Létezik vajon legjobb barátnő? (beszélgetős fórum)

Ez így is van, de barátnő és barátnő közt van különbség...

egyikük bepasizott, azóta nem találkoztam vele, nem találkoztUNK vele, nem beszéltünk, nem jön el a közös programokra

másikuk bepasizott, tudjuk, hogy dolga van a barátjával, akkor hagyjuk, megértjük, keresünk új időpontot, neki kicsit lassabb a reagálása és kevesebb az ideje, de jön, csinál, akar velünk lenni

az első kihasznált, engem és a barátnőimet is

a másiknak meg egyszerűen lett kapcsolata, amikor elmondta, én ugrottam a nyakába, hogy ez de jó:D

Szerinted miért is lennék egoista barátnő? Kíváncsivá teszel.

Mint ahogy írtam a gyerekkel kapcsolatos hozzászólásomat, engem nem érintett, csak láttam ilyet. Azt is írtam, hogy eleinte természetes, de később időt kell szakítani a barátnőre, mert aztán csak sírni lehet, hogy egyedül vagyok. Sajnos ez van.

Örülök neki, hogy önfeláldozó barátnő vagy pasi ügyben.

sziasztok! Nekem is volt egy legjobb baratnom 20 evig, es azert lett vege mert meghalt.

A 20 ev baratsag alatt 10 evig egy varosban laktunk es szinte naponta talalkoztunk. A kovetkezo 9 evben mar 1400 km es az utolso egy evben 8000km. valasztott el minket, de ez semmit sem rontott a baratsagunkon, sot. (gondolom ha szilard az alap, a tavolsag, ido stb mar nem akadaly).

Meg a nevunk is egyforma volt, igy lett o (eletkor alapjan) "a Zsuzsa" en meg "a kis Zsuzsa".

A kulcs talan ott volt, hogy bar sok mindent megbeszeltunk, nem egymastol vartuk, hogy megoldja az eletunk problemait. Magyaran kiontottuk a lelkunket, tanacsokat adtunk/kaptunk, de mindenki azt csinalt a tanacsokkal amit akart.

Teljesen mas anyagi szinten eltunk, es ez nem igazan volt problema. Ajandekokat minimalizaltuk (koltsegszinten) es a sajat keszitesu, vagy legalabbis kreativ ajandokozas fele mentunk el. (de nem csinaltunk belole problemat). Ot par evig zavarta, hogy en olyan menos tipus vagyok, menjunk, lassunk., feddezzunk fel.. ami sokszor penzbe kerul. Egyszer megbeszeltuk, a penz nem tema, en fizetek ha vacsorazni megyunk, cserebe o valasztotta, hogy hova. (igy persze olcsobb helyeken lyukadtunk ki, viszont sokszor nagyon szep kornyezetben ettunk, es a lenyeg, hogy egyutt voltunk).

Minden titkot, belso dolgot tudtunk egymasrol, beleertve, hogy kinek a fiuja milyen az agyban (gusztustalan :-), de a legjobb baratnoddel meg ezt is meg tudod beszelni).

Vitaink csk az elso par evben voltak, aztan megtanultuk tisztelni, hogy kulonbozoek vagyunk.

Egy hettel a halala elott hivott, sirt es nem maga, hanem miattam aggodott. Kerte, hogy ne hajtsam tul magam, nem eri meg. A maga bajarol nem is akart (mar) beszelni a rovid telefonbeszelgetes miatt.

Amikor a halalarol ertesultem, eppen azon voltam, hogy az eletemet osszecsomagoljam, es visszakoltozzek Europaba. Csak egyet tudtam akkor (koltoztetokkel a nyakamon), hogy most nem omolhatok ossze. beszuggetaltam magamnak, hogy 48 orat ki kell birnom, es amikor fent vagyok a repulogepen, ram csukodik az ajto, akkor majd gyaszolhatok. Es ez szo szerint igy tortent. fent voltam a gepen, ram csukodott az ajto, es orakon keresztul zokogtam az ocean felett. Azota is gyaszolom ot, sokat gondolok ra, tudom, hogy ilyen jo baratnom mar nem lesz.

Nagyon halas vagyok, hogy legalabb egy ilyen baratsag megadatott nekem, nagyon sokat adott nekem, sokat tanultam tole.

Én nem is értem...Ez:

"Ha nekem van egy legjobb barátnőm, akkor örülök, ha végre van pasija és TEKINTETTEL vagyok rá, mert az ő öröme az én örömöm."

a fiúknál olyan szinten működik,hogy ha én odamegyek két beszélgető sráchoz,mert az egyiket üdvözlöm,a másik angolosan lelép.Ott helyben vége a beszélgetésüknek.Annyira drukkolnak egymásnak.Én ezt már többször több helyütt is megtapasztaltam.Azonnal leveszi,hogy a beszélgetőpartnere érdeklődik felém...Nekünk sem ártana normálisnak lenni...

Na ja.A kiírt fórumtémád magáért beszél...Elég egoista barátnő lehetsz...

Ha nekem van egy legjobb barátnőm,akkor örülök,ha végre van pasija és TEKINTETTEL vagyok rá,mert az ő öröme az én örömöm.

Én MEGCSINÁLTAM,hogy egyszer egy helyes srác hajtott rám.Csakhogy az én drága barátnőm már napok óta arról regélt,hogy de kellene neki ez a srác.Ezt elmondtam a fiúnak,akit teljesen megérintett,hogy ennyire szeretik őt.(hát nálam ezen még kellett volna dolgoznia,ha tényleg akar...:),így,mivel a barátnőm is jó csaj,összejöttek.És mindenki boldog volt.Én meg feltaláltam magam!:P

Ha meg hozzámegy és gyereket szülnek,akkor ÉSZREVESZEM,hogy nem vagyok családtag...

Nemá'...

Sziasztok! Úgy gondolom, hogy egy barátságért sokat kell tenni. Nekem két legjobb barátnőm is van. Az egyik 7éves korom óta, a másik 14éves korom óta. Az egyik lány külföldön él, e-mailben napi szinten tartjuk a kapcsolatot. A másik, akivel teljesen ellentétes amúgy az életszemléletünk, minden héten beülünk valahova dumálni. Ezekre a dolgokra időt és energiát kell szakítani. Rajtuk kívűl még van pár olyan barátnőm, akikkel pl. kéthavonta ülünk be valahova, vagy szintén külföldön élő, aki félévente-évente jön haza, és mindig ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk.

A legnagyobb hiba, amit a "legjobb barátnők" elkövetnek, az az én véleményem szerint az, hogy ha baj van, akkor legyen ott a barátnőm. De ha mondjuk vki szerelemes lesz, pasija lesz, akkor már a barátnő elfelejtődik, háttérbe szorul. Minden időt csak a pasival akar tölteni, nem jut idő a barátnőre. Ha nincs pasi, akkor menjél vele mindenhova, ha van pasi, akkor csak ő a világ közepe. Volt ilyen is az életemben. Véget is ért ez a fajta barátság. Az ilyenre senkinek sincs szüksége. Vagy a másik, a gyermek születése. Ott is persze, egy ideig csak a baba van, de nem szabad a barátnőt kitaszítani az életből ekkor sem. Így nem jártam szerencsére, de láttam már rá példát.

Én a kölcsönös, rendszeres odafigyelésben látom a hosszú barátság lényegét. Egy nő életébe kell legjobb barátnő(k) és kellenek fiú haverok is.

Még egy dolog.

Ez a cikk nem az önsajnálatomról szól, nem nyalogatom a sebeim, voltak vannak és lesznek idők amik rosszabbak az ember életében, hogy csalódik, megbántják.

Alapvetően arra voltam csak kíváncsi, hogy vajon én érzem csak magam ilyen helyzetben, ennyire zavaróan ez ügyben ?

Nemkell barát hadsereg. 1 ember lenne jó akiben megbízhatok, de a sors még nem adott, vagy nem is fog, próbálom elfogadni és túl lépni ezen.

azt nem írtam a cikkemben, hogy az a barátnőm akiben én csalódtam, bár jobb módú volt mégis ÉN segítettem neki többet és soha soha nem hánytorgattam fel neki, inkább csak belül fájt hogy amíg én megteszek érte mindent, ő igen csak önző...

Cikkemben magasabb hangot kapott az, hogy szeretném valaki szívébe letenni úgy a titkaim, hogy tudom, hogy bízhatok benne és ez NEM Volt véletlenül...

Nekem természetes az, hogy én adok, hogy én segítek meghallgatom ha baj van, és ez sajnos sose volt kölcsönös...

És írtam, hogy magamban keresem a hibát mindíg újra és újra átgondolom hogy vajon mit ronthattam el.

Szóval legközelebb olvass is egy kicsit. Köszönöm.

Nekem is rengeteg fiúbarátom volt.De mindig volt egy barátnőm is.Na az volt a legjobb.Minden hülyeségben együtt voltunk benne,sülve-főve együtt voltunk,ahogy csak tudtunk és mondanom sem kell:igazi lelkitárs volt.Szerintem ilyet keresni nem lehet.Vagy van,vagy nincs.

Én sem bízom a csajokban,mi nők nagyon kegyetlenek vagyunk egymással,aki ezzel nem ért egyet,az menjen irodába dolgozni,na az a legtutibb hely e tekintetben.

Sosem bandáztam,kvázi a bandák voltak azok,akik rendre kikezdtek.Talán mert én mindig is más voltam.Meg hiányzik belőlem a bandázásra való képesség.Még mindig,pedig most nagyon hajtanak.Próbálom jól venni,elfogadni,hogy egyszerre több ember állandó társaságát élvezzem,mert látom,hogy jól érzik benne magukat.Jól érzik anélkül is,hogy a bandát az tartaná össze,hogy valakit kicsinálnak.

Azt gondolom,ebből vagy lesz valaki jó barátnő,vagy nem.Ahhoz kell A közös pont.

Nem maradtak középiskolából barátnőid, vagy akikkel viszonylag jóban vagy? Szerintem ez olyan dolog, amihez idő és türelem kell, meg belelátás, hogy kivel passzolsz össze, kivel lehet több a kapcsolatotok...

A barátságnak is vannak mélységei, és én a barátnőimmel eltérő szinteken tartok. Azt hiszem egyikükkel már kezdem átlépni a választóvonalat, mikor már úgy jön, hogy ő nem "vendég", és úgymond gondoskodnom sem kell az igényeiről. Lakni se lakik közel(ha ő jön, 20 perc gyaloglás+ vagy 30 perc busz), de mégis elég sokszor találkozunk, mert szakít rá időt meg én is.

(Mégse őt hívnám a legjobb barátnőmnek, van nála egy sokkal kompetensebb, akivel emberileg jobban illünk egymáshoz ).

Próbálj nyitni, barátkozó lenni, te ismered önmagadat, hogy mennyi idő kell, míg mások megismernek. Ha barátságos vagy, közeledni fognak hozzád. Én az elején nagyon passzív szoktam lenni, megvárom míg a másik teszi meg az első lépést, ami a következő szintre vezet, pl. hogy akkor találkozzunk már valamikor máskor is, vagy aludj ott nálam...ez abból is adódik, hogy bizonytalan vagyok, de nálam pl. bevált, mert kölcsönös ragaszkodást eredményezett.

Már sokadszorra irom le a hoxán, hogy érdemes mindenkinek magába néznie, hogy miért nincs barátnője.

A barátnő nem arra van, hogy csak a bajban legyen velünk, hanem a jóban is helyt kell neki adni.

Sokan azt hiszik, hogy a barátnő arra való, hogy panaszkodjunk neki, kitálaljuk titkainkat, stb. De ezek az emberek nagy tévedésben élnek. A barátnőnek nem ez a dolga!

Nekem van barátnőm 35 éve a barátnőm és biztos az marad amig élünk.

Hát nézd. :D

Nekem is csak a vőlegényem van aki a legjobb barátom is egyben. De úgy hiányzik valaki...

És az a baj, már nem merek bízni.

Fiúbarátok azok nekem is vannak, lehet néha jobbak is mint a nők, mert nem pletykásak :D

De függetlenül ettől azért még jólenne egy barátnő, akire számíthatok.

Azért még arra büszke vagyok hogy édesapám is a legjobb barátom egyben, mert mindent meg lehet vele beszélni, és nagyon jó kapcsolatban vagyunk mindíg számíthatok rá. Én ezeket nagyon értékelem. :)

Csak, - és itt jön az a rész ami elszomorít - kicsit rossz látni ha betérek egy kávézóba vagy akárhova lányokat együtt nevetni, nőket beszélgetni. Nem vagyok bunkó az emberekkel, mégis mindíg a végén rajtam csattan az ostor, és ezért valahol biztos én vagyok a hibás.

Csak, még nem találtam meg hol.

Detto

Ugyanebben a helyzetbe vagyok

A különbség csak az, hogy a legjobb barátnőm elköltözik, és így egyedül maradok.

A többi barátnőm, messze lakik tőlem, és ahogy írod, az nem olyan bensőséges kapcsolat mintha nap mint nap találkoznék velük.

De itt van a férjem, a gyerkőcöm, és van fiúbarátom is, és ez kicsit enyhít a fájdalmamon :)