Létezik olyan pasi, aki nem csalja meg a barátnőjét/élettársát/feleségét? (beszélgetős fórum)
Pedig mi ikrek rájövünk ám, lehet valami szürke is:)
sosem értettem az embereket, miért olvássák el más sms-eit... a bizalom hiánya
black or white...without grey...
Hasznos? Attól függ honnan nézzük. Én úgy gondolom, hogy ha valami már nem működik az egyik fél részéről (vagy nem tudja megadni a tiszteletet még annyira sem), hogy ne alázza meg a másikat, akkor legalább adja meg az esélyt egy teljesebb, boldogabb életre azzal, hogy elengedi.
Vannak olyan pontok mindenki életében, amikor megfontolandó az én nézetem is. Tartós nem lehet - ebben egyetértünk -, de hasznos annál inkább.
Én is szeretem tudni. Utálom a hazugságot.
Hát én szeretném tudni, ha zajlik valami a hátam mögött. Az " amíg nem tudom, nem fáj " szerintem csak egy darabig működik.
sosem értettem az ilyen emberek minek őrizgetnek smseket...hogy direkt lebukjanak?
vagy van valami perzervió abban, hogy sunyiban többször olvashatják?
Az én volt párom... egy évre visszamenően! benne hagyta a szerelmes sms-eit (kimenő, bejövő) a telefonjában, és mivel egy évvel ezelőtt szilveszterkor én készültem el először, ültem a báli ruhámban a fotelben és kiolvastam az egész szerelmi történetet... :o) Nah, akkor már csak röhögtem, előtte hónapokon keresztül sírtam, mert nem értettem, hogy mi van...csak éreztem, hogy gond van, de hiába kérdeztem... semmi... és akkor világos lett minden... és hihetetlen, de ott és akkor megnyugodtam és csak nevettem... :o)
Ennyire rutinos nem vagyok - nevetés, de a teszek (ide más szót akartam irni, de úriembernek tartom magam) az egészre fázist elértem.
Sikerült egy időben smstől, e-mailig mindent megszereznem - őszintén mondhatom a nők semmivel sem tudnak jobbak lenni ilyen tekintetben a férfiaknál, sőt...
De.
Egyszerüen nem éri meg kikészülni...és amit nem tudunk, az nem fáj.
Csak az elsőkbe hal bele az ember... aztán már csak nevet az egészen. :o)
Hm, hiába vagyok férfi, a jelek szerint megérzések terén már-már tiszteletbeli nő is lehetnék:)
Sejtettem, hogy Te már átélhettél hasonlót...de hogy ennyiszer.
Merek én itt még ehhez a témához hozzászólni, mikor itt vagy Te, mint szakértő?:)
A férjemtől 7 év után váltam el (közben megcsalt 100-szor, de volt két gyerek)... a következő társamtól (nem éltünk együtt, csak 3 hónapig), de vele is 7 év után mondtuk búcsút egymásnak, soha nem csalt meg, kifulladt a kapcsolat... aztán utána volt egy kapcsolatom 3 évig... nah, ő csalt fűvel-fával, de amíg együtt voltunk csak a fű derült ki, a fákat utána tudtam meg... :o)) Én nem vagyok híve a megcsalásnak... a hazudozásnak... a félredumának, ezért is érzem magam nagyon vacakul, amikor velem csinálják.
Ez így ok is lenne... az emberek nem egyformán fejlődnek... és egyszercsak kiég a kapcsolat...
Ez a hasonlat jutott eszembe:)
Amúgy Popper Péter is leír hasonlót a Szeretők c. könyvében. Ő azt vallja, egy házasság tartson 7 évig. Aztán - ha MINDKÉT fél akarja - meg lehet hosszabítani újabb hét évig, és újra és újra egész addig, amig mindkét fél jól érzi magát az adott kapcsolatban.
Nekem tetszik ez az ötlet- sokkal inkább ez, mint félrelépések és szeretők egész sora/sorozata...
... nem, az állatvilágos példával nem... :o)) Mondjuk az azért durva lenne... ahhoz hasonlítani... :))
Na igen.
Az állatvilágos példával neked még nem dobálódzott senki? Hogy ott sincs monogámia?:) /bár valamelyik állatfajnál mintha lenne, nekem legalábbis rémlik...hattyú?/.
... nekem ezt elmagyarázták... körülöttünk minden változik... az egész világ mozgásban van... miért pont a párkapcsolatok lennének állandóak? ... és belegondolva.. ... hm...
Kedves nagypanka:)
Most nagyobb szükségem van a hitemre, mint korábban:)
S talán tényleg vannak olyanok, akik a címben feltett kérdésre őszintén a tükörbe nézve igent mondhatnak.Tsizteletem az övék.
De.
Környezetemben ennek aránya talán 30 az egyhez, vagy még rosszabb. Álságos álarc mögé bújva osztják emberek az észt a mindennapokban, miközben teljesen másképp élik életüket. Ez most egy ilyen világ...tudomásul veszem.
Ettől még nehezen fogadom el...
Én sem... de ez valahogy már nem tölt el szomorúsággal... régen még fájt, még szenvedtem miatta... most már nem. :o)
... és ez így van jól, ha nem így lenne, nem lenne értelme a kapcsolatoknak... a szerelmeknek. :o)
Sok -számomra- idealisztikus hozzászólás volt eddig...volt idő , amikor még én is hittem ezekben:)
Vagyunk még egy jópáran, akik hiszünk benne és természetesen adjuk is.
Egyetértek. Ha szeretem a másikat elfogadom azzal a hiánnyal együtt, vagy arra törekszem, hogy megoldjuk. Lehet, sőt, biztos, hogy idegesítenek bizonyos hibái, s az enyémek is őt, de csak ezért nem dobom félre, amikor jólesik. Hiszen szeretem.
Nyilván az elég korán kiderül egy fickóról, ha tipikus nőcsábász, nem fér meg egy helyen és valószínűleg kevés az esélye, hogy hűséges lesz. Az ilyeneket már csak azért is kiszűri a nők többsége, mert bizalmatlanságra adtak okot régebben más férfiak. Akár egy jó barátunk, aki a szemünk láttára csalja a feleségét. Szerintem azért nagyon sok olyan férfi van, akik vágynak valakire, akit a társukká fogadhatnak, s mindenképpen óvni, őrizni szeretné a szerelmüket. Ezek nagyban függnek a neveltetéstől, lásd a felnövekvő nemzedékekben egyre több a hűtlen fiatal, legyen az nő vagy férfi, mert ezt látták példa gyanánt. Szomorú.
További ajánlott fórumok: