Kisfiam 1 éves, rettenetesen akaratos, gyakran hisztizik. Normális ez a viselkedés az ő korában, vagy valamit elrontottam? (tudásbázis kérdés)

Tarta az apjától? lehet, mert kevesebbet van vele, mint veled?

Öltözzön az apukájával mikor lehet.

A zoknira semmi ötletem nincs.:(

Az a gáz hogy az apjával egyszóra felöltözik.

Már próbáltam mindent.A zokniról csak annyit hogy 5 percnél nincs rajta tovább.Egynap 120-szor leveszi meg felveszi.

Nekünk nincs ilyen gondunk. Szerencsére.

Mikor öktözik, mondom, gyere vegyük fel a babás ruhádat, legyél szép, utána mondom nézze meg magát a tükörbe. Nagyon élvezi.

Esetleg adj valamit a kezébe, vagy mondjad segítsen zoknit húzni, vagy énekelj közben, mesélj valamit.

Vagy öltözünk, és megnézzük a kutyuskákat stb.

Szia !

Azóta már félig leszakadt a konyhaszekrény ajtóm!Énis így gondolom az első két mondatot.Ez nemjutott eszembe hogy elvigyem onnan.Ez jó ötlet.Köszönöm.

Van még egy amibe nemjutunk düllőre a kisaszonnyal.

Egyszerűen nemakar velem felöltözni.Kb.1 óra mire fentvan minden.Erre van valami jó ötleted?

Nálunk azt nem szabad, amivel kárt tehetne magában, vagy nagyon zavaró vagy nagy hülyeség.Pl. villany dugasz, locsolni a lamináltat.

Egyebet lehet. Lehet ágy alá bújni, sárban játszani stb.

Én elvből nem ütök a gyerekhez. Sztem, másképp is lehet.

Hogy a te esetedben mit tennék? Felnyalábolnám, elvinném onnan. Persze, nem hagynám, hogy csapkodjon. Ha csak nyitogatná, hagynám.

Nagyon tetszik a hozzaallas, utana is olvasok.

Koszi:)

Szerintem nincs olyan, hogy "hiszti". A sírás és a dühöngés olyan testi-lelki folyamatok, amikor a szervezet meg tud szabadulni a stresszhormonoktól, és visszaáll az egyensúly. Mióta erre egy könyv olvasása kapcsán rádöbbentem, sokkal könnyebb az életem a kisfiammal. Már nem érzem, hogy mindig "boldoggá" kellene tennem, ha nyűgös, és nem érzek dühöt iránta, ha ez nem sikerül. Egyszerűen hagyom, hogy kisírja magát, és utána van egy derűs, nyugodt, együttműködő gyerekem. Aki megélte már, hogy milyen megkönnyebbülés kisírni magunkat egy rossz élmény után egy szerető ember vállán, az tudja, miről beszélek. Ugyanez igaz a gyerekekre is. Csak mi szülők nem rendelkezünk ezzel az információval (hogy a sírás ugyanolyan testi szükséglet, mint az evés, az ivás, vagy a pisilés), és minden sírást úgy értelmezünk, mintha valami azonnal és általunk orvosolandó gondot jelentene. Meg persze példa sincs előttünk, mert gyerekként a mi síró szánkat is vagy betömték cumival, vagy édességgel, vagy megbüntettek érte, vagy kicsúfoltak.

Persze a gyerekek gyakran nem sírnak, a "hiszti" alatt. Csak akkor sírnak, mutatják meg sebezhető énjüket és fájdalmukat, stb. ha érzelmileg biztonságban érzik magukat. És akkor megkérdezhetjük magunktól: biztonságban érezném-e én magam akkor, ha a párom kiabálna velem, vagy nem figyelne rám, amikor szerinte "rosszul" viselkedem, megbüntetne, ha valamit elrontok stb.

Ha valakit érdekel ez a megközelítésmód (és tud angolul): az keressen rá az "aware Parenting" címszóra a googlen. Nekem és a kisfiamnak működik.

Azt eleve kizárom a lehetőségek közül,hogy ráhagyni a hisztit! -ÍRTAD

A lényeg az, hogy a hisztivel ne érjen el amit akar.

Kapd el a babát, aztán hisztizzen, vagy vond el a figyelmét.

Meg kell tanulnia, hisztivel nem ér el semmit.

Én nem csapnék a kezére... Elég lenne a nem szabad.

Más gyerekéhez sem szabad ütni az iskolában, az enyémhez miért üssek?? Azért mert kicsi, ki van szolgálva nekem, üssem???

Ilyenkor van nekik akaratuk. Sok türrelem, kitartás legyen benned. Visszanyúl, mert akarja. Nem szívatásként teszi sztem.

És aztán megteszi?

A fiam 15 hónapos. Mostanában kezd "kóstolgatni". Kénytelen vagyok azonban megfogni,mert egész nap ketten vagyunk, nem lehet,hogy mindig az ő akarata érvényesüljön. Kicsit nyafi, vagy megsértődik,amikor rászólok, de ezen túl kell lépni. Előfordult,hogy rácsaptam a kezére,mondjuk,amikor huszadszor sem értette meg,hogy a gázcsapot nem szabad tekerni.. Leszokott róla. Nagyon nehéz dolog megfogni, valahogy meg kell találni az arany-középutat. Ezt csak te érzed,ebben senki nem tud segíteni. Minden anyuka,minden kisgyerek más-más habitusú!

Azt eleve kizárom a lehetőségek közül,hogy ráhagyni a hisztit! Szerintem ez a későbbiekben visszaüthet a gyerek lelki fejlettségére is...

Sziasztok!

Az én fiam egy éves múlt. Már neki is saját akarata van. Pl. nem engedi mindig, hogy fogjam a kezét, ha sétálunk. Ő arra szeretne menni, amerre ő akar. Persze muszály megszoknia, hogy fogom a kezét,főleg ha a forgalmas utcákon,járdákon közelkedünk.

Ha más miatt akaratos, kiabál (pl. nem engedek neki valamit), akkor én is ráhagyom, ha sír is, akkor inkább elterelem a figyelmét, mutatok neki valami érdekes dolgot.

Köszönöm, hogy tanácsaitokkal segíteni szeretnétek! Igyekszem hasznosítani.

Szép napot!

Üdv mindenkinek, akinek hisztis egyéves babája van!!!

Senki se mondta, hogy könnyű a gyereknevelés. Mi jót szoktunk nevetni rajta és megpróbáljuk figyelmen kívűl hagyni. Ha pedig rosszat akar csinálni, vagy csinálja is mindenképp jelezzük felé: dá-dá vagy jujuj, vagy nem szabad. egy idő után, ha mindig KÖVETKEZETES vagy alábbhagy a rosszalkodása és a hisztije is.

Teljesen normális dolog!!!!

Hisz már önálló akarata van neki is:-)))

Csak még az nem érthető számára, hogy vannak olyan dolgok, amit neki nem szabad. Én mindig mindent elmagyarázok neki, mintha egy felnőttel beszélnék!!

Nem mondom, h elsőre megérti, de hatásosnak tűnik.Persze így is szokott hisztizni, de tudja, h mit nem szabad.

Az én lányom is egyéves, és a kedvenc játéka a virágok leveleit cibálgatni.-(((

Párszor a elmagyaráztam neki, h azt:NEM NEm!!!

És egyszer a kezére is ütöttem, de csk úgy, h érezze...azóta nem csinálja.

Szerintem nem szabad csak úgy ráhagyni dolgokat, mert akkor nem fog szellemileg fejlődni azokat illetően!!