Más munkahely is ilyen lehúzós mint a CBA? (tudásbázis kérdés)

A következő munkahelyeden igyekezz magadra figyelni többet, mint a kollégáidra.

Ha folyamatosan arra figyelsz, hogy mi az igazságtalan szerinted, folyamatosan azzal fogsz találkozni. Azt fogod tapasztalni, amire a figyelmed folyamatosan irányítod.

Tudod én is az öreg rókákhoz tartozok már szerinted:), de az, hogy seggnyaló valaki nem a kórtól függ, hanem az alapjellemtől.

Sokáig azt gondoltam, hogy az a problémád, hogy egyedül vagy a boltban, ezért nem tudsz elmenni pisilni, ebédelni, stb., de kiderült, hogy neked a kolléganőiddel van gondod, ami ugye nem a kisebbik rossz, de ez bizony rajtad is múlik.

Volt itt aki azt mondta, hogy igazságtalanul kapok ennyi fizetést, mert szerinte én lógatom a lábamat, te ugyan ezt teszed, mert kijelented, hogy a másik boltban kevesebbet kell dolgozni, és nekik ott nyaralás az életük. Honnan tudod ezt? Ott vagy és látod? Szeretem, amikor valaki látatlanul ilyeneket mond.

Na, ez a különbség az emberek között. Én pl. sosem venném a bátorságot ahhoz öreg rókaként sem, hogy egy másik irodában, másik munkahelyen dolgozóról kijelentsem, hogy nem dolgozik, mert ezt nem tudhatom, mert nem vagyok ot, nem látom, stb. és ha a velem egy helyen dolgozókat kellene megítélnem, akkor sem kürtölném világgá, hogy senki nem dolgozik csak én. Ha zavar, akkor vele megbeszélem úgy, hogy neki ebből ne legyen problémája. Én azzal szoktam kivívni a szakmai elismerésemet, amit tudok és nem azzal, hogy ujjal mutogatok másokra, vállalom a hibáimért a felelősséget is, és nem teszek senki alá azért, hogy talán így elismernek. Na, én lehet ezért kapok jó fizetést.

Nehéz lesz új munkát találnod, bár a fiatal lányoknak sokkal könnyebb, mint a pont annyi idős fiúknak, illetve az idősebb korosztálynak, de a következő helyeden inkább azzal foglalkozz, hogy jól végezd a munkádat, ne nyávogj minden vacakért, ne a kollégáddal foglalkozz, mert ezzel a mentalitással nem fogsz elérni semmit sem. A kollégáid nem fognak szeretni, és ezért megint úgy fog tűnni számodra, hogy nem jó a munkahely, mert az öreg rókák nyaliznak, és neked helyettük kell dolgoznod, de szerintem ez pont fordítva van...

Tudom hogy nehéz, ezt is ismerős által találtam. De mégis elegem lett. Igazán most meg olyan céltalannak érzem az életem már. Hogy mivel fognak telni a napjaim? Meg nem is tudom...

Én örültem volna annak is ha átraknak egy másik boltba, még akár másik városba is, de fel sem ajánlották. Pedig a másik boltjukban a vezetővel baráti a viszonyom, vele nem lett volna gondom és ő kiadja az ebédidőt stb. Na igen, 2 évvel idősebb tőlem, nem olyan régóta főnök, ő még emlékszik rá hogy milyen alkalmazottnak lenni.

De ez a 2 kolléganőm akikkel össze vagyok zárva egyszerűen tönkretették az idegeim. Én soha sem voltam egy könnyen pityergős, de ők 1 hónapon belül harmadszorra hozták ki belőlem hogy elsírtam magam. Nem hiába: 10-en X éve dolgoznak együtt és 2-3 év korkülönbség van közöttük, 55 év körüli mindkettő.

Nos, ma beadtam a felmondásom. Elég hirtelen döntés volt, de már nem bírtam tovább. Napról napra egyre rosszabb lesz a helyzet.

Kicsit megbántam, mert most meg tanácstalanul állok hogy mi lesz most velem, mert ezt is nagyon nehezen találtam, de napról-napra csak a "túlélésre" mentem hogy ez a nap is múljon már el. Gyomorgörccsel jártam be, étvágyam nincs, csak azt érzem hogy üres a gyomrom és éhes vagyok, remegek -szédülök napról napra. A kolléganők is kikészítenek.

Szóval vége.

De ha jól sejtem, akkor ez a kolléga nem én vagyok, ugye?

Na, egyébként megnézheted a hozzászólásaimat, ma elmentem itthonról 6:45 kor és nem rég értem haza. Mert holnap hózárás van, ilyenkor sokkal több a melónk. És ugyan holnap délutános vagyok, de ott fogok nyomulni este 10-ig.

Tehát, az igazságtalanul kapott fizumért megdolgozom, ja túlórát nekünk sem fizetnek, épp ezért igyekszem elmenni időben, amikor tehetem. 1 perccel nem maradok tovább, ha úgy van...

Én sem irigylem senkitől az extra fizetést, aki tesz is érte az asztalra valamit.

De az csípi a szememet, hogy amíg én a munkaidőm 98 %-át valóban munkával töltöm, pont annyit kapok, mint az, aki bent sincs az irodában napi 8 órát, csak ötöt vagy hatot, s annak az időnek kb. a felében még lóg is. S közben engem cseszegetnek, ha a túlóráimat (amit persze nem fizetnek ki) lecsúsztatom, amikor a munka megengedi.

De aranyos vagy!:)))))

Akkor nem szólok a melóhelyen, hogy kevesebbet utaljanak. És én is csak reménykedek benne, hogy az ünnepek előtt rajta lesz a "kártyámon"...

A te munkád más, ahogy végül is összeraktuk:)

Természetesen így többet kereshetsz, mint egy cégnél. Igazságtalanul?:))))

Nem, szerintem nem, de biztos van aki szerint igen.

Már túl sokat beszéltem erről és sajnálom, ha van aki nem érti meg, illetve azt is, hogy terhelek itt sokakat...

Nem, nem teljesítmény alapú a fizetésem, hanem fix. Amennyire fel lehet mérni teljesítmény alapon, elmondhatom, hogy a pl. az 1 hónapra vetített munkamennyiség 30 %-át én végzem el, a fennmaradó 70 %-ot a többi 5 kollégám. Ez akkor is így van, ha fel sem nézek a munkámból és akkor is, ha igen, de inkább több, mivel én mást is csinálok (segítek a kollégáknak rangidősként, részt veszek egyéb projektekben).

Valaki említette a munkamorált, ami természetesen nekem is van és nem is romboló, sőt!

Nem, nem kell ellenőrizni a munkámat, de természetesen tesztelik mielőtt az ügyfeleink megkapják, ugyan is nálunk egy kis baki (ahogy sok helyen is) elég sok kellemetlenséget okozhatna a bankolni akaró embereknek.

Persze tudom mi szerepel az Mt-ben, meg azt is mi van a valóságban. Bevallom én többnyire a "sötét oldalon" állok, ez van. Az ügyféköröm túlnyomó részét cégek teszik ki, ők hozzák a legtöbb melót és nem elhanyagolható módon a fix lóvét, valamint rá még az "egyebeket" teljesítmény/idő/eredmény alapján.

A jogtanácsosi állást felajánlották már, de ugye az csak egy cég, megkötik a kezem, legalábbis így gondoltam akkor, de rá kell jönnöm én vagyok a legkeményebb munkáltató a magam irányában. Viszont a gyakornokom és -volt egy rövid ideig- jelöltem nagyon bírt és pont azért mert tiszteletben tartom az idejüket, szükségleteiket, magándolgaikat -rohadtul nem zavart ha akkor telefonáltak mikor épp jól esik. De bevallom velük nagyon nem voltam hatékony, eldumáltuk az időt és csomó időm elment azzal, hogy ellenőriztem a munkáikat -okkal ok nélkül-, ennyi erővel én is megcsinálhattam volna.

De főnöknek tuti jófej lennék (pl a gyakornokom első önálló szerződését anonimizáltan bekereteztetve odaajándékoztam neki a nálam töltött 2 hónap után, ami egynek indult, de annyira belelkesült, hogy úgy kellett "elzavarni", hogy a nyári szünetet kikapcsolódással is töltse), csak elég mélyrepülés lenne nekem anyagilag, így szerintem nem tévedtem nagyot hogy magánzó lettem.

Egyébként voltam alkalmazott is, 3 évig, ugye az kötelező, de szupi főnökeim voltak, és náluk is többnyire teljesítményarányos volt a fizetésem, de volt egy hangyányi fix rész.

Nekem mindegy!

Úgy látom, hogy itt az a baj, hogy én kapom és nem más...:))))

Na látod?

Te is viccelődsz a kollégáiddal, ahelyett, hogy egy szó nélkül húznád az igát. Én is ezt teszem. Akkor miért nem érdemlem meg a fizetésemet?

Éééssss...engem nem léptetnek elő és pont azért, mert én dolgozok:) De nem érdekel, mert pl. ezen a helyen nem venné be a gyomrom, amit magával vonz egy kinevezés. Máshol elvállaltam vezető beosztást, de persze ott 2x ennyiért. Na ez milyen igazságtalan! Ja, és erre a helyre nem is jelentkeztem, nem is volt hátszelem, hanem név szerint megkerestek, mert olyan munkát végzek, amilyet az országban csak 4-en rajtam kívül.

Magánszféra? Én nem magánszférában dolgozok, hanem lassan államiba.

Nekem is volt nehéz időszakom, mint írtam már jó néhányszor 2 évig munkanélküli voltam, és akkor bizony meg kellett elégednem a konyhalány fizetéssel, mert más nem volt.

Azt is bevállalom, hogy én hátszeles vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy nyalizok. A cégünknél én vagyok a cégvezető ismerőse, és mindig én vagyok, akivel példát mutat. De jó nekem, amikor mindenki kap prémiumot én meg nem, és olyan indokkal (ha egyáltalán megindokolja), amit el sem követtem, és ha valaki kiáll mellettem, akkor ő sem kap, ez a kollégáimat nem zavarja:) Én is megteszem bármelyikért.

És ha hiszed ha nem elképzelhető, hogy hamarosan megszűnik a cégünk és akkor itt fogok vínyogni, hogy nincs állásom, nincs pénzem és igazságtalan, hogy van aki dolgozhat a CBA-ba én meg nem.

Hidd el, arról sem én tehetek, hogy neked egyedül kellett nevelned a gyerekeidet. Nem hiszem, hogy emiatt is kevesebb fizetésért kellene dolgoznom. Vagy igen? Azt kellene mondanom, hogy adják az egyedül állóknak a fizetésem x %-át? Amikor én bajban voltam, akkor egy CBA-s sem sajnált, nem segített egyik sem, sőt, fel sem vettek dolgozni.

És miért nem emelkedsz fel a meló mellől? Ha ezt teszed, akkor többet dolgozol? Hatékonyabb vagy? Én nem, nekem kellenek az átgondolós idők, a pihi a testemnek. Van néhány porckorongsérvem, így ha egész nap meg sem mozdulok, akkor napokig nem is fogok. Lenne értelme? 1 nap fel nem emelkedés után 1-2-3 hét betegállomány? Ja, lehet lenne értelme, mert akkor sokkal igazságosabb lenne a fizum, hiszen sokkal kevesebbet kapnék:), bár így meg munka nélkül kapnék átlagbért és az is igazságtalan lenne, de csak azért, mert én kapom és nem te vagy az aki saját bevallása szerint jobban megérdemelné....

Én is azért tanultam, hogy jól keressek.

Ott követtem el a „hibát”, hogy amikor lehetett volna, nem mentem el a magánszférába. De ezt akkor két kiskorút egyedül nevelve nem mertem megkockáztatni. Úgy kellett élnem: jobb ma egy veréb, mint holnap két túzok; a gyerekek miatt biztosra akartam menni.

Igen, én is ápolom az ügyfelek lelkét, akik ezért hálásak is. És a billentyűzet mellől van egy-egy jó beszólásom a kollégáimhoz is, akik gurgulázva röhögnek. (Az egyikük ma majdnem leköpte a klavit, mert éppen ivott, amikor megnyilvánultam. :D)

TÉNYLEG NEM EMELKEDEK FEL A MELÓTÓL. Még enni sem! Abban tökéletesen igazad van, hogy ez a kutyát sem érdekli. Sőt! Éppen most vagyok olyan helyzetben, hogy úgy érzem, rám találták ki a mondást: azt a lovat ütik, amelyik húz.

Eddig is az volt a véleményem, hogy a legtöbb munkahelyen az számít: ki kivel van jóban, ki tud jobban bratyizni, nem pedig az, hogy ki mit tesz le az asztalra. Ez a véleményem egyre inkább izmosodik.

A magánszférára teljesen más dolgok érvényesek. (Erről is tudnék néhány dolgot mondani.)

És ez a lényeg:)

Biztos meg fog térülni.

Ahogy írod, én sem nyávogok, ha túlórázni kell vagy azért, mert sok és kimerítő a munkám, akárhol is dolgozok. Nem keresek kifogásokat, nem próbálom kihúzni magam, hanem teljes erő bedobással teszem a dolgom. Épp úgy megtaláltam a szépet és jót a pincérkedésben, konyhalánykodásban, mint a saját szakmámban. Természetesen ez az én helyem, de ha mást dob a sors, nem fogok a kardomba dőlni, hanem ott is igyekszem jól teljesíteni, ahogy te is és még sokan mások:)

Ja, és közben persze fogok ezentúl is pihizni:)))

Bár én nem keresek MOST egyáltalán jól,( de volt már super jól fizető munkahelyem) és igazad van lehet jelentkezni, tanulni és utánad csinálni...

teljesen egyetértek... azért tanultál hogy jól keress és annyit ér a munkád!

Sok ember csak azt látja ülsz egy asztal mellett, nyomkodod az szg-et, telefonálgatsz az emberek jönnek mennek és te beszélgetsz...

Na kíváncsi lennék egy-két irigy emberre, hogyan csinálná... milyen hatékony lenne...

Engem totál hülyének néznek pld. mert szó nélkül túlórázok ha ezt kívánja a munkám... megteszem most is és megtettem akkor is amikor nagyon jól fizető munkahelyem volt... hiszek benne, hogy egyszer valahogy valamilyen formában megtérül (ez az álláspont még mindig bejött) ... sokféle munkát végeztem már életemben... attól sem riadok vissza ha valami teljesen új dologba kell belefogni(persze azért önmagam képességeivel is tisztában kell lenni), beletanulni...

És még valami: szeretném, ha mindenki annyit keresne, mint én, de sajnos ez nem rajtam múlik. Nem én nyomtam le a fizetéseket és nem is én alakítottam ki azt a fizetés szintet, amit én kapok. Én amikor elvállalok egy munkát, akkor kiegyezek egy összegben, amiről azt gondolom, hogy a munkám meg van fizetve vele, csak abban az esetben vállalom a melót, ha a feltételek megfelelnek. Legyen az bármilyen munka, bármilyen fizetéssel. Ha nincs más, akkor dolgozok én konyhalányként is, de ha tehetem, akkor a szakmámat választom ennyiért vagy többért.

Azt sosem fogom mondani, hogy elvállalom 60 ezerért, hogy ne keressek jobban, mint egy eladó. Lássátok be, badarság lenne, ugye? És ha a bérek úgy alakultak volna, hogy az eladó keresne 200 ezer körül, akkor ő sem mondaná, hogy kevesebbet kér, mert nem akar többet keresni másoknál...