Kiközösítve (beszélgetős fórum)

Szerintem sem a legjobb azonnal másik óvodát keresni. Ott is lehetnek/lesznek hasonló konfliktusok. Én elsősorban az ovónőkkel beszélnék és megkérném őket, hogy egy kicsit jobban figyeljenek a gyermekemre. Ők - ha akarják, és ha figyelnek a gyerekekre - tudnák másfelé terelni a játékot, bevonni a félrehúzódó, kirekesztett gyerekeket. Segíteni őket, hogy legyen sikerélményük és talán a többiek is másként néznének rájuk.

Sajnállak benneteket, mert nem vagytok könnyű helyzetben, de minden probléma elől nem lehet elmenekülni.

Nekem van egy szerencsétlen sorsú kolléganőm, egyedül neveli a kisfiát, aki hiperaktív és magatartászavarokkal is küzd. Egyik iskolában sem találta meg a helyét, az anyuka szerint mindig az osztálytársak, a tanárok voltak mindenhol a ludasak, ezért kellett a gyermekét újabbnál- újabb intézményekbe iratni. Már a város összes iskolájában jártak, a fiú 4. osztályos.

Bocsi, nem azt akarom mondani, hogy nálatok is ez a helyzet. Én is felneveltem 2 gyereket és tudom, nálunk is voltak ilyen helyzetek, amikor kedvetlen volt a gyerek, nem szívesen ment az iskolába, bántotta valami, pld., hogy kiközösítették, vagy csúfolták, szekálták valamivel.

Én a helyedben - ha most úgyis szünet van - próbálnék barátokat keresni a kis társai között, akikkel néha összejönnének és együtt játszhatnának. Hívjál el hozzátok néha, néha egy-egy kisgyereket, hátha barátságok szövődnek és másként kezelik majd a gyermekedet.

Egyébként itt már valaki említette, hogy ez a probléma lehet, hogy magától is megoldódik, ha csak szeptemberben megy újra oviba.

Nagyon nehéz ilyenkor jó tanácsot adni. Ugye a szülő próbálja jól nevelni a gyerekét, hogy ne verekedjen, ne rosszalkodjon, fogadjon szót, meg hasonló. Lehet, hogy a túl jó gyerekek jutnak ilyen sorsra, hogy kirekesztik, szekálják őket.

Én akkor is csak azt javaslom, hogy semmiképpen ne buzdítsátok arra, hogy ő is verekedjen.

Sziasztok!

Hát... ez mind szép és jó, de nem tudom, ha az óvónők egy egész éven át nem vették észre hogy gond van, vagy észrevették de nem tettek semmit/nem jelezték a szülő felé, akkor hogyan lehetne még egy évre bizalmat szavazni nekik...

Az én lányom még csak bölcsis, de minden hasonló helyzetről még aznap tudomást szerzek, kizárt hogy bármi hónapokig ne derülne ki.

A saját (főleg iskolai) tapasztalatom az, hogy a pedagóguso (tisztelet a kivételnek) csak akkor mutattak némi segítő szándékot a problémák megoldására, amikor már az iskolaváltásnál tartottunk. Igaz, ez gimnázium 1. osztálya után volt, egy év alatt senkit nem érdekelt, mi van... amikor már megvolt az új helyem, akkor persze fogadkoztak, hogy segítenek megoldani a gondokat... Hát akkor már nem kellett, és jó döntés volt.

Szerintem igenis vannak helyzetek, amikor jobb váltani még mielőtt ennél is jobban sérül a gyerek. Az óvónők nem fognak kibújni a bőrükből, és ha gyerekek terrorizálhatják egymást egy oviban, az igenis az óvónők felelőssége. Én elvinném, megpróbálnék elfogadóbb közeget találni számára ha van rá mód.

Hasonló helyzetben volt egy közeli barátunk kislánya is, komoly magatartási problémái voltak az oviban, ő volt az ügyeletes rossz gyerek, állandóan büntetésben stb. Emellett kórosan sovány volt, nem evett, sehogy sem fejlődött -senki nem gondolta, hogy a lelki bajaival van összefüggésben. Már gyerekpszichológushoz jártak.

Végül átvitték a kislányt egy egyházi oviba, ahol szeretettel vették körül, elfogadták, hogy egy kicsit más mint a többiek, és hetek alatt megoldódtak a problémák, mintha kicserélték volna. És csodák csodája a tápszert is elhagyhatták (már ezt kapott hogy hízzon kicsit) mert magától elkezdett rendesen enni és fejlődni. Nem biztos, hogy erőltetném ami nem megy...

Szia!

Én pedagógusként dolgozok, de nem értek egyet az előttem szólókkal. Nem kell egyből másik oviba vinni a gyerekeket, és azt tenni amit hirtelen felindulásból gondolunk. Először is meg kell beszélni az óvónőjével, és nem mindig a saját fejünk után menni. Nekem is van két gyerekem, az egyik ovis is, voltak nálunk is ilyen olyan problémák, és a mindig megoldódtak. A gyerekeket pedig hagyni kell egy kicsit, hogy megbírkózzanak a közösség adta szituációkkal, és nem elrohanni velük, mert minden oviban előfordulnak ilyenek. Akkor csak azt tanulja meg, hogy anya úgyis megoldja majd a problémát helyettem. Most szünidő jön, lenyugszanak a kedélyek és tiszta lappal hátha jobb lesz. Sok sikert és kitartást!

Volt olyan, hogy én is mentem a gyermekemért, az óvónők ültek a kispadon az udvaron, a gyerekek kupacokban játszottak. Keresem a fiamat, hát az egyik kupac közepén félig be volt homokkal temetve.Ez volt a játék. Sok minden megfogalmazódik az emberben: nem lehet azt észrevennie egy óvónőnek, hogy milyen irányt vesz a játék?

Az igazság, hogy vannak jól nevelt gyerekek, akik áldozattá válnak, mert ők nem ütnek vissza, nem bandáznak. Az enyém is rettegett napokon át, míg végül bevallotta, hogy XY.nak rendőr az apja, és hogy őt ki fogja nyírni. Na aztán meggyőztük, hogy gondolod, az óvónéni hagyná, mi hagynánk? Végül lenyugodott. De jó, ha elmondhatja, mi bántja.És lehet, hogy jobb, amikor őt bántják, ő visszaüt.Én nem erre neveltem ugyan, de egy egészséges önérvényesítés kell.Lehet, hogy ha más óvodába kerül, sem lesz jobb a helyzet, attól függ, milyen az önbizalma,kapcsolatteremtő készsége, önvédelme.

Szia!

Én is hasonló megoldást tudok csak javasolni.

Ez a megoldás a legjobb a gyereknek. Új lappal indulhat és találhat barátokat!

Igaza van Nedinek, mert minél hamarabb, annál jobb.

Megsínyli a kis lelke és bezárkózik.

Szerintem is érdemes megpróbálkozni egy váltással.

Én ezt tenném.

Szia.

Amit most leírok az nem az én véleményem,hanem egy remek pedagógusé.Ő saját tapasztalatból is beszélt.Szerinte,ha egy gyerek valahol nem találja meg a közös hangot,akkor meg kell próbálni máshol.És nem szabad késlekedni,mert a gyerekben mély negatív nyomok maradhatnak az önértékelésével kapcsolatban.Akár oviról,akár suliról van szó,ha kell 2-3x is.Ő is a második oviban találta meg a gyerekének a megfelelő helyet.

Kisfiam 4 éves, szeptember óta jár óvodába, ma volt az utolsó napja. Én egy kisbabával vagyok itthon, ő 2 éves. A fiam nagy örömmel ment oviba az első perctől kezdve, sőt, már az óvodalátogatáson is olyan "bennfentes" volt, hogy namég!

Általában az apja hozta-vitte reggel, este a munkába menet és jövet, tehát egész napot ott volt.

A védőnéni szerint ezért lehet az, hogy kb. 2-3 hónapnyi ovi után azt hallottam, hogy verekedett, ütötte a társait, rajtuk vezette le a feszültséget. Beszélgettünk vele itthon, mondtuk, nem szabad, ha mérges vagy a társaidra, beszélj az óvónénivel,. próbáltuk kideríteni mi baja... Egy idő után meg azt hallottuk, hogy nem verekedik, hanem őt verik. Mondja, hogy nincs egy barátja se, mert X-ke és Y-ka már nem szereti. tegnap apa sokáig dolgozott, én mentem érte. Kinn voltak, és olyat játszottak, hogy 3 gyerek az én fiam arcába szórta a homokot, ő meg próbált menekülni és visszadobálni egyszerre... Tudtam, hogy rossza a helyzet, de hogy ennyire... :(((

Valaki volt hasonló helyzetben? Tudtok esetleg tanácsolni valamit, hogy mit tegyek? Hogy kéne lenyugtatni a kis oroszlánt és "visszaszerezni" a barátait? Féltem, hogy ha már kiscsoportban így kezdi, mi lesz a suliban...?