Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Kiközösítve fórum

Kiközösítve (beszélgetős fórum)


1 2
39. Basset
2010. nov. 29. 12:40

Na, ez megint érdekes. Most tényleg én vagyok ilyen béna béla és minden butaságon kiakadok?

Most az van, hogy:


Tavaly, ugye akkor volt kiscsoportos a gyerek, mondhatni, minden oké volt a délutáni alvással. Általában aludt és elég ritkán történt meg, hogy bepisilt. Nyáron nem járt oviba és itthon nem nagyon aludt délben, így nyilvánvalóan be sem pisilt. Aztán szeptemberben kezdődött az ovi, és most, kb. 2 hónapja van az, hogy szinte minden alváskor bepisil, pedig állítólag az óvónő kiküldi vécére lefekvés előtt.

Sok mindenre gondoltunk, hogy miért lehet ez.

Talán a nyáron "elfelejtette", kijött a rutinból és nem tud felkelni, ennyi.

Talán kicsit fel van fázva és többet kellene vécéznie, de érdekes, mert ébren nem jár folyton pisilni.

A védőnő szerint 6 éves koráig ez normális - ezt mondta és én megnyugodtam. Éjszaka még pelenkában alszik és reménykedünk, hogy valahogy majd "visszaszokik" a déli nembepisilésre, ami eddig érdekes mód ment neki.

Az óvónő szerint a védőnő ebben nem kompetens és vigyük el orvoshoz. Az orvosunk jó fej, nem paráztat fölöslegesen, nem tömi őket gyógyszerrel, nagyon szeretjük, és "ránevelt" minket arra, hogy ne vigyük minden 37 fokos lázzal dokihoz a gyereket.

Ti mit gondoltok erről az esetről? Igaza van az óvónőnek, baj lehet a kicsivel? Vigyük orvoshoz haladéktalanul? Volt valakinek hasonló esete?

2010. nov. 29. 11:56
Basset, nagyon sok hasonló történetet hallok és mindig az az első gondolatom, hogy amikor gyerekek verekednek stb. hol az pedagógus, óvónéni, védőnéni stb. A jogaikért nagyon tudnak küzdeni, ha a gyerekek felügyeletében fele ennyire lennének aktívak, akkor nem lenne ennyi hasonló, nemtörődömségből adódó eset, fizikai bántalmazás, lelki probléma stb. Ami a konkrét esetet illeti, a helyedben én váltanék. A védőnéni alkalmatlan. Az lenne a dolga, hogy a felügyelete alatt lévő gyerekek a helyes irányba terelődjenek a társas kapcsolatok terén, az lenne a dolga, hogy beavatkozzon, tanítson stb. Ez nyilvánvalóan nem megy neki.
37. Basset
2010. szept. 7. 13:17
Biztosan arra gondolt, hogy fegyelmezetlen - de hát melyik 5 éves nem az? Szerintem a legtöbb nem az... Vagy rosszul gondolom? Én azt gondolom, hogy nem lenne vele gond, szerintem végigülné az előadást, mert érdekelné... Tévében is egész hosszú filmeket végigül... Nem tudom, lehet, hogy mégsem vagyok objektív... De annyira szomorú vagyok, hogy minden jóból kimarad... :( Van ennek értelme?
36. trapiti (válaszként erre: 35. - Basset)
2010. szept. 7. 13:12

Szia!

Hát... nem egyszerü...

Sajnos ha a bizalom már megrendült az óvónöben, akkor minden hasonló eset rossz érzést kelt az emberben.

Nem lehet, hogy azt hogy "túl kicsi" nem a méretére vagy az ügyességére értették? Lehet hogy úgy látják, szertelen még, nem tudná nyugodtan végigülni az elöadást, nem lenne elég fegyelmezett az úton stb. Lehet hogy az óvón is úgy látja, nem érett még az ilyen programhoz. Ezt gondolom ha a legjobbat feltételezem. De a tavaszi események után azt hiszem nagyon nehéz megbízni az óvónöben :(

Azt nem tudom, mi a megoldás :( én már biztosan váltottam volna, de ez így év közben elég nehéz ügy.

