Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Megerőszakoltak, hogyan tovább? fórum

Megerőszakoltak, hogyan tovább? (beszélgetős fórum)


1 2 3
2010. márc. 30. 13:44

Talaltam egy blogot:


[link]


Vannak benne okos dolgok, hatha segit valakinek.


Esetleg, ha valaki talal a temaban cikket, irast, barmit, betehetne ide a linkjet.

55. Gigi13
2010. márc. 30. 12:58
ráadásul, azért manapság a kislányok (gondolom régebben is) iszonyatosan "picsásan" öltözködnek, ezt majmolják a "nagyoktól", sajnos ez is eléggé relatívvá teszi, hogy ki picsás, ki nem.. Ezért a hülye divatért, főleg nem minősítsük a saját gyerekeinket... Ezen a kamasz, nagyzási mánián túl kell esniük, minél kevesebb sérüléssel...
2010. márc. 30. 12:53
Hozzáteszem általában melegítőben dolgoztam, nem neki vetkőzve.
2010. márc. 30. 12:53

A ledér öltözetnek nem hinném, hogy ehhez köze van. Én dolgoztam tíz évvel ezelőtt, ahol volt egy srác, aki egyszerűen megszokta, hogy a csajok bomlanak utána. Nem bírta elviselni, hogy nekem nem kell! Nem erőszakolt meg, de erőszakos volt. Elég volt hozzá annyi, hogy idegesítette, hogy bármit csinál, nem tud velem mit kezdeni, mert nem kell!!

Nekem ebből a mai napig annyi maradt meg, hogy gyűlölöm, ha lefognak, akármilyen kis mértékben is. Ha nem tudok megmozdulni vagy csak a kezemet nem tudom mozdítani sikítófrászt kapok.

52. Csipkerózsika (válaszként erre: 50. - 2e53573acc)
2010. márc. 30. 12:50

Az tény, hogy bizonyos viselkedésformák növelik a rizikót. De aki mindig "jókislány", azzal is történhet baj. Nem egy ilyet hallottam már, nyilvános helyen, sok emberrel körülvéve is történt már erőszak.

Hogy kinek hány hapija volt, az erkölcsi megítélés mit sem számít. Igenis, még egy kurvát is meg lehet erőszakolni! Mindegy hogy viselkedik valaki, a teste és a lelke feletti hatalmat csak önnön beleegyezésével adhatja át másnak.

51. Csipkerózsika (válaszként erre: 43. - Bebe83)
2010. márc. 30. 12:46
Az, hogy milyen régen történt, nem számít. Attól még sikerülhet. Csak rajta múlik. Én 13 évig hordoztam magamban a titkomat, mégis sikerült. Jóllehet sokmindenből kimaradtam én is, de soha nem késő. Mindig arra kell gondolni, hogy lehetne, lehetett volna rosszabb is. Én pl. rettentő büszke vagyok arra, hogy sosem kísérltem meg ezidő alatt öngyilkos lenni. Pedig kutyául szenvedtem mindvégig.
50. 2e53573acc (válaszként erre: 45. - Tündér74)
2010. márc. 30. 12:45

itt nem az öltözködést hangsúlyozom hanem hogy ledérkedett mindenkivel és egyszerre több hapija volt,egyedül császkált az éjszakában,dohányzott ,bulikban is rendesen ivott,sok hapija volt,sok egyéjszakés is.ismertük mint a roszpénzt-mért forgatod ki a szavaimat?!

nyilván egy egyedül flangáló egyébként elég csinos,jól öltözött,picsaszoknyás nőcit minden pasi megnéz.legyen az munkás,idős,fiatal....

ha épp meg egyedül is mászkál éjnek évadján akkor meg niylván könnyebb áldozat mintha társasággal,esetleg szülővel menne,én nem akarok vitázni!ÉS IGEN SENKI NEM JOGOSÍTJA FEL,MERT AZ ILYEN ÁLTALÁBAN EGY BETEG,NEMNORMÁLIS,ÉS ALJA EMBER.LEGFŐKÉPP BETEG.-ÉS SAJNA NAGYON SOKAT HALLANI HOGY AZ ILYEN LÁNYOK A PRÉDÁK.NaP MINT NAP HALLANI,,,FÓKUSZ ,AKTÍV STB,VAGY CSAK HA ÚJSÁGOT OLVASOL.

