Louise L. Hay idézetek (Louise L. Hay emlékére) (beszélgetős fórum)
"Sosem hiszem el, amikor egy páciensem meg akar győzni arról, milyen hitvány alak is ő valójában. Az én feladatom, hogy eszébe juttassam azt az időt, amikor még tudta, hogyan szeresse önmagát. Ezután megkérem a betegemet, hogy fogjon egy kis tükröt, nézzen bele saját szemébe, mondja ki a nevét és a következőt: "Szeretlek és elfogadlak olyannak, amilyen vagy." Sokak számára ez ugyancsak nehéz. Nagyon ritka, hogy valaki közömbösen csinálja végig, de örömét sem igen leli benne senki. Egyesek sírnak, vagy közel állnak ahhoz, mások dühbe gurulnak, megint mások külsejüket, vagy képességeiket becsmérlik, és akad olyan is, aki kerek perec kijelenti, hogy nem megy. A legkirívóbb eset mégis az volt, amikor egy férfi elhajította a tükröt, és meg akart szökni. Hónapokba tellett, mire egyáltalán a tükörbe bírt nézni."
/Louise L. Hay/
"Akik kiskorukban nem kapnak elég szeretetet, gyakran túlérzékennyé válnak, s hajlamosak arra, hogy könyörtelenül bírálják magukat. Ők feszültségben és szorongásban nőttek fel."
/Louise L. Hay/
"Önmagunk kényszeres utálata és pocskondiázása, s az ebből fakadó bűntudat, mind nagyobb feszültségnek teszi ki a szervezetet, és gyöngíti az ellenálló képességet."
/Louise L. Hay/
"Az egyetlen dolog, amely visszatarthat méltóságod gyakorlásától, önmagad szeretetétől, vagy bármi mástól, egy másik ember nézete vagy véleménye, amelyet maradéktalanul elfogadsz."
/Louise L. Hay/
"Megérdemeljük, hogy jól éljünk, egészségesek legyünk, szeressenek és szeressünk, boldoguljunk, s a kisgyermek bennünk megérdemli, hogy boldog felnőtté váljon."
/Louise L. Hay/
"Szeretetre méltó vagy. Gyönyörű vagy. Erős vagy."
/Louise L. Hay/
"Mondd el magadnak mindazt, amit szüleidtől szerettél volna hallani. A gyermeknek éreznie kell, hogy szükség van rá és szeretik. Éreztesd hát vele. Nem számít, hány éves, milyen beteg, mennyire rémült vagy, a gyermeknek tudnia kell, hogy szükséged van rá és szereted."
/Louise L. Hay/
"Nyugodtak csak úgy lehetünk, ha békében vagyunk saját magunkkal. Nem lehet valaki egyszerre feszült, ugyanakkor nyugodt."
/Louise L. Hay/
"A versengés és összehasonlítgatás kreativitásod két fő ellenlábasa. Egyediséged különböztet meg a többiektől. Még sosem élt hozzád hasonló ember, mi értelme van hát másokhoz mérned magad? Ha ezt teszed, vagy felsőbbrendűséged vagy alsóbbrendűséged tudatosul benned, amelyek egód, korlátolt gondolkodásod megnyilvánulásai."
/Louise L. Hay/
"Ha boldog vagy és elégedett, ne hallgass arra a szerencsétlen, magányos emberre, aki bele akar szólni az életedbe. Ha jólétben és gazdagságban telnek napjaid, ne hagyd, hogy egy szegény és eladósodott ember beleszóljon az életedbe."
/Louise L. Hay/
"Erőpróbánk része azt tenni, ami számunkra a leghelyesebb, még ha a körülöttünk élők mást is várnak. Nem azért vagyunk itt, hogy mások elvárásainak megfeleljünk. Ha elhitetjük magunkkal, hogy nincs hozzá jogunk, már nem tudjuk azt tenni, amit akarunk. Ha a többiek azt állítják, ezt nem teheted, mire te megtagadod önmagad, gyermeki éned semmire sem tartja magát méltónak. Ez ellen csak egyféleképp védekezhetsz, ha megtanulod napról napra jobban szeretni önmagadat."
/Louise L. Hay/
"Úgy találom, hogy a gyermeki énünkkel folytatott munka elsősorban a múlt sebeinek begyógyításában segíthet sokat. Nem mindig érzünk együtt a bennünk élő megrettent gyermekkel. Ha gyermekkorod félelmek és veszekedések közepette telt, s most lelkileg kínzod magad, a gyermeket bántod tovább. Viszont neki nincs hová mennie. Muszáj fölülemelkedned szüleid korlátain. Nem veszítheted el kapcsolatod a benned elveszett gyermekkel. Tudnia kell, hogy törődsz vele."
/Louise L. Hay/
"Ha nem tudsz közel kerülni másokhoz, ez azért van, mert nem tudod, miként közeledj a benned lakozó gyermekhez. Ez a gyermek rémült és szenved. Fordulj felé, és nyugtasd őt meg."
/Louise L. Hay/
"Nem azért vagy itt, hogy mások kedvére tégy, vagy az ő szájuk íze szerint cselekedj. Csak saját belső utadat követheted, a magad útját járhatod. Azért jöttél, hogy kiteljesítsd magad, elmélyítsd magadban a szeretetet. Azért vagy itt, hogy tanulj és fejlődj, hogy kifejleszd és erősítsd magadban az együttérzés és megértés képességét. Amikor távozol innen, nem viszed magaddal a barátaidat, az autódat, a bankszámládat vagy az állásodat. Az egyetlen dolog, amit magaddal viszel, képességed a szeretetre!"
/Louise L. Hay/
"Nem szerezhetsz mások helyett élettapasztalatokat. Mindenkinek magának kell megtanulnia a számára kijelölt leckéket. Egyedül önmagadnak tanulhatsz, s mindenekelőtt szeretned kell önmagadat, hogy ne törjenek le a többiek destruktív megnyilvánulásai. Ha egy önfejű emberrel hoz össze a sors, aki nem hajlandó fejlődni, kell annyira szeretned magadat, hogy felszámold ezt a kapcsolatot."
/Louise L. Hay/
"Akik képtelenek szeretni önmagukat, szinte kivétel nélkül olyan emberek, akik nem hajlandók megbocsátani, ez áll szeretetük útjában."
/Louise L. Hay/
"Nem fogjuk megszeretni magunkat egyik napról a másikra, de mindennap egy kicsit jobban szerethetjük magunkat. Naponta egy kicsit több szeretettel fordulunk magunkhoz, s két vagy három hónap elteltével szeretetünk kiteljesedik."
/Louise L. Hay/
"Ha a szorongás és a félelem miatt nem működik az életed, lehetséges, hogy magára hagytad belső gyermekedet. Találd ki, hogyan tudnád újra felvenni vele a kapcsolatot."
/Louise L. Hay/
"Ha nem vagy kész szeretni önmagadat ma, nem fogod szeretni önmagadat holnap sem, mert bármilyen kifogást találsz is ma, holnap ugyanerre fogsz hivatkozni. Tán még húsz év múltán is ezzel fogod mentegetni magad, s előfordul, hogy egész életed e kifogás jegyében telik majd el. Ez az a nap, amikor teljes odaadással szeretheted magadat, elvárásaidat félretéve."
/Louise L. Hay/
"Amikor a felelősségről beszélek, az erő birtoklását értem ez alatt. A hibáztatás egyben lemondás erőnkről. A felelősség erőt ad ahhoz, hogy változásokat eszközöljünk az életünkben. Ha az áldozat szerepét játsszuk, akkor erőnket gyámoltalanságunk igazolására tékozoljuk. Ha tudatosan vállaljuk a felelősséget, már nem pazaroljuk időnket holmi rajtunk kívül álló személy vagy dolog hibáztatására."
/Louise L. Hay/
"Akkoriban folyton elégedetlenkedtem és minden erőmet lekötötte az önsajnálat. Kéjjel vergődtem a magam állította csapdában. Nem ismertem fel, hogy következetesen bonyolódom olyan helyzetekbe, amelyekben sajnálhatom magam. Viszont mentségemre szolgál akkori tudatlanságom. Aztán fokozatosan fölhagytam a panaszkodással."
/Louise L. Hay/
"Sokszor nem akarjuk elfogadni egy-egy tulajdonságunkat. Alkohollal, drogokkal, cigarettával vagy helytelen táplálkozással ártunk magunknak. Így büntetjük magunkat, amiért nem vagyunk tökéletesek."
/Louise L. Hay/
"A többség szeretne jobbítani életén, de ha azt hallják, hogy ezért tenniük is kell valamit, azonnal kikelnek magukból: "Még mit nem! Semmi kedvem bohócot csinálni magamból!"
/Louise L. Hay/
"Néha inkább meghalnánk, semmint beidegződéseinken
változtassunk. Meg is halunk."
/Louise L. Hay/
"Azért félünk, mert hibádzik az önbizalmunk, s így nem bízunk az életben sem."
/Louise L. Hay/
"Rájöttem, amikor nem bízunk az életben vagy embertársainkban, valójában az önbizalom hiányzik belőlünk."
/Louise L. Hay/
"Jogunk van ahhoz, hogy önmagunk legyünk."
/Louise L. Hay/
"A képlet nagyon egyszerű: szeressük önmagunkat. Sokan bíráltak azért, hogy a végletekig leegyszerűsítem a dolgokat, s én mégis úgy látom, hogy mindig az egyszerű dolgok a legmélyebbek. A minap ezzel fordult hozzám valaki: "A legcsodálatosabb ajándékot adta nekem - megajándékozott saját magammal." Oly sokan rejtőzünk el önmagunk elől, s tán még azt sem tudjuk, kik vagyunk. Nem vagyunk tisztában érzelmeinkkel, nem tudjuk, mit akarunk. Az élet önmagunk felfedezésére irányuló utazás. Számomra a tisztánlátás annyit tesz, mint befelé fordulni, és tudni, kik és mik vagyunk valójában, tudni, hogy képesek vagyunk a kiteljesedésre, csak szeretettel gondját kell viselnünk önmagunknak. Nem önzés szeretni önmagunkat! Ez hozza el a megtisztulást, amely által eléggé szerethetjük önmagunkat ahhoz, hogy embertársainkat is szerethessük. Ténylegesen orvosolhatjuk Földünk problémáit, ha tetteinket bensőnkből táplálkozó szeretet és öröm vezérli."
/Louise L. Hay/
"Amikor önmagunk szeretetéről beszélek, azt értem ez alatt, hogy mélységesen becsüljük azt, akik vagyunk. Hiánytalanul fogadjuk el lényünk eltérő összetevőit - sajátos vonásainkat, zavarodottságunkat, a dolgokat, amelyeket talán nem a legtökéletesebben hajtottuk végre, és persze a legnagyszerűbb tulajdonságainkat is. Szeretettel fogadjuk el lényünk egészét. Feltétel nélkül. Sajnos közülünk sokan mindaddig nem szeretjük magunkat, amíg le nem fogytunk, el nem nyertük az állást, a magasabb fizetést, egy férfi kegyeit vagy bármi mást. Gyakran feltételekhez kötjük a szeretetünket. De megváltozhatunk. Szerethetjük önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk, itt és most!"
/Louise L. Hay/