Kisfiam elvesztése... (beszélgetés)

Nagyon sajnálom! Rettenetes, hogy miket kellett átélned, miken kellett keresztül menned...

Drukkolok, hogy legközelebb minden rendben legyen!

Én két éve és egy hónapja veszítettem el a kibabámat, 23 hét +2 naposan. Akkor kinyílt a mééhszáj, és a kicsi egészen a burokrepesztésig élt, és mozgott. A boncolás szerint teljesen egészséges volt, a méhlepény halt el vm fertőzés miatt. Rá öt hónapra sikerült újra, most lesz egy éves a kisfiam. Vele sem volt problémamentes a terhesség, ő is koraszülött lett, de szerencsére teljesen egészséges. Én csak így tudtam folytatni, hogy azonnal terhes akartam lenni újra.

Minden nap eszembe jut ő, minden nap előttem van a kis arca, mert én láttam. Azok a babák, akik körülöttem akkor születtek, amikor neki kellett volna mindig eszembe juttatják. De ez így van rendén.

Jó, hogy kiírtad magadból, és hogy pozitívan nézel előre.

Kívánom, hogy mihamarabb babázhassál te is, mert megérdemlitek!

Jó egészséget kívánok!

Én is átéltem 8 hónapja, 20 hetes voltam...Most is elsírtam magam a történeteden. bár nekem annyiból szerencsém volt, hogy elszeparáltak rendesen az éppen élő babát szülő nőktől, de így is hallottam az első felsírásukat. Az elsőnél zokogtam, a második babát már sírva köszöntöttem a világon. Velem bent lehetett az anyukám és a mostmár volt férjem - 3 héttel a szülés után hagyott el - , és a dokinőn kívül mindenki nagyon kedves volt velem. Én sem néztem meg a kisfiamat.

Nagyon sok erőt kívánok Nektek!!!!