nekem is lehetett menni diszkóba bulizni,mi is volt hogy felöntöttünk kicsit és én is hortam minit..stb.de sosem mentem egyedül haza.mindíg bandában vagy 2-3 ismivel,és apám meg tiszta dili volt,ma már örülök neki,hogy vittek-hoztak

2010. márc. 30. 12:45

köszönöm mindenkinek, nagyon kedvesek vagytok de tényleg. Nem hittem volna, hogy ennyi segítő szándékú ember fog ide, és privátban írni.


Azt meg végképp nem gondoltam, hogy olyanok is, akikkel szintén hasonló történt.


Morbid, de azért jó tudni, hogy nem vagyok egyedül.


Köszönöm a jó példákat, reményt adnak.


Köszi!


:)

48. mindegyhogyki (válaszként erre: 43. - Bebe83)
2010. márc. 30. 12:43
Ahogy mondod. Ha ebbe belegondolok, akkor rémülök meg, csak igazán.
47. mindegyhogyki (válaszként erre: 39. - Agis)
2010. márc. 30. 12:43

Könnyebb volt elbújni a világ elől, és megpróbálni kizárni a megtörténteket az agyamból, mint segítséget kérni.

Nomeg gyerekként fogalmam nem volt, hogy mit lehetne tenni. Nem hittem, hogy ilyen következményei lesznek.

46. Csipkerózsika (válaszként erre: 44. - Pirosalma)
2010. márc. 30. 12:42

Csatlakozom.


Egyébként már csak azért is hülyeség hibáztatni kihívóan öltözködő nőket, mert a nemi erőszak a közhiedelemmel ellentétben valójában nem szexuális kérdés, hanem hatalmi. Az elkövetőket nem a kidobott cicik izgatják fel elsősorban, hanem az, hogy leigázhatnak valakit, hatalmat szereznek felette, még ha csak egy kis időre is. Nem az önuralom időleges elvesztéséről van szó, hanem gonoszságról, ördögi hatalomvágyról. A szex, az erőszak ennek csak az eszköze.

Az áldozatoknak is aztán többnyire a hatalom, biztonság, irányítás, kezdeményezés területén keletkezik a legtöbb problémájuk, és nem csupán szexuális téren. Vissza kell szerezniük a hitet, hogy ők irányítják az életüket és képesek megvédeni magukat, ill. irányítani az eseményeket, hogy képesek érvényt szerezni a saját akaratuknak.

45. tündér74 (válaszként erre: 36. - 2e53573acc)
2010. márc. 30. 12:30

Senkit nem jogosít fel arra, hogy ilyet tegyen. Teljesen mindegy, hogy az a lány kihívóan öltözködött vagy sem.

Valahogy én is azt érzem, hogy szerinted ő tehet róla, hogy megerőszakolták.

44. Pirosalma (válaszként erre: 30. - A14ge)
2010. márc. 30. 11:47

"Ugyanis mindig mi vonzzuk magunkhoz azokat az eseményeket amiben bele sodródunk."


Ritkán írok ilyen szavakkal, de a fenti gondolatod szerintem egy orbitális nagy faszság. Úgy meg még inkább faszság, hogy azt sem tudod, hogy történt ("smerd fel kibe mi lakozik.").

A gyarlóságot pedig ezzel értelmetlen összemosni, mert egészen mást jelent.

43. Bebe83 (válaszként erre: 21. - Mindegyhogyki)
2010. márc. 30. 11:41

Ez borzaszto!!!

29evesen mar boldog csaladanya kene legyel ferjjel es gyerek(ek)el es ott tartasz hogy meg sem tudsz olelni 1 ferfit. Ez a ferfi szo szerint tonkre tette az eleted es neki valoszinuleg fogalma sincs rola.

Szerintem ez mar olyan regen volt hogy ha eddig egyedul nem tudtad feldolgozni mar nem is fog menni. De NE SZEGYELLJ segitseget kerni mert szerintem nem vagy egyedul ezzel, sajnos sokan jarnak ebben a cipoben.

Kivanom neked tiszta szivbol hogy O LEGYEN AZ aki melletted marad, megert es segit neked feldolgozni a tortenteket persze 1 pszihologus mellett!

42. Csipkerózsika (válaszként erre: 39. - Agis)
2010. márc. 30. 11:37
Talán azért, mert tizenpár évesen még nem érett érzelmileg egy gyerek arra, hogy egy ilyen hatalmas trauma okozta érzésekkel szembenézzen. El sem tudta volna valószínűleg viselni.
2010. márc. 30. 11:26
egyébként sok ilyen lelkisegély szolg,van itt a neten is,van ami ingyenes is,és vannak csoportos terápiák is!anonimitással is akár.
40. 2e53573acc (válaszként erre: 37. - Gigi13)
2010. márc. 30. 11:24

mért segítené?az hogy évekkel később látszólag is kívülállóként egy ilyen baj után házas és gyermeke(i )vannak?


nem írtam hogy rászolgált,nagyon sajnáltuk,de abban akkor is egyetértettünk ha nem lett volna olyan villogós,meg szolidabban viselkedett volna,lehet hogy(lehet)nem történt volna meg vele.

39. agis (válaszként erre: 1. - Mindegyhogyki)
2010. márc. 30. 11:22
Pszchológus, pszichológus, és sok sok beszélgetés. Nemt udom miért hallogattad ezt 16 évig!!!
38. Gigi13
2010. márc. 30. 11:20
Úgy látom, nekem most Ez a szerep jutot, bocs mindenkinek érte...
37. Gigi13 (válaszként erre: 36. - 2e53573acc)
2010. márc. 30. 11:19

ezt nem tudom, miért írtd, miért segítené ez a fórumindítónkat..

főleg nem tudom kiverni a fejedből, hogy azt hallom ki a soradiból, hogy a lányt, a történetedben, tartod hibának, azért, mert "útszélien" öltözött, és "riszálta magát".., nem pedig ezt a 2 gazfickót, és nem a tanúkat, akik nem tettek semmit?? vagy csak én vagyok túl érzékeny?? én ezt érzem abból, amit írsz, hogy megérdemelete. Ez nem igaz!!!

Akit megerőszaolnak: NEM ÉRDEMLI MEG! NEM SZOLGÁLT RÁ!!!! Erre szerntem nem kéne utalni sem.. lehet, lehet, hogy ő is hibás volt, de...

Ezt senki nem érdemli meg, ezt elszenvedi sajnos a kelleténél több nő...:-((

2010. márc. 30. 11:10

nekem volt szakközépben egy osztálytársam,ő kivívtí í sorsát,mindíg úgy öltözött mint egy útszéli...picsaszoknya tűsarkú kikenve kifenve,riszálta magát mindíg,de nem ez a lényeg egyszer sulibuli után,ment haza(nem volt ő már szűz)

és 2 cigány,betuszkolta egy kocsiba(erre több tanú is volt aki semmit nem tett) megerőszakolták egymás után többször,kiverték a fogait,eltörték kezét,bordáit,és otthagyták egy kapualjba kirakták.többet nem is láttuk a suliba többet nem jött.

aztán kb,2 éve találkoztam vele a westendben.,sétálgatott a kislányával,és a férjével,nem mondott semmit,én meg nem kérdeztem de nagyon megváltozott,látszott rajta hogy a stílusa is visszafogottabb volt-

nem tudom hogy lehet ezen túllépni,és nem is akarom tudni,a lányomat is úgy féltem egyre több a beteg állat az utcákon,iskolákban is.stb.

nagyon remélem túlleszel rajta,nem szabad a párodat büntetni azért ami veled történt,meséld el neki ezt az egészet és együtt keressetek fel egy normális orvost.

35. Gigi13
2010. márc. 30. 11:02
Gondoltam, elmesélek egy történetet: az egyik ismerősömmel szintén ilyen szörnyű dolog történt gyermekkorában, kislányként, egy családi barát... nem részletezem. A lényeg: segítséget kért, volt önismereti csoporton, pszichológusnál, és most boldog házasságban él ám!!! Bizony! Csak úgy sugárzik mindig, mikor összefutok velük az utcán! :-))) Szóval, túl lehet lenni a dolgon, én azt láttam! Hajrá!!! Kérj segítséget tapasztalt emberektől.. vagy csak olyantól, akiben megbízol, mert lehet, hogy az adja a legnagyobb erőt...
34. pemete (válaszként erre: 30. - A14ge)
2010. márc. 30. 10:18
Hát te nem vagy százas az tuti...
33. Hannah68 (válaszként erre: 32. - Gigi13)
2010. márc. 30. 10:14

Nem áll messze tőlem a spiritualitás, sőt....

De teljes mértékben egyetértek veled Gigi13, az embernek ezen a "hülye" földön kell élnie, és itt kell megoldania a problémáit. A problémát pedig nem a "mi vonzzukkal" tudjuk megoldani, még ha ez igaz is lehet. Ezzel nem lehet problémát feldolgozni.

Nem halat kért, hanem hálót a kérdező.

32. Gigi13 (válaszként erre: 30. - A14ge)
2010. márc. 30. 10:06

Bocsi, de nekem ez a fennkölt-vallásos-vagy inkább spirituális szöveg egyáltalán nem tetszik. Olyan dühös vagyok, hogy nem találom a helyes szavakat sem.. brrr

"mi vonzzuk magunkhoz azokat az eseményeket

amiben bele sodródunk" - a kislány bevonzza, hogy egy szemét alak megkeserítse az életét, iszonyatos "élményt" okozva számára az egész életére, amit sosem fog igazán-tökéletesen feldolgozni???

"ki vagy te és miért születtél mi a feladatod,célod a földi létbe" - rohadt hangzatos, valóban, egy kislánynak, aki felfedezi a világot, vajon milyen/ melyik isten szánt ilyen feladatot, hm???

"A döntés a tied melyik úton indulsz és tapasztalsz, tanilsz " - hát, baromira nem a kislányé volt a döntés, baszki!!!

Szóval, én örülnék, ha nem kellene ilyen szentfazék szöveget olvasnom!!!

Igazán!

Vagy legalábbis, bocs, de én nem akarok megbocsátani az ilyen szemeteknek,

annak sem, aki engem, bár már tinédzsrként, szintén... - ráadásul, nekem még magamnak is meg kell bocsájtanom, elsősorban, mert én már nem voltam kislány...

2010. márc. 30. 10:06

Kedves Mindegyhogyki:)


Mivel az idő nagyon kevés, tanácsolok valamit.

Első lépésként ne az ággyal kezdjétek. Első nap ne is érjetek egymáshoz, hanem üljetek le egymással szemben akár ruhában is, és szavak nélkül nézzétek egymást. Aztán ugyanezt ruha nélkül is tegyétek meg (második nap). Persze ezt úgy kellene csinálni hosszú távon, hogy napról napra közelebb (fél méter stb) mentek egymáshoz, aztán megérintitek egymás arcát kezét, kihagyva az intim testrészeket. Ha megértő és segíteni akar, akkor el lehet tölteni úgy a hétvégét is, hogy nem estek egymásnak, és ezt heteken keresztül a folyamatosság elvét követve eljuttok majd talán pár hét hónap múlva a testikapcsolathoz is. Nem kell rögtön behatolni.

Szintén azoknak a táborához tartozom, aki pszichológust (nem pszichiáter!!) javasol. Ha úgy gondolod és budapesti vagy tudok ajánlani valakit.

Vigyázz magadra, sok sikert:)

30. a14ge
2010. márc. 30. 09:49

Olvastam a leveledet és a többiek hozzászólását is

Nekem az a véleményem,hogy neked kell eldönteni,mi

a jó a te számodra és valóban belül a szívben és a

fejben dőlnek el a dolgok.A múlt sérelmeit nem

szükséges magunkban tovább vinni,hanem el kell tudni engedni ezt meg lehet tanulni,igaz nem olyan

könnyü.Mint mindennek az életben ára van és ahhoz

hogy többet ne kerülj ilyen helyzetben sokat kell

olvasni,hogy ismerd fel kibe mi lakozik.Ugyanis

mindig mi vonzzuk magunkhoz azokat az eseményeket

amiben bele sodródunk.Ez az a törvény amely minden emberre vonatkozik,csak nem ismerjük....

mert már elszakadtunk tőle.A Biblia erről sokat

ír,hogy milyen törékeny és gyarló is az ember.


Szerintem is önmagad és ne más ill.ne csak a párod

miatt akarj kigyógyulni a mult sebeiből.Csak úgy

tehetünk másokat boldoggá,ha mi magunk is azzá

válunk.Szakember is nagyon sokat segíthet,de vannak erre irányúló szakkönyvek amelyek alapján

meg fogod érteni,hogy ki vagy te és miért születtél mi a feladatod,célod a földi létbe

ami csak a tiéd.


A döntés a tied melyik úton indulsz és tapasztalsz

tanulsz meg olyan megoldásokat amely által kiegyenslyozottabb leszel.A lelki sérülés mindíg

félelem,szorongás és meg nem bocsátás miatt és az

ismeretek,tudatlanság hiánya miatt alakul ki.

Azért van ennyi sérült ember,mert nem ismeri az

isteni törvényeket amelyek megtanítanak arra,

hogyan éljünk úgy,hogy minél kevesebb lelki

fájdalommal tudjuk feldolgozni azokat az élethelyzeteket amivel szemben kerülünk.Ezt azért

merem neked leírni,mert én gyógyszer és orvos nélkül tanultam meg a biblia és más magyarázó

könyvek alapján,öngyilkossági kísérletem után hogyan tudom megérteni azt,hogy én ki vagyok és

mi az én feladatom az életben.Ez ma már.....

életformává vált,mások segítése és jobb emberré

válása.Ez minden nap motivál és életet ad nekem

és másoknak is hiszem,mivel hit,remény,szeretet

egysége nélkül lehet élni,de nem érdemes.Az emberi

élet egy csoda,melyre kötelességünk vigyázni mert istentől kaptuk ajándékba és majd el kell számolni vele az utunk végén.


Kívánok neked sok örömet,békét a lelkednek,áldott

hosszú beteljesedett életet.Ezt megtanulni és alkalmazni mindenkinek saját egyéniségére szabva

szabad akarat,elhatározás alapján lehetséges.Ehhez a folyamathoz kitartásra belső erőre, tanulásra van szükség mert az élet

ugyan állandó de a körülmények mindig változnak

,így mi is változunk minden nap.

29. Csipkerózsika (válaszként erre: 28. - Vkj77)
2010. márc. 30. 09:47
Egy idegennek gyakran könnyebb megnyílni, mint annak, akit ismersz és szeretsz. Egy ismeretlennél ugyanis nincs vesztenivalód.
28. vkj77
2010. márc. 30. 09:17
Szia!Szerintem ha komoly a kapcsolat,akkor közösen meg fogjátok oldani ezt a problémát.Hisz sajnos erről beszélni kell,kibeszélni magadból a fájdalmat,(most lehet sokan megszólnak)a legmegfelelőbb partner erre a párod.Hisz elég volt ezt magadban tartani,rögtön egy ˝˝idegennek˝˝(pszihológus)mondd el a legféltettem titkaid.Hisz igazából őt is érinti a problémád.Persze amit írtam csak akkor ˝˝élnek˝˝,ha komoly kapcsolatot találtál.Ezt te tudod mit érzel,mert,ha még kialakulóban van,és ˝˝bizonytalan˝˝,akkor tőle függetlenül tényleg egy szakemberrel tudod megbeszélni.(A barátnőmnek a későbbi férje segítettígy.)Ez csak 1 vélemény volt a sok közül...
27. Csipkerózsika (válaszként erre: 26. - 3cbd320f88)
2010. márc. 30. 08:57
Hát igen, saját tapasztalatom, hogy bár a pszichológus/pszichiáter sokat tud segíteni, de csak egy bizonyos pontig. Még utána - meg előtte is - rengeteget kellett dolgoznom magamnak... Ilyen szempontból tényleg jó lehet természetgyógyász vagy kineziológus.
1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook