Meg vagy elégedve a gyerekeiddel?Olyanok lettek, amilyennek megálmodtad őket, vagy csalódtál? (beszélgetős fórum)

jó, de az a nem mindegy, hogy az elképzeléseiddel nem találkozik a gyereked, vagy tényleg probléma van vele?

nagy különbség...

dehogyis támadunk! eszünkben sincs..vagyis nekem, de a többieket olvasva nekik sem...

nekem szerencsém van a gyerekemmel így is, néhány eset a baráti körömből, pedig jól szituált családok, persze elsősorban nem anyagilag, de minden ok náluk többé-kevésbé:

a gyerek lop: az egyik boltból, a másik otthon tárcából...

nem jár iskolába, és ez csak akkor derül ki mikor a postás csönget az ajánlott levéllel..

beviszi a yard, mert a gyerek azt hiszi mekkora buli 1 4évesen füvescigit lopni egy dílertől,illetve annak cuccából a diszkóban, majd a végén nem azért állítják elő mert drogozott, hanem, hogy megvédjék őt....

ráveszik egy házibuliban, hogy ugorjon ki egy becsukott ablakon, mert úgy nem lehet baja, és a hülye el is hiszi...a vége az SBO, intenzív.....

senki nem akar itt fényezni senkit...

az én kölköm se jobb s enem rosszabb másénál...

Ő az az aranyatköpködő típus :)

tud ilyeneket...

"...Egy barátnőm mondta, hogy köszöni Istennek, hogy adott 13 évet neki, hogy szeresse a lányát..."

:ĐĐĐ

Na ezt nevezik aranyköpésnek!

Húgom is ilyen volt. Nyilván tanácsot én nem adnék, mert az mégis más, mint a saját gyerek, de talán egy-két éven belül kinövi. Persze addig Te lerágod a tíz körmöd, hogy mivel állít haza...

Tiniknél a támadás nem jó módszer. tesóm elfordult tőlem, mikor jeleztem neki, hogy nem jó úton jár. Mentsvárat keresett ott, ahol ráhagyták (elvált szülők gyereke szindróma-nem bántás képpen mondom!) Mióta megszelidült, jobb a kapcsolatunk. Idő kellett neki. De akkor is mondogattam a magamét.. szabályok nélkül nem lehet élni, és ki mondja ezt meg, ha nem a szülő?

(remélem, nem veszed okoskodásnak!)

hmm.. ez nagyon bölcs volt...

szomorú vagyok, hogy a fórum indítója már nincs itt((

Azt hiszem, értem a kérdést (még jó, mi?) Mármint első olvasatra az ember támadni készül.. de az első hsz-ban azt írod, nehéz szülőnek lenni.

Szerintem is! :)

És könnyen vagyok, mert nekem még csak kiskamaszom van, a neheze hátravan, de bizakodom. Egy barátnőm mondta, hogy köszöni Istennek, hogy adott 13 évet neki, hogy szeresse a lányát...

Bármit teszek, van, hogy a fiam akkor is elégedetlen. De mellette éleseszű, kedves, érzékeny, illetmtudó gyerek. Mindig próbálom egyes nehezen elviselhető tulajdonságát a jókkal kompenzálni.

Az biztos, hogy aranyszabály, hogy el kell fogadni a személyiségüket. Persze irányatgatni, terelgetni kell őket, de meg kell látni a rosszban a jót, és főleg elfogadni olyannak, amilyen.

A lányom személyisége kibontakozóban, de tuti gyökeres ellentéte a bátyónak.

nekem ebben némileg segít a magán iskola....

az enyém 13 lesz a nyáron, és bizony el el tűnik a spirálom, alapozóm, stb, állandó harcot vívunk miatta(((

2 nyelven gagyarászik, 2 hangszeren játszik, kiválóan tanul, és főz-mos -takarít itthon: szóval ha így nézzük mintagyerek

de ott másik oldal: visszabeszél, mindig az övé az utolsó szó /vagyis erre játszik/, duzzog, dacos, felemeli a hangját....

ja.. és nagyon kritikus... minden lehetne más, ha már abba nem tud belekötni, hogy lehetne jobb....

imádom, de ilynekor kiakadok..((

nem tudom mia probléma de így összefoglalva a bánatodat olyan, mintha az egészet úgy látnád: eredendően nem jó.Pedig akkor, mikor megfogant a méhedben a gyermeked, akkor minden történt, volt ahogy az meg van írva. A számodra, a te lelki fejlődésedhez ő a tökéletes gyermek és neki te vagy a tökéletes anya.

Miután benned cseperedett már felelőséggel tartoztál érte és a kettőtök kapcsolatáért.

Nem tudom mi a baj vele, van-e vele baj..de mindenki hibázik. Amilyenek vagyunk az részben a mi felelőségünk, részben gyermekkori berögzülések. Egy viszont biztos: minden problémára van megoldás. Ha azért nem tudjátok megbeszéni és túlléni a gondokon mert nem megfelelő a kommunikáció, nem jó akapcsolatotok, az biztosan nem kizárólag az ő hibája.

Hát én eléggé le vagyok törve a nagyobbik lányomtól. 14 és fél éves, de 16-nak néz ki.

Jó gyerek lenne Ő, okos és jófej és nagyon szép, de valahogy elromlott az egész dolog vele. Hamar beleugrott a haverkodós, bulizós életbe. Mostmár nem akar semmiből kimaradni, menő akar lenni, nem vesz vissza semmiből.

Nem megfelelő lányokkal barátkozik, emiatt a suliban a megítélése is rossz.

Az én gyerekeim sokkal jobban "sikerültek", mint valaha is álmodtam, szépek, okosak és csak egy ici-picikét rosszcsontok. :-)))

Ja, én meg nem vagyok elfogult szülő, egyáltalán nem. :-DDD

(amúgy a kamaszkortól én is félek, remélem, nem lesz annyira vészes, ahogy néha hallani)

A cím félrevezető volt. Amikor rákattintottam csúnyát akartam írni, de hogy az első hozzászólásodban írod, épp a kamaszkornál tartasz. Így már értem a kérdésfeltevést.

Átmeneti állapot leszel te még dagadó keblű, büszke szülő...amint elmúlik a kamaszkor.

nem álmodtam meg milyen lesz, mindig azt vallom: mindenki saját egyéniség, úgy kell elfogadni, amilyen...

mindenesetre meg vagyok elégedve vele)))

na jó: többé-kevésbé: ezt a kamaszkor átaludnám szívesen)))