Lehet "csak szex és más semmi"? (beszélgetős fórum)

Valóban érdekes, hogy nem mindig azt tartjuk vonzónak aki a többség szerint jó pasi. Mégis látunk benne valamit.

Én csak öt éve élek kapcsolatban. Nem vagyunk házasok. Szeretem a párom, de szexuálisan nem mindig indít be. Megszokás lenne? Talán... Bezzeg a kollégája... Teljesen be vagyunk zsongva egymástól.

Én a szüzességemet egy "csak szex" kapcsolatban veszítettem el.

Tudnék mesélni...

Nagyon köszönöm, hogy őszintén leírtad ezt. Szerintem nagyon sokan élnek így ahogy te éltél anno. Sajnos az anyukám is, csak neki nem jött a kattanás. Ő még mindig önfeláldozó, ha lehet így mondani.

Nekem nagyon tetszik a jelenlegi gondolkodásod, én semmi erkölcstelent nem látok benne.

Valaki a fórum elején írta, hogy válás után soha többet nem akar férjhez menni.

Én is így érzek.

Már 11 éve fantasztikus a kapcsolatom a férjemmel, de tény, hogy iszonyú nehéz számomra a társas élet. Nem azért meg Ő rossz, hanem mert én vagyok az.

Nem csalom a férjem, sosem tettem ilyet, de neki is és nekem is rengeteg kompromisszumot kell kötnöm, ami sokszor baromi nehéz.

Nem tudom, hogy más házasságokban mennyi a kísértés, de engem sok kísértés ér. Nem azért mert szépségkirálynő vagyok, csak egyszerűen jól érzem magam a bőrömben. Fitt, energikus és kiegyensúlyozott vagyok. És bizony sokszor nehéz nemet mondanom, de nemet mondok az udvarlásnak, a randifelkérésnek, mert szeretem a férjem.

Nem vagyok rá büszke, de én sajnos önzőnek teremtettem, én szeretem magam. Tanultam anyukám hibájából, nem fogom magam feláldozni.

Igen, csak ez így h "jó pasi", eléggé relatív. ;)

Azért mondtam h vonzalom, abban számomra benne van az is, h nekem jó pasi, de másnak nem biztos.

:D én még csak elméletben tartok itt, de nem azt gondolom nem az dönt, hogy jól néz e ki. Vagyis igen, de ez relatív, mivel mindenkinek más a jó. Induljunk ki saját magunkból...illetve én magamból.

Én magam egy ronda elhízott gusztustalan pi...nak tartottam magam. Örökké elégedetlen voltam a külsőmmel. És láss csodát.

Rajtam ez is látszott. Aztán mikor a lelkemet elkezdtem szépen tisztogatni és szépítgetni lassanként elkezdett a külsőm is megszépülni. De ez nem tudatos volt.

Aztán azt vettem észre, hogy tetszem a pasiknak. Sőt egyre inkább értek olyan döbbenetek, hogy még...

Elmondok valamit példát.

A konditerem ahová jártam ott volt egy srác. Egy görög isten. A tökéletes férfi. Annyira szép volt és tökéletes, amilyet még festeni lehet. Természetesen mi lányok, nők bezony egész edzés alatt ezt a gyönyörű férfi testet nézegettük.

Én akkor még nagyon undorítónak tartottam magam, lelkem se volt rendbe és természetesen elkönyveltem magamba, hogy bezony nekem ilyen görög félisten az életbe nem lesz. De jó volt álmodozni. 3 év telt el, még mindig néha eszembe jutott a pasi és bizony néha álmodtam, fantáziáltam róla. Majd jött a csoda. Pár hete egy rendezvényen ott volt a pasi. 3 éve nem is láttam. Úgy alakult, hogy munka miatt telószámot kellett cserélnünk. Aztán pár nap elteltével szombat este csörög a telóm. A pasi volt. Találkozni akart velem. Azt hittem itt a világ vége. Gondolhatjátok min mentem kersztül. Ilyen nincs ez nem velem történik....naná hogy kaptam az alkalmon.

Találkozó, beszélgetés. séta..stb. Aztán a vallomás, hogy mennyire tetszek neki és emlékszik rám a kondi teremből.

Nem hinnétek el a folytatást pedig igaz. Én ott álltam, néztem ezt a gyönyörű tökéletes pasit és nem jött semmi. Értitek semmi!!! Nem indított be. Megsimogatta a karom én meg elugrottam. Azt hittem itt a vég! Orvost azonnal. Frigid lettem :DDDDDD De nem ment.

Máig sem értem miért. Közben rájöttem egészséges vagyok :D A barátnőim meg közölték hogy egy idióta.

Szóval ebből is látszik, hogy nem minden a külső még akkor sem ha szexuálisan felszabadult az ember. Kell valami, amitől bizseregsz, ami felkelti a vágyat. És az nem feltétlenűl a tökéletes popsi vagy a helyes pofi. :D

Én nem bánom ha valaki úgy dönt, hogy bacatlan ráncos krumpli akar lenni, de ne akarja már hogy én is még sok száz másik is eszetlen kövesse!!!

Szeretnék 20 év múlva is ilyen lenni! Első a gyerek, de ha van szabad időm jó pasi alatt nyöszörögve, izzdva élvezni akarok ;)

Ez így nagyon nehéz kérdés. De röviden válaszolva:

2 lányomat és beteg anyámat neveltem, gondoztam, és emellett annyit dolgoztam, mint egy szakadt marha. Férjem már a házasságunk elején megcsalt. Gondolom közben is többször is. Én sokáig nem. Munkamániás lettem. Majd én is belekeveredtem érzelmi kapcsolatba (egy hosszabba is), ami most így utólag inkább ártott, mint használt. Majd úgy 38 éves koromra úgy néztem ki mint a saját anyám. Elhízva, boldogtalanul. Olyan ember voltam, akinek úgye mindenkihez van egy rossz szava :D Elítéltem azokat a nőket, akik velem ellentétben nem önfeláldozták magaukat, hanem önkielégíteték :D Szóval a végére egy lelkileg, fizikailag beteg ember lettem. Majd jött a pont. A kitörés. Anyu meghalt, lányok felnőttek, férjem benőzött :D Én meg ott maradtam a hitellel a nyakamon. És guriztem tovább. És akkor amikor úgy éreztem nincs tovább, én ezt nem bírom én nem ez vagyok...szóval jött az összeomlás, akkor találkoztam egy emberrel. (csak barátilag), szóval ő egy spirituális oldalról megközelített lelkidoktor :D Sokat beszélgetünk. Nem adott tanácsot csak jókor jókat kérdezett. És én szépen befelé fordultam. Elkezdtem vizsgálni magam. A reakcióimat, érzéseimet. Elkezdtem formálódni. Egy hosszú lelki út volt. De megérte. Ma már nem tartom magam önzőnek ha nemet mondok a felnőtt gyerekeimnek. Nincs lelkiismeret furdalásom, ha lemondom az ügyfelet, ha éppen én a barátaimmal akarok kávézni és azért sem gyötőr a bűntudat, ha elköltök pár ezrest új ruhákra cipőkre. Megszépültem kívűl-belül. Nyitott vagyok a világ felé és a világ visszamosolygott rám. Majd találkoztam egy lánnyal, aki sokkal lazább erkölcsi normákban él mint én. Nem utasítottam el, hanem meghallgattam. Tudni akartam Ő hogyan jutott el idáig. És rájöttem, hogy semmi elítélni való nincs abban amit ő csinál. Ma már nagyon jó barátnőm. Iszonyatosan sokat tanulok tőle az életről, pedig 9 évvel fiatalabb nálam. A szexhez fűződő viszonyomat is Ő oldotta fel. Lassan megfejtettem magam. Mindig társat akartam, úgy ahogyan a társadalmi normák elvárják. És mindig beleadtam a kapcsolataimba mindenemet. Testem, lelkem. ÉS gyakran sőt mindig magam nyomtam el csak azért, hogy szeressenek.

Egyszer csak úgy éreztem nekem ez nem kell!!! Én képes vagyok önálló életre. Nekem nem kell a függőség, hogy meghatározzák mikor mit csinálhatok. Sőt nekem az sem kell, hogy kötelességből szexeljek ha van kedvem ha nincs.

Úgy döntöttem 43 évesen, hogy jó így ahogy van. Nem akarok összeköltözni, nem akarok szaros gatyát mosni és nem akarom, hogy más mondja meg mikor mit csinálhatok.

Van párkapcsolatom, de nem élünk együtt. Csak hétvégenként találkozunk és akkor sem mindig. Messze van.

Minden tökéletes csak a szex nem. És iszonyatosan szenvedtem ezért. Gyűlöltem magam emiatt, hogy nekem ez nem jó.

De rájöttem, hogy nincs miért utálni magam, mert ez megint csak egy baromi nagy önfeláldozás.

Szép, okos és vonzó nő vagyok, akiért megvesznek a pasik. Akkor ezt miért nem használhatnám ki a magam boldogítására addig amig megtehetem? Ki az aki engem elítélhet bármiért? Ki az aki megszólhat?

Mindent megtettem, tisztességben felneveltem két gyönyörű gyereket. Én soha nem tettem semmi olyat, amivel másnak kárt, fájdalmat okoznék. Pl.: soha nem szeretném el senki férjét, senkitől nem venném el az édesapját.

De független szabad emberekkel miért ne okozhatnánk egymásnak kellemes perceket, órákat?

Valaki magyarázza meg nekem, hogy mi ebben az erkölcstelen? Az, hogy nyavajgás helyett nyöszörgés van egy jó pasi alatt? :D

Megkérdezhetem, hogy mi történt 43 éves korodba? váltál? vagy mi okozta ezt a nagyobb változást?

Én egyet értek veled, meg meg is értelek, csak érdekelne, hogy végül is mi lett a vége. Már ha nem vagyok túl indiszkrét.

Kirizsu, hogy ez mennyire így van!

És még hozzátenném: minél boldogabb és kielégültebb vagy, annál többet tudsz adni másoknak is. Egy boldogtalan ember pedig inkább teher a környezetének...sajnos.