Kiszolgálás (beszélgetős fórum)

Legyél egészen nyugodt! Mindenki változik.

Miután én is voltam fiatal, tudom, miről beszélek.

(Már régóta nem érdekel, ki milyen ruhában jár, ha az tiszta és rendes)

Ha egy hozzászólást nekem címzel, akkor azt úgy gondolom, nekem is szántad.

Tévednék?

Ha abban nekem ilyet írsz:

"És az a férfi, aki asszony nélkül lebénul, az már ne is haragudj, de elég béna."

Szerinted kinek szólt ez?

Hol van kiforgatva benne bármelyik szavad?

Ha egyértelműen fogalmazol, akkor nem foglak se félreérteni, se pedig - hogy téged idézzelek - "kiforgatni a szavaid"

A magatehetetlen pasikról továbbra is azt gondolsz, amit csak akarsz. Viszont ha kérhetném, vagy csupán javasolhatnám, az ebbéli véleményed tartsad meg magadnak!

Tudod miért?

Mert a MAGATEHETETLEN és a TEHETETLEN között óriási különbség van!

De ha ezt te nem látod, akkor meg se kísérlem, hogy felvilágosítsalak.

Az idős bácsikáknak és nénikéknek a legkisebb gondjuk is nagyobb annál, mint azt nézegessék, hogy kin milyen ruha van!

Kb. annyira nézegetik mások öltözködését, mint egy "tehene-vesztett ember"

Tizen-huszon évesek száján aligha csúszik ki olyan, hogy "Úristen! Hogy néz ki ez a pasas! Nincs ennek anyja?!? Ki lehet a felesége?!?"

Tizen-huszon körül vér ciki, ha valakit az anyja öltöztet, és nagy részük nem házas. Ez az a generáció, akit annyira szeretnek sokan szapulni, hogy lányosak a fiúk, mert szeretnek öltözködni, vasalják a hajukat és a többi.

Minden korosztályban van kötözködő, de a fiatalok, akikhez a harmincasokat is hozzácsapnám, már messze túlnyomóan nem anyucit meg a feleséget kérik számon, hanem azt mondják, hogy Ikszipszilon nem tud öltözködni. Különben harminctól feljebb sem ritka holló, hogy önálló egyénként kezelik a házastársak, partnerek egymást.

"Ahhoz képest, hogy nálatok minden milyen flottul és példásan működik, eléggé fel bírod rántani magad - állításod szerint - MÁSOK hülyeségein. :)"

Nem állítottam, hogy nálunk minden példásan működik, és ha így is lenne, nem értem, az miért zárja ki, hogy felrántsam magam mások hülyeségein? Azt csinálok, amit akarok, azt gondolok, amit akarok...

Nem olvastam tőled, hogy asszony nélkül a férfiak lebénulnának, én állítottam, hogy nem tartom nagyra azokat a férfiakat, akik lebénulnak asszony nélkül, a kettő nem ugyanaz.

Azt meg csak te tudhatod, melyik tábort gazdagítod. Nem ez az első fórum, ahol kiforgatod mások szavait, véleményét. A vélemény, az csak egy vélemény és nem tény, és igaz marad, mert az a másik ember nézőpontja, meglátása, az én igazságom, nem másoké, nem a tiéd, nem általánosság, ezért ne is vesződj azzal, hogy belémkötsz, mert attól még ugyanazt fogom gondolni a magatehetlen pasikról, mint előtte.

Ahhoz képest, hogy nálatok minden milyen flottul és példásan működik, eléggé fel bírod rántani magad - állításod szerint - MÁSOK hülyeségein. :)

Képzeld el, hogy más férfiak is képesek ezeket mind-mind megcsinálni.

Sőt még talán más dolgokat is!

Ahogy én nem várom el, hogy a nejem vegye kezébe a motorfűrészt, kapálógépet, vagy éppen a hátára a motoros permetezőt, ő se várja el tőlem, hogy én vasaljak.

Pedig elhiheted tudok.

(És még nagyon sok minden mást is.)

Egyébként meg nem haragszom. :))

Bár én soha nem állítottam sehol, hogy a férfiak asszony nélkül lebénulnának.

Vagy olvastad ezt tőlem valahol?

Szerintem túlzás amit kér a férjed, hiszen tényleg nem óvodás. Mondom ezt úgy, hogy ma reggelire én munka előtt palacsintát sütöttem a szabadnapos férjemnek, mosott eperrel tálaltam és a juharsziurupot is kikészítetem mellé. Nem vár el ilyesmit, kedves meglepetés gyanánt viszont szívesen csinálok ilyesmit.

Nem csak az elvárások gyerekesek, hanem az is, hogy nem képes megmondani mi a baja. Bár ebbe a hibába szinte mindenki beleesik néha.

Ha jó a humora, én addig járnám a turkálókat, amíg nem találok egy tütüt, vagy valami évtizedek óta sarokban lappangó flitteres rémséget, és egy reggel kikészíteném az alsógatyája és a zoknija mellé valami kis kísérő szöveggel.

Így van.

Ez az ismerős csaj pl. elment volna dolgozni szívesen, de a férje azon aggódott, hogy akkor mi lesz ővele? Ki fogja minden nap megnyitni a fürdővizet, ki fogja elé tenni minden nap a meleg kaját, stb. Végül a csaj maradt otthon. Most meg az a baja, hogy nem tiszteli őt a férje.

Az én ismeretségi körömben is van ilyen. A feleség még a fürdővizet is megnyitja a pasinak. Fürdés után pedig a kipacsált vizet is feltörli, megy utána a lakásban, mint a pulikutya, szánalmas.

Amúgy azt vettem észre, pont az ilyen nőket le sem sz...rja a férje.

Elképzeltem, hogy nálatok hogyan is mehetnek a dolgok.

Ahogy írtad, a férfi viseli a blúzt.

Akkor pedig nincs más hátra, mint az, hogy ő készíti ki neked a nadrágot és a kalapot. :))

(Hiszen eléggé önálló)

Nálunk minden házimunkát én csinálok, de csak azért, mert itthon vagyok jelenleg. Ha dolgozni fogok, akkor felesben lesz minden, így beszéltük meg. Aztán meg majd meglátjuk. Emígy nem szolgálom ki, amit neki csinálok, azt magamnak is csinálom. A ruháit nem készítem ki, de ha véletlenül felvesz egy lyukas zoknit vagy gyűröttebb blúzt, rögtön szólok neki, másikat húzzon fel, vagy kivasalom, megvarrom neki. Ezeket leszámítva eléggé önálló.

De van egy barátnőm, ahol a családban nagyon megy a férfiak kiszolgálása. A barátnőm és az anyukája kiszolgálják az apukát és az öcsit. Ha fürödni mennek, rögtön ugrani kell készíteni neki alsógatyát, törölközőt...mintha nem tudnának odalépni a szekrényhez, és kivenni maguknak egyet. Szánalmas. Utálom az ilyen férfiakat.

Ahogy így beleolvasgattam a hozzászólásokba, többen is írták, hogy nem vagy az anyja, hogy kiszolgáljad.

Miért?

Az anyának ki kell szolgálni a gyerekét?

Aztán meddig?

Csak nem azt akarjátok mondani, hogy egy szülő kötelessége eltartani, kiszolgálni a gyerekét, annak nyugdíjas koráig?!? :)))

Egyébként, aki nem készíti oda a férjének a ruhákat, hogy mit és mivel vegyen fel, az vessen magára!

A környezete - ha egy rosszul, hibásan, trehányan felöltözött férfit lát - soha nem a férfit ítéli el, vagy meg, hanem fiatalabb korában az anyját, később a nejét.

Kb. emígy: "Úristen! Hogy néz ki ez a pasas! Nincs ennek anyja?!? Ki lehet a felesége?!?"

Hölgyeim! Szabad a pálya! Lehet választani!

Ha ez a vita csupán most, azaz 15 év múltán robbant ki, akkor annak semmi köze nincsen se a kiszolgáláshoz, se a ruhához, se az ételhez!

Jobb, ha végiggondolod, vajon mi is válthatta ki belőle ezt!

Ha nem csináltad eddig, akkor nem értem...

Én megteszem:)

Mosok, vasalok, rendezem a ruháit, ha megyünk valahová vagy csak munkába megy, akkor is kikészítem a ruháit, sőt át is vasalom őket (beteg vagyok, vasalás mániám van), de ha nem készítem ki semmi gond nincs. Én ezt nem azért csinálom, mert elvárja, hanem azért, mert szeretem ezt csinálni:)

Ő meg szeret bevásárolni:)

Viszont sosem szedek neki ételt, sosem csinálok neki uzsit, mert én másként szeretem (a vajat magamnak jó vastagon kenem a zsömlében, ő pedig jó vékonyan vagy nem ken bele, stb.). Nem szedek neki levest, mert azt is máshogy szereti mint én.

Az ilyen tevékenységeket a kapcsolat elején le kell játszani, hogy később ebből ne legyen probléma.

Szeretek megteríteni, szedni, díszíteni;

szeretem az mosott ruhát kivasalva kézbe adni...

apró gondoskodás, figyelmesség, szeretetmorzsa.

Hát rokon lelkek, az biztos :D Csak tudod, az a szomorú, hogy a fiam (a gyerekem) azért jár át hozzájuk reggelizni hétvégeken, mert a mama megkeni a kenyerét, megkevergeti az italocskáját, és ott ugrál körülötte, míg itthon azt eheti meg, amit elővesz a hűtőből és elkészíti magának.

És mindamellett arról is felvilágosítják minden esetben, hogy ez az én dolgom lenne :((( Hát ezért kérdeztem az anyai mintát :(