Másokkal kötözködő, hisztérikus, idegileg teljesen kimerült frusztrált és kiborult egyéneknek hogy segítsünk? (beszélgetős fórum)

Én nem tudom, de tőlem idegen, hogy ne válaszoljak postafordultával, hanem majd csak 2-3-4 nap múlva.

Számomra ez neveletlenség és tiszteletlenség kategória. Az ilyennek általában már a válasza után nem reagálok.

Szerintem a bocsánatkérés az egyik legnemesebb gesztus egy embertől, aki rájött, hogy hibázott.+nagyon emberi.

Az ilyen embernek van jövője.

Nem biztos, hogy pontosan idézem és az sem egészen biztos, hogy Einsteintől származik a mondás: a világot mindenki egyformán látja, csak én mást gondolok róla.

Nagyon sok dolgot elrontunk azzal, hogy gondolunk róla valamit. Hogy érthető legyen: van egy barátom, segítettem neki valamiben. Amíg csináltuk a dolgot, természetes, hogy naponta többször beszéltünk. Miután elintéztem a dolgát, utána is, bár akkor már nem kellett annyira sűrűn. Aztán eltűnt közel egy hétre. Én azt gondoltam, hogy na, a mór megtette kötelességét, le van tojva. Aztán kiderült, hogy baleset érte, kórházban volt három napig. És biztosan jól esett volna neki, ha duzzogás helyett felemelem a telefont.

Egyik sogornom ilyen (idegileg kimerult, stb.)

Anyukam nagyon jol kezeli, jobb anyost nem is kaphatott volna... Egyszeruen csak elkonyveli, ha aznap "olyanja" van a kedves menynek, es kesz, legkozelebb is ugyanolyan szeretettel fogadja. Azert azt hozzateszem, hogy nem veszekedesre kell am gondolni koztuk, csak ilyen nem adok puszit, nem beszelgetek, nem szolok senkihez, kiabalok a gyerekkel, meg ilyenjei vannak, anyukamhoz azert nem bunko. De tenyleg nehez neha elviselni szegenyt... De o meg talan mirolunk gondolja ugyanezt neha :-) Okoskodassal, tanacsadasokkal tenyleg nem megy az ember semmire, en nem vagyok ilyen hal'istennek, de ugyanakkor en se tudom nagyon, hogy kellene kezelni az ilyen szemelyeket. Talan csak annyi eleg, hogy szeretjuk es tamogatjuk ugy ahogy tudjuk, meg turelmesek vagyunk veluk, elnezzuk az "olyan" pillanataikat.

Én azt nem értem, hogy ha valaki orbitális nagyot hibázik, és rádöbben illetve rájön, no meg arra is, hogy hazugságnak ült fel, és az alapján lett boldogtalan az élete, az miért nem tud bocsánatot kérni?

Mindenkinek vannak fájdalmas emlékei, ha meg azok szépek, szeretettel teljesek voltak és a karácsonyhoz kapcsolódnak, akkor még úgy is magába kéne szállnia-szerintem.

Ne engedd meg neki :). Az esetek többségében nem rólad szól az sem, na neked ront.

Azzal pláne nem tudsz mit tenni. Csak nem veszed magadra. Nem mindig könnyű, de nem is lehetetlen. Gyakorolni pedig bőven van lehetőség ;)

Ha magába néz,...rendszerint nem szokott. Figyelem itt az embereket és a hozzászólásai alapján gyönyörűen le lehet szűrni, hogy ki milyen.

Ki az, aki mindig megmondja a tutit, ki az, akinek van humorérzéke, érti a szarkazmust, vagy éppen érti a viccet. Ez egy virtuális világ, a való életben mindenki egy kicsit más, nem ez alapján ítélem meg az embereket.

Nem, de nincsenek hozzászokva,... talán ők csak akkor mosolyognak valakire amikor valamilyen érdekük fűzi hozzá, az ilyen emberek el sem tudják képzelni ezt.

Na az ilyeneken szoktam én mosolyogni :)

"Nem tudok hozzászokni az emberi érzéketlenséghez,ami már-már bunkóságba hajlik."

Látod ezekért asz emberekért nyitottam a topikot. Talán az ilyen érzéketlen ember egy pillanatra magába néz, és elgondolkodik önmagán, meg azon hogy mi vezetet idáig neki, hogy igy képes kivetközni emberi mivoltjából:D

Nem akarok kötekedni, de olvastad, hogy Pillangó 9. hsz-re reagáltam ? :)

A te kérdésed világos volt! :)