Köszönöm a pasimnak (beszélgetős fórum)

...,hogy mellettem áll mindenben,elfogadott a gyerekemmel együtt és apjaként neveli őt!!

...,hogy szeret és törődik velem és minden nap elmondja és érezteti is!!!

...,hogy bókol és önzetlen velem és a fiammal szemben!

És még hosszan sorolhatnám!:)))

az önérdekérvényesítést csak egyszer kell megtanulni, meg persze a kompromisszumkészséget is.

:)

Őt sosem érdekelte hogy nekem jó e.Sosem kérdezte meg hogy akarom e.Soha nem kérdezte meg hogy boldog vagyok e.Azt sem kérdezte meg soha hogy én mit szeretnék.

Ezek nem fontos dolgok számára.

Nem közös.Az előző házasságomból van.

Nincs semmi közös,még egy cserepesvirág sem.

3 év után.

Sokat "fejlődött" a kapcsolat.

A kezdetekben benne volt a végkifejlet.Az ilyen kapcsiknak mindnek annyi x idő után.Várható volt.Nem lepett meg.

Meg én nem szeretem az anyját

Tényleg nem.Ő szabja meg az életét maximálisan minden téren.És közvetett mód az enyémet is.Az anyja akarja annyira eladni a laksát,ő szajkózza már évek óta ezt.A párom eleinte nem is akarta eladni.

De oké hogy eladja (bár ennyi munka után kicsit nekem is rosszul esik hogy kezdhetem elölről),oké hogy elkadja ha velem akar lakni utána is.Közösen vagy legalább is beszállt volna egy másik lakásba egy kevéske pénzzel.De ma közölte hogy mivel nem szeretem az anyját és emnéziás vagyok meg rosszul esik hogy holnap jönnek lakást nézni a vevők,ezért inkább nem közösködik velem.

Röviden ennyi a történet.Dióhéjjban.

Nemcsak a te hibád, hanem a te hibád is...a lényeg, hogy elszántad magad arra, hogy változtatnod kell a gyermeked és a saját érdekedben is, kitartást és erőt hozzá.

Nagyon sok jó tulajdonságodat látod, hidd el van a világban olyan férfi, aki ezt észreveszi és viszonozza.

Én is az voltam, én sem láttam a szerelemtől!

Én is azt hittem,h. létezik. :((

Valahol mindig tudtam a lelkem legméllyén.

Csak homokba dugtam a fejem.Reménykedtem hogy hát ha mégsem.Mi nők már csak ilyenek vagyunk.(

Nálam csupán annyit, ha egyedül te teszel bele valamit a kapcsolatba és a másik nem.

Ilyen emberrel viszont nem kötelező együtt lenni.

Nem látom értelmét annak a panaszkodásnak ami arról szól, hogy az egyik hagyta magát, és nem csapott az asztalra soha, hogy neki is járna valami.

Cserébe lakhattam(persze fizettem mindennek a felét)

AZ ÉN HIBÁM TUDOM!

SZERELMES VOLTAM VAGYOK ÉS LESZEK IS BELÉ MINDÖRÖKKÉ DE...ha a gyerek érdekeit nézem(márpedig azt nézem)akkor lépnem kell mert rámegyek erre a kapcsolatra és az örökös örökös bizonytalanságra vele,az otthonnal és mindennel.

Eddig úgy volt aterv hogy eladja a lakását és együtt veszünk egyet olcsóbban.Ezt a dolgot ma kútba dobta egy olyan felkiálltással hogy neki esze ágában sincs velem közösködni.

No meg az anyjával nézeget házakat közben,az anyja egész mást mond,nem is tud minderről szerintem.Szerintem csak etetés volt ez az egész duma,de ma kibújt a szög a zsákból.

Nem tudok sírni,nem tudok.

Pedig nagyon szeretem.Életemben soha senkit nem szerettem ennyire és nem is fogok már szeretni.

De nem tudok sírni már.

Ne haragudj, hogy ezt mondom, valószínüleg, hogy csak önmagadat akarod vigasztalni, DE nincs tökéletes ember, ha ennyi mindent tettél ezért a kapcsolatért, miért nem kaptál cserébe szinte semmit? Ketten voltatok benne, így-mint mindenhez-ketten kelletettek. Te is kellettél hozzá, hogy megtehesse ezt Veled.

De mindenből tanul az ember. Ezek után max megtanulod, hogy minden oda-vissza működik és figyelsz majd a jelekre.

Na ezert van az,hogy mi mindent egyutt csinalunk...

(Most persze megvaltozott a helyzet,miota babank van es en itthon vagyok...) de ehez hozza kell szoktatni az elso perctol... neked is van munkad,nekem is,igy minden tennivalo kozos...

Szerintem...

sziasztok

mikor elkezdtem olvasni mit írtál Diorella

hát nos,mint ha magamat hallanám csak én sokkal sokkkal többet tudnék írni!!!

:DD komolyan mi nők mindent meg teszünk tetetünk,és mindig azt mondják mert a férfiak,nos...ja....