Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Lombikprogram 40 felett... és akinek NEM sikerült... fórum

Lombikprogram 40 felett... és akinek NEM sikerült... (beszélgetős fórum)


25. lehetőség (válaszként erre: 1. - Dulche)
máj. 20. 10:04

Szia!

„Nektek hogyan sikerült?”

Én a mai napig nehezen tudom elfogadni, hogy a 8 stimuláció, 10 beültetés után nem született gyerekem, nem lehetek anya.

A jobb napokon próbálom elfogadni, próbálom tudatosítani, hogy én mindent megpróbáltam. A lelkem, a testem és az anyagai helyzetem (sok próbálkozásom csak önköltséges lehetett, plusz az egyéb beavatkozások, vérvételek, gyógyszerek költségei folyamatosan nőttek) nem engedi meg, hogy tovább menjek. Próbálok a munkába temetkezni, próbálok úgy élni, hogy a gondolataim, a cselekedeteim az elengedésről szóljanak. DE jönnek a rosszabb napok, amikor még mindig csak arra tudok gondolni, hogy mit csináltam rosszul, milyen vizsgálatot nem csináltattam meg, érdemes volna-e még egyszer megpróbálni?

Számomra az elfogadás nagyon hosszú és fájdalmas lesz, valószínűleg sosem fogom tudni teljesen elfogadni a sikertelenségemet.

Kívánom Neked/Nektek, hogy minél előbb sikerüljön megtalálnod/megtalálnotok az élet kisebb-nagyobb örömteli pillanatait.

24. Dulche (válaszként erre: 19. - Criptex78)
máj. 19. 14:28

Szia!

Örülök,hogy írtál.:/D!

Tudod,az az igazság,hogy amikor mi is hozzákezdtünk - 10évvel ezelőtt - azt gondoltam,hogy már a következő ciklusban 2csíkosat fogok pisilni...Nálunk a családban tele vagyunk ikrekkel,szólókkal:)...Ehhez képest én...a megpróbáltatások útjára léptem.

Aztán a következő pofon az volt,hogy az első évben úgy próbálkoztunk,hogy nem is voltam átjárható,a 2évben egy ciszta,ami szétrepesztette a petefészkemet,ami belsővérzést okozott - amit nem mellesleg 2nődoki,1uh-s nézett félre vakbélgyulladásnak:D!!!,majd a regenerálódás,újabb műtét,clostys stimu,majd úgy jutottunk el a Kaáliba...

Ekkor azt gondoltam,hogy bizony most sikerül!Hát meddőségi specialistánál vagyunk...én naív...részleteket inkább nem...szóval itt 2kört tettünk tök feleslegesen.Ekkor már a sok gyógyszertől sz-rul voltam.Váltottunk.

Nahh,ezen a helyen szt gondoltam,hogy mostmár tényleg jó helyen vagyunk és sikerül...jahh,nem.

Szóval a 4.lombiknál már érlelődött bennem az,hogy van tovább???van Értelme kínozni magam?a sok gyogyótól hetekig hányok,kibírhatatlan fejfájásom van és szteroidoktól dagadok,vizesedek,eldefomálódok és még sorolhatnám...De tudja ezt mind,aki valaha lombikozott...Ott már kezdődött valami.

Aztán a következő évben ismét egy nagyműtét...az 4-5.lombikot ismét rossz ómennel kezdtem,de volt pozitív tesztem...mindhiába.Közben iderül ez-az,de igazából egyetlenegy doktor nem foglalkozott vele.Mindent magam jártam ki.Az előkészületeket magam dolgoztam ki,elemeztem az eredményeimet,rengeteg tanulmányt olvastam.Nyilván kiszűrtem ami nekem kellett... de sajnos nem volt egyetlen egy "meddőségi specialista" sem,aki kerek egészben nézte volna a papírokat...és az ma sincsen így.Az egész rendszerben csalódtam,nem működik...még pénzzel sem!

Szóval a már folyamat elkezdődött akkor...és itt ez a 6.lombik,ami jár(na) még...de nem jár...mindenki másképpen értelmezi a kiadott jogszabályt.

Szóval,így állunk.Elengedés,megy majd az...

23. Magdi985 (válaszként erre: 22. - Criptex78)
máj. 19. 14:27
Így van. De akkor is! Lehetőség a gyerekre.
22. criptex78 (válaszként erre: 21. - Magdi985)
máj. 19. 14:26
Igen, ezt a döntést mindenki saját maga tudja meghozni. Nekünk nagyon jó választás volt, Léna egy csodababa. A korhatárt úgy emelték meg, hogy 3 évesnél idősebb gyerkőc esetében lehet 50 év, én legalábbis így olvastam.
máj. 19. 14:14

Nálunk is kizárt a vér szerinti gyerek a férjemmel. Azonnal tudtuk, hogy nem bírnánk gyerek nélkül élni, És sokkal fontosabb az, hogy együtt nevelünk gyereket, mint az hogy én szüljek egyet. Ezért már mi is az örökbefogadásra várakozunk.

Azt viszont tudni kell, hogy a parlament épp tegnap tárgyalta azt a törvényjavaslatot, hogy a 45 éves korhatárt felemelik 50 évre. Vélhetőleg el is fogják fogadni.

Tudom, hogy nem való ez mindenkinek, nem is szabad erőltetni, de néhány gondolatot azért megérne szerintem, hogy biztosan nem?

20. criptex78 (válaszként erre: 19. - Criptex78)
máj. 19. 14:02
Egy kis módosítás: szóval a donoros lombikot csak bennem nem indultak el, nem tapadtak meg. 6 petesejt, mind megtermékenyült, 5 napig elvitték őket, 2 beültetve, 2 fagyasztva. 2 lassabban fejlődött azokat nem fagyasztották. Ez így volt mind a kétszer.
máj. 19. 13:38
Dulche mindig olvastam a naplódat és nagyon szorítottam Neked végig. Mi 2014-ben kezdtük a kálváriánkat. Először BMC kiderült, hogy a férjemnek azospermiája van, engem nem is nagyon vizsgálták. Ő kapott gyógyszereket miniszteri engedéllyel, aztán biopszia, találtak sejteket, öröm, boldogság. A beültetés nem sikerült. Bejelentkezünk örökbefogadásra, de nagyon bíztunk benne, hogy vérszerinti gyerkőcünk (is) lesz. Utána friss biopszia, stimuláció és leszívás után kiderült, hogy nem találtak spermiumokat. Megint padló. Közben ugye jött a donorbotrány. Pesti Kaáliban folytattuk, donorossal saját költségén, mert donoros máshogy nem lehetett. 2 friss és két fagyasztott beülti, el sem indultak. Kiderült az IR, Hashimoto nálam, amit se diétával, se gyógyszerrel nem lehetett beállítani. 2018 októberében csoda folytán sikerült konzis időpontot kapni Kőrösinél, azt mondta még max egy stimu és nem lenne friss beülti, kicsi az esély, de ha az endkrinológiai háttér renbejön és fogyok, akkor indulhatunk. Nem jött rendbe. A Meforál csak rontott, ahogy a normoxil is. Diétában lementem napi 50 g Ch-rá és heti négyszer edzettem. Enyhe javulás az IR-ben, de semmi jelentős. Tavaly augusztusban örökbefogadtunk egy kislányt, az ötödik héten elvitték tőlünk mert jelentkezett az apa. Aztán novemberben megérkezett az életünkbe egy csodás kis angyalka, örökbefogadással. Én pedig szépen lassan elengedtem a lombikot.Nagyon hosszú folyamat volt és még mindig nem vagyok benne 100%ra biztos, hogy jól döntöttem. Illetve a testem döntött helyettem azagyamnak kellett és kell még idő. Kitartást Neked is, de amilyen erős vagy menni fog.
18. Dulche (válaszként erre: 17. - VendrinerPiroska)
ápr. 29. 15:50

Szia!

Köszönöm,hogy írtál:)!

Nos,egyenlőre úgy néz ki,hogy +jól vagyok+. Nyilván friss az "élmény",de a folyamat elkezdődött már a múlt évben...Biztosan lesznek rosszabb napok,de igyekszem nem elfelejteni azokat a napokat,amikor azt hittem,hogy nem élem meg a reggelt...Ez igazán nagy motiváció vagy hogy is fogalmazzam meg...

Jelenleg dolgozok a testemen és a lelkemen,hogy visszakapjam a lombik előtti "Énemet" és éltemet.

Mert valljuk be őszintén és ez minden lombikosra és nem csak lombikosra,hanem akinek nehezebben jön a baba,azokra is vonatkozik,hogy ha bevalljuk-ha nem,szinte erre tudsz csak gondolni...mikor hová kell menni,milyen vizsgálat-időpont-vv-kenet-diagnosztikus műtét-nagyműtét...stb...stb...A pénzről ne is beszéljünk,attól függetlenül,hogy most már "minden"ingyenes lett.Jahh...mondjuk ez sem fedi a valóságot,de mindegy.

Szóval,ezzel kelsz - ezzel fekszel.

Igazából ma jutott eszembe,hogy milyen szép ajándék lett volna egy pozi teszt a névnapomra,ha összejön az áprilisi kezdés...de ennyi.Nem vagyok szomorú,nem vádaskodok...

17. VendrinerPiroska (válaszként erre: 1. - Dulche)
ápr. 28. 23:34

Szia! Először is virtuális ölelést küldök, talán tudom, hogy min mész keresztül, mert magamnak is keresztül kellett mennem az elengedés folyamatán. Lombikom nem volt csak távvezérelt stimum, végig mentem mindenféle csodaszeren,reménykedésen, akaráson, számtalan vizsgálatokon, Kális időponton és vetéléseken. Nagyon belefáradtam testileg és lelkileg is. Sokáig gyűjtöttem a történeteket, hogy kinek hogy sikerült tovább lépni, hátha segít nekem is, de nincs két egyforma ember.

Szerintem, ha tényleg nagyon akartad, akkor teljesen elfogadni nem lehet, itt-ott lesznek vacak pillanataid, és lehet, hogy beletelik némi időbe, mire megszokod a gondolatot. Érdekes módon nekem érzelmileg a legtöbbet a keresztlányom segített, aki 3 héttel idősebb, mint az én utolsó babám lett volna, ha velem marad. Ez nem jött rögtön, mert bár teljes szívvel szurkoltam a tesóméknak, azért nehéz volt elfogadni, hogy nekem ilyenben részem sohasem lesz, de idővel nagyon jó barinők lettünk. Nekem nagyon jót tesz, hogy a bennem élő szeretetet ki tudom élni rajta és nem félek annyira, hogy szeretet nélkül öregszem meg. Na és ha körülnézek a világban, akkor néha úgy érzem, hogy jó dolog, hogy nem ítéltem életre senkit.

Vigyázz viszont, hogy ne merülj el teljesen a depresszióba, mert attól semmi sem lesz jobb. Nálam pld. felütötte a fejét egy addig békésen megbúvó autoimmun betegség - a navalyák mellé, amiket a számtalan vizsgálat kihozott - és a gyermektelenség mellet, ez még nehezebbé teszi az életem.

16. Lzs79 (válaszként erre: 15. - Adelus)
ápr. 28. 22:53
😥
15. Adelus (válaszként erre: 13. - Dulche)
ápr. 28. 20:11

Köszönöm, már jól vagyok. A vérhigítót viszont folyamatosan szednem kell.

Nekem volt spontán terhességem, de sajnos mindig elvetéltem. Vagy korai vetélésem volt, vagy a 9. héten már nem volt szívhang. És mindig a 9. hét volt a vízválasztó.

Kezdetben semmi komoly nem derült ki, ezért is volt 6 inszeminációnk. Majd 2 lombik következett. Sikertelenül. A 2. lombik után volt immunológia, full negatív. A 3. lombik előtt spontán teherbe estem, a terhességet a Kaáliban is megerősítették: 7 hetes voltam, szívhanggal engedtek el. Kb 10 nap múlva mentem már a saját orvosomhoz. És jött a hidegzuhany: nincs szívhang.

Ekkor már csak a genetikát nem vizsgáltattuk. És robbant a bomba: 4 hibás kromoszómám van. A spontán szinte kizárt, ha mégis sikerülne, nagyon-nagyon kicsi az esélye, hogy egészséges babám legyen(így történt 2017 novemberben, 2018 február 28-án, 17+2 hetesen elveszítettem). Szóba került a PGS/PGD, de akkora a kromoszómahiba, hogy annak sincs értelme. Így Brno-ba mentünk, hogy petesejtdonorral próbálkozzunk. Három beültetésünk volt, 1 szépen elindult, de 6 hetesen elveszítettem.

Hát ennyi.

ápr. 28. 19:22
Drága Dulche!!Nem tudom a kérdésedre a választ!Talán azok a lányok,asszonyok akik éppen az örökbefogadási oldalakon írnak,ők már sokan közülük túl vannak ezen.Én beleolvastam a soraikban,ugyan úgy el vannak keseredve mint azok akik lombikoznak.Reményekkel tele,hogy talán így sikerül nekik,úgy hogy számtalan lombikon túl vannak.Gondolom ők is eljutottak valamikor oda,hogy elengedik a saját közös babát,és az örökbefogadás mellett döntöttek.Csak ez az út még idáig eljutottak nagyon rögös volt.Én nagyon felnézek rájuk!Tudom nem opció nálad az örökbefogadás,ezt csak azért írtam le,hogy ők már tudják azt,mi az elengedés😢
13. Dulche (válaszként erre: 12. - Adelus)
ápr. 28. 15:32

Szia!

Aranyos vagy,hogy izgultál értem (is),köszönöm:D!!!

Igen...épp erről beszélek...ha a "test nem azt akarja,amit az agy". A tüdőembólia is kemény dolog...gondolom sok mindenen kellett változtatnod ahhoz,hogy egyáltalán "lombikozhass".Gyógyszerek,kezelések,életmód változtatás...stb...csodálkozom,hogy egyáltalán volt olyan orvos,aki "ezzel" a betegséggel bevállalta a lombikot.Rizikófaktor +ban még az embóliás múlt.Szóval akkor Te is az út elején jársz még????

Most már minden okés az egészségeddel kapcsolatban????

Egyébként neked volt valami orvosi oka,hogy nem sikerült spontán?

12. Adelus (válaszként erre: 9. - Dulche)
ápr. 28. 13:43

Szia!

Bár én még csak idén leszek 40, sok minden van már mögöttem. És hasonló cipőben járok, mint te. Az én terveimet egy majdnem végzetes tüdőembólia húzta át. Tavaly, az embólia után 10 hónappal, volt az utolsó beültetésem. De orosz rulettet játszottam. Elindult valami, de végül nem sikerült. Nagyon sokat gondolkodtam a hogyan továbbról. Végül be kellett látnom: itt a vége.

Olvasom/olvastam a másik 40-es fórumot: többek között neked is drukkoltam így ismeretlenül is, hogy sikerüljön.

Szóval tudom, min mész keresztül. Nehéz ez az út. De hiszem, hogy vagyunk olyan erősek, hogy tovább tudunk lépni és megtaláljuk az életünkben a boldog pillanatokat. Nem könnyű, tudom. Ráadásul a sógornőmmel egyazon napon volt a beültetésünk(ezt a tesztelés napján tudtam meg) és neki gyönyörű kisfia született. Ha ránézek, bizony összeszorul a szívem. Vannak még nehéz pillanatok, de úgy érzem, jó úton haladok.


Minden jót kívánok neked!


Adél

11. Dulche (válaszként erre: 10. - Lzs79)
ápr. 27. 19:53

Nekem "terápia" az írás:).

Érdekes,hogy nincs bennem keserűség...szomorúság az nyilván van,de annyi gyógyszert szedtem az elmúlt 4hónapban,hogy nem is tudom,hogy hogyan "éltem" túl a mellékhatásokat.Nyilván - ha sikerül - a végeredmény mindenért kárpótol:)de ha a tested nem együttműködő,akkor cseszheted...és ha a körülmények is ellened vannak,akkor aztán tényleg nincs mit tenni.

10. Lzs79 (válaszként erre: 9. - Dulche)
ápr. 27. 16:34
Teljesen egyetértek veled. Minnél jobban akartam annál inkább nem akarta a testem! De már mindegy! Mi még egyszer mehetnénk tb.sen mert volt pár fizetős körünk de jobban félek a sikertelenségtől mint amennyire szeretném. Úgyhogy maradt az elfogadás. Nem múlik el nap hogy ne gondoljak az elmúlt évek nehézségeit de az élet megy tovább! Remélem egyszer majd tudunk szomorúság keserűség nélkűl visszagondolni a múltunkra. Kívánok lelki megnyugvást és egy olyan boldog életet amit szeretnél! Ha bármikor beszélni szeretnél írj. 🤗
9. Dulche (válaszként erre: 8. - Lzs79)
ápr. 27. 15:22

Én 35voltam,amikor belekezdtünk.Nem hittem volna,hogy eljön ez a nap...de így lett.

Biztosan nagyon nehéz út ez,de egyszerűen meg kellett hozni ezt a döntést.

...és ahogyan írod,lesznek jobb és rosszabb napok...

Egyébként azt mondják,hogy minden fejben dől el és nagyon akarni kell...nos én ezzel vitatkoznék...minél jobban akartam,annál jobban nem sikerült...

Komolyan,az utolsó 6.lombikot meg sem tudtam próbálni...Az intézményben felújítás volt/van és 3x emiatt nem tudtam kezdeni,a 4.alkalommal áprilisban a pandémia miatt...és kifutottam az időből.

Szívás...

Igazából a testem adtam fel a harcot(mert még mehetnék fizetős lombikra)de nem akarok "orosz rulettet"játszani,épp elég volt.

Én az utam elején járok,tehát "friss az élmény",az elhatározás,de jelenleg egészen "jól"vagyok.

Aztán kitudja mit hoz a jövő...

Viszont szerettem volna tudni,hogy ki hogyan éli meg ezt a "helyzetet" és úgymond "tanulni" a tapasztalatokból...

8. Lzs79 (válaszként erre: 7. - Dulche)
ápr. 27. 12:39
Szia. Amikor belekezdtünk 34éves voltam. Az egyedüli "rossz" értékem az AMH volt! (0.7). Mivel van gyermekem ezért az orvos biztatott.. Az első biokémia terhesség! A 2.ik siker! Ők voltak az ikrek. Ezután intézetet váltottunk. Ott voltak a további sikertelen próbálkozások. Itt is volt korai vetélés. Az új helyen mindenhova elkűldtek minket. IR PM immunológiai és Genetikai kivizsgálás is volt. Kaptam clexánt Aspirin protectet és lipidet is holott nem volt hivatalosan javasolt. De mindent vállaltunk hogy na most talán sikerűl. Pm.re Letroxot szedek. Már régóta. Bromot kaptam mert harárértéken volt a prolaktin. Mindig kevés petesejt lett max hormon mellett. Utolsó alkalommal már csak 1..... Volt genetikailag rosszúl osztodó petesejtünk is. Volt sima Ivf ICSI ÉS PICSI IS.. Gondolkodtunk a natív cikluson is. A dokink támogató volt. Tavaly októberben mentünk volna. De volt egy halvány pozi tesztem... Folyamatos pecsételés hcg 26..... Ezután úgy döntöttünk hogy nem megyünk tovább. Mindent ami volt itthon elégettem ami csak a lombikra emlékeztetett. Mindenhonnan kiléptem mert nem tudtam kezelni az érzéseimet. (még innen is). De aztán volt egy két sorstárs aki épp "úton volt" és én úgy éreztem vigaszt lelek ha tudom hogy nekik sikerűlt. Bár volt akinek sajnos nem de olyan is akivel a mai napig együtt örülök! Vannak jobb és rosszabb napok. Minden hatással van ránk és mikor azt hisszük hogy el tudjuk engedni mindig történik valami ami még nehezebbé teszi ezt a folyamatot. Igyekszem nem gondolkodni a miérteken. Ha bele gondolnék a valóságba biztos megzöldűlnék. Az életünk fenekestül felfordúlt. Nehéz volt reménykedni küzdeni de sokkal nehezebb reménytelenűl feladni😥
7. Dulche (válaszként erre: 5. - Lzs79)
ápr. 27. 10:42

Szia...

Erre (is)nehéz szavakat találni...Van valami diagnosztizált ok,amiért nem sikerül(t)?

6. Dulche (válaszként erre: 4. - Andi6020)
ápr. 27. 10:40
Azért csak van,aki megértette a lényeget...
5. Lzs79 (válaszként erre: 3. - Dulche)
ápr. 27. 09:40
Szia. Régi motoros vagyok... 7lombik egy trombózis egy ikres missed ab után épp a feladási elfogadás fázisban vagyok. Tavaly volt az utolsó próbálkozásunk de még azóta is gyötrődünk..
4. andi6020 (válaszként erre: 3. - Dulche)
ápr. 27. 06:59
Bocs. Bár a fórumnak nem ez a címe.
ápr. 26. 21:14
Én azokat keresem,akinek NEM lesz már lombikja és akik az elfogadásra "kényszerülnek"...
2. andi6020 (válaszként erre: 1. - Dulche)
ápr. 26. 21:11
ápr. 26. 21:01

Sziasztok!

Azért nyitottam ezt a fórumot,mert szeretném tudni mások "módszerét"az elfogadásra,a továbblépésre a sikertelen lombik(ok) - de inkább úgy fogalmaznék - a gyermek nélküli élet feldolgozására...

Nektek hogyan sikerült?!

#segítsünkegymásnak#

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook