Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Amikor a világ nem olyan, amilyennek hiszed fórum

Amikor a világ nem olyan, amilyennek hiszed (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Amikor a világ nem olyan, amilyennek hiszed

1 2 3 4
107. kisfazakas (válaszként erre: 106. - Mikiller)
2013. márc. 17. 20:30

Köszönöm.

Képzeld épp most tartok ott hogy az általad említett leszarom és magamban röhögök verziót kezdjem alkalmazni, egyrészt önvédelemből, másrészt hogy megzavarjam azokat akik nem is gondolják rólam.

Sajnos eléggé szívemre veszek dolgokat, főleg ha mondjuk családtag én őszinte vagyok, és róluk nagyon nehezen ment feltételezni a hazugságot kétszínűséget álnokságot, aztán nem egyszer nem kétszer pofára.... Aztán meg is magyarázom magamnak hogy miért nem mondhat igazat, és mért ilyen, mentegetem őt saját magam előtt, csak azért hogy újabb pofára esés legyen.

Próbálom, igyekszem (kis sikerrel sajnos) kicsit flegmábban állni a dolgokhoz emberekhez, hogy ne tartsam olyan fontosnak hogy igazat mondjon, de belőlem se szedjen ki egy kukkot sem.

Nagyon nehezen megy, de muszáj lesz, mert minden bántást őszintétlenséget magamra venni, agyalni rajta emészteni magam nem nagyon bírom.

Most épp meg vagyok zuhanva talán kiérezni.

De nem akarok már ennyiszer, egyszerűen tényleg föl kell vennem egy-egy olyan pléhpofát, amire ott és akkor szükségem van amikor helyzetben vagyok.

Sajnos utólag jutnak eszembe csípős megjegyzések, ami miatt nem lenne kedve többet belém kötni mustrálni elemezni.azokat késve elsütni... már nem is emlékszik arra amit tett.

Hazugság :- tudod mi a vicc, hogy annyira hazudik, és annyira mindenkinek máshogy, hogyha véletlen nem emlékszik hogy nekem már elmondta, ugyanazt a történetet más felállásban meséli el, egy és ugyanaz az ember.

Én az a fajta vagyok aki, ha jön a mentő vijjogva és minden jelzést használva, amíg más azt mondja, na biztos nagy baj lehet, én közben arra gondolok valaki szülni fog.

Tényleg nem vagyok 100 as.

De úgy idegesít amikor szájról szájra hiresztelik csámcsognak nyammognak a más nyomorán, hogy basszus mit láttam, és nagyítja hogy hatásosabb legyen. Sajnos inkább sírhatnékom van ezeken, pedig tényleg ki kellene röhögnöm.

Hát.... köszönöm, tényleg megpróbálom, mert égek égek kifele... :-(

2013. márc. 17. 14:48

Hello saját tapasztalatom:


Már több mnit 1 éve dolgozom nők között, szinte csak nő között. Megy a pletyi, fúrják, fikázzák, kibeszélik egymást. Hozzáteszem előtte egy mérőlaborban dolgoztam srácok között, ott belevágtuk egymás pofájába ha valami nem tetszett, előtte meg mérnönökkel, ott sem volt ilyen.


Tudni kell alkalmazkodni. Én pl. mikor bemegyek dolgozni, ledobom magamról az iq-m egy részét, meghallgatom a nyávogásukat, miközben csinálom a melóm, max. jól kiröhögöm őket ha hülyék magamban, de nem veszem komolyan a dolgot. Nem vagyok velük egy szinten, és ezt nem nagyképűségből mondom és te sem vagy ezen a szinten. Örülj neki, ahogy én is örülök, látom hogy nem ártott, meg most sem árt a sok tanulás, olvasás, az hogy van pár barátom akikkel bármiről beszélgethetek, akár erről is, és közösen röhögjük ki a sok lúzert. Ők a munkahelyen azt hiszik hogy hatalmuk van, én, aki meg a "felettesük" vagyok, ezt soha nem mutatja ki, elbaromkodok velük, meghallgatom őket, és csak akkor viselkedek felettesként, ha azt muszáj.


