Meddig mehet az így, ha nem tiszteljük egymás családját? (beszélgetős fórum)

2 éve vagyunk együtt a barátommal, szeretjük egymást, különösebb problémák nincsenek a kapcsolatunkban, leszámítva a családot, ami az állandó feszültséget jelenti köztünk. Általában mindig ezen veszünk össze. Ő jómódú családból származik,két lánytestvére van egy nővére és egy húga akik a kedvencek otthon mert jótanuló, diplomás stb. Mindent megkaptak az életben semmiben nem szenvedtek hiányt, nyaralgatások évente többször, autó, stb. Ennek ellenére lekezelően és flegmán beszélnek az anyjukkal, és semmiben nem segítenek. A nővére lassan 30 éves és még mindig rajtuk élősködik, dolgozik de nulla kiadása van. Takarítónő jár hozzájuk, mert a porszívót még az életben nem fogtak a kezükben. A nővérével még soha nem beszélgettem, ha hazamegyünk játssza a sértődöttet, ha ránézünk kb azt látjuk rajta, hogy mi a fenét keresünk ott.. Nagyon utálatos, saját elvont kis világában él, ahova senkit nem enged. A barátom teljesen másképp van kezelve otthon, rá mindig lehet számítani, kétkezi nehéz fizikai munkát végez a családi vállalkozásban, és egyáltalán nem ért egyet azzal, hogy a lányok mindent megkapnak, annak ellenére, hogy szemtelenek és nem csinálnak semmit. Legutóbb húsvétkor tőle meg se kérdezték, hogy elmenne-e velük nyaralni, csak a két lányt fizették be. Mintha ő nem is abba a családba tartozna. Anyósom eredetileg kétszínű mindenkinek a képébe vigyorog, a háta mögött pedig kibeszéli. Valahogy így van velem is, ő egyik barátnőjét se fogadta el a fiának. El is költöztünk tőlük fél éve egy albérletbe, mert már nem bírtam elviselni ez a kétszínűséget, és azt az utálatos légkört amiben azok élnek. Én egyszerű, nem tehetős családból származom, mégis nekem is megadtak mindent amire csak futotta, mi nem nyaralgattunk, átlagos körülmények között nőttem fel. Amióta elköltöztünk anyósom be van sértődve, mert nem tudta megemészteni, hogy mi ott nem érezzük jól magunkat, nem is érti, hogy miért.. Az anyukám minden hétvégén 3 napi főtt kajával lát el minket, a semmiből ad, anyósomtól pedig 30dkg felvágottat nem kaptunk fél év alatt. Ezek után én nem is szivesen megyek hozzájuk mert érzem az utálatot. Ha annyira fontosak lennénk megkérdezné van -e valamire szükségünk. Semmiben nem támogatnak holott megtehetnék. Ez a barátomnak sem tetszik, és nagyon bántja látom rajta, várja a megfelelő pillanatot mikor a fejéhez vághatja az anyjának. Szegénykém őrlödik, hogy miért kap ő kevesebbet mint a testvérei, mikor ő nem csak elvár, hanem segít is nekik. Néha csak az ő kedvéért ráveszem magam és elmegyek vele anyósékhoz, de alig várjuk, hogy eljöhessünk mert végig olyan kínos az egész. Érződik, hogy még mindig nem felejtette el, hogy miatta mentünk albérletbe. Most hétvégén nálunk voltunk, ahol mindig nagy szeretettel várnak minket. Anyukám süt, főz készül. Nagyon szeret minket és neki nem teher, a barátomnak is lesi minden kívánságát, a kedvében jár. A barátomat idegesíti a nővérem szokásai aki nem rosszindulatú, csak naív meg tényleg gyakran hülyeségeket beszél, és a véleményük is sokszor eltér mindenben. A nővérem barátja aki egy papucs meg felettébb idegesíti és valamiért nem tud meglenni a társaságukban. Olyankor mindig felmegy a szobámba. (Én is ugyanolyan véleménnyel vagyok róluk mint ő, de mégis próbálom ezt félretenni, mert anyának is rosszul esik, hogy nem beszélgetünk, csak ülünk csendben. ) Tegnap ezért nagyon megharagudtam rá és este a fejéhez is vágtam, hogy ez volt az utolsó, hogy együtt mentünk haza. Mit szólna ha én aki megtudja erőltetni magát és azok ellenére, hogy érzem nem vagyok náluk szivesen látott vendég odamegyek, beszélgetek velük, csak az ő kedvééért, és én is azt csinálnám mint ő, hogy elvonulok a szobájába, mert ő épp unja a nővérem buta megjegyzéseit. Ráadásul amit kapunk 3 szatyor kaját annyit nem tud anyának mondani érte, hogy kössz??? Tegnap külön aludtunk az összeveszés után és közöltem vele, hogy én megyek az én családomhoz, ő menjen az övéhez, és azt is, hogy nálunk nagyobb szeretettel fogadják, mint a saját anyja és még ennyi tiszteletet sem tud adni, hogy nem vonul félre vagy megköszöni amit kaptunk.. ezek után még ő volt megsértődve... Nagyon szeretem, és nem akarom, hogy ezek a viták miatt vége legyen. Valaki esetleg járt már hasonló cipőben? :(