes a családban.
És élvezte ezt a szerepet. Számára az lett volna bántó, ha nem kéri meg nap mint nap valaki a családból és Ő ne tudott volna segíteni valakinek. Ez éltette ettől volt boldog.
Számára sosem volt fárasztó semmi. Én 35 évesen negyed annyi energiával rendelkezem, mint Ő rendelkezett.
Őszinte részvétem!
Sajnos tudom mit élsz át:(
Én édesapámat veszítettem el januárban,de néha meg tudnák őrülni annyira hiányzik:((((
Pont ma van 7 hónapja...:(((((((((
A fájdalom sosem múlik el sajna:(
Bizonyos esetekben ez nagyon igaz!!!!
Az én nagypapám 88 évesen halt meg tavaly. Egy feleség, 3 gyerek, 4 unoka, 3 dédunoka (ebből 2 az én fiaim) maradt Papó nélkül. Mindenkinek nagyon fáj a hiánya!
Neki viszont már jobb pihenni :((( De ezt nagyon nehéz kimondani és elfogadni!
Fogadd részvétem!!!!
Ne hibáztasd magad!!!!!!! A tüdőembólia vacak dolog, nem tudtad volna megmenteni :(((((
Az én imádott nagypapám júl.31-én volt 1 éve, hogy meghalt :( Nehéz! Még ma is...... Minden nap gondolok rá! Hiányzik! Azt hiszem, talán már kicsit más a lelkemnek, mint 1 évvel ezelőtt, de még mindig nagyon fáj a hiánya. Ha Maminál vagyok várom, hogy jöjjön a lépcsőn, várom, hogy odacsoszogjon a papucsában, várom, hogy főzzön kávét, ahogy minden nap szokott.......... Fura, hogy nincs.......
Akit nagyon-nagyon szeretünk, azt nehéz elengedni. Lelkünk mélyén mindig is ott fog maradni és kiemelt helye van a szívünk csücskén.
Közhely, de az idő majd enyhíti fájdalmadat......
Kívánom neked a legjobbakat! Gondolj rá mindig nagy-nagy szeretettel és mesélj az utókornak róla, hogy az emléke örökre megmaradjon!
Sziasztok!
Segítségeteket szeretném kérni. Nagypapám meghalt kedden (tudom nem sok idő telt el azóta). Nagyon szerettem, és hirtelen halállal halt meg, pedig nem is volt "semmi" baja... mint így utólag kiderült volt, de egy alaptomos betegsége, tüdőembólia vitte el. Még délben együtt ebédeltünk vele haza jöttünk és rá fél órára csörög a telefon, h menjünk, mert baj van. próbáltam újraéleszteni, de nm sikerült (lelkiismeret furdalásom van mert úgy érzem valamit nem jól csináltam). Egyszerűen nem tudom túltenni magam rajta. Kérlek segítsetek, mert ez a fájdalom elviselhetetlen :(