Létezik-e a harmonikus élet? Vagy mindenkinek megvan a maga keresztje? (beszélgetős fórum)

Létezik ha megteremted magadnak,de nem pottyan az égből csak úgy,folyamatosan dolgozni kell rajta.

Hát bizony nem lehet csak úgy"élni,mindennek ára van.Keresztek nincsenek,megoldandó feladatok viszont igen.Ha jól táplálod a tested és főleg a lelked,óhatatlanul létrejön az összhang. :)

Hát, ők az energiavámpírok. Abból nyernek életkedvet, hogy kipanaszkodják magukat. Mindig megtalálják maguknak azokat, akik vevők a panaszaikra.

Mindenkinek vannak mélypontjaik, amikor jólesik kipanaszkodni magunkat valakinek, de amikor valaki csak panaszkodni tud, az máz egy kicsit gyanús.

A harmóniát pont ez a hullámzás adja, szerintem, amikor a + és a - kiegyenlítődik.

Harmónikus élet létezik. Mindenki tehet érte, hogy ezt megvalósítsa. nem másoktól kell várni, magunknak kell megvalósítani.

Mindenkinek megvan a maga keresztje, nem is egy. :) Kérdés csak az, mennyire tudja ezeket levetni a saját válláról, milyen könnyen él velük együtt, hogyan reagálja le a problémáit és milyen módon oldja meg azokat.

szerintem az embereknek az a legnagyobb bajuk,hogy nem mernek úgy éli,ahogy szeretnének,olyan szabadon

mert mit szólnak majd

mert nem fognak beleilleni többé abba a hatalmas fogaskerékbe,aminek részei

ezért utálják azokat,akik kilógnak a sorból

mert titokba ők is szeretnének olyan szabadok lenni, de soha az életben nem lesz bátorságuk úgy élni

ezért megkeseredettek,irigyek, rosszindulatúak

meg is érdemlik

ezért nem tudnak boldogok lenni,mert nem merik megélni magukat, a másikat meg gyűlölik, aki meg meri éli magát, és boldog

De egy kicsit elengedni a dolgokat nem segitene?

Ugy ertem csak arra koncentralni hogy hogy tudod kihozni a te eletedbol a legtobbet es nem arra, hogy masoknak milyen kihivassal kell megkuzdeniuk.

Ha elmondasod szerint nem is vagy ilyen (ragodos, masokat okolo tipus), mondjuk tegyel fel egy kerdest magadnak (en ezt csinalom mindig):

-a te jelenlegi problemaidat konnyebben kezelned ha tudnad, hogy masnak is ilyen car, esetleg mas is szenved mint egy kutya stb stb?

Ha a valaszod igen, akkor az nem jo, mert a te bajod nem lesz kisebb attol, ha valaki mas is igy van, nem? Es attol is neked lesz rosszabb ha elnezel valakit akinek meg tobb jutott (nemcsak anyagi vonatkozas), es ezen ragodsz, aggodsz, azzal a te problemad nem oldodik meg

Elvesziteni egy gyermeket a legnagyobb gyasz egy szulonek mert termeszetellenes (ugy ertem a termeszetben az idosebb hal meg elobb, "elvileg" ) es ez egy szornyen nagy kereszt az biztos:(

De mindenkinek az eleteben van legalabb 5-6 meghatarozo elmeny, szoval nincs olyan, hogy valakivel soha nem tortenik semmi, es magat a harmoniat sem teszem fuggove ettol, szoval nem attol harmonikus valami, hogy nem tortenik semmi hanem attol hogy az ellentetes dolgok (jo/rossz, mazli/pech, stb) kiegeszitik egymast, egyforman vannak.

Hogy ezt ki mennyire talalja igazsagosnak, ezt az elosztast, az nagyon egyeni, de nem mi dontunk rola

Hm.. az alaptermészeted ezek szerint megváltoztatható? Megváltozhat az életed ha megváltozik a gondolkodásmódod?

Esetleg rájössz, hogy a problémákat nem lehet megoldani ugyanazzal a gondolkodásmóddal amivel létrehoztuk őket? :)

tehát felfogás kérdése az egész? ha aggódós típus vagyok, akkor cipelhetem a saját keresztemet, sőt még a környezetemét is?

a múlton túl tudok lépni. inkább a MOST és a jövő aggaszt...

amikor meghalt az unokatesóm, az apjából ez a kérdés bukott fel: "Miért nem lehet CSAK ÚGY élni???"

cseszhetem az évek során megtanult önismeretet, a koromhoz képest kb reális mértékű tapasztalatot is, ha a külső tényezők nem engednek CSAK ÚGY élni!!! mondom ezt úgy, hogy nem kenyerem egyébként másra és másokra fogni a nehézségeket...

Szóval minden kapcsolatban két embert az érdekeik kötnek össze? S mert mindenkinek érdekei vannak, ezért önzőn szeretnek. Tehát senkit sem lehet úgy szeretni amilyen csak ha megfelel bizonyos elvárásnak.

Félre ne érts, nem azért írtam, hogy süt a szavaidból a csalódottság, mert ítélkezni szeretnék. Hanem mert többször is olvastalak már, és ott Magad is elírtad azt, hogy csalódtál.

Viszont ha nem vagy egyedül, és minden nőre lebontva írod ezeket, akkor a mostani párod sem kivétel?

Ne haragudj, de nem vagyok Star trek rajongó. Viszont A nevem Khan-ban azt mondja Khan édesanyja: "Jól jegyezd meg Risvan, csak kétfajta ember létezik a világon, jó és rossz, nincs más különbség."

Szóval én azt szerettem volna a figyelmedbe ajánlani, hogy ne bontsuk nemekre a kérdést, mert a régi korok alapján elnyomó, ma is sokszor egoista férfiak sem makulátlanok.

Az önismeret sok kérdést helyretesz, és a világnézetben minőségi változást eredményezhet.

Ha elbocsájtanak és a párom nem partner, ha nem kellően intelligens, akkor az nem az én hibám. Egy kapcsolatban mindkét fél magáért is felel. Választásunk szabadsága sokrétűségében rejlik.

Ha nem lennének akadályok, akkor nem lenne győzelem sem valami felett.

Már te is! Süt a szavaimból a csalódottság...

Szerinted, ha valaki tapasztalt, az csakis csalódott lehet? Mutass a kétértékű logika szabályai szerint egyetlen premisszát, amely erre vonatkozó következtetést feltételez?! (Csak azért írom így, mert látom, szereted túlbonyolítani a dolgokat és intelligenciát keresni ott, ahol nincs...)

Star Trek II: Mr. Spock mondja Kahn-ról:-Nagyon intelligens, de nem tapasztalt.

Na ez lennél te (ha megelőlegezted nekem a csalódott ember, a megkeseredett ember szerepét, akkor te lennél a filozofáló entellektüell, aki nem tapasztalt.).

Önismeret? A harmonikus élet két dolgon nyugszik: a minket ért külső behatásokon (a többi emberen) és a körülményeken. Megsütheted az önismeretedet, ha egyik nap elbocsájtanak, aztán a párod naponta rendezi a hisztijeit, miért nincs pénz.

Segít az önismereted? (Költői kérdés volt.)

A harmónia két ember vonatkozásában lehet kőkemény munka, de egy nőt alapvetőena körülmények milyensége tart a férfi mellett, mivel egy kapcsolat - elárulom - alapvetően üzleti vállalkozás (is).

Szóval, ha vannak, ha megvannak a körülmények, akkor lehet dolgozni rajtuk, lehet hartmóniát teremteni. Kérdezz meg erről egy hajléktalant talán.....

Van úgy hogy azt a bizonyos keresztet eleinte ketten viszik és csak később derül ki, hogy dehogy! Néha áltatom magam, hogy hiszen ő is ott van, fogja. De mindig kiderül, hogy a nehezebbik fele nálam van.

Van, hogy lázadok és mondom, hogy nem jól van ez így, de akkor én vagyok a nagy f.fájú, aki hú! Mert lám, az anyja is...Hiába mondom, hogy én már 30 éve próbálom megértetni, hogy van egy könnyebb és egy nehezebb vége és jó lenne cserélni, nem azt látják! Hanem azt, hogy neki semmi se jó, mindig elégedetlen, nagyszájú és főleg hogy "na, ez várható volt, mert az anyja is..." De eldöntöttem, vagy cserélünk vagy leteszem és vigye tovább egyedül.

Üdv!

Kicsit sűt a szavadiból a csalódottság.:) Nagyon kevés mindkét nemből az, aki érdemi dolgokkal gazdagítaj a kapcsolatot ha az már hosszabb ideje tart.:) Szerintem jobb ha nemtelen emberekről beszélünk, mert a kérdés is mindkét nem dillemájja.

Én azt gondolom, hogy a harmónikus élet pár alappillére:

- önismeret

- következettesség- rugalmasság

Szóval a harmónia önmagtól nem teremtődik meg, kőkemény munka. :)