Lombikprogram 40 felett... és akinek NEM sikerült... (beszélgetős fórum)

Szióka!

Jajj,nagyon aranyos vagy:)

Igen,jól vagyok és megvan az "utam"!

Egy pár sort írj magadról légyszi,ha van kedved!!!

pusszantás

Szia Dulche!

Olvasom a soraid és örülök, h jól vagy. Kívánom, hogy találd meg az utad az életben. Azért jó hallani rólad és én szívesen olvastam a naplód.

Szia!

Igazából a tényre nincsenek szavak...

Nyitottam egy klubbot és ott beszélgethetünk!Eléggé friss,ha valaki szeretne csatlakozni,szívesen várom!

Sziasztok,

Fordulóponthoz ért az életünk. Két év aktív lombikozás után nekünk sincs lehetőségünk folytatni tovább. Ha ez egy klub lenne most kérném a tagságomat, mert bizony szükségem lesz a segítségetekre a történtek feldolgozásához.

Az elengedés-elfogadás még nagyon távoli kép számomra, főként azért, mert 43 évesen “kicsattanok” az egészségtől.

Az életkoromon kívül egy-két apróság nehezíti csak a természetes fogantatást, melyek miatt lombikozni kezdtünk. Férjem teljesen egészséges. Bölcsebbek vagyunk pár év tapasztalattal, teljeskörű kivizsgálásokkal, elfogyasztottunk 3 intézetet, persze mind magán, így legalább lenulláztuk magunkat anyagilag (is).

Az örökbefogadás számunkra sem opció.

Az általam korábban olvasott/hozzászólt fórumok nem relevánsak többé, előre sem visznek, a lelki békém megtalálása miatt eltávolodok a sorstársak történeteitől, és nem olvasgatom kivel mi van.

Elképzelni sem tudom hogyan lehet gyermek nélkül élni...

Szia!

Köszönöm:)

Alakulgat,csak ez a nyomi vírus átrendezte a dolgokat...

Köszönöm,már jobban:)!

Tudod,azért ez egy hosszú folyamat volt,hogy elfogadjam a tényeket...

Mi azért nem egy-két lombikkal és évvel a hátunk mögött vagyunk/voltunk.Szerintem ettől - már amit én megtettem,átéltem - többet már nem lehetett tenni és ez segített az elfogadásban nagyon sokat.

Meg aztán a férjem(akitől jobbat nem is kívánhatnék)mindig mellettem állt,bármit a fejembe vettem és kipróbáltam...

Aztán szépen lassan lettek más célok...úgy hogy valahogy így:)Persze azért fejben nagyon ott kell lenni,mármint a határokkal,kinek "meddig az addig"!

...és még egy fontos dolog!Beszélgetni az érzésekről...az még nagyon fontos:)

Szia!

A másik lombikos 40es fórumon tudnak segíteni a csajok:)!

Sok sikert!

Wow...szia

Akkor elsem mondom,hogy sok évig külföldön éltem,mert akkor biztos az árak magasabbak lesznek.

A Kaàlis tulaj mondta,hogy a magànban nem nagyon sikerül az első lombik...mert igazàn arra megy ki hogy minnèl többet lombik proba legyen.

Igazàn ez egy üzlet is

Szia!

Köszi,hát én nagyon jól!Meglepő,de jól.Nincsenek megborulásaim,az elfogadás valszeg nálam megtörtént.Igaz,hazudnék ha azt mondanám nem fáj piszkosul,de már más céljaim vannak.

Ugyan most úgy 1hete betegeskedem 11év után,de nahh...ennek is el kellett jönnie:)

És Te,nálad mi a szitu?

Sziasztok Csajok!

Kivel mizujs?

Esetleg "csoda"történt valakinél????

Függ attól,hogy pl. kell-e ICSI,AHA,itt tájékozódhatsz az árakról:

[link]

A gyógyszereket meg(a doki súgta),mivel ingyenesek a tb-s lombikosoknak,ha megmaradt felszokták ajánlani:)pl.nekem is van egy-két gyógyszer,ha igényt tartasz rá,szívesen odaadom:).

Egyébként nem mindig írják ki 50%-ra...sőt...

Gyógyszerekre az új törvény szerint 50% támogatás jár, ha fizetősre mész. Az egyik fb csoportban most azt írták, hogy a fizetős a Forgácsban 350 ezer forint + gyógyszerek.

De nekünk pl, amikor megtudták, hogy Franciaországban élünk, simán mondtak 600 ezret + gyógyszerek.

Szia!

Emlékszem rád...

Igen,5tb-s lehetőség van,de nekem volt egy fizetős is,így jött ki a 6.

Eddig hol lombikoztál?

Azt hiszem(remélem jól tudom),hogy minden állami intézményben van lehetőség fizetős lombikra" és azt biztosan tudom,hogy a BMC-ben jóval olcsóbb,mint egy magánintézményben.

De ezt nyilván mindenki maga tudja és a maga döntése.

Egyébként hogyan szemebsültél a "ténnyel"?????

Szia!

Az biztos,hogy nem könnyű és mindenki másképpen éli meg a helyzetet - itt a pasikra(is)gondolok.Tudjuk,hogy nekik is nagyon nehéz,mert a sikertelenség őket is megviseli,ez biztos,nem is kicsit.

Az is biztos,hogy "ezzel" a helyzettel csak "együtt élni" lehet,mivel nincs válasz az okokra,hogy miért nincs és a sok-sok próbálkozás ellenére sem sikerült.Sokszor felfoghatatlan számomra az én példám,hogy 10év alatt SEM derült ki igazából,hogy mi a probléma.Oké,van ez-az ami rossz érték,de kezelhető,orvosolható,de ennek ellenére sem.

Már nem keresem az okokat,mert kutathatnék(megtettem:)),őrlődtem(megtettem:)),(szinte)mindent kipróbáltam...és belebolondulnék.

Ezt nem akarom.Élni akarok,nem csak lézengeni,vádolva az életet,mert nem lehettem anyuka(viszont az érzés brutális,ez kétségtelen)és megélni az életet,mivel csak EGY VAN!!!Nem kesergek,ahhoz eléggé rövid az "ittlét" és nincs újrajátszás,nincs restart.

Mindent megtettem és ezt nem vétózhatja meg senki,mert az vesse rám az első követ,aki után csinálja(és még sokunk után)...majd azután kell dobálózni a szavakkal.

Még egy lehetőség maradt nekünk:A CSODA...

Szia!

„Nektek hogyan sikerült?”

Én a mai napig nehezen tudom elfogadni, hogy a 8 stimuláció, 10 beültetés után nem született gyerekem, nem lehetek anya.

A jobb napokon próbálom elfogadni, próbálom tudatosítani, hogy én mindent megpróbáltam. A lelkem, a testem és az anyagai helyzetem (sok próbálkozásom csak önköltséges lehetett, plusz az egyéb beavatkozások, vérvételek, gyógyszerek költségei folyamatosan nőttek) nem engedi meg, hogy tovább menjek. Próbálok a munkába temetkezni, próbálok úgy élni, hogy a gondolataim, a cselekedeteim az elengedésről szóljanak. DE jönnek a rosszabb napok, amikor még mindig csak arra tudok gondolni, hogy mit csináltam rosszul, milyen vizsgálatot nem csináltattam meg, érdemes volna-e még egyszer megpróbálni?

Számomra az elfogadás nagyon hosszú és fájdalmas lesz, valószínűleg sosem fogom tudni teljesen elfogadni a sikertelenségemet.

Kívánom Neked/Nektek, hogy minél előbb sikerüljön megtalálnod/megtalálnotok az élet kisebb-nagyobb örömteli pillanatait.

Szia!

Örülök,hogy írtál.:/D!

Tudod,az az igazság,hogy amikor mi is hozzákezdtünk - 10évvel ezelőtt - azt gondoltam,hogy már a következő ciklusban 2csíkosat fogok pisilni...Nálunk a családban tele vagyunk ikrekkel,szólókkal:)...Ehhez képest én...a megpróbáltatások útjára léptem.

Aztán a következő pofon az volt,hogy az első évben úgy próbálkoztunk,hogy nem is voltam átjárható,a 2évben egy ciszta,ami szétrepesztette a petefészkemet,ami belsővérzést okozott - amit nem mellesleg 2nődoki,1uh-s nézett félre vakbélgyulladásnak:D!!!,majd a regenerálódás,újabb műtét,clostys stimu,majd úgy jutottunk el a Kaáliba...

Ekkor azt gondoltam,hogy bizony most sikerül!Hát meddőségi specialistánál vagyunk...én naív...részleteket inkább nem...szóval itt 2kört tettünk tök feleslegesen.Ekkor már a sok gyógyszertől sz-rul voltam.Váltottunk.

Nahh,ezen a helyen szt gondoltam,hogy mostmár tényleg jó helyen vagyunk és sikerül...jahh,nem.

Szóval a 4.lombiknál már érlelődött bennem az,hogy van tovább???van Értelme kínozni magam?a sok gyogyótól hetekig hányok,kibírhatatlan fejfájásom van és szteroidoktól dagadok,vizesedek,eldefomálódok és még sorolhatnám...De tudja ezt mind,aki valaha lombikozott...Ott már kezdődött valami.

Aztán a következő évben ismét egy nagyműtét...az 4-5.lombikot ismét rossz ómennel kezdtem,de volt pozitív tesztem...mindhiába.Közben iderül ez-az,de igazából egyetlenegy doktor nem foglalkozott vele.Mindent magam jártam ki.Az előkészületeket magam dolgoztam ki,elemeztem az eredményeimet,rengeteg tanulmányt olvastam.Nyilván kiszűrtem ami nekem kellett... de sajnos nem volt egyetlen egy "meddőségi specialista" sem,aki kerek egészben nézte volna a papírokat...és az ma sincsen így.Az egész rendszerben csalódtam,nem működik...még pénzzel sem!

Szóval a már folyamat elkezdődött akkor...és itt ez a 6.lombik,ami jár(na) még...de nem jár...mindenki másképpen értelmezi a kiadott jogszabályt.

Szóval,így állunk.Elengedés,megy majd az...

Nálunk is kizárt a vér szerinti gyerek a férjemmel. Azonnal tudtuk, hogy nem bírnánk gyerek nélkül élni, És sokkal fontosabb az, hogy együtt nevelünk gyereket, mint az hogy én szüljek egyet. Ezért már mi is az örökbefogadásra várakozunk.

Azt viszont tudni kell, hogy a parlament épp tegnap tárgyalta azt a törvényjavaslatot, hogy a 45 éves korhatárt felemelik 50 évre. Vélhetőleg el is fogják fogadni.

Tudom, hogy nem való ez mindenkinek, nem is szabad erőltetni, de néhány gondolatot azért megérne szerintem, hogy biztosan nem?