Kiszeretett belőlem a férjem (beszélgetős fórum)

Ha úgy is döntene a férj, hogy most a családdal marad, semmi nem garantálja, hogy előbb-utóbb nem próbálkozik-e megint mással.

Az évek meg csak mennek.

Szerintem először próbálj magadban egy kicsit elgondolkodni az egészről, függetlenül attól, hogy ő mit kegyeskedik dönteni a közös életetekről.

Írtad, hogy szereted őt, bár nem lángoló szerelemmel, és nyilván szeretted volna a közös terveitek szerint együtt élve felnevelni a kisfiatokat. Viszont a kérdés az, hogy meg tudsz-e TE bízni a meglehetősen hitvány módon viselkedő férjedben és meg tudsz-e bocsájtani neki, ha végül úgy dönt, hogy Veletek marad. Nem marad-e benned tüske, nem fogsz egy gyanakodni minden alkalommal, mikor hosszabban marad ki este, hogy újra visszaél a bizalmaddal és hazudik neked. Ha képesnek érzed magad, hogy ezen túllépj, akkor várj a döntésére, ha nem akkor jobb, ha egy percet sem vársz rá.

Sajnállak nagyon. :(

Nem voltam ilyen helyzetben. A barátnőim többsége igen. Pont így. Ők elváltak. Nem volt mit ragozni. Azóta mindnek van új élettársa, valamelyiknek férje is, közös baba és boldog mindenki. Az egyiknek az aljas exfêrje a városban már a fene tudja hány gyereket csinálja és kiknek (jellemzően jóval fiatalabb csajoknak) és azt sem tudja merre, kinek fizessen gyerektartást. Gusztustalan.

Igen, ez benne van a pakliban. Sosem érezheted magad biztonságban mellette, ha visszajönne.

De lehet, hogy jobb lenne egy olyan emberrel élned majd, aki így, a kisfiaddal együtt fog megszeretni téged, mint vele, aki képes volt a pici gyerekét és annak anyját elhagyni, mert nem ő volt a központban. Önző.

Nem akarom védeni a pasit, de lehet, hogy tényleg nem tudja, mit akar. Így se jó, úgy se jó, hagyja magát sodródni az árral.

A gyerekét szereti, a feleségét is tiszteli mint anyát, de nőként már nem ő az ideálja.

Olyan, mintha benneteket talonban tartana, arra az esetre, ha mégsem jönne össze a nagy szerelem.

Bocs☹

A helyedben én leülnék vele semleges helyen beszélgetni, és egyenesen feltenném neki a kérdést, hogy mit akar. Nem szabad belemenni szerintem abba ajátszmába, hogy "nem tudja", és "őrlődik", stb.. ez csak félrevezetés.

Döntse el.

Azt irtad, te szeretnéd rendehozni a kapcsolatotokat. Mondd el neki, ezt is tudnia kell.

Ha viszont úgy érzed, hogy az új kapcsolatban maradna, el kellene engedned. Sajnálom, hogy így alakult az életed, a kisfiad is mást érdemelne.

A férj menjen a francba, pici babával ott hagyni az asszonyt mert őt "elhanyagolták". Leírta a FI hogy problémák voltak, nehezen jött a baba.

Mindig a nőnek nehezebb. Nem tudok tanácsot adni, ha megbocsátasz is nem lesz már az igazi.

Egyébként a napi robotban nagyon nehéz életben tartani egy jó kapcsolatot. Ellaposodik idővel.

Sokszor arra várunk, hogy a másik lépjen vagy beszéljen hozzánk.

Mondjuk a kommunikáció hiánya rettentő nagy gond szerintem.

Legalább is én ezt látom.

Én 21 éve vagyok együtt a férjemmel, ebből 9 éve házasok.

Szóval nem kevés idő, tudom milyen a hosszú kapcsolat.

Ez így van, de a férjnek van hajlandósága, elvileg.

De ha meg menni akar, had menjen!

Akkor lehet újrakezdeni, ha a férje is akarja.

Ha ő a másik nő mellett dönt, akkor a f.i nem tehet mást, mint elfogadja a helyzetet, és kapcsolatukat kizárólag szülői mivoltukra korlátozza.

Férfi ritkán megy el magától, mert te, ti vagytok a biztos háttér.

De hidd el baromi nehéz a megbocsájtás, évekig nagyon fáj és utána sem fogod elfelejteni! Minden késés, kimaradás, másabb viselkedés mögött a szeretőt fogod keresni.

Sajnos ez a Te hibád is, hisz elhanyagoltad, ha nem is szándékosan.

A férfiak meg süketek, mert nekik ez a megoldása bajra, nem pedig a megbeszélés.

Saját tapasztalat, sajnos. Szóval ha ő is akarja és te is, akkor meg lehet próbálni, de sosem lesz már a régi. Ráadás nagyon könnyű vissza csúszni ugyan oda, a társas magányba.

Én nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet újra kezdeni. Persze mindig azt mondják adj egy esélyt.

Nem tudom nem-e lett volna jobb szétmenni 2 éve, amikor nálunk kiborult a bili. Sokszor úgy érzem, akkor nem jól döntöttem.

Ha úgy érzed, meg tudsz bocsátani neki, akkor várj, míg visszajön. Olvasás után én úgy értelmeztem, hogy neki sem lett fenékig tejfel, visszahúzna a családjához, ugyanakkor vágyódik változatosságra, a kaland felpörgette.

"a mai napig engem ámít, hogy még nem döntötte el, hogy mit akar mert engem is szeret mert ennyi időt nyílván nem lehet csak úgy elfelejteni.....a fiáért pedig ragaszkodik", ritkán mondom, de talán egy esélyt megérdemel, ha visszaoson.

Lehet, hogy ő azt szeretné, hogy még szerelemmel szeressék.

13 évet, főleg, hogy gyerek is van, nem lehet egyik percről a másikra a kukába dobni, még neki is idő kell, hogy eldöntse, hogyan tovább.

Én a helyedben, bár tudom, hogy nem könnyű, kivárnám, hogy döntsön, de szülőként megpróbálnék maximálisan együttműködni vele.