Állj te is így hozzá. Nehogy sírj, inkább röhögd őket ki, ha kell a képükbe, vagy küldd el őket a jó anyjukba, de úgy hogy még ők kérjék a GPS koordinátákat!



A világ hülyékkel van körülvéve, akik okosnak hiszik magukat. :D Meg amúgy is mindenki bekaphatja.... ennyi.

105. kisfazakas (válaszként erre: 104. - Hudvig)
2013. márc. 12. 16:41

:-(

értem amit mondasz hajbókolni én sem fogok.

Tudod egész közelről látok olyat aki úgy megszokta a régi világban az alig dolgoztam nagyot szakítottam, hogy évek óta képes nélkülözni, mert ha nincs elég pénz valamiben már nem is csinálja.

Szerintem ezen mindenki átment aki a régi világban már dolgozott(nincs az azért olyan messze időben) .

Aki élni akar kevés pénzért is megcsinálja amit meg kell, és attól nem kell megalázottnak érezze magán, szégyenkezzen az aki nem dolgozik.

De a legtöbb konfliktus tényleg abból származik, hogy egyedül uraljak valamit, más oda be ne férjen, szakítsak amennyit bírok, nem baj ha körülöttem mindenki döglődik, ja ezen még mosolyogni is tudjak stb.

Én tudom mire gondolsz, az a düh ami benned van az tök helyén van, kell de biztos vagyok benne hogy ez a düh téged nem késztet arra hogy kicsinálj embereket, hogy alájuk hazudj, attól függetlenül hogy úgy érzed a lusta pucoljon a közeledből.

Amúgy hibáztathatunk kormányt bárkit magunk körül, előrébb nem leszünk. Meg kell fogni a munka végét ha kevesebbért , akkor is váltani amikor eljött az idő, próbálkozni, de a méltóságunkat nem elveszíteni.

Sok sikert neked, írj hogyan alakultok:-)

104. Hudvig (válaszként erre: 103. - Kisfazakas)
2013. márc. 12. 12:44

Létezik! Van az a pont, amikor már nem tud az ember többet nyelni.

A munkahelyemen most jutottam el arra a pontra, hogy nem vagyok hajlandó senkivel társalogni, jópofizni. KEvesebb a pénz, vagy ugyanannyi, de több a munka. Egyszerűen nem fogdják el a változást. Változik a világ és vele kell változnunk, különben összeroppanunk.

Engem legjobban a tehetetlen és a tenni nem akaró emberek irritálnak és sajnos nagyon sok ilyen vesz körbe. Lehet, hogy nekem most fut a szekér, de ne szóljanak le emiatt, mert én akkor amikor nekik volt könnyű, ugyanúgy dolgoztam, mint most. Csak én most látom a hasznát. És éppen azért, mert láttam anno, hogy milyen "könnyen" éltek, nem vagyok hajlandó rajtuk segíteni. Hiszek a sorsban, mindenki megkapja, amit érdemel, lehet később én is kapok rosszat, de kimászok abból is, mint sok másból.

103. kisfazakas (válaszként erre: 101. - Nagyikati)
2013. márc. 12. 09:08

Szia.

Ebben igazad van, sajnos viszont amikor szalad a szekér, valahogy nem ugyanakkora igyekezettel sietünk másnak is segíteni .

Én azt érzem hogy azok is akiknek amúgy látszólag semmi baja, ők is örülnek ha valami bajod van, mintha így nagyobb siker lenne az ő sikerük.

Sokan mondták itt hogy mért foglalkozunk velük, meg a saját szegényességem hogy nem ugyanúgy válaszolok ne hagyjam magam stb.

De szerintem aki nem olyan az nem olyan, vagy változhatunk? Létezik hogy az embe annyira megkeményedik hogy magára sem ismer később?

Én ezt nem szeretném.

102. nagyikati (válaszként erre: 90. - Lysiantus)
2013. márc. 11. 13:01
Nagyon igaz sajnos ilyen világban élünk, amin változtatni kellene.
101. nagyikati (válaszként erre: 80. - Lysiantus)
2013. márc. 11. 12:57
Nagyon igaz szerintem is azok az emberek ekiknek a legtöbb a problémájuk, azzal áltatják magukat,hogy a másikéval foglalkoznak és azzal a gondolkodással birnak,- HOGY HA MEGDÖGLÖTT AZ ÉNE TEHENEM DÖGÖLJÖN MEG A TIED IS - sajnos sok embernek ez a felfogása. Talán az elkeseredettsége juttatja erre a felfogásra, vagy csak egyszerüen ilyen.Ugy gondolom az ilylen ebereket nem tudjuk megváltoztatni m eg nem is a mi dogunk ezen tul kell lépni, vagy idegesitetni saját magunkat - amit nem érdemes.
100. Lhara (válaszként erre: 99. - Kisfazakas)
2013. febr. 24. 20:28
Igen, mi csak magunkat győzzük le folyamatosan. Szerintem ez elég a boldoguláshoz. Nekem eddig elég volt. Lehet, hogy mindenkinek elég volna? :)
99. kisfazakas (válaszként erre: 98. - 0d220e1cc7)
2013. febr. 24. 17:58

Értelek hogy mit akarsz mondani, az tetszik a legjobban hogy segítőszándékkal, bíztatsz törtessek jobban, de ugye a te helyzetedben megtenni te sem tudsz gusztustalan dolgokat.

Törtetni kell, nincs ezzel baj.

Jön egy betegség, bár összeesek lehúz, de fölállok, újra és újra megfeszítem magam és azt mondom nem győzhet le. Ehhez nem kell szemétkedés nem kell másokon átgázoljak stb.

Karrier:-, a törtetés azt jelenti, hozzáfogok és ha nem jön be amit tanultam átképzem magam, észreveszem amikor valami már nem megy, nem siránkozok, megyek csinálok újat, pedig a hideg ráz tőle, mert új, szokatlan stb, de saját magamon átlépek és törtetek előre.

Azt viszont a h.sz utolsó felében amit írtál, hogy ezért nem vagy ilyen olyan ranglétrán mert nem fekszel nem teszel stb(tudom mire gondolsz) hát ezzel én is így vagyok. Mert látom azokat akik így jutottak előre, saját környezetben is. Nem lennék most a helyében sem a lelki vonatkozásban sem önértékelésben. Amit kint mutatok ha az van belül, akkor oké. Ha merem nyiltan vállalni a törtetésem " történetét" akkor igen, semmi akadálya. De csak így.

De ebben teljesen egyet értünk.

Én a h.sz kal úgy vagyok, ha indulatot találok benne, nem sokat foglalkozom a dologgal. Mert a segítő szándék nem indulatból jön max jóindulatból, de az máshogy néz ki.

A tiedet azért fogadom mert érzem benne az empátiát, és az ugyanolyan gyötrődést, tehát tapasztalatból beszélsz.

Ja és köszönöm

2013. febr. 24. 17:00

A cikkírónak:


Jó érzés volt olvasni az írásod.

Biztos vagyok benne, hogy ismeretlenül,és elfogulatlanul is egy nagyon jó érzésű, jóindulatú ember lehetsz.


A 2 pasit akik hozzászóltak, nem ismerem, ezt előre írom.

Szerintem nem bántani akartak hidd el!

Csak egy dologra felnyitni a szemed...hogy milyen egy mocsok világ van....és harcolni kell...szinte majdnem mindenkivel.

Sajnos több a rossz ember, mint a jó. :(


Szó szerint egy törtetőnek kell lenni ahhoz hogy az ember érvényesülni tudjon.

Szinte minden melóhely erről szól.

a farkastörvényekről. Merthogy ez uralkodik mindenhol.

Aki erős, az marad. Aki gyengébb, azt eltapossák.


Szerintem ők csak ezt akarták elmondani mégha egy kicsit más szavakkal is.


Én egy naplót is írhatnék a melóhelyi sok törtető és érdekemberekről.

De minek? Szerintem aki az elmúlt pár évtől naponta melózik, az nagyon jól érzi és tudja hogy ez így van.


Én sem vagyok egy eltaposó valaki...sosem voltam, nem is leszek...

Nos, meg is látszik a karrieremen! :S

Szinte sehol sem vagyok a nálunk uralkodó ranglétrán.

Miért? mert nem fekszek, mert nem taposok, mert nincs túl nagy szám, mert túl egyenes vagyok.

És pont ezek miatt érzem magam különcnek a többiek közt.

Viszont jó és jobb érzés belenéznem a tükörben este-és reggelente.

Bár ahogy az egyik pasi is írta: ebből nem lehet megélni, nem adnak ingyen semmit sem a boltban.

Valahol meg igaza van.



További jó egészséget neked és családodnak. :)


szép estét!D.

2013. febr. 24. 09:09

Érzelgősség úrnőknek! :-)

"Egy jellemzés ami pont ide illik,természetesen nem az én szavaimmal

de tökéletes megfogalmazásban.Aki esetleg magára ismerne ebben a tükörben az ne rám fújtasson

én csak a tükörtartó vagyok. ;)



"Szereteted ne olyan legyen,mint az éhség,mely mohón válogat ehető és nem-ehető között;

hanem mint a fény,mely egykedvűen kiárad minden előtte-levőre.

Mikor a szereteted válogatni kezd,már nem szeretet többé,hanem sóvárgásnak és undornak kettőssége.

S ez:az érzelgés,mely manapság mindennél veszedelmesebb;

cukros váladéka bekente az emberiséget.

Minden emberi indulat közt az érzelgősség a legnyomorúságosabb.

Egyik irányba szeretni csak akkor tud,hogy másik irányba gyűlölködik;

vonzalma nyállal ken, gyűlölete köpköd.Állandó mértéke nincs,

önmaga kavargó formátlanságához mér mindent;akármerre fordul,jó nem fakad belőle.

A jelenkor legveszélyesebb ördög-násza:Érzelgősség úrnő és Propaganda úr egybekelése.

Bármi képtelenséget akar a propaganda elfogadtatni,úgy alakítja,

hogy a tömeg érzelgősségéből kiváltsa egyfelé a meghatódást,másfelé a fölháborodást és nyert ügye van.

Az érzelgősség kétfejű nőstény:egyik feje édesen mosolyog és mohón csókolgat,

másik feje könnyeket ont,harap és piszkolódik.

Csókolgató fejét immár majdnem mindenki összecseréli a jósággal,szeretettel,erkölccsel,

családiassággal,ízléssel, eszményi lelkülettel,harapós fejét pedig a joggal,törvénnyel,

megtorlással, igazsággal.

Korunk betegsége, a lelki talajtalanság és általános összezavarodás, innen ered:

a kétfejű bestia mosolyából és könnyzacskóiból.Többet ártott,mint akár melyik szenvedély:

a józan emberi mértéket összezavarta."


(Weöres Sándor)



Mindőnkben tömérdek gonoszság és alantasság van. Mégis viszonylag kevesen válunk sérült lelkű,

torz paranoiássá.A humán hangoltságú egyedeket nehezebb belevinni a szörnyetegségbe.


(Vavyan Fable)


Ez így igaz!Nem az őszinte-egyenes emberektől kell tartani,akiktől igazán óvakodni kell,azok a saját

és egymás sebét nyalogató,palánk mögűl másokra köpködő,mindenkit ellenségnek tekintő önmagukat sem ismerő embergyűlölők!Ha egyedül érzik magukat akkor lapítanak,de amint akad csak egyetlen támogató,rögtön ugranak

mert csak falkában bátrak,sok disznó ludat győz alapon tarolnak,mert sunyik és alattomosak.

Szeretetről,megértésről papolnak,miközben süt belőlük a negatív energia és az emberek iránti

gyűlölet.Ezek a sérült lelkű,torz paranoiásak...

96. Lysiantus (válaszként erre: 95. - Kisfazakas)
2013. febr. 23. 23:21

Így igaz! A lelkiszegények bántják a másikat.

Épp ezt mondtam a napokban néhány kolléganőre: "mindig sziszegnek valakire" Ha már egyiken nem találnak fogást, rávetik magukat másra.

95. kisfazakas (válaszként erre: 91. - Lysiantus)
2013. febr. 23. 23:08

örülök hogy sokan így látjuk. Magas fáról beszélnek pedig épp hogy visszakozunk...látod ha kimaradsz , ha belemész fogást találnak ,mert ebben èlik ki magukat.

de mi is az amit tanácsként adnak? és ha épp velük azt tennénk amit javasolnak úgy már jók lennénk?

Nem a vagyon hiánya miatt hőzöngenek hanem lelki szegénységük miatt. Nem tartom normális emberi reakciónak ha valaki csak ingerelhető és nem hüthető.

Minden szavukban a kígyó sziszegése, tisztelet a kivételnek.

94. kisfazakas (válaszként erre: 89. - Callistha)
2013. febr. 23. 22:59

Abban igazad van ,hogy a mai világban tényleg nem mi vagyunk a "normális emberek. Foghatjuk a kormányra ,vallásra,hitre , vagy a hit hiányàra de az emberiség megváltozott. Na nem úgy gondolom hogy régen nem voltak gonoszkodók hanem úgy hogy ma ők a többség.

Amiben fejlődtünk úgymond, az az lenne hogy kifele csupa báj szeretet ,kedvesség, belül pedig káröröm ,undokság, irigység , féltékenység.

Nekem sokkal egyszerűbb lenne ha tudnám mintha csak sejteném hogy valaki nem szeret

ezért mondom meg az illetőnek ha nem tudok azonosulni vele. Ha válaszolsz az ilyen beszélgetésekben bármit is mondtál nem ugyanúgy megy tovább. ha bólintasz vagy csak hmmögsz már nem vagy pártatlan.

Az egyetlen dolog ami bejön nyíltan vállalni hogy nem veszek részt semmiben. Nem volt hülye aki kitalálta *ne szólj szám nem fáj fejem*.

Amit viszont vallok vagy képviselek nyiltan vállalom, na ebből viszont nem terem sok barát.

Ha egyedül maradok ebben akkor is ilyen leszek az én gyermekem ne kelljen 2x ràkérdezzen semmire. tudni fogja hogy elsőre is bízhat bennem.

Neked is sok türelmet kìvánok.

93. kisfazakas (válaszként erre: 90. - Lysiantus)
2013. febr. 23. 22:36
igaz!!! igaz!!
92. Lhara (válaszként erre: 90. - Lysiantus)
2013. febr. 23. 21:47
Így van. Érdekközösségek az érdekviharban, érdekbarátságokkal.
91. Lysiantus (válaszként erre: 81. - Kisfazakas)
2013. febr. 23. 21:46

Három csoportot állítottam fel magamban:

Az egyikbe azok tartoznak, akik kellő empátiával rendelkeznek, segítőkészek, érdeklődők. A másikba azok, akik közönyösek, nem érdekli őket senki és semmi saját magukon kívül, lelkiismeret furdalás nélkül átgázolnak mindenkin saját boldogulásuk érdekében. A harmadik csoport, aki abban éli ki magát, ha a nehezebb helyzetűn még rúghat egyet. Irigy arra, akinek egy kicsit jobban megy a szekér, mert szerinte az már biztosan nem becsületes úton szerezte amije van. Közülük kerülnek ki a "munkahelyi lovak". Tudod, amelyik felfelé nyal, lefelé rúg.

Ne is harcolj ezekkel az emberekkel, csak örömet okoznál nekik, élveznék, hogy beléd döfködhetik a késeiket. Nézz rajtuk keresztül és mosolyodj rajtuk.

90. Lysiantus (válaszként erre: 89. - Callistha)
2013. febr. 23. 21:19

Más az értékrended, mint a furkálódóknak.

Rakás barát? Aztán ha az érdekük úgy kívánja szemrebbenés nélkül hátba szúrják egymást. Csak figyeld meg, egymást is kibeszélik, mindig a távollévőn csámcsognak.

2013. febr. 23. 21:06
Olvastam a cikket és abszolút megértelek, mert én is így érzek a környezetemmel szemben. Pedig volt más munkahelyem is és ott nem volt ez, hogy hogy toljunk ki a másikkal, hogy mártsuk be, vagy tegyünk neki olyat, amitől neki rossz... És az emberek a "köszönöm"-öt nem ismerik, csak akkor vagy jó, ha kell nekik valami szívesség, mindenki csak elvár tőled, aztán tesz rád, (ezt persze nem nyilvánosan, csak a hátad mögött) sorolhatnám még, de azt hiszem, hogy nem kell. Rendesen elgondolkozom azon, hogy vajon én vagyok ennyire "nemnormális", hogy nekem más számít értéknek, nem a furkálódás? Kezdem néha azt hinni, hogy igen, mert mégis ezek az emberek érvényesülnek, keresnek jól, van egy rakás barátjuk, s nem a magamfajták, akik ebben a világban is próbálnak becsületesek maradni, s tisztességben élni...
88. kisfazakas (válaszként erre: 87. - Lhara)
2013. febr. 23. 17:55

Már ha megérti , vagy meg akarná érteni. Régóta csípem a szemét, Ő az az ember aki nem tud boldog lenni ha más az, minden gondja ellenére.

Őt ez frusztrálja.

Ez az üldözési mánia dolog is meg a többi, de bármit írsz, mondasz mindenre van válasza, és egyre olcsóbbnak tűnik.

Elnézést kérek mindenkitől ezért a kifejezésért.

Magamra büszkének lenni magabiztosnak lenni, épp nem a másokban vájkálás, vagy mások minősítése okozza.

Sokat tanultam az emberekről kislányom születése óta. Amíg a halál küszöbén volt rengeteg érdeklődőnk volt, miután helyrejött, és igen jól fejlődik, az már nem izgat senkit.

Sokat morfondíroztam magamban ezen, és azt gondolom hogy valóban van az a réteg, akik tudnak csámcsogni más kárán.

Nem érzik hiába mondják hogy sajnálom, max sajnálkoznak de az már másról szól.

Sok mindenhez sajnos hozzá kell szokni, mert változtatni nem tudunk semmin, erre fogékonyabbnak kellene lennie a másik félnek, de olyan hangosan igazolják magukat, hogy a saját hangjuktól nem hallják a másokét.

Tehát marad az " élek a saját értékrendem szerint" és persze szívesen beszélgetek hozzám hasonló emberekkel.

Előbb a párom mondja, jobban jártál volna ha papírra írod a gondolataidat, igen de akkor nem találtalak volna meg titeket, és privátban is igen sok építő h.sz kaptam, amire szükségem is van.

87. Lhara (válaszként erre: 86. - Belladonna3)
2013. febr. 23. 17:10
Csak optikai csalódás. Nem vall egészséges gondolkodásra, ha magad főlé képzelsz másokat. Ezért még alá is merülsz, hogy feltétlen igazold a nézeteid. Ne add ennyire alá. Több vagy annál, amit gondolsz magadról, semmit sem kell bizonygatnod.
2013. febr. 23. 16:31

Ja hogy te jól érzed magad odafenn?

Felőlem addig maradsz ameddig akarsz...

85. Lhara (válaszként erre: 84. - Belladonna3)
2013. febr. 23. 15:48
Szeretettel átadom ezt a lehetőséget. :))) Erről szívesen lemondok.
84. belladonna3 (válaszként erre: 82. - Lhara)
2013. febr. 23. 14:52

Pedig igazán lemászhatnál már a fáról! :D


"Mindenkinek jogában áll hülyének lenni, de te bántóan visszaélsz a lehetőséggel!


(Vavyan Fable)

83. kisfazakas (válaszként erre: 82. - Lhara)
2013. febr. 23. 12:01
:-)
82. Lhara (válaszként erre: 79. - Kisfazakas)
2013. febr. 23. 11:07
Bizony, nem engedhető meg, hogy a szintjére süllyedjünk annak, aki ott lent olyan jól érzi magát... pedig a horgas szavaival mindenképpen le szeretne rángatni. Kellő tapasztalat mellett szépen kialakul egy védelmi mechanizmus az emberben, a kivetett "horgok" semmiképp se akadnak meg bennünk.
81. kisfazakas (válaszként erre: 80. - Lysiantus)
2013. febr. 23. 11:03

Köszönöm szépen .

Cipőnk mérete azonos :-) Tudod miről írok beszélek, de nagy dolog az is hogy azért nem csak a "baj" tudja kihozni az emberekből a jóindulatot, van aki alapból empatikus.

A kekeckedőkkel piszkálódókkal nem veszem föl a harcot, mert ők abban gyakorlottak ellentétben velem.

Folytatom amit elkezdtem :- Élni az életet, boldogan , úgy hogy tükörbe nézhessek, és ne köpjem szembe magam. Ha megváltoznék útálnám saját magam. A családom megkavarodna tönkremenne, mert ezt szokták meg .

80. Lysiantus (válaszként erre: 79. - Kisfazakas)
2013. febr. 23. 01:04

Gratula cikkhez!

A világ sosem volt olyan, mint amilyennek mi hittük, amilyennek hinni akartuk.

Megkeseredett, boldogtalan, magukat embernek valló egyedek, mások bántásában, rugdosásában élik ki magukat. A mások problémája nekik igazi csemege, amit kiszínezve, elferdítve kaján vigyorral tovább lehet adni.

Maradj ilyen, aki mindenben a jót és szépet keresi!

Edződj, erősödj, szelektálj, nagymamád tanácsát ne feledd! :)

79. kisfazakas (válaszként erre: 78. - Lhara)
2013. febr. 22. 21:48

:-)

Nem először " beszélgetek vele", ha teszek a tűzre nem alszik ki. :-)

Én ezt tapasztalom.

Épp ez az amit talán néhányan leszóltak, hogy nem lehet így az életet élni, mert nem szabad hagyni magunkat, stb. De mire megyünk vele? semmire

Nem fogják azt mondani, hogy elnézést ellenséges voltam veled.

Vagy meghunyászkodik az ember, vagy ismerve miért is élem így ahogy élem az életem egyszerűen elengedem a fülem mellett, és amit helyesnek látok teszem.

Sok mindenre megtanított az élet sok tapasztalatot szereztem, bár gondolom még mindig nem eleget.

Az ember csak akkor bír előre haladni, ha képes tanulni.

Azt nem hiszem hogy szégyelnem kellene, hogy nem tudok csámcsogni a más baján, hiszen tudom milyen az amikor az ember benne van.

Nem tudok kést szúrni(jelképesen) senki hátába, mert még emlékszem milyen az ha benne van.

Az elesettel a betegekkel fogyatékosokkal együtt érzek, épp azért mert emlékszem milyen elesettnek lenni.

Ezek azok az élettapasztalatok, amit még én sem gondoltam anno, hogy nincsenek még meg nekem.

Persze ha támadnak nem tartom oda a másik arcom is, igyekszem elkerülni, távol maradni a rossz indulatú emberektől, de nem is rúgok vissza, hiszen akkor ugyanazt tettem, az nem én lennék.

78. Lhara (válaszként erre: 73. - Belladonna3)
2013. febr. 22. 21:20
Méltatásról nem igen lehet beszélni nálad "az én olvasatomban"... Nem gondolod?
1 2 3 4

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook