Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Lelki béke?! fórum

Lelki béke?! (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Lelki béke?!

1 2
36. 11b140028a (válaszként erre: 35. - Anyuci91)
2011. ápr. 29. 23:22
Köszönöm szépen !
2011. ápr. 29. 10:04
Valóban nehéz a lelki békét megtalálni, mert sokszor magunkkal nem vagyunk kibékülve és úgy érezzük, hogy ha valami nem sikerül akkor csak egyedül magunkat okoljuk. Ehhez nagyon rendes, megértő emberekre van szükség, aki ezeket tudja tolerálni, mert ez a legfontosabb és azzal, aki igazán ért hozzá megosztod vele örömödet, bánatodat. Tud ésszerű tanácsot adni, ami számodra kedvező fordulatot hoz. Kívánok kitartást és jóegészséget.Üdv.Ágnes
2011. ápr. 25. 13:41
Boldog Nyuszit !
33. 69490619ae (válaszként erre: 32. - Csipkerózsika)
2011. ápr. 18. 09:37
Ez tényleg jó..Köszi,hogy írtad..:DKedves tőled..:D
2011. ápr. 17. 10:38

Még egy valamit ajánlok nektek, ha elfogadjátok a tanácsom.

E. Tolle-től a Most hatalma c. könyv. Hangoskönyv formájában is letölthető, és folyamatosan lehet hallgatni.

Sokat lehet tanulni belőle.

31. Csipkerózsika (válaszként erre: 30. - 11b140028a)
2011. ápr. 17. 10:27

Rengeteget dolgoztam magamon. Sokféle módszerrel.

Első lépésként beismertem magamnak - talán ez volt a legnehezebb a sok évi önámítás után -, hogy nem egészségügyi problémám van, hanem lelki. Tehát nyilván nem fizikailag kell kezelni, hanem irány a pszichiáter.

Ez sokat segített. (Gyógyszert én nem voltam hajlandó szedni.)Rengeteg elfojtott érzés és hibás gondolkodási minta került elő, és én szépen lassan elkezdtem felismerni, átélni, elengedni ezeket, átértékelni a dolgokat és lassan megkezdődött az átváltozásom.

Második és legfontosabb dolog, aminek én nem adtam nevet, de mások talán meditálásnak, vagy belső utazásnak neveznék: az elmélyült befelé figyelés.

Főleg a pánikroham - meg más egyéb hasonló krízishelyzetek - kellős közepén rettentő fontos megőrizni a tudatosságot, és erősen figyelni arra, hogy mit is érzek valójában. Ez óriási lehetőség arra, hogy a probléma valódi okát megtalálja az ember. Ezt a módszert egy könyvből tanultam, és ez segített a legtöbbet.

Harmadjára pedig a családállítás az, amivel rengeteget tudtam segíteni magamon. Vannak olyan, tudatalattiban nagyon mélyen rögzült érzések és minták, amiket egyszerűen önmagunktól lehetetlen előbányászni magunkból. Az egónk nem akarja engedni, mert veszélyhelyzetként érzékeli, ha csak a közelébe kerülünk ezeknek az eltemetett érzéseknek, problémáknak, és azonnal elterelő hadműveletbe kezd. A családállítással elő lehet őket ásni, és végre meg lehet oldani a problémákat, amikről az ember igazából nem is tudott, csak a hatását érezte keményen a mindennapjaiban.


Mindez hosszan tartó és kőkemény munka. Azzal jár, hogy szembe kell nézni önmagunkkal. Minden rettegett és borzasztó érzésünkkel, amit a tudatunkból száműztünk. Ez rengeteg fájdalmat és könnyet jelenthet, de csak ezáltal jöhet el a felszabadulás. Gyakran dönteni kell, hogy akar-e jobban lenni, boldog lenni, egyáltalán élni, stb. az ember. Mert gyakran csak hiszi, hogy akar, de mélyen bent másképp van.

A jó hír az: képes az ember leküzdeni magát, az egóját. Bármilyen érzelmet, élményt fel lehet dolgozni. Igen, bármit! Piszok kemény munka. De sikerülhet, és ha sikerül, akkor más ember lesz belőlünk.

Én kb. 4-5 éve járok ezen az úton, és állíthatom, hogy teljesen más ember lett belőlem. Mások is látják, mennyire megváltoztam, méghozzá előnyömre. Azzal, aki régen voltam, gondolkodásomban, viselkedésemben, érzéseimben, mára már köszönő viszonyban sem vagyok. Néha szégyellem is, amilyen voltam. A változás hatalmas volt, és ahogy érzem magam, a korábbiakhoz képest, azt le sem tudom írni.

Mindenkinek jobbulást kívánok, és kitartást.

Ne adjátok fel, mert van remény!

30. 11b140028a (válaszként erre: 27. - Csipkerózsika)
2011. ápr. 16. 12:22

Egyezem sok mindennel, habár most velem kapcsolatban az orvosom akinél utoljára voltam, akiben meg is bízom...nem állapított meg pánikbetegséget, betegséget sem tul.képpen csak egy lelki állapotot...végülis nem fontos, az egy biztos lelki gondom van.

Azt írtad , hogy sokat kellett dolgoznod fejben hogy megszűnjenek a problémák, mit tettél?

29. 11b140028a (válaszként erre: 28. - 69490619ae)
2011. ápr. 16. 12:19

Szia !

Örülök, hogy írtál, annak persze nem, hogy ilyen problémád van neked is.

Igen, nost tud ez nagyon kemény lenni....

Igazából pánikom csak 3x volt az is 4 hónapja kb. Ezzel nincs problémám, a szédülés az ami nem múlik, ill. a szívdobogás érzése, de xanax mellett tűrhető.

Amennyiben van kedved beszélgetni írj !

Üdv.

2011. ápr. 16. 06:42

Kedves Dinna!


Örülök,hogy megtaláltam a cikked.

Nagyon fiatalon éled meg eme SÚLYOS terhet,amit az élet kirótt rád.Én is ezzel a pánikbetegség nevű állapottal küzdök,immáron 3 éve.Nem tudom honnan ered a bajom,csak sejtem.Az,aki nem élt még át pánikrohamot,nem tudja mi miről beszélünk.Már az is megnyugvást jelent,ha beszélhetünk róla,és tudhatjuk,hogy nem vagyunk egyedül.:)Ha gondolod írok neked személyes tapasztalatot,és megírom neked hogyan csökkentettem a rohamokat külső segítség nélkül úgy,hogy van olyan,hogy egy egész hónapig nem talál rám a pánikolás.:)

27. Csipkerózsika (válaszként erre: 25. - 11b140028a)
2011. ápr. 15. 18:44

Hát igen, a mozgás valóban nagyon sok testi-lelki energiát szabadít fel, ezt én is tapasztaltam.

De azért a depresszió, és pánikbetegség ennél kicsit összetettebb. Ezek érzelmi és a gondolkodást érintő betegségek. Egy kis futás meg fahéj nem tesz rendet mindjárt az ember fejében.

Én a magam részéről egy idő után azt vettem észre, hogy a gyaloglás/bringázás - bár rendkívül jót tesz és megnyugtat és energetizál - MENEKÜLÉSSÉ kezd válni a problémáim elől.

Tehát valódi megoldást nem jelentett, "csak" jobban lettem tőle. Nagyon sokat kellett még érzelmileg és fejben is dolgoznom, hogy tényleg megszűnjenek a problémák...

26. aeb0378846 (válaszként erre: 25. - 11b140028a)
2011. ápr. 15. 18:28
Bármilyen hihetetlen:) igen, ezekkel az egyszerű dolgokkal ment.
25. 11b140028a (válaszként erre: 23. - Aeb0378846)
2011. ápr. 15. 13:46

Szia !

Köszönöm,ez érdekes és szimpi !

Egyébként le is küzdötte a barátnőd a porblémáját?

24. missmonroe (válaszként erre: 22. - 11b140028a)
2011. ápr. 15. 13:07

úgy értettem, hogy csak a megismerkedési szakaszban, hogy a félelem enyhüljön,aztán természetesen élőben:)


egyébként azzal egyetértek, hogy nem biztos, hogy "ugyanolyanokkal" kéne barátkozni, mert akkor belemélyültök a dologba és nem csak magatokat hanem egymást is elkezditek sajnálni stb...szerintem pont egy nyitottabb, barátkozós, mosolygós emberke kéne, akinek otthon és a kapcsolatában minden oké plusz a barátokkal is:))


amiről te beszélsz az az önszuggesztió:) amiről én, azt szakember végzi és irányítottan jutsz egy módosult, nyíltabb tudatállapotba.és így, hogy nem tudatosan irányítasz mindent, így befogadóbb vagy stb.

2011. ápr. 15. 12:21

SZia:), egy barátnőm küzdött hasonló bajokkal mint te. Az orvosa egyszerű de nagyszerű tanácsokkal látta el, gyógyszer helyett.:)

Mozgás, kifulladásig, heti 3-4x30 perc, pulzusemelő intervallkardió.

éS A SZERONTONIN TERMELÉST ELŐSEGITŐ DIÉTA. [link]



Ő banán paradicsom vanilia fahéj, ezekre esküszik.jobbulást Neked

22. 11b140028a (válaszként erre: 14. - Missmonroe)
2011. ápr. 15. 11:39

Szia !

Köszönöm !

Nos igen a pszichológia, én is arra a pályára készülök, már jó ideje...igen nos, szerintem is a jó úton vagyok, az ún. passzív hipnózis híve vagyok, nálam bevállt, a remek benne ugye, hogy az ember maga is végezheti.

A neten való ismerkedés rendben volna, ha nem lennék átmenetben, nyilván betegségnél, vagy nevezzük ezt inkább állapotnak fontos az, hogy az ingerek valóban érjék őt, és ne interneten, az hosszútávon de talán még röviden sem segít.

Egy enyhébb lelki prolémát még talán-talán megold !

Köszönöm, hogy írtál, és sok sikert a célok eléréséhez !

Üdv.

21. 11b140028a (válaszként erre: 12. - Fille)
2011. ápr. 15. 11:35

Szia !

Nos igen, valahol igazad van, csak van ennek egy hátulütője, mmint annak, hogy hasonlóakkal barátkozni ( rossz ezt így leírni olyan megbélyegzős...) nos azért mert akkor nem keveredsz ki a gondolatból, a tudat h ő is, és akaratlanul is a gondokoról beszélnénk így állandóan a felszínen tartva a betegség jelenlétét, talán nem éppen pozitívan hatna. nem tudom...

Azt pedig nagyon köszönöm, hogy szívesen lenné a barátom !

Szép jelent és jövőt neked !

20. 11b140028a (válaszként erre: 13. - Tomi9046)
2011. ápr. 15. 11:32

Szia !

A pánikbetegség a lélek betegsége...ha úgy tetszik, márpedig nekem igen ez a lelki békének a hiány ...hát így :)

Üdv. Sikeres barátkozást kívánok !

19. 11b140028a (válaszként erre: 7. - Bettike2007)
2011. ápr. 15. 11:30

Szia !

Az , hogy hiányolunk mindig valamit talán igaz, bár ez mind attól függ, hogy mit és mennyi értelme van a hiányérzetnek adott esetben.

Az meg, hogy nem hiányoznak a barátok, ettől az érzéstől óvnálak, mert akaratlanul is kialakulhat egy valami olyan mint nekem... amit nem kívánok.

Amennyiben van lehetőséged, és ha nincs is barátkozz !

Üdv. és szebb jövőt !

18. átlagos (válaszként erre: 13. - Tomi9046)
2011. ápr. 15. 11:28
Mi lenne ha összefutnátok Judymudi84-el? Hasonló kor, egy város, közös gond? Hétvégén állítólag szép idő lesz, egy kis Margit-szigeti séta talán nem rossz 5let!
17. 11b140028a (válaszként erre: 3. - D.Gray Girl)
2011. ápr. 15. 11:28

Szia !

Köszönöm , hogy írtál !

A cikk óta változott pár dolog, hiszen a cikeket egy kis késéssel teszik ki, nem is késés ez csak ugye van egy ütem. Nos azóta változott pár dolog, felfogásban, elogadásban, jól vagyok, az életet értékelni mindig is tudtam.

A barátkozás meg hát stagnál.

Igyekszem ezt feljavítani :)

Üdv.

16. 11b140028a (válaszként erre: 2. - Lara20100617)
2011. ápr. 15. 11:26

Szia !

Köszönöm, hogy írtál.

Igen , nos érdekes a helyzet a barátom barátaival kapcsolatban, előző cikkemben írtam, hogyan ismerkedtem meg a mostani barátommal....neten :)

ez sem volt véletlen az ő részésről sem, ugyan abban a cipőben járunk barátokat illetően, sajna.

Igyekszem, igyekszem nyitni !

Üdv. Dina

15. Laura0504 (válaszként erre: 3. - D.Gray Girl)
2011. ápr. 15. 09:00
Teljesen egyetértek veled!!!!!!!
2011. ápr. 15. 08:57

drága Dinna,


Először is remek a cikk, és nagyon helyes nőszemély vagy a képeken:D Aztán pedig nagyon jó, hogy pszichológushoz mentél szerintem, igazán okos dolog volt amit kevesen tesznek meg. Amit pszichológushallgatóként érdekes ötletnek tartok az a hipnoterápia még (igen, tudom hogy rengeteg baromság mászkál róla az újságokban meg tv-ben, de van egy verziója, amit pszichológusok végeznek (relatíve kevesen egyébként), több éves képzést követően, és ez nem manipulálásra megy rá, hanem kifejezetten a gyógyításra...van passzív és aktív változata is, érdemes utána nézni, én Bányai Éva prof. óráin ülve tanulok róla, aki enek az egyik legeslegnagyobb terápiás szakembere, amerikában is és itthon is:))


mint hétköznapi lány, aki együttérez veled, azt mondom, nyiss fokozatosan...mi lenne ha neten barátkoznál? aztán szépen lassan kinyílna a világ újra...én nem azt mondom, hogy fűvel-fával barátkozz mert az veszélyes, de pl itt lányokkal simán lehetne, aztán ha 1-2 baráti kapcsolat, ami jó, itt kialakul akkor miért ne mernél már később kezdeményezni?


az, hogy pozitív a családi és szerelmi háttered, az remek. az mindig hozzátesz a gyógyuláshoz, könnyebbé teszi:))) Remélem megtalálod amit keresel, és nagyon boldog leszel:)

2011. ápr. 15. 00:06

Tetszik a cikk! De, hogy jön a lelki béke a pánikbetegséghez?

Amúgy a barátok terén én is hasonló gondokkal küzködöm. :S

12. Fille
2011. ápr. 14. 22:45
Azt hiszem hasonló problémákkal küzdővel kellene barátkoznod, együtt ki lehet lábalni belőle könnyebben, és a közös ismerős gond megzilárdithatja a barátságot. mig olvsatam a cikket az járt a fejemben, h szivesen lennék egy barátod :)
2011. ápr. 14. 22:29
Tökéletesen egyetértek borcsika megjegyzésével,-sőt továbbmegyek és mindenféle erőltetés vagy rámenősség nélkül írom,hogy a lélekben levő űr, a boldogsághiány,az értelmetlenség elleni egyetlen megoldás a Teremtő,azaz Isten megtalálása s a Vele való békességre jutás!!
10. a284cbe523 (válaszként erre: 8. - 2bc3a3b27f)
2011. ápr. 14. 15:50
Azért ennyi idősen még késő lenne elfordulni az emberektől. Az ember társas lény, ezért a legnagyobb büntetés a börtönben is a magánzárka. Valószínűleg rossz emberekkel ismerkedtél meg, meg kéne tudnod az okát, miért vonzottad be őket.
2011. ápr. 14. 15:09

Blase Pascal, a híres matematikus mondta, hogy minden ember szívében egy Isten alakú űr van, amit egyedül csak Isten képes betölteni. Ha nem tudod, mi az, ami hiányzik, és egy furcsa űr van a szívedben, lehet, hogy éppen Isten szeretete, elfogadása és bocsánata hiányzik.

(Ezt nemcsak Neked, de s.o.s.-nek is szól.)

Félreértés ne essék, nem akarok senkit sem megtéríteni, sem tanácsokat adni, csak egy irányt mutatni. Errefelé is el lehet indulni...

8. 2bc3a3b27f (válaszként erre: 7. - Bettike2007)
2011. ápr. 14. 13:45
Nekem sincsenek barátaim, akik voltak vagy nagyon csúnyán átvágtak, vagy kihasználtak, vagy otthagytam egyszerűen... minél többet csalódsz annál nehezebb utánna megbízni valakiben, nekem már párom sincs meg uh én egyedül tengődök...
2011. ápr. 14. 13:24
Nekem nem nagyon vannak barátaim,csak 1-2őket is ritkán látom,de valahogy már nem is hiányoznak az emberek.Nehéz az új ismerettségek kötése és a másokkal való érintkezés.Jó a természetben kinn,a csönd nyugalom,de az embereket nagy tömeget nem szeretem.Valahol mind hiányolunk valamit..
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2022, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook