Májáttétes végbéldaganat (beszélgetős fórum)
Andi! agyon nehéz helyzetben vagytok amit végtelenül sajnálok! Nem érdemlitek meg! De hagyd, hogy kiadja, kibeszélje magából, neki talán nagyobb erre a szüksége. Csak hát férfiak... Nem szeretnek gyengének látszani.
Valami alteratív-ot próbáltok? Muszáj lenne.
A műtéthez erőt, kitartást kívánok, sikerülnie kell!
Sziasztok! Bocs, hogy eltűntem...
Lefolyt a 4. kemo. Most jobban viselte. 3 hét múlva lesz a májműtét, ami miatt rettenetesen izgulunk. Előtte máj MRI keszül, mellkhasi, hasi, kismedencei CT, mellkhas röntgen. Uj infó lesz, hogy mi van a tüdejében, mert amíg nem szóltam, addig rohadtul nem foglalkoztak vele, hogy kéne arról is valami, mivel ez a rák oda is ad áttétet. Na mindegy... Reménykedünk, hogy ott nem találnak semmit.
A lelki dolgokról: szombaton csacsira itta magát és 2 hónap után először beszélt erről az egészről. Végig sírtuk az estét. Az élet végessége, a nem tudni mennyi időnk van, a dokinő beszólása, miszerint 6 hónapja van, ha nem veszi fel a kezelést ott vannak mind benne. 2 gyereke van. Az egyik 9 éves a másik 6. Fél, hogy nem lesz ott az esküvőjükön, fél, hogy nem fog már füvet nyírni, fél, hogy mi lesz velem, ha ő nem lesz. Én is bazira félek mindentől... Nem hagyta el magát vagy ilyesmi, csak kibuggyantak belőle a dolgok. Nagyon haragos vagyok most. Egy csomó kérdésem van az életnek nevezett játékhoz. Miért??????? Miért kell ezt akkor a nyakába rakni az embernek, mikor BOLDOG. Kerek minden. Szerelmesek vagyunk, szereti a gyerekeit, én is szeretem a gyerekeit, ők is engem, anyagilag megvagyunk, nagy ház, autó stb. A szokásos tárgyi dolgok, amikre vágyhat valaki, megvannak. Szeretet lengi körül az életünk. Akkor miért?????? Nem ártott senkinek. Mindig önfeláldozó volt és az utolsóját is odaadta... Sok dolog van, ami bennem is megváltozott emiatt. De a düh, a tehetetlen düh hatalmas most bennem. Nem fogok írni ide, ha tombol a lelkem, mert az nem tűr nyomdafestéket. Félek nagyon. Így, hogy hallottam a szájából a saját félelmeit, valahogy az enyémek is felnagyítódtak....
Sziasztok! Most folyik bele a második adag és ha minden igaz a 3. után CT és ha azon azt látják, amit akarnak, akkor műtik is a máját. Utána jön a maradék 3 kemo sugárral kombinálva, ami a végbél miatt kell.
Most kicsit jobban viseli a dolgokat. Az előzőnél aludt 16 órákat 2 napon keresztül. Most borzalmas hidegérzete van a végtagjaiban és a torkában. Lezsibbad neki mindene, ha hideget érez. Azt mondja, olyan, mintha lebénulna egy pillanat alatt. Ez van most nagy vonalakban.
A C-vitamin infúziót is kapja, azt a kemo lefolyása után 48 órával, 2 naponta, nagy dózisban. Reménykedünk töretlenül a legjobbakban.
Volt ismerősöm, aki 40 éves kora után évente ment teljes kivizsgálásra, kukkantással együtt. Egészséges is volt.
Lehet, hogy középvezetőként ezt a munkahelyi biztosítása is támogatta, azt már nem tudom.
Felvetetted a tolószéket, érdekes dolog az.
Az én férjem kerekeszékes volt, és arra jutottunk, hogy sokakat az is zavar, hogy lehajolva kell hozzá beszélni.
Maga a kerekesszék látványa is idegenkedést vált ki, pedig a benne ülő ugyanaz, aki előzőleg állva is volt. De az utcán esetleg elkerülték. Ha olyan helyen voltunk, ahol mellé lehetett ülni egy padon, akkor többen leültek beszélgetni a régi ismerősök közül.
A modi törölte, csak ő tudja sztem.
Enyémet is törölte.
Pedig abban aztán nem volt semmi kivetnivaló.
Én nem akarok személyeskedni és nem is posztom, csupán nem ertem az egész internetet beszövő rosszindulatúságot. Nem értem, hogy amikor elkezd valaki pötyögni, nem e érzi úgy, hogy tök fölösleges, hisz nem tesz hozzá a dologhoz. Engem, ha valami felbosszant vagy zavar, tovább görgetek. Nem oktatok, nem nyomom a SAJÁT gondolataim a másik arcába. Az az enyém, másnak mas. Nem is ertem, hogy mi a probléma a megnevezéssel. Mi lett volna a megfelelő fórumnév? Ami nem fekszi meg senki gyomrát?
Tolószékes embertől azért félünk, mert lepereg tudat alatt, hogy kiszolgáltatottak vagyunk, velünk is megtörténhet. A rák is ilyen. Megtörténhet. És ha valaki 1 évig húzza, akkor ez is megtörténhet, mint a Férjemmel. Ennyi a véleményem a kommentelővel kapcsolatban. Több szót nem szeretnék erre pazarolni. Ha tetszik, ha nem, írni fogok, mert ÉRTÉKES KOMMENTEK VANNAL ÉRTÉKES EMBEREKTŐL, akik veszik a fáradságot és megírják nekem a tapasztalataikat és a tudásokat, amiért borzasztó hálás vagyok!!!!!!
Időszakosak voltak a hasmenéses tünetek. A tavaly karácsonyt azert írtam, ill. a 4,5 hónapot, mert azota volt folyamatos. Semmi fogyása nem volt es a 3 héttel ezelőtti vérképen sem látszott vérszegénység.
Igen, el kellett volna cipelnem, de nem tettem. Igen, hibás vagyok én is, rágom is magam. De mostmár ez van sajnos... A múltat nem tudom megváltoztatni, csak a jelenért tenni es a jövőt alakítani. Ennyit tudok.A saját bajaimmal én pl azonnal orvoshoz fordulok. Nem vagyok hanyag, nem vagyok leszarom ember, de a Ferjem makacs teremtés. Hiába foglaltam időpontot x napra, ha felhív, hogy mondjam le, mert dolgozik, nem tud menni. Hibás itt mindenki. Én is, Ő is... :(((((
Na igen, az ismeretek és azok hiánya.
Manapság az ember, mivel van rá lehetősége nem csak istenhez fohászkodik a gyógyulásért és nem csak az ő segítségére támaszkodik, hanem feljön egy ilyen oldalra és megkérdezi az itt lévő hús-vér embereket, hogy milyen személyes!!! tapasztalatuk van akár egy ilyen súlyos betegség kapcsán. Nem, nem orvosi szakvéleményt kér, hanem pusztán az egyszerű emberek tapasztalatát, hátha van köztük olyan, amit ő fel tud használni a gyógyulás érdekébe, vagy esetleg a betegséghez kapcsolódó kezeléseket könnyebbé tudja tenni saját vagy hozzátartozója számára.
Ehhez nem kell rezidensnek lenni hiszen, mint írtam SZEMÉLYES tapasztalatokat osztunk meg, amivel megpróbáljuk megkönnyíteni a másik életét.
Szép dolog a hit, de mindennek van egy határa!
Én sem vártam volna több mint egy évet véres, nyákos hasmenés mellett. Azt hiszem, betegként sem.
Tudom, nagyon nehéz bárkit "elcipelni" orvoshoz, de akár a háziorvost is rászabadítottam volna.
De ezen már hiába gondolkodunk. Jelenleg nagy erő kell és sok türelem.
Én nem akarlak bokszzsáknak használni, de ennyi előjel után én a páromat ( hú de utálom ezt a szót) erőszakkal vittem volna, ha magától nem megy vizsgálatra.
Egyébként más tünetei nem voltak? Fáradtság, ami a vérszegénység miatt alakult ki? Vagy nagymértékű fogyás?
A nagymamám tavaly halt meg vastagbél daganatban és szintén májáttétet mutattak ki nála a vizsgálatok. Csakhogy Ő már 85 éves volt és megmondta, hogy a kora miatt nem szeretne semmiféle további vizsgálatot és kezelést. Viszont, ő ha nem is napról napra, de hétről-hétre gyengébb volt, és fogyott és a vérképe is nagyfokú vérszegénységet mutatott ki nála az állandó vérzés miatt.
Érdekes, hogy akkor a férjem nem használt bokszzsáknak, de amikor én vártam műtétre, akkor nagyon kétségbe volt esve és minden dühét rajtam töltötte ki.
Persze, elsőre nem jöttem rá, hogy mi a baja, így simán lerendeztem, ha már besokalltam, aztán a műtétem, ahogy közeledett, egyre feszültebb volt és akkor döbbentem rá, hogy az idegesség miatt dühös, így ráhagytam.
Kedves Andi! Okosat nem tudok mondani a boxzsák-effektussal kapcsolatban. Te ismered őt, mi a jobb neki a beleállás vagy az elengedés. Akármit is választasz biztosítsd róla, hogy mindenben mellette állsz, segíted őt. Bár ezt szavak nélkül is tudja, érzi biztosan. Neki is fel kell dolgozni, valahol el kell fogadni a betegséget ahhoz, hogy tovább tudjon lelkileg is lépni és minden erejével a gyógyulásra összpontosítani. Azt hiszem a folyamat velejárója, hogy első körben haragszik az egész világra.
Azon már kár rugózni, hogy mi lett volna ha előbb megy orvoshoz. Mert biztosan eszébe jutott már. Most csak előre kell néznie a gyógyulás felé!
Szia! Először is köszönöm, hogy írtál. Gratulálok a gyógyuláshoz a Férjednek!
Nála úgy kezdődött, hogy 2017 decemberében furcsán kezdte érezni magát. Ment a hasa, fájt a pocakja. Mivel karácsony volt, így ügyeletre vittem, ahol bélgyulladásra adtak szereket. Aztán januárban az ágynemű véres volt, majd a wcben is friss, nagy mennyiségű vér. Az istenért nem tudtam rávenni, hogy menjünk dokihoz. Azt gondoltul aranyér, eképp is kezeltük. Eltelt 1 év, amikor karácsonykor újra rosszabbul lett és onnantól április 8ig, amíg ki nem derült, hogy mi a baj, véres, nyákos hasmenése volt. 4,5 hónapig nem akart orvoshoz menni. Sőt. 1,5 évig... Emiatt van a riadalom. Az áttétek valószínüleg emiatt alakultak így. Most penteken a kardiológus átállította a vérnyomásgyógyszereket. 160/80 volt mostanában a vérnyomása. A kemo meg ezt is meg fogja nyomni, úgyhogy lecserélte az eddigieket és tök új gyógyszereket kell szednie.
Elkezdett nagyon izgulni. Emiatt feszült, mint állat, boxzsák vagyok most épp... Olyan kis buta, pedig én aztán minden tőlem telhetőt megteszek. Volt így valaki? Hogy a társa tehetetlensége rajta csattant? Hogy reagáltatok? Mi a legjobb? Beleállni és elmondani, hogy ácsi vagy egyik fülön be másikon ki? Nem tudom mi a jó most...
Várjuk a keddet nagyon. Izgulok erte nagyon.
Sajnálom, hogy csak ilyen ritkán reagálok, de ha velem van, nem tudok feljönni, mert nem tudja, hogy ide öntöm a lelkem... Na meg 2 napig nem is tudtam belépni, mert bénáztam...
Kellemes vasárnapot Mindenkinek!