35. Basset
2010. szept. 7. 13:05

Sziasztok!


Eltelt a nyár és elkezdtük az óvodát, ugyanott. Több okból is ugyanott: egyrészt a gyerkőc, úgy tűnt, már nagyon vágyott a régi barátaira. Bár nyáron ritkán összefutottunk velük, komolyabb barátságot nem sikerült kialakítani egyikkel sem, de úgy láttuk, ő ide akar visszamenni. Másrészt ez volt a könnyebb út is, a férjem azt mondta, ne írassuk át sehová, macerás.

Aztán a nyáron, úgy láttam, ez a verekedés is kicsit enyhült, most már csak akkor durvul, ha hullafáradt. Máskor lehet vele beszélni, ha morog, le lehet csillapítani könnyebben.

Az első napok elég jól teltek, jöttek új gyerekek a csoportba, máris szerzett közülük egy új kis "helikopteres pulcsis" barátot. Szóval, úgy tűnt, minden rendben egyelőre.

Erre fel tegnap megint kiakadtam.

Az történt, hogy apa ment érte, és látta, hogy ki van téve a faliújságra, hogy bánszínház lesz középsősöknek és nagycsoportosoknak. Hú, szuper! Mikor, mennyiért? - Hát, - mondja az óvónéni, - ők úgy látják, hogy a fiam még nagyon KICSI ehhez, így őt nem viszik. ???? :O :O :O ???? Mi van?!!! A férjem nem szólt semmit, de amikor öltöztette a gyereket, látta azoknak a nevét kiírva, akik mennek, és volt köztük más középsős is. Namost... A fiam nem kicsi. Magas, jó húsban van, ügyes, biciklizik, pattogtatja a labdát, löki magát a hintán, mászókán magasra mászik - ezeket csak azért írom, hogy lássátok, nem valami kis ügyetlen vézna géza. És okos. Ha értelmes határokat adunk neki és türelemmel, szeretettel viselkedünk, kezelhető. Idő kell hozzá és soooook türelem, de aranyos és jópofa srác. Mások szerint is. Szóval, nyilvánvaló, hogy az óvónő indoka kamu volt és ez totál kiakasztott. Megint felhoztam a férjemnek, hogy vigyük el, de amiket a fórum elején írtam bizonytalanságok, még mindig bennem/bennünk vannak. Nem tudom, a fiam mennyit fog fel, ért meg vagy egyáltalán mennyire érdekli ez az egész őt. Nem látom, hogy annyira megviselné. Többet hisztizik pl. azért, hogy a játszótérre kivigyük, minthogy elmenjen a bábszínházba.


Nem tudom, mit tegyek, mit gondoljak, hogy nyugtassam le magam. Van ötletetek?

34. 4c1a787e8f (válaszként erre: 28. - Erzsi80)
2010. aug. 5. 15:41

Szia!


Erről is eszembe jutott valami, kérlek ne ilyedj meg, csak analógiákat keresek, mint Miss Marple Agatha Christie regényeiben. Erről egy közeli rokonom jut eszembe. Ő volt ilyen "furcsa" kisfiú. Aztán 18-20 éves korára homoszexuális problémái lettek. (Pedig akkor erre semmi sem utalt) Rengeteget küzd a problémáival, sokat járt terápiákra. Amilyen sarkalatos pontokra rávilágítottak gyerekkorból:


1. Ő ugyan nem volt egyke, de sokmindent hagytak neki, hogy ne csinálja, amivel meg kellett volna küzdeni. Pl: nem ment a torna. Ahelyett, hogy türelemmel végigcsinálta volna, az anyja azt mondta, hogy "ne szenvedjen a gyerek". Az apja meg majd bele betegedett, hogy az anyja letorkolja.


2. Túl domináns volt a családban az anya, sőt már az anyai nagyanya is!!!


3. Milyen a viszony az apával? Ha nincs, van-e tudatosan "pótolva"?


4. A férfiakkal való viszony azért is fontos, mert sok homoszexuális gond abból adódik, hogy ő tulajdonképpen nem is a fiúkat szereti, csak csodálja őket, mert úgy véli, ő soha nem lehet olyan, mint ők... és ez nem csak fizikailag értendő...


4. Mennyit dolgoznak, illetve jut-e minőségi idő a gyerekre...


(Ezek persze nem nyilvános kérdések, csak magadnak)


Egyáltalán nem biztos, hogy a fiadnak is pont ez a baja, sőt, de az hogy valami van, az azért valósznű... Az hogy Te is ilyen vagy, lehet magyarázat, csakhogy ez egy lánynál nem olyan nagy gond, de egy fiúnál messzebbre vezethet...


Ja és ami gáz, hogy mi felnőttek hiába teszünk úgy, minta nem lenne semmi baj, a gyerektársaság nagyon fontos indikátor. Azonnal érzi, ha valakivel nem stimmel valami....


Már most érdemes szakember segítségét kérni, mert minél később, annál nehezebb. A vége mindig az, hogy ezek fájó dolgok, de hosszútávon csak az őszinteség segít. Nekem is be kellett látnom, miket szúrtam el, és nem volt kevés...


Kitartást, és minden meg fog oldódni, és ő is megtanulja majd magát elfogadni. Óriási és tisztelendő dolog, ha valaki meg meri tenni a lépéseket.

2010. aug. 5. 15:23

Sziasztok!


Nekem is 2 gyermekem van 2 év korkülömbséggel. A nagyobbiknak elkezdett időnként rángani az arca. Egyébként kezelhető, de kicsit határozott gyermek(lány), csak kisebb gondok voltak a közösségben. Az arcrángás miatt kerültünk neurológushoz, majd mivel ott minden negatív volt, a nevelési tanácsadóba. Ott a pszichológus (játszós doktornéni) azt állapította meg, hogy nem súlyos az eset, de ami gondunk van, az arra vezetherő vissza, hogy nem dolgozta föl az öccse születését. (az öccse már 3 éves volt akkor). Bár a haragja nem (mindig) az öccse ellen fordul, mégis ez a gond. Felvette terápiára, ez annyit jelentett, hogy 2-3 hetente eljártunk egy kis játékra. És láss csodát, megszűnt a tikk, és az egyéb gondok is oldódtak...


Ezt csak azért írtam le, hogy hátha nem is az oviban van a valós gond...


Én a saját magamról és a családomról tudom, hogy minél "tökéletesebb" egy család, annál szarabb benne gyerekként élni...

32. Dina2 (válaszként erre: 31. - Basset)
2010. aug. 4. 09:11

persze. nem is a képességei miatt tartok ettől, hanem mert egy kicsit "nagyképű" a saját tudásától.

vannak gyerekek, akiket lehet irányitani, akik mintegy alattvalóként viselkednek a vezető szerepű társaikkal szemben, de a legtöbbjük szerintem nem tűri, hogy a velük egyenrangú pajtásuk parancsolgasson nekik.

sajnos a fiamra ez nagyon jellemző, még otthon is.

31. Basset
2010. aug. 4. 08:20

Szerintem ezt és talán az előbbi ügyet is egy nagyon jó pedagógus remekül tudja használni és kezelni... Pl. Dina kisfiának direkt olyan feladatokat (akár plusz) adni, amiket mondjuk ő mutat be az osztálytársaknak, vagy pluszt ad nekik vele... Így ő is fejlődik és talán előnyére is válik, hogy valamilyen szinten vezetőféle válik a gyerekből. Ugyanakkor szerintem egy jó pedagógus azt is kontrollálni tudja, hogy ne menjen át "kérkedésbe" az egész, hanem tényleg, azon a szinten maradjon, ami még elég, hogy ő is meg a társai is csak nyerjenek vele...

Egyébként csak azért, mert valaki jobb képességű, nem közösítenek ki valakit, ehhez kell más is...

30. Dina2
2010. aug. 3. 13:22

sziasztok! ettől a kiközösités-dologtól én i startok kicsit.

a fiam szeptemberben indul első osztályba.

folyékonyan olvas, ír, összead, kivon. olyan dolgok érdeklik és olyan dolgokat tud is, amik az ő korához képest messze feljebb vannak. vitathatatlan, hogy intelligens, azokat a dolgokat, amik érdeklik, percek alatt megtanulja.

leginkább a közlekedés és a föld, mint bolygó érdekli. tudja az összes közlekedési jelet és szabály, a földrészeket, égtájakat, országokat fővárosokkal, simán eligazodik bármilyen térképen, az interneten nem a játékokkal foglalkozik, hanem órákig bújná a "gugli földet".

büszke is vagyok a tudására, mint szülő.

egy a bökkenő.

hogy ő is tisztában van vele, hogy TUD. és hogy amit tud, az messze felülmúlja sok pajtásának a tudását. és sokszor kérkedik ezzel: "én ezt már rég tudom!" és szinte lenézi azokat, akik nincsenek vele hasonló szinten és úgy viselkedik, mint aki jogos arra, hogy utasitgasson, parancsolgathasson ezeknek a kisembereknek.

ezzel biztosan sok társából ellenszenvet fog kiváltani, de mit tehetnék?

nem fogják ezért majd kirekeszteni?

29. Basset (válaszként erre: 28. - Erzsi80)
2010. júl. 30. 16:48

Nekem az jutott eszembe, hogy lehet, hogy "idősebb a korához", vagyis komolyabb, mint a hasonló korú gyerekek és ezért barátkozik nehezebben... Tudod, mint a filmekben a "szemüveges okostojás könyvolvasó" gyerekek, akiknek a legjobb barátjuk egy kutya, de a végén mindig ők lesznek a menők és a jófejek... :)

Ha nem verekszik, nem hisztis, veletek aranyos, akkor nincs vele baj, szerintem. Egyszerűen csak ilyen és lehet, hogy ez soha nem is fog változni... Attól még barátja lehet, majd ha talál egy "agyilag", lelkileg hozzá hasonlót...

nem tudom, én ezt gondolom...

