Már soha senki nem fog neki határokat szabni? (beszélgetős fórum)

Ja,értem. Hát, akkor a kocsi marad, sajnos. De így sem használhatod, szóval ez ne szóljon a maradás mellett.

Sajnos pár sebet vinned kell magaddal, de ha nem akarsz sokkal többet, menj.

Miért kellene neki is olyannak lennie, mint a húgának? Neki más az alaptermészete. Miért tenne már neki keresztbe? Szemet szemért, könyörgöm????

Inkább menj, Adri és éld a saját életedet, amelyet olyanra alakítasz, amilyenre szeretnéd!

De miért ezen mérgelődsz? Értem, hogy rosszul esik, de a szüleid a pénzüket arra költik, amire akarják, akár a húgodra is. Csak hecceled magad, ahelyett, hogy önálló, felnőtt életbe kezdenél, huszonévesen már elég érett vagy rá.

A párod dolgozik ezek szerint, menjetek albérletbe,és te is keress munkát, ha még nincs.

Nagyon sajnálom, hogy ilyen megkülönböztetésben van részed, de a leírtakból egyértelmű, hogy ez nem fog változni. Vagy rágod magad rajta tovább, vagy te változtatsz, és otthagyod őket.

de ha ennyire szörnyű a helyzet, akkor miért laktok még mindig ott?

nem értem..

Költözz el, minél messzebbre, mert ha valóban olyan a család, ahogy leírtad, akkor szívesen kihasználnának szerintem, miután már nem is laksz otthon, akkor is.. Nem a te tiszted megnevelni a húgodat, a pasiját meg pláne.

A kocsit, ha a neveden van, viheted, de gondolom, ezért nem leszel megdicsérve, személy szerint azt gondolom, nemér ennyit egy autó, főleg az, ami a leírt állapotban van (össze volt törve stb).

Figyelj Adri! Ők egyivásúak! Valamiért a hugod felé billen a mérleg. "Te sosem leszel elég jó, bármit csinálsz". Sokan vannak így hidd el testvéri kapcsolatban, hogy az egyik az "Isten" a másik meg csak nyűg... Nem vagy egyedül, ettől sajnos még igazságtalanabb dolgok is vannak.

Én azt javaslom, hogy ne lásd ezt a sz*r bandát akik csak rúgnak beléd, ha olyanjuk van, költözz el mihamarabb és Éld a saját életed. Ne kattogj azon miért ilyenek, sok ember tehetné hidd el. Ne gyötörd és emészd magadat! Menj el otthonról és élj úgy, ahogy Neked jó, ne is lásd ezt. Semmit nem tudsz tenni, ha eddig senki voltál a rangsorban az "értékrendjükben" ez már nem fog megváltozni. Sajnállak, de Te más vagy és ezért nehéz ezt felfogni.

Szeretném a véleményeteket kérni a helyzetről, esetleg érdekelnének ehhez hasonló történetek.

Van egy 18 éves húgom, még mindketten a szüleinkkel élünk. Gyerekkorunk óta mindig a húgom volt a kis kedvenc, ő volt agyondicsérve, ő mehetett sítáborba, külföldi utakra, míg én maximum a régi, kidobandó kanapét kaptam meg aludni is, pedig jó anyagi körülmények közt éltünk mindig is. Neki most is telik márkás ruhákra, nekem anyám már semmiben sem segít, ráadásul minden nap hallgathatjuk a párommal, hogy szedjük a sátorfánkat és húzzunk el már végre. Ennek ellenére mi ketten rengeteget segítünk itthon, én takarítok (szinte kizárólagosan, mert anyám és a húgom ritka koszos fehérnépek), a párom pedig fát hord, tüzel télen, a vállalkozásunkban segít stb., sorolhatnám... Mégis mi vagyunk mindig a szemetek, a rosszak, a lusták stb., miközben a húgom soha, de soha nem segít semmiben. Neki fahordáskor bulizni kell menni, szilvaszedéskor "tanulni" kell... de nem is ez a lényeg.

Amin nagyon ki vagyok már bukva, az az utóbbi 1-2 hónapban történt. Nyár végén megszerezte a jogosítványt. Korábban egy másik témában már írtam arról, hogy a szüleink vettek nekem egy kocsit, amiben sok pénzem bennvan már, azonban mégis a húgom ki akarta sajátítani. Nos, sikerült neki, én már nem is használhatom a kocsit saját célra, nem engednek vele. A húgomnak kb 2 hetes volt a jogsija, mi épp nyaraltunk a párommal, mikor a húgom összetörte a kocsit, mert egyedül engedték vezetni! A kocsi(m)ban 100 ezres kár keletkezett, amit persze (mert hát szerintük mi sem természetesebb) apám fizetett. A húgom akkor megígérte, hogy nem vezeti többet, de már 2. nap megint hajtotta, azóta ki sem száll belőle, szinte még wc-re is azzal jár, anyám meg tankolja neki. Ezzel cipeli a drogos haverjait buliba, ebben párzanak (nem tudok jobb szót arra, amit láttam) a haverjai stb. És anyám mindenről tud, mégsem állítja le.

Na de most jön a hab a tortán. A húgom kb 1,5 hónapja beállított hozzánk az újdonsült pasijával, egy 20 évvel idősebb (azaz 38 éves) elvált férfival, akit én is ismertem rég, és egy link, alkoholista alak. Az amúgy 13 évesen detoxban, 16 évesen pedig drogelvonón járt húgomnak folyamatosan veszi az italokat, a drága ékszereket, de amúgy 1,5 hónapja már nálunk lakik, itt eszik, itt fürdik, segíteni meg semmiben sem segít, míg a párom kertet ás és még a 11 óra munka után is urgál anyámnak, aki csak szidni képes őt. De persze az új vőjelöltje a legkedvesebb, legjobb ember a világon (apám szerint talán lefeküdt anyámmal, - mert anyámnak csak ez számít szerinte - azért jó neki :D hát... korabeli), ahogy a kicsi kis lánya is a legjobb gyerek a földön szerinte. Apám vett a munkahelyéből adódóan egy telefont, amit a cég fizet, egy 120 ezres, nagyon komoly telefon. A húgom persze azt is kisajította, mint a kocsimat, és neki adták. 2 hét alatt ripityája törte a kijelzőjét és az oldalsó műanyagot rajta! Apámtól még egy ejnye-bejnyét sem kapott, csak megkérdezte, mi az, mire a húgom vetített valami ostobaságot és ennyi volt. Velem meg 22 éves létemre fél óráig üvölt, ha van 5 tányér a szobámban vagy ha a macskám beteszi a lábát a házba.

De a bili csak tegnap borult ki rendesen nálam, azóta gyomorgörcsöm van és csak tervezgetem, mikor léphetek már végre le innen külföldre, mert már a hajam égnek áll tőlük. A húgom 18. születésnapjára egy szobakutyát akart, amit nem vettek meg neki a szüleim, mivel senki nem tűri meg a házban az állatot (az én cicám is max 1-2 órát lehet a házban egy nap, télen kicsit többet), számomra és apám számára is undorító, hogy felugrálnak az asztalra, abban fürdik, amiben én, éjjel állandóan ugatnak benn a házban stb. Nekem volt régen egy kinti nagy kutyám, akit imádtam, a mai napig síróggörcs tör rám, ha eszembe jut, anyám mit tett vele. 2,5 éves korában az egyik éjszaka elvitte kocsival és kirakta 30 km-rel arrébb egy erdőben. Ez szerintem a megöléssel egyenértékű, a szememben megölte a kutyámat. Erre tegnap a húgom meg a pasija titokban!! hazaállítottak egy kiskutyával, a pasi vette neki, miközben tudta, hogy a szüleim nem engedik meg (ennyi esze van 38 évesen), azóta szegény kutya egy 15 m2-es szobában kuporog két felnőttel. Abban a kádban fürdik, amiben mi, de van egy olyan sejtésem, hogy hamarosan a macskám kajáját is enni fogja és az asztalon fog futkározni. Anyám nem tud aludni, mert a kutya éjjel nyüszít, a házba piszkít, az én fürdésemre sajnálja a vizet, mert minek naponta tusolni, de a kutyafürdetésre nem. Ma már azzal jött be hozzám, hogy adjam oda a macskám almát a kutyának, ami teljesen friss és 1000Ft-omban volt. Hát ezen azt hittem, lehidalok.

Szerintetek mégis mit tegyek? Már senki nem szabhat gátat ennek a szemérmetlen, mocskos embernek (a húgomnak)? Már örökké el kell viselnünk a házban a pasiját, aki semmit nem csinál egész nap, aki engedély nélkül kutyát hoz be a házba? A húgom még csak nyáron fejezi be a gimit. Lépjünk le előbb, mikor csak jövő őszre terveztük a költözést, addigra tudjuk összeszedni magunkat a párommal? Meddig kell tűrnöm, hogy a kocsimat neki adták, hogy a haverjai abban d*gnak, abban drogoznak, hogy nap mint nap tűnnek el az értékek a házból, amiből drogot vesz a húgom, hogy az én kutyámat megölték, erre idehoznak egy másikat, őt már szeretik, miéért? Miért? Az ő kutyája miben jobb, mint az enyém volt? Ő miben jobb mint én? Miért őt kellett mindig szeretni és engem miért nem? Miért tehet meg bármit, anyám és apám csak bólogatnak rá, legyen az drogkereskedelem, 100 ezres kár vagy egy nyüszítő, ugató, pénznyelő kis szőrcsomó, míg az én macskámra 5 Ft-ot sajnálnának? Miért?