Már soha senki nem fog neki határokat szabni? (beszélgetős fórum)

Szerintem akit meg végig úgy neveltek, hogy soha semmire nem jó,h ogy egy senkiházi, hogy egy nulla, aki nem érdemli meg még a saját anyja szeretét sem valamiért, ki tudja miért, az áldozat szerepbe kényszerül. Belémnevelték, hogy úgysem lesz belőlem semmi, hogy engem senki nem szerethet, hogy senkinek nem leszek soha elég jó. Ez a párkapcsolataimban is mindig előjött. És már a párom is ráérzett, hogy tarthat ezzel sakkban. Ő alapból nem az a zsarnok típus, nem nyom el, mint a szüleim, meghallgat, közösen döntünk, mégis veszekedések alkalmával mindig felhozza, hogy ő dolgozik, én meg eltartott vagyok. Ez az, ami nem tetszik. De lehet rosszul fogalmaztam, azért annyira nem durva, mint pl anyám vagy a húgom.

Lehet fel kéne nőnöm érzelmileg és anyagilag függetlenednem kellene, de mindig is úgy éreztem, ez egyedül nem fog menni. :(

Hőbörögsz, mártírkodsz, féltékenykedsz, gyerekeskedsz.

Egyáltalán megfontolni sem vagy hajlandó a mások által is javasolt megoldást, csak hajtod a magadét. Szinte minden egyes bejegyzésben a húgodat gyalázod, vagy a rápazarolt pénzt számolod, pedig még ha meg is érdemli, hogy így beszélj róla, te ezzel akkor se leszel kintebb.

A lentebbi idézetem egyébként, mint mondtam, nem biztos, hogy úgy van, csak azt vázoltam fel vele, hogy esetleg mit láthat a tesód. Mindegy, ne vedd észre a fától az erdőt, továbbra is ignorálj minden továbblépésre irányuló javaslatot, biztos így is lehet boldogulni.

Sok szerencsét!

Adri, drága, az Isten áldjon meg, ha te ezt ennyire így látod, akkor mondd már meg, miért nem lépsz? Ha a párod is ilyen, hogy gondolod a közös vállalkozást Spanyolországban?

Ha mindenki ilyen a családodban és a párod is egy érzelmi zsarnok (és tényleg nem te gagy helikopter, bár gyanús), akkor mi a tököt vársz ettől a helyzettől? És ettől a fórumtól?

Én továbbra is a felnövést javasolnám, őszinte, jó szívvel, mert az a lány, akit eltartanak a szülei, akinek a barátja is velük lakik, akinek kocsit vettek, még ha most a húga is használja, akit felsőoktatásba járattak, és aki ezzel együtt minden fillért számol, amit a húga kap, még ha az tényleg nem is érdemli meg... szóval az a lány se nem felnőtt, de nem is áldozat.

Nem egy drága kocsiról van szó, ebben tévedsz. Egy közel 10 éves, középkategóriás, motorhibás autóról van szó, amit a húgom már össze is tört.

És van megtakarított pénzem, de csak fogy és fogy, ezért nem veszek magamnak teljesen saját kocsit.

Nem, a szüleimnek van egy saját vállalkozása, amiben sokat segítünk. Arról is volt szó az utóbbi időben (apám támogat benne, anyám nem), hogy ott fogok dolgozni, ezúttal pénzért. De nem hiszem, hogy jó ötlet lenne még idekötnöm magam feleslegesen, míg le nem diplomázom.

A párom pedig külföldön dolgozik, egyelőre jól keres, de már nem bírja a helyet, nagyon megerőltető, stresszes munkátvégze, én is voltam ott diákként, megértem, hogy nem bírja már. Ezért jövő évtől csak részmunkaidősként folytatja -> azaz kevesebb pénzt tudunk félretenni.

De emellett mi próbálunk egy saját vállalkozást létrehozni a párommal, munka és iskola mellett csináljuk, már jelentkeztünk az épp aktuális eu-s pályázatra is, amivel induló vállalkozásokat támogatnak. De ehhez természetesen itthon kell maradnunk egy ideig és évekig itthon kell üzemeltetnünk a vállalkozást, ha nyerünk.

A szülők nevében is írjunk már egyet, kezdhetem apuval?:)

Így képzelem el:

Van két gyönyörű lányom, nem tudom, hogy hol rontottuk el a nejemmel, de a kisebbik drogos lett. Azóta folyton a bűntudat gyötör minket, ezért is van, hogy próbálunk neki kedvére tenni, amiben csak lehet, csak vissza ne essen, végre újra tanul és dolgozni fog, persze a maga csetlő-botló módján csinálja a dolgokat, összetöri a kocsit, de hát előfordul (még mindig inkább, minthogy újból drogos legyen). Enyhén shoppingmániás de sebaj, még mindig inkább erre költsön, mint ARRA... A nővérére büszkék vagyunk, hogy határozott, rendes lány, rendes fiúval van, akit szívesen látunk itt, és rengeteget segítenek a házban és a ház körül, és hálistennek, velük nincs semmi gond, helyén van a nagylány esze. Érthető, hogy féltékeny a kisebbikre, de nem értheti, mit érzek én, mint apa, hogy hol rontottam el, és hogy mennyire szeretném visszacsinálni, és hogy mindkettőjüket ugyanúgy szeretem. Majd ha neki is lesz gyereke, megtudja:)

Ez nem érzelmi kötődés, te csakis anyagiakról beszélsz. Listád van minden fillérről amit a hugodra költöttek és amit rád, és egyfolytában ezen keseregsz. Azért nem lesz ebből soha Spanyolországban vállalkozás, mert ha igazán akartad volna, akkor elindultál volna 50 dollárral is a zsebedben.

De te nem mersz elmenni, mert attól félsz, hogy több jut akkor végleg a hugodra és te meg kimaradsz a buliból. Holott ezalatt már összeszedhetted volna az 5-szörösét. Úgy, hogy csak magatok után takarítanál, csak magatokra fizetnétek a kicsit igénytelenebb autót, stb. Nem mersz lemondani, pedig így is arról az autóról már lemondhatsz, ha itthon maradsz, akkor is. Külföldre úgysem adják oda, sztem ezt várod, de vedd észre, hogy ha megelégednél egy olcsóbbal, már mehetnél is:)

Jól értem, hogy a párod a saját vállalkozásotokban dolgozik.

Mármint kié a vállalkozás szüleidé vagy a ti kettőtöké?

Nem azt akarom mondani, hogy igaz a lenti elképzelés (mindjárt írom), de én most egy kocsin nyafogó fiatal felnőttet látok, aki nem akar a saját lábára állni... Beleolvasva az előző fórumodba, teljesen el tudnám képzelni a húgod fórumját:

"Mit kezdjek a nővéremmel? Huszonévesen itthon lakik, még a pasiját is a szüleim nyakára hozta, pedig egy fillért nem adnak bele a rezsibe. Engem állandóan piszkálnak például a kiskutyám miatt, pedig neki is van egy macskája, ugyanígy a barátomat sem nézi jó szemmel, pedig az övé is velünk lakik. Van egy családi autónk is, amit a nővérem teljesen ki akar sajátítani magának, és el akarja zárni előlem a kulcsokat, mondván, hogy az az ő autója, hiába engedik a szüleim, hogy én is vezessem, ő állandóan a korábbi csúnya botlásaimra hivatkozva oda sem akarja nekem adni. Pedig most tanulok, érettségizni fogok, és mellette dolgozom (előző fórumból)."

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ez lehet egy érem másik oldala.

Valamiért te is hazavágysz, "honvágyad van", nem tudsz elszakadni, és a leírtakból nekem inkább féltékenységi drámának tűnik az egész.

Továbbra sem látom be, miért maradnál, ha ennyire gáz a helyzet. Vagy miből gondolod, hogy Spanyolországban nem lenne honvágyad... Kicsit nőjj fel.

Erről már indítottál egyszer egy fórumot emlékeim szerint.

Már akkor ott kiderült, hogy nincs más megoldás, mint hogy saját lábra állsz. Még mindig itt tart a sztori?

Tudom. Nagyon nehéz lehet. De szerintem tényleg nincs más választásod, mint tűrni vagy lépni.

A bútorozott albérlet egyáltalán nem ritka, akkor csak a lakbér és a rezsi lenne. A spóroláson nem segít, tudom, de ha ennyire tűrhetetlen otthon a helyzet... én már biztosan nem lennék ott.

Értem.

Akkor marad a rezsi, és a lakáshasználat.

Nem azt akarom mondani, hogy igazságos, ami veled történik, de ahogy írtam, a szüleid arra költik a pénzüket, amire akarják, és amíg velük laksz, a fedelük alatt,kénytelen vagy ezt eltűrni.

Ezért mondanám, hogy költözz. Te meg erre, hogy spórolni akartok. A spórolást viszont úgymond a szüleiden spóroljátok meg, így más választásod nem nagyon van, mint tűrni.

Megpróbálhatod abbahagyni pl. az otthoni takarítást, de azért ne felejtsd el, hogy felnőttként, ingyen laksz otthon, és te ezt teszed le most az asztalra, hogy házimunkát végzel (ami szerintem alap).

Bocs, de nem úgy volt, hogy most ősszel léptek? Vagy egyenesen nyáron, ha jól emlékszem?

Szerintem ahhoz képest, hogy milyen car, jól bírjátok, már bocs. Nem tudom, miért jobb 11 óra meló után füvet nyírni, mások után takarítani, ha 11 órát dolgozik a párod és te is dolgozol, nem mondod, hogy nem kerül ki egy albi?? Ráadásul, hogy apukád polgármester... És így éltek tizenhuszan egy házban és még mindig nem költöztetek el? Szerintem ez rajtatok is múlik, én nem is vártam volna eddig, tegnap is késő volt...

Nem kötekedésképp, és tényleg megértve, mennyire gáz ez a helyzet... de az "ingyencseléd" erős túlzás, amikor az ő fedelük alatt laktok, az ő "étkészletüket, konyhafelszerelésüket, bútorukat" használjátok - amiket említettél, hogy nem akartok venni magatoknak, mert spóroltok. Nem tudom, a rezsibe hogy szálltok be, a kajavásárlásba stb... de ezek nagy kiadások.

Nem fogom a pártját a szüleidnek, mert amit leírtál, az szörnyű, de az ingyencseléd elég erős kifejezés attól, aki azon spórol, hogy felnőttként a szüleinél lakik, hogy ne kelljen albérletre és az albérlettel járó dolgokra költeni.