2010. júl. 10. 06:52
Segítsetek.Szabolcskám most lesz elsős,de nincsenek barátei.Próbáltam áthívni volt csoporttársakat,jöttek is,és látszólag minden ok is volt,de később kiderült,hogyvalami mégsem ok,mert ezek a meghívások csoportpokban történtek,és mi mindig kimaradtunk.Ide jöttek a gyerekek játszani,de minket nem hívtak senkihez sem.Amikor meg elmegy valamelyik utcabeli barátjáhozegy kicsit játszani,mindig hazaküldik valamilyen indokkal.Próbltam érdeklődni a szülöktől,hogy ez miért van,de mindig csak felületes,kikerülő válaszokat kaptam.Érdeklődtem az ovodában is,amikor még járt,hogy verekedik-e,vagy önzőn viselkedik,de ott is azt mondák,hogy nagyon jó kisfiú,csak néha kajla.Próbálkoztunk játszótéren ismerkedni,de vagy csak kihasználták vagy egyszerüen nem foglalkoztak vele.Mellesleg nagyon nehezen barátkozik,pont mint én ezért tanácsot sem igazán tudok neki adni.Csak rágodok,és töprengek,hogy hol rontottam el?Amugy tényleg jó kisfiú,nem verekszik,nem beszél csúnyán,csak mivel egyke,nehezen osztja meg a játékait mással.Minden vélemény érdekel.
27. Basset (válaszként erre: 26. - Trapiti)
2010. jún. 23. 07:14
Értem, természetesen a véleményetekre vagyok kíváncsi... meg tapasztalatokra, ilyenekre... de dönteni nekem kell, nyilván.
26. trapiti (válaszként erre: 24. - Basset)
2010. jún. 22. 22:45
Nem tudok a Te fejeddl gondolkozni... amit írok, az csak SZERINTEM van. Egy év SZERINTEM elég hosszú idő, főleg ha olyan környezetben kell eltöltenie egy gyereknek, ahol nem jó neki. De ettől még lehet hogy Nálatok az lesz a jó megoldás ha marad.
25. Basset (válaszként erre: 23. - Eb16e31c66)
2010. jún. 22. 20:20
Igen, én is ezt látom - és én is pedagógus vagyok... :)
24. Basset (válaszként erre: 22. - Trapiti)
2010. jún. 22. 20:20
Igazad van, és látom, azt gondolod, hogy el kellene vinnem. Most az van, hogy remélhetőleg jövő nyáron költözünk, tehát 2011 szeptemberében tuti, új oviba kerül a gyerek, egykorú csoportosba. Szerinted így is el kéne vinnem erre az egy évre? Minden évben menjen új oviba, új óvónénikhez, új társakhoz, új helyre...? Mert ugye nyilván, új óvoda, a másik csoport szerintem elég megfelelő... Ez nem ártana neki?
23. eb16e31c66 (válaszként erre: 21. - Basset)
2010. jún. 22. 17:31
Igen az együttműködés lenne a cél. Szülőként és pedagógusként is van tapasztalatom benne. Csak sajnos a szülő az óvónénit, tanárnénit hibáztatja, a pedagógusok meg a családi hátteret hozzák fel és nem a kompromisszumot keresik.
22. trapiti (válaszként erre: 21. - Basset)
2010. jún. 20. 12:22

Hát manapság nehéz olyan bölcsit-ovit-iskolát találni, ahol MŰKÖDNEK a dolgok úgy, amire Te is, én is emlékszünk a gyerekkorunkból. De nem lehetetlen!!! Én továbbra is azt gondolom, addig mennék, amíg szerető környezetet nem találok a gyerekm számára. Nálunk a bölcsiben sikerült és így az ovikezdés előtt bizakodó vagyok, már most több kapcsolatunk van a leendő óvónénivel, mint amit Te írsz egy év után...


Nyilván a gyerekek viselkedése nagyban függ attól hogy mit hoznak otthonról, és sajnos sok gyerek nem túl sok jót hoz. Még ha nincs semmi extra, a szülők akkor is hajszoltak, gondterheltek, nem érnek rá a gyerekükre figyelni. DE! Ettől még egy közösségben, ahol szakképzett pedagógus van a gyerkekkel, az Ő dolga, hogy a gyerekek számára határokat szabjon. Igen, biztosan vannak, akik otthonról hozzák az agresszív viselkedést, és sajnos ez sokszor a szülő felelőssége, de aki otthonról nem hoz ilyesmit, az is próbálkozik néha. Szerintem mindig az aktuálisan jelenlévő felnőtt - napközben az óvónő, egyébként a szülő - feladata megtanítani a gyereket arra, hogyan kell a többiekkel viselkedni, mi jó és mi nem. Ez ugyanúgy dolga az óvónőnek, mint a szülőnek.Az egyik nemtörődömsége nem emntesíti a másikat a felelőssége alól. És igeni, ha én normálisan nevelem, szeretem a gyerekemet, foglalkozom vele, rászánom az időt, energiát, akkor ugyanezt elvárom az óvónőtől is. Ha kiközösítik, bántják, vagy ha ő bánt mást, elvárom hogy emberségesen és odafigyelve kezelje a helyzetet. Ja, hogy ez fárasztó? Én is elfáradok a műtőben és gondolom más is a munkahelyén. Ha erre nem képes, én biztosan nem hagynám ott a gyereket. És sajnos nem hiszek benne, hogy egy év után (ill gondolom sok év után amióta pedagógusnak mondja magát) a hozzáállását épp az változtatná meg, hogy egy szülő megkéri... Aki jó pedagógus, jó ember, szereti a gyerekeket z magától teszi, kérés nélkül...

21. Basset
2010. jún. 20. 08:05

A pedagógusok helyzete, elismerem, nagyon nehéz, de CSAK és kizárólag a szülőre vagy a pedagógusra hárítani a felelősséget baromság... Elvileg az lenne az cél, hogy együttműködjünk - és az az érdekes, hogy anyámnak 25 éve még ment... Emlékszem, hogy amikor értem jött, még órákig pletykált az óvó nénivel, megállt a boltban a kenyereknél, ha látták egymást, beszélgetni... Most... oké, a férjem jár a gyerekért, de szereti ő is a kicsit és jófej srác, bármiről lehet(ne) vele beszélgetni. És voltam már én is érte, de mindig az van, hogy meglátja valaki a fejem az ablakban, vagy beszól egy kisgyerek, aki épp pisilni volt, hogy itt vagyok, a gyerek kijön, felöltözünk és elmegyünk. Az óvónők ki se jönnek... Ennyi erővel akárki elvihetné a kölyköt, most ez jutott eszembe... :S

Már 2 szülőin voltam, a második botrány volt (nekem)! Másfél órán keresztül arról beszéltek, hogy nincs pénz, idétlenek a gyerekek, mert még a zebrán se tudnak átmenni, nincs tornaruhájuk, nem tudnak tornázni, alapvető felszólításokat nem értenek... :O Csak lestem... A fele a fele csoportra nem igaz, szerintem...

Na, ez volt az első fele, aztán a második felében arról volt szó, hogy segítsünk egy pályázatban, amit meg kéne nyerni, gyűjtsünk delikátos jeleket, hogy felújítsák a játszóterüket, meg volt egy lista, amire fel kellett írni, ki milyen "társadalmi munkát" végezne, pl. varrni, sütni, barkácsolni... Hát, ez 25 éve nálunk úgy MŰKÖDÖTT, hogy beszélgettek, óvónéni elpanaszolta bánatát, pl. eltört a kisszék lába, másnap jött Béluska apukája és megszerelte...

Nekem nagyon hiányzik ez a fajta "falusi" kommunikáció! és szerintem nem azzal van baj, hogy nem faluban lakunk... :(

20. trapiti (válaszként erre: 17. - Eb16e31c66)
2010. jún. 19. 14:02
Egyébként ez a lehető legkényelmesebb hozzáállás :( Ha a pedagógus képtelen kezelni a gyerekeket, képtelen megoldani az adódó helyzeteket, a legegyszerűbb a szülőre fogni, hogy nem jól neveli, meg nem szereti eléggé. Tipikus :(
19. trapiti (válaszként erre: 16. - Basset)
2010. jún. 19. 13:56
Hát, azt hiszem én nem próbálkozné tovább... de ez én vagyok, tanácsot nehéz adni. :(
18. trapiti (válaszként erre: 17. - Eb16e31c66)
2010. jún. 19. 13:55
De az, ha az óvónő ezt tétlenül nézi, az igenis az ő felelőssége. Az oviban az történik, amit az óvónő megenged. Egyébként meg minden gyerek próbálgatja az erejét, az is, aki nem lát otthon agressziót - az óvónő dolga kezelni a helyzetet.
17. eb16e31c66 (válaszként erre: 8. - Trapiti)
2010. jún. 19. 13:14
"ha gyerekek terrorizálhatják egymást egy oviban, az igenis az óvónők felelőssége"- ezt írtad! ??? Nem a szülőé, aki esetleg nem jól nevelte a gyerekét. Az a gyerek aki agresszív, otthonról hozza. Vagy látja valamilyen formában, vagy nem foglalkoznak vele eleget, nem szeretik eléggé és így akarja felhívni magára a figyelmet.
16. Basset
2010. jún. 19. 09:52

Sajnos nem tudom, mennyi idősek. Annyit tudok, hogy volt egy gyerek, aki bántotta, ő elballagott, tehát nagyobb volt. Valószínűleg, akkor a többiek is inkább nagyobbak, de erre nem vennék mérget.

A vegyes csoport jó is, rossz is. A fiam elég sokat fejlődött, ügyesebb lett - nem tudom, én ezt arra fogom. De pl. sok mindent "elfelejtett", amit a nyáron itthon megtanult: orrot fújni, fenekét kitörölni...


Nem tudom, mit vesznek észre az óvónők és mit nem... Volt, hogy napokig hajtották a férjemnek, hogy a kicsi köhög, pedig az orvos azt mondta, ennyi köhögéssel nem kell otthon tartani, néha pisis nadrágban szaladozott a gyerek... Legutóbb pl. az ominózus homokdobálós esetben is ott állt a gyerekek szájában, mégsem szólt rájuk, hogy ne csinálják. Néha olyan, mintha lehetne velük beszélni, meghallgatnak, kedvesek, bólogatnak, de nem változik semmi, néha meg (pl. szülői értekezleteken) úgy beszélnek a szülőkkel, mint a kutyával.

15. trapiti (válaszként erre: 14. - Basset)
2010. jún. 19. 09:33

A vegyes csoportról jut eszembe? Azt lehet tudni, hogy kikkel van konfliktusa konkrétan? Melyik korosztállyal? Ha jól értem Ő még kicsi, és a nagyok bántják? Őszintén szólva én bizalmatlan vagyok a vegyes csoportokkal szemben, bár még csak ősszel kezdjük az ovit, de a bölcsiben mostanra elég vegyes lett a csoport, 1-3 évesig vannak, ami elég nehezen kezelhető. Amióta sok a kicsi, az én lányom is problémásabb lett :( Az oviban tiszta csoport lesz, olyannyira, hogy 2007 május és december között születettek lesznek mind, hogy 4 évig mehessen a csoport összevonás nélkül...


Az óvónővel én minél hamarabb beszélnék, amíg még egyáltalán emlékszik a helyzetre... már ha egyáltalán észrevett valamit. :( Hogy érted hogy furák?

14. Basset (válaszként erre: 13. - Trapiti)
2010. jún. 19. 09:03

Persze,nem úgy értem azt hogy "jogos", hogy joga van hozzá, inkább úgy, hogy oka van rá...

Gondoltam arra is, hogy ugyanaz az óvoda, de más csoport, de nem tudom, ennek van-e értelme egyrészt és másrészt, hogy milyen következményei lehetnek ennek... Óvónők, tudod...

Arra gondoltam, hogy a nyáron majd meglátom, hogy alakul a kis lelke, aztán szeptemberben megkérdem az óvónőt, hajlandó-e odafigyelni rá kicsit jobban...

Az is benne van a pakliban, hogy reményeink szerint el tudunk költözni és az utolsó évet már egy másik városban, másik óvodában járja. De egy kicsit ettől is félek, hogy az milyen lesz majd - átrángatni egy totál más közösségbe, ami ráadásul nem is vegyes csoport, mint ez... De addigra már a kislány is ovis lesz, elvileg ő majd ott kezdi kiscsoporttal... Hát, nem tudom...

Nem akarom, hogy szenvedjen bárki is (akár a fiam, akár a társai tőle), de meggondolatlanul rángatni sem akarom... Nem tudom, tényleg, mi legyen. Beszélni kell az óvónővel... Vagy nem tudom, mert ők meg olyan furák...

13. trapiti (válaszként erre: 12. - Basset)
2010. jún. 19. 08:23
Hát akkor valóban marad a kapcsolatépítés, bár azzal vitatkoznék, hogy "jogos" lenne tartósan nyúzni egy gyereket a korábbi verekedésekért. Azzal meg pláne, hogy a gyerekek joga lenne büntetni egymást. Esetleg párhuzamos csoportba nem lehet átkérni? Főleg ha ott is vannak barátai... Vagy ők nem azonos korúak?
12. Basset
2010. jún. 18. 22:49

Sziasztok!


Köszönöm a hozzászólásokat!

Gondoltam én is arra, hogy elviszem egy másik oviba, de az a furcsa, hogy bár elég "gagyi" helyzet, a kicsi (szerintem, vagyis ahogy mi látjuk apával), nem érzi magát rosszul ott. Mesél a rossz dolgokról, "buta fiúkról", de néha mesél aranyos kislányokról, akik "építenek neki bakugánt"... :) Most nyár közeledtével gyakran összerakták őket egy másik csoporttal és ott is vannak barátai... Szóval, lehet, hogy ez őt nem viseli meg annyira, mint engem... :S

És az is idegesít, hogy végülis ő kezdte, tehát ő volt ilyen kis dinka, hogy "megutáltatta" magát a többiekkel, mert tényleg verekedett és "jogosan" ütnek most vissza a többiek... :(((


Szóval kaptam most itt jó ötleteket - nyáron is haverkodni, meg ilyenek...

Sajnos biztos, hogy probléma az is, hogy egész nap ott van szegénykém, a húga meg itthon velem - ez irigység is lehet és jogos, de sajnos nem vagyok teljesen egészséges és "jó", vagyis könnyebb, hogy csak 1 gyerekem van egész napra... Nincs segítségem, csak apa, sajnos a nagyszülők fele meghalt, másik fele meg 200 km-rel arrébb lakik... :(

Egyébként az óvónők - és maga az óvoda fura firma, de úgy vagyok vele, hogy úgysem tudok mit tenni, hiába tépem én a szám... :( (Már téptem és semmi változás...)

11. nedi
2010. jún. 18. 20:24
Mindenesetre ez egy nagyon nehéz dolog,akit az elején említettem pedagógus,a kislányom tanító nénije(szerintem a legjobb tanító a világon).Vele és pár anyukával beszélgettünk az ilyen "problémás" gyerekekről.Az egyik gyerekkel sajnos(ezt az anyuka mondta) addig vártak(2 évet) míg teljesen bezárkózott a gyerek,iskoláról semmit sem volt hajlandó beszélni,azóta váltottak sulit és eltelt két év(persze kellett hozzá a mi remek tanító nénink)és most kezd el egy-egy dolgot mesélni.A másik anyuka azt mesélte,hogy neki a gyereke komoly hasfájásokat produkált,többször bekeményedett a hasa.A gyerekorvos tanácsára,aki lelki jeleknek fogta a tüneteket,váltottak.És csodák csodájára a gyerek azóta is vidám és egészséges.Amúgy ez nem kisegítő vagy ilyesmi,sport iskola.Csak felmerült,hogy mennyi minden múlik azon ,hogy milyen a pedagógus,óvónő illetve a gyerkőc jól érzi e magát a környezetében.
10. trapiti (válaszként erre: 9. - Boszorkánylepke)
2010. jún. 18. 20:04

Az szerintem sem jó megoldás, hogy egy gyerek pár év alatt végigjárja az összes óvodát/iskolát a városban.

DE...

-az óvónőnek a szülő kérése nélkül is az a feladata, hogy odafigyeljen a gyerekekre. Nem hiszek benne, hogy attól ha megkérem majd jobb óvónő lesz, ha eddig nem érdekelte a probléma, persze próbálkozni lehet.

- sajnos a magyar oktatási rendszer teljesen alkalmatlan a hiperaktív vagy egyéb ok miatt sajátos nevelési igényű gyerekek integrációjára és megfelelő fejlesztésére. El tudom képzelni, hogy egy egész városban nem talált a kolléganőd olyan helyet a gyerekének, ahol kellő toleranciával, hozzáértéssel tudták kezelni a hyperaktív gyerekét. Sajnos ez a történet az SNI gyerekek körében tipikus. Az SNI gyerekek szülei éveken át ugyanezt a kálváriát járják, és nagy szerencse kell ahhoz, hogy jó helyre kerüljön a gyerek.

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook