Létezik, hogy a 2, 5 éves kisfiam még nem "bölcsiérett"? (tudásbázis kérdés)

hát a szembe szomszéd unokájának is 1 hónap kellett mire sírás nélkül beszokott.

Nehéz az el alvás, de ha menni kell dolgozni akkor nincs kecmec. Sajnos el kel nekik fogadni. Nem lehet mindíg anya velük. :( sajnos

Szerintem, ha meg tudod oldani, halaszd későbbre ezt a bölcsis dolgot, valószínű hogy kisfiad lelkileg még nem erős a közösségi életre. Ráadásul tudja, hogy a kistesó otthon van, így szegénykének még nehezebb, nem érti, hogy ő miért nem lehet otthon.

Ha megteheted, még tartsd otthon, esetleg "segíthetne" neked a kistesó gondozásában, annak biztos örülne.:)

Szia! Persze, hogy létezik. Olyan nincs is, hogy "bölcsiérett", gondolom te is azért tetted idézőjelbe.:)

Vannak gyerekek, akik szívesen eljátszanak már 2-2,5 évesen gyerekek között, de általában 3-4 éves kor között érnek meg igazán a közösségi életre.

Nagyikkal több napig is gond nélkül elvan. Voltak együtt Balatonon 6 napot, hosszú hétvégéket vidéken. Semmi probléma nem volt.

A bölcsivel kapcsolatban mindig elmondom neki, hogy mi fog történni: apa elvisz, mama érted megy ebéd után és hazahoz. Ne sírjál, legyél rendes, stb. Erre mindig azt válaszolja, hogy jó. Aztán persze ugyanúgy jön a bőgés, amint az apja megpróbálja otthagyni.

mennyit volt a kisfiad gyerekek között mielőtt bölcsire szántad volna el magadat?

Meg mennyit volt tőletek távol? mármint nagyiknál rokonoknál,úgy, hogy más felügyelt rá?

Mert szerintem ez is sokat számít.

Mi már elég korán 1 éves kora körül simán odaadtuk , és nem bolt gond. Bár a bölcsinél volt akkor sírás amikor csak pár órára hagytam ott, de aztán keddi napon kellett volna először ott aludni. Nem ment. Szerdán kicsi sírás, de elaludt, csütörtökön meg mintha világ életében bölcsis lett volna odament az ágyhoz, levette a benti cipőt és lefeküdt aludni. ez 1,5 hét volt. De aláírom, hogy sok múlik a gyereken is. Beszéltél vele? Mondtad neki, hogy miért kell neki ott maradni? Én mindig beszélek vele, és többségében el is fogadja és meg is érti a dolgokat.

Ijesztő, amiket írtok. Mi novembertől kezdjük egy családi napköziben, januárig csak félnapokra, de januártól ott alvással, egész napra. Nagyon aggódom, mert a lányomra még rajtunk (a szülein) kívül soha senki más nem vigyázott, max. az egyik nagymamája, de 2 óránál nem tovább. Ő is olyan, hogy a játszótéren elszalad a többi gyerek elől, ha idegen szól hozzá elbújik, vagy néha sír is.

De muszáj dolgoznom, nem tudunk megélni. Félek, nehogy tönkretegyem a kis lelkét. Egyébként 2 éves lesz novemberben.

Kisfiam 29 hónapos, egy családi napközibe próbáltam beszoktatni az elmúlt két hétben, vajmi kevés sikerrel. Amint otthagyom - akár csak egy órára is - azonnal sírni kezd, és nem is hagyja abba, amíg újra meg nem lát. Ha a gyerekek (összesen öten vannak) megpróbálják játszani hívni, azonnal sírva fakad - gondolom atrocitásnak véli a közeledésüket. A dadusnak nem engedi, hogy hozzányúljon, még a hintába sem tehette bele a játszótéren, pedig én is ott voltam.

Az egészhez hozzá tartozik, hogy most három hónapos a kistesó... Viszont alapból is elég félénk kisgyerek, de eddig ilyen extrém megnyilvánulásai nem voltak.

Szerintetek erőltessük ezt a bölcsi-dolgot, vagy halasszuk későbbre?

az én fiam is annyi és mi sem tudtuk beszoktatni:-)

gyerek függő.ami biztos hogy erőltetni nem szabad!