Legyőzheti a szerelem a távolságot? (beszélgetős fórum)

Nem lesz könnyű nem akarlak elkeseríteni, de kitartást és minden jót kívánok! Mi kétszer is végig csináltuk kétszer 8 hónap volt a négy év alatt, de ha nagyon szeretitek egymást akkor kibírjátok! Nálunk volt olyan hogy én azt mondtam hogy nagyon szeretlek, de nekem ez így nem kapcsolat, hogy úgy volt itt leszünk egymással két három napot és másnap ahogy hazajött este 10kor csörög a telefon hogy éjfélkor indulás gyöngyösről angliába. Na egy pár ilyen után kibuktam. Más az ha van egy rendszer hogy mikor tudtok találkozni de így ahogy mi voltunk hogy jött de bennem volt a félsz hogy lehet két óra múlva elküldik akár három hétre is ez idegörlő volt.

A legjobb barátnőmék 7 évig csinálták ezt csak hétvégente találkoztak másfél napra rendszeresen meg mikor szabin volt a csaj akkor ment a csávóhoz székesfehérvárra. Ott a csaj hülye már elnézést, mert ő itt dolgozott a semmiért semmije nem volt csak kényelmes volt anyuci szoknyáján ülni 26 évesen. A srácnak van lakása fasza állása ő meg minek jöjjön a porfészekbe? És igaza volt most lesz 7 év után az esküvőjük.

Gondolom ez az egész azon is múlik hogy milyenek az emberek, mennyire szeretik egymást, mennyire van szükségük a másik közelségére. És tudod hogy amikor másodszor elment a párom kamionozni(akkor már kényszerből) akkor értettem meg igazán mikor nem volt velem minden éjjel, hogy mennyire is szeretem! Addig nem is gondoltam hogy ennyire lehet szeretni és ragaszkodni valakihez. Sokkal rosszabb volt a második mint az első majd bele pusztultam mert akkor már jobban ismertem megszoktam a hétköznapokat hogy velem van biztonságban voltam aztán kopp hirtelen hideg lett az ágy...

Tehát ha tényleg szeretitek egymást és kibirjátok ezt a két évet akkor biztos sokkal erősebb lesz köztetek is a szerelem. Ha meg esetleg nem bírjátok ki akkor nem is illetek igazán össze.

Az elején én is sokat bizonytalankodtam. Meg még féltékeny is voltam így magamban főttem nem mutattam én ezt senkinek. De szerencsém volt ezzel a csavargóval! :D

Kívánom hogy neked is legyen legalább ilyen szerencséd!

Köszönöm szépen! :)

Nektek csak szorítani tudok,és kitartást kívánni! Igaz hogy a mi esetünk kicsit más, 10 évvel vagyok idősb Nálad... 5 hónapig bírtuk egymás nélkül,ennyi időt vett igénybe a szervezés,előkészítés,ezazamaz, de megérte! 4 nap múlva együtt élünk!

Kívánom Neked is hogy ilyen boldogok legyetek mint mi! :)

Köszönöm szépen a bókot! :) Ez volt életem legelső cikke. :)

Remélem az idézet semelyik pontja sem fog nálunk beigazolódni. :)

Na leküzdhető de nem egyszerű! Én is kb 4 éve ismertem meg a párom igaz csak beszélgetni akartunk unatkoztunk neki unalmas volt az info óra amin tanított, én meg beteg voltam. Tetszett a neve aztán játék közben összetalálkoztunk. kb 3 nap kérdezte hogy fenn vagyok e iwiwen. Megnézett aztán két nap múlva már msnen dumáltunk, minden féle hátsó szándék nélkül csak barátkoztunk. Mondván nekem nem kell pasi neki meg nem kell csaj. Ja a lényeg ő nyíregyházi volt én kalocsai azaz kb 360km. Kamionozni készült átköltözött Gyöngyösre aztán egyszer bejelentette hogy elindultam hozzád. Majd kiugrott a szívem a helyéről akkor értettem meg igazán hogy mi is játszódott le bennem. Akaratom ellenére megszerettem. Nagyon idegesek voltunk az első találkozásnál, de kb fél óra után úgy beszélgettünk egymással mint két ember akik már nagyon régóta ismerik egymást, pedig csak két hónapja msneztünk. Párszor jött heti kétheti egyszer 2-3 napokra aztán látta hogy van értelme, nagy a ház ahol lakunk és megkérdezte hogy mi lenne ha felmondaná az albérletét mert úgyis max heti 1x jár haza. És akkor se az albiba megy hát idejött aztán nehéz volt az is hogy a végén már két három hetekre elment külföldre, imád vezetni mégis lemondott róla mert nem bírtuk a távolságot és elviselni. Két év után megkérte a kezem. Most a közelben fuvarszervező, és október 19.re várjuk az első babánkat. :D Igaz esküvő még nem volt mert nehéz összehozni a rokonok nagy távolsága miatt. :( Majd annak is eljön az ideje.

Tetszett a cikk nagyon és igen miért is ne lehetne? Én 20 voltam mikor megismertem a nagy őt véletlenül :D! (ő akkor volt 25)

De nem tudom ha akkor nem jön le akkor meddig tudjuk ezt így csinálni lehet ráment volna a kapcsolatunk. Nagyon nem bírtuk egymás hiányát. Mi mindketten arra vágytunk hogy egymás közelében legyünk minél többet. És lépni kellett engem a suli ide kötött másfél évem volt hátra intenzív érettségin nem akartam az ország másik felébe költözni úgy hogy csak két-három hetente jön haza én meg ott várom tök ismeretlen helyen tök egyedül.

Tehát egy darabig elviselhető a távolság de sokáig nem.

Jó a cikk!

aranyos vagy, köszönöm:-)))

pár hét, és megyünk utána:-))

Gratulálok, te egy szó szerinti túlélő vagy. Nem lehet könnyű három gyerkőccel, és úgy, hogy ráadásul a férjed annyira messze van...

Annyira büszke vagyok az ilyen nőkre, akik kibírnak mindent, és küzdenek... Szeretnék ilyen nő lenni.

Sok sikert, és kitartást! :)

Mi is kéthetente találkozunk, és néha nagyon meg tudnék őrülni, amikor hétköznap szörnyen rossz hangulatom van, és szeretném megölelni...

Sok sikert a közös életetekhez, szurkolok! :)

Érdekes, én nem tudnám megunni a páromat. Egy éve együtt vagyunk, és alig várjuk a találkozásokat.

Nem tudnánk megunni egymást, hisz mindig találunk a másikban valami újat, valami szépet. :)

Annyira jó ezeket a "Sikersztorikat" olvasgatni. :)

Gratulálok minden kedves feleségnek, és gyönyörű szép közösen eltöltött éveket kívánok :)

Amikor megismertem a férjemet, ö Németországban élt.

Két év múlva átköltözött Ausztriában, hogy közelebb legyen hozzám. ìgy még egy évet húztunk ki. Aztán én költöztem ki hozzá, és itt Ausztriában házasodtunk. Soha nem fogom megbánni, hogy a feje tetejére állítottam az életemet. Második éve élünk együtt teljes harmóniában. Szóval, nincs lehetetlen.