Meddig tart a felelősségünk a szüleinkkel szemben? (beszélgetős fórum)
Annieval értek egyet, indulatmentes kommunikáció.
Akkor borítékolható,hogy marad ez a helyzet! Értem,hogy így jobb a lelkednek,mert nem hagyod cserben anyud,de a tesód ezt ki is fogja használni,amíg hagyod!!! Persze,a te dolgod,nem az én pénzemet küldöd nekik...
Mármint többet, mint eddig nem fogok küldeni.
Csak ki is bírd,hogy megvonod a támogatást. Sajnos máshogy (szerintem) nem fog sikerűlni rávenni a tesódat a munkára!
Volt már az elmúlt években mindenféle beszélgetés, normálisan induló, indulatosabb, mindenféle, úgyhogy most már szóba sem hozhatom a témát. De anyukám jön majd hozzánk látogatóba hamarosan, és akkor megint elbeszélgetek vele, de nem fűzök hozzá sok reményt. itt tényleg az lesz, hogy jön a tél, és kevés lesz, amit küldök...remélem lesz valami változás, mert eldöntöttem, hogy nem fogko többet küldeni.
anyám rugdosna is ki ilyen esetben otthonról..
nagy tisztelet anyukádnak, amiért el bírja viselni ezt a helyzetet. viszont szerintem iszonyatos, hogy a testvéred egészséges fiatal ember, és otthon döglik, miközben anyukád betegen is eljár dolgozni, hogy fenntartsa kettőjüket. akarat kérdése az egész a testvéred részéről. de persze ez túl kényelmes neki, hogy minden elé van téve, a fedél a fele fölé, az étel, a pénz.. én a helyedben leülnék vele és anyukáddal, és megbeszélném velük a helyzetet. anyud is biztos beadja a derekát egy idő után, mert szerintem így neki se jó. a testvéred meg.. rendben, a családra támaszkodni kell, de ez így már élősködés..
Nálunk a nővérem gondolta annó,hogy támogatnom kéne őt és (akkor még csak) a 3 gyerekét. Jól kerestem,szépen éltem,de dolgoztam is,mint a güzü. Ő meg,ugye,nem volt hajlandó dolgozni,inkább szülte a gyerekeket a családiért,meg a segélyért,és pumpolta a nagymamánkat,aki azért adott,mert ott voltak a dédunokák,és,hát a gyerekek..... Tőlem nem mert kérni,mert én csak egyszer osztottam ki,de akkor úgy istenesen! Aztán a mama beteg lett,a kezelése elvitte a pénzének a nagy részét,így nem tudott többet adni. Ment a nővérem gyógyszerre kért,beiskolázásra,erre-arra,de a nincsből az öreglány sem tudott adni neki. És tudod,mi történt? Szerzett munkát!!! Dolgozik! 35 éves,és most van az első munkahelye!!! Ha támogatod őket,soha nem fog dolgozni a hugod! Értem,hogy anyukádon szeretnél segíteni,de így a hugodat ösztönzöd,hogy maradjon nyugiba a seggén,te és anyud úgyis megoldotok mindent! Tudom,ez kegyetlenűl hangzik,de addig úgysem tér észhez a tesód! Ha meg valaki megélhetéséről van szó,ne legyen már maga alatt!!!
Ez nem egyszerü,mert egy anya az anya marad 100évig is,nehéz mert ugye tesodnak nemszol mégis gyereke és mejik anya hárpiáskodna a gyereke felett,neked igazad van h be kellene látni a tesodnak h ez igy nem jó.egy gyereknek a szülei mellett kellene h áljon nem pedig elnézni h nehézkedes a munka.ő még fiatal ezt kéne elöre hejezni anyud idős igy őtet kéne segiteni,a tesodal beszélj elég baj h közel a 30 évhez és még nem nött fel anyira h ezt belása h ez igynemfog menni.
Akkor meg marad az ördögi kör, vagy majd az élet kegyetlensége fog változtatni ezen a helyzeten.
A testvéredért nem tartozol felelôsséggel.
Aki elbokázza az édesanyja otthonát???
Sajnos,akkor minden marad a régiben.Kitartást kívánok,és ne legyen lelkiismeret furdalásod,jó gyermeke vagy anyukádnak.:)
Egy 26 eves lanyt nem ajanlatos dajkalni... foleg nem akkor, amikor miatta vesziti el a munkajat, az otthonat.
Neha akkor szeret jobban valakit az ember, ha nem szereti...
Ehhez kell nagyobb lelkiero.
Igen, erre is gondoltam már, csak anyukám nem jön addig , míg a testvérem nincs biztonságban.
Csak anyukádat vidd ki,akkor a testvéred is megtanulna önállónak lenni,rákényszerülne.Anyúdnak meg jó szakmája van,el tudna helyezkedni.
Amig nem kerul kenyszerhelyzetbe, nem nagyon fog valtozni a helyzet.
A testvered visszael az anyai szeretettel, onzetlenseggel.
De tetszne, sőt ez a lehetőség már fel is lett ajánlva, csak a baj ott van, hogy mindig van kifogás. azonkívül nincs szakmája, otthon korrepetálásból keres némi pénzt, ami itt nem menne, és ő nem menne el takarítani, mert ő nem bírja a fizikai munkát. Nem tudom miből gondolod, hogy fölényeskedem. Ez a probléma közelről is megvolt, nem csak messziről, csak akkor ténylegesen azon kellett gondolkodnam, hogy nekünk lesz-e miből enni, ha nekik adok.
Alkalmi munkákból él. Ez van. Sokaknak még ennyi sincs. Mi lenne, ha segítenél neki külföldön, ahol laksz, munkát találni, magadhoz vennéd egy időre, lakást biztosítanál neki, és így lenne munkája, jó keresete, bírna haza is küldeni? Ja, az már nem tetszene, csak messziről kényelmes fölényeskedni.
A mondanivalomon nem valtoztat a neme.
Me'g megkockaztatnam a kulfoldre valo kimenetel lehetoseget is.
A szakkepesitessel rendelkezo dolgozok eleg jo fizetest konyvelhetnek el pl. Nemetorszagban, Angliaban.
Igy uj eletet kezdhetne testileg-lelkileg.
Min. 2 legyet uthetne egycsapasra.
A testvérem lány, nem fiú, bár direkt nem írtam, hogy a hugom, mert magát a helyzetet akartam leírni.
Hogy hogy alakult így, hogy albérletben laknak? Ez egy rendkívül hosszú, és nyomorúságos történet, ami végigvezet az egész gyerekkorunkon. de a lényeg, hogy anyukám és a testvérem 5 évig egy anyaotthonban laktak, és anyukámat, mivel egyébként egy rendes, szorgalmas ember, aki rosszul választ párt, szóval az anyaotthon vezetője felkarolta és alkalmazta, elvégezte a szociális gondozó képzést 50 éves fejjel 1,5 év alatt munka mellett a 3 éves képzést 5-ösre, és vett hitelre egy 1,5 szobás lakást. Majd részben tesóm miatt összeveszett a vezetőnővel, és kirúgták az állásából, és egy éven belül elvesztette a lakását. egy évre rá talált megint munkát szociális gondozóként. Maradt egy rakás hitel, amit azóta is fizet, plusz a bérleti díjat és a rezsit, az egész fizetése erre megy rá.
Köszönöm a sok választ mindenkinek. Ez már most is így van, annyit küldök, amennyit még úgymond jószívvel nélülözni tudok, viszont mi is nemrég veszítettük el a házunkat, jóformán mindenünket, 15 év munkáját, és kezdtünk máshol új életet, és még sokmindenünk nincs, szóval van mire költeni, spórolni.
Mindenképpen azt kellene elérni, hogy a testvéred elmenjen dolgozni.
Ami nekem furcsa, hogy mi az, hogy elájul és beteg lesz? A testvérednek van valami baja,vagy egészséges? Vagy netalántán evvel az ájulással /ami egészséges embernél nem szokott előfordulni/ zsarolja az anyukádat? Apropó,van valami végzettsége, amivel lehet boldogulni a munkaerőpiacon?
Anyukáddal közösen kellene rá hatást gyakorolni...
Addig nem fog változni a helyzet amíg te pénzt adsz,hülye lenne elmenni dolgozni ha enélkül is megélnek.Én megmondanám,hogy megszorultatok,most nem tudsz pénzt küldeni.Igaz ezzel anyukáddal is kicsesznél,de hátha tesód akkor észbe kapna.Azt már csak nem tűrné el,hogy éhezzen anyátok...
Megértem a férjedet,hogy nem nem tetszik neki a helyzet.Meg kellene beszélned anyukáddal,hogy addig nem támogatod,amíg a testvéred nem megy el dolgozni,állandóra.Tudom,hogy keményen hangzik,de nem tarthatod el a testvéredet is,mert csak kihasznál benneteket.
Az edesanyadnak kellene az asztalra csapnia!
Elvegre o dolgozik latastol-vakulasig, az egeszseges fiatal meg hereverezik otthon.
Az utobbi nem szorul ra a tamogatasra.
O csak elonyt huz az edesanyja helyzetebol.
Én azt gondolom ,hogy ezt nekik kellene megoldaniuk valahogy .Te elköltöztél ,saját családod van ,nem a te dolgod lenne ,hogy anyagilag támogasd őket .
Ha mindig számítanak a te pénzedre,és nem lesz égető elmennie dolgozni a tesódnak,soha nem fog fix munkát elvállalni .Tehát úgy áll a dolog ,hogy te segíted a tarthatatlan helyzet fenntartását.
Egy 26 éves felnőtt embernek nem szabadna az anyja nyakán lógnia.Ha anyád hagyja ezt ,akkor ezt nekik kellene megoldaniuk,nem neked.
Szia! Azt megkérdezhetem, hogy hogyan alakult így, hogy anyukád a fiával albérletben kénytelen élni? Mert ahogyan leírtad édesanyád egy dolgos asszony, akinek betegségei vannak. Nem volt saját lakása?
Annyi pénzt küldj neki(k) ,amit jó szívvel tudsz adni,és nem nézed,mire megy el,ki költi el.
Valószínű anyukád jó közérzetéhez az is hozzátartozik,h kerüli a konfliktust a testvéreddel.Tehát te,ha pénzt küldesz,abban segíted anyukádat,h úgy éljen,ahogy neki kényelmes(mármint a lelki kényelmet értem ezalatt)
Beszéld meg a férjeddel,h milyen összeget tudtok nélkülözni havonta anélkül,hogy rágódnátok rajta,mire megy el,és annyit küldj.Azzal pedig küzdjön meg anyukád,h hogy jön ki ebből az összegből,és legfeljebb nála is elszakad egyszer a cérna,és ráteremt a fiára,hogy usgyi dolgozni.
Túl sokat veszel a nyakadba, és ezt nem anyagilag érted. Anyukáknak nem neked kellene panaszkodni, hanem fenékbe rúgni a másik gyerekét. A testvéred meg egyértelmű.
Nem elvárja, hogy eltartsam, hanem megengedi, ez a helyesebb megfogalmazás, mert közben haragszik rám, hogy én megtehetem, míg ő nem, pedig csakis rajta múlnak a dolgok.
További ajánlott fórumok: