Megcsalva, elhagyva (beszélgetős fórum)
Voltam én is olyan helyzetben, amiről írsz, vagyis tényleg teljesen máshogy viselkedtem, mint ahogy a helyzet előtt bármikor elképzeltem volna.
Ha még szeretnél párkapcsolatban élni, akkor először bizony egyedül is jól kell érezni magad a bőrödben ! Utána jöhet valaki, akivel boldog lehetsz ! Ha csak a múltat sírod vissza,múlnak az ötvenes, majd hatvanas éveid, és egyszer csak egy boldogtalan öregasszony leszel, aki ezerszer megbánta, hogy nem kezdett időben új életet !
A döntés nem azt jelenti, hogy addigra elmúlnak bárkinek az érzései, hanem azt, hogy addig kell eldönteni : együtt maradunk vagy nem ?
Azon is gondolkodtam, vajon Nálad milyen arányban van a szeretet és a birtoklási vágy ? ( Mindegy, kit szeret, csak velem lakjon.Ő az enyém.)
Mindketten gyengék vagytok a szakításhoz. Már fél éve megvan " Júlia2", majdnem 2 hónapja Te is tudod, és másfél hónapja elköltözött Tőled " Rómeó". Szerintem lezárult a vele való kapcsolatod. Új életet kellene végre kezdened ! Mire jó a szenvedés ? Ha mazochista vagy, akkor ez mehet így egész életedben, vagyis, hogy csak őt várod vissza. Figyelj ! Erre az esetre nem érvényes a " Várj reám, s én megjövök " c. dal ! Ő nem is ígéri, hogy megjön, és nem háborúban van, ahonnan nem tud hazajönni.
Tényleg nem értem, hogy egy okos, dolgozó nőben miért nincs büszkeség, önbecsülés, tartás, pozitív jövőkép ? Nincs olyan ember, aki nem pótolható ! Csak akkor hiszed el, ha máshogy kezdesz gondolkodni.
De kapcsolatban voltak, nem? Attól még, hogy fizikailag nem tudtak találkozni, mégis egymásba szerettek.
Tényleg mindegy mit írunk neked, annyira akarsz hinni benne, hogy minden visszacsinálható, hogy úgysem veszel semmit fontolóra. Pedig ha vissza is tér hozzád sem lesz semmi ugyanolyan. Magadat fosztod meg egy boldog élettől, ahogy már más is írta. Tedd amit jónak látsz, meggyőzni úgysem tud egyikünk sem.
Őszintén kívánom, hogy történjen minden úgy, ahogy kívánod.
A probléma, hogy te elve elveted még a lehetőségét is annak, hogy igenis boldog lehetsz, bármilyen hosszú kapcsolat után egyedül 50 felett. Ami szerintem rendkívül nagy butaság, mert a boldogság nem kor és családi állapot kérdése.
Ezzel a várok rá, hogy döntsön a sorsunkról hozzállással, mintha teljesen bedobnád a gyeplőt a lovak közé, lemondanál a saját életed irányításáról és teljesen az exedtől várnád a helyzet rendezését. Mellesleg azért kissé furcsa, hogy ennyire visszavársz valakit, aki úgy hagyott ott téged, hogy még csak nem is költözhetett össze az új párjával. Inkább van másutt, csak nem veled. Ez neked nem mond semmit a kapcsolatotokról?
Nincs olyan óriási tapasztalatom, de azok alapján, és amit másoktól hallottam, illetve amit szakmabeli baráttal beszélgettünk, a lógus dolga nem az, hogy tippeket adjon, pláne nem a saját életét odacitálva.
Max. rávezethet dolgokra, felvillanthat opciókat, utakat. De ha te kifejezetten azzal kerested föl, hogy ebben a szituációban kommandírozzon, akkor semmi gond. Nekem furcsa.
Amit én várnék, hogy pl. segítsen rájönni, miért tartod magad képtelennek az egyedül élésre, vagy hogy kiderüljön, miért kell évtized óta AD-t szedned.
De hát ő már döntött amikor elment. A visszatérésre szabj időt. Ha szeretne akkor pl. március 15-ig visszaköltözhet, utána almás! Persze ilyet Te sosem mondanál mert mi van, ha júliusban akarna visszakullogni?
Úgy gondolom arra vár, hogy a nő haza jöjjön, akkor gondolom összebútoroznak egy időre és ha bejön az együtt élés akkor tőled végső búcsút vesz, ha nem akkor megy vissza hozzád.
Hát én nem szeretnék ha nincs ló jó a szamár is lenni.
Meg ne haragudj de az jön le mintha élveznéd a szenvedést. Akár mennyire szereted azért lehetne tartás, büszkeség benned. Ha szeret téged -ahogy mondja neked- abban az esetben ha te zárnád le a kapcsolatot még az is lehet megijedne, hogy végleg elveszít és akkor könyörögné vissza magát. New(I)-el értek egyet, meghagyja a visszatérés lehetőségét. Csak azt nem nézi ezzel mit okoz neked / benned. Akit szeretünk azzal nem viselkedünk így!
"Tanácsokat ad arra, h. a párommal hogyan viseledjem"
És úgy is viselkedsz vele ahogy ő mondja? Akkor is ha a lelked mélyén nem ezt szeretnéd? Vagy csak úgy jó ahogy ő mondja?
Nevetséges!
A férfi szent??
A nagy cart!
Döntsön!
Azt is el tudta dönteni, hogy el akar menni!
Neked jó ez a szenvedés? Kicsit sem becsülöd magad, akkor hogy várod el másoktól?
Szabj meg egy határidőt (2 hét?)a párodnak amíg döntenie kell! Tudom illetve sejtem, hogy amíg nem mondja ki a véglegest addig Te reménykedsz. És minél több ideig reménykedsz annál inkább azt hiszed -akár tudat alatt-, hogy vissza megy hozzád.
Szerintem jobb az igazat tudni még ha az rossz is, mint ez az idegörlő várakozás míg méltóztatik eldönteni mit is akar. Csak magadat teszed tönkre még jobban.