Középiskolai felvételi (beszélgetés)

Gratula a Radnótihoz!

Esetleg FR szak, és várólistáról? Ha 40-50 közt voltatok, megírnád, kérlek? Köszi!

Sziasztok!

Keresni sajnos nem sikerült a fórumon, így bocs, ha volt már róla szó. Az I. kerületi Kosztolányi Gimnázium 8 osztályos képzéséről tud valaki nekem mesélni? Mennyire erős? Milyen a nyelvoktatás? Milyen a közösség, a hangulat? Felsőoktatási felvételi szempontból mennyire jó? Minden érdekel mindkét tagozat kapcsán. Köszi

Nagyon jól teszi!

Tetszik, hogy ismeri magát és valószínűleg tudja, hogy neki több kényelmetlenséggel járna, mint amennyi előnye származna egy váltásból :)

Gratulálok! :)

Tényleg a pecsétes papíros a tuti, mi még várunk ...

E5 nagyon hasonló. Ott tanuló gyerekek folyamatosan meséltek a lányomnak is, majd miután bement, 1 órán keresztül nekünk is az iskoláról, az iskolai életről. A szóbelin volt idő felkészülni, és a személyiségére is kiváncsiak voltak, nem csak a tantárgyra. Nem azt akarták bebizonyítani, hogy mit nem tud, hanem kihozni belőle, amit tud. Az E5-ben nyolcadikban még az rendkívül szimpatikus, hogy bármelyik szakra jelentkezhet, akkor is csak egy szóbeli van a kedvenc tárgyból (plusz a nyelv a NYEK-en), és különböző súlyozással ugyan, de ez számít minden szakon. Az Apáczaiban minden szakra külön kellett volna készülni, ami lényegében esélytelen.

A Berzsenyiben nagyon hasonló volt a helyzet. Volt idő felkészülni, és nagyon támogató légkörben zajlott az egész szóbeli mind a hatodikos, mind pedig a nyolcadikos. A segítő diákok itt is nagyon kedvesek voltak, meséltek, válaszoltak, oldották a feszültséget.

Eredetileg a Berzsenyi volt a cél mindkét gyerekemnél, ismerős nagyon ajánlotta, ódákat zengett.

Aztán ahogy az irasbelijük egészen jól sikerült, elkezdtunk még nagyobbat álmodni.

A nagyobbik biológia, kémiából felvételizett. Tobb, mint 2 órát bent volt. Mindent is elmondott, de kevesebb szóbeli pontot kapott, mint az E5-ben, ahol majdnem maxot. Oda fel is vették. A Berzsenyiben is bent volt osztálylétszámban, de én már nagyon nem akartam volna ha oda megy. Hozzáteszem, oda járt előkészítőre, és azért a felkészítésért örökké hálásak leszünk nekik.

A kisebbiket nem tudjuk miért, de nagyon lepontozták. Viszont Api, Trefort a szóbelin jelezte hogy oda örömmel látják.

Szóval tényleg a személyes benyomás a döntő, és nyilván oda megy a gyerek jó szívvel ahol pozitív benyomást szerzett.

Mivel nyolcadikosom nem kitünő és nem írt nagyon jó felvételit, mondtam neki a szóbeliken javíthat (már ahol va. Egy sulit kivéve, mindenhol legalább 90%-os lett.

Az meg már a sors iróniája, hogy olyan helyre vették fel lányomat, amelyik tagozaton nincs szóbeli, bár az adott gimiben volt szóbelizni.

Nehéz ez, hogy mitől lóg ki egy gyerek a közösségből. Az általam ismert (itt is hivatkozott) példa az egyik legbalhésabb gyereket jelenti, aki Szent Imrében is tele van intőkkel, de abban egyetértek, hogy ha egy gyerek nem tud alkalmazkodni egy katolikus iskola rendjéhez, az neki sem jó. (Az, hogy egy gyerek mennyire tudja elfogadni egy ilyen iskola értékrendjét azon is múlik, hogy egyébként a szülői példa mennyire hiteles.)

Inkább csak azzal van problémám, hogy látatlanban ez a családról sem dönthető el.

Ti melyik iskolát hagytátok ott, ha nem titok?

Végre! Végre! Mi is megkaptuk a levelet. :D

Bent vagyunk a vágyott helyen, 6 osztályos reál. Hiába voltunk mindkét tagozaton az első tízben, ez az igazi, a pecsétes papiros!

Én megint elpityeregtem magam. Többször is. És most is elhomályosodott a képernyő...

Annyi, de annyi meló és idegeskedés után.

Gratulálok mindenkinek a sikerekhez!

Akik még bizonytalanok, azoknak sok sikert!

Elsemhiszem...végevanvégre...

Ebben természetesen igazad van, írtam is, hogy a gyereket nem szabad, hogy hátrány érje emiatt. Inkább a hitelességről van szó.

Az iskola a felvételi során bevallottan a családot is értékeli (ami persze nekem például nem tetszik annyira és nem méltányos a gyerekekkel szemben) és a katolikus értékrend szerint a házasság az egyik legfontosabb (a hét) szentség közül.

Nálunk a két szóbeliző pont a fazekas specmatra jár. :-D De ott a szóbeli nem is 5 perc, és valóban sokrétű. Arról nem is beszélve, hogy az oda készülők jó része már jár oda szakkörre, versenyre, tehát a gyerekekkel nem csak a szóbelin találkoznak (ha nem is ugyanazok, de kollégák, diákok ismerhetik őket).

Azt gondolom, a szóbeli nem kis megterhelés - az iskolának sem. Ha keveseket hív be, esetleg nem tölti föl a helyeket. Ha nagyon sokakat, nem bírják. A lányoknak előny lehet a szóbeli (Illyés pl. állítólag ezért nem szóbeliztet, így a nyekes osztályaiban jobb a nemek aránya).

Mindegyik sulinak megvan a maga stratégiája.

Én örülök, hogy van változatosság.

Mindenkinek más. Mivel én negyed 8-ra járok dolgozni, az én fiaim 7-kor benn vannak a suliban. De aki 8-ra, 9-re jár, vagy otthonról dolgozik, ott simán el tudom képzelni, hogy azt a plusz fél órát sokallja.

Ha így lennék, azt inkább meghagynám nekik alvásra. Szóval szerintem ez élethelyzet függő.

Nálunk például nagyon jót tett a szóbeli, a gyerek írásbelie igen rosszul sikerült. Nagyon izgult és nem a tőle megszokott szintet hozta.

Már ott tartottam hogy be sem adom a jelentkezést mert ugy sincs esély. Szerencsére ebben a suliba minden jelentkezőt be hívnak szobelizni és ott olyan jól szerepelt (az apjával csak néztünk, olyan ügyes volt pedig nagyon szégyelös, izgulos típus... Láttam az asztal alatt hogy remegett a keze de ebből semmi sem látszott az arcán :))

És felvették :) nagyon meg lepődtem, persze mint kiderült ez az a suli ahol nem írnak ki pontszamokat az ideiglenes listára csak annyit hogy kit vettek fel és kik vannak várólistán.

Nálunk is 5 percre van az általános.

A második gyerekünk közölte is, ő ugyan nem megy sehova iskolába, amíg ide járhat. Ráér nyolcadik után korán kelni.

(ő tipikusan csak testben van jelen 11 óra előtt bárhol is)

Érdekes, mert nekem 4 gyerekből 2 csak ott szóbelizett, ahova menni akart, és jó élmény is volt nekik.

Egyik sehol sem, csak írásbeli alapján vették föl. Ő egy nagyon jó képességű, de lassan oldódó, és kifejezetten szűkszavú fiú. Lazán veszi az akadályokat a suliban, de nem szeret ismeretlenekkel beszélgetni, márpedig a szóbeli kifejezetten ilyen. Persze mostanra már ügyesebben kezeli ezt a helyzetet, de 14 évesen esze ágában sem volt szóbelire menni, ha anélkül is fölvették (95 pontot írt 3 éve).

A legkisebb rettentően szorongós. Írásban most meglepően jól hozta, amit tud (bár vannak figyelmi problémái), szóban viszont nagyn izgult. Ott, ahol egyéni vizsga volt, valamennyire boldogult, de az egy csoportos felvételin, ahol tök idegen gyerekekkel kellett szituációs feladatokat megoldani, nagyon rosszul érezte magát, és persze nagyon le is pontozták.

Őt fölvennék most, de nem érett rá; maradni fog. Nagyon szeretné megúszni szóbeli nélkül a következő felvételiket, de azért ahhoz neki nagy mázli kellene.

Úgyhogy ahogy az iskolák, a gyerekek is nagyon különbözőek. Van, akinek fekszik, ha szóban megmutathatja magát, és van, aki nem szeretné.