Ki tud ezen kiigazodni? (beszélgetős fórum)

Nem ezt mondtam:))

....csak olyan érzésem van,hogy de direkbe cukkolod ,holott tudod ,hogy mi lesz a reakció,és akkor meg kislányos szűziességgel csodálkozol ,hogy így reagál?:))))

Sziasztok!

Amikor én megismertem a mostani férjemet, ő 30 éves volt, én 37. Már az elején tisztáztuk, hogy mi a helyzet.(nekem már van 3 idősebb gyermekem).

Ő azt mondta, nem is baj, ő nem is nagyon akar gyereket, még nem "nőtt fel a feladathoz".

Nekem voltak problémáim, azt hittem, már nem lehet több gyerekem. Párom véleménye megnyugtatott, hogy ne stresszeljem magam. Már azt is mondtam neki, hogy minden egészséges férfi egy idő után gyereket szeretne, ezért, ha gondolja hagyjuk abba, mert én nem tudok/nem is akarok még egy gyereket szülni, de megértem, ha ő majd később szeretne egyet.

3 évre rá, egy szép napon, pozitív lett a terhességi tesztem...

Én nagyon megörültem, ő kicsit tartott a dologtól, de nem mutatta, később mesélte. Ma a kisfiunk 2,5 éves, és a férjem nagyon jó apa. Azt mondja, nem is tudná elképzelni már másképp az életét, csak így a fiunkkal:))

Nem is tudta milyen nagyszerű érzés apának lenni-ezt nem nekem mondta, de meghallottam- és a könnyem is kicsordult...

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a pasik csak félnek. Félnek attól, többek között, hogy egy gyermek elveszi tőlük azt, ami eddig csak az övék volt: minket!

A felelősségtől, meg sok minden mástól is, persze.

De, amikor látja őket az ember együtt, mindent elfelejt:)

Te szerintem ikrek a mi pasijaink! :-D

Én nem járok bulizgatni ( mert hulla fárdt vagyok mostanában), de a barátnőmmel szoktunk tartani csajos estéket -iszogatunk ilyesmi... És az én pasim is azt mondja, hogy ő nem jön velem bulizni, mert már ehez ő öreg, meg kinőtt a bulizásból... Sokáig sehova nem jártunk, mert ő "fáradt". Mostanában kezdtünk eljárogatni ide- oda.

de hamar eldölhet mindennek a sorsa... szolsz neki hogy hopp nem jött meg... és el mész veszel egy tesztet és megcsinálod...

közlöd vele hogy pozitiv... itt jön hogy ö hogy reagál... aztán ha nem ugy akkor persze megmutatod neki a negativ tesztet de akkor már tudod hogy reagál rá ha meg pozitiv vélemnnyel van.. elmagyarázod neki hogy miért tetted... hogy nem tudtál kiigazodni rajta

Amikor a párom meg ismert ő sem akart gyereket elmondása szerint,de ahogy kiismertük egymást másra sem vágyott mint teljes családra engem kellett biztatni hogy vállaljuk a babát(cukorbetegségem miatt féltem)

Meg kell érni a férfiakban a gyermek utáni vágynak,ki fog alakulni türelem:-))

Akkor ne dörgöld folyton az orra alá ezt a gyerektémát,és akkor nincs vita:))

Éljetek csak együtt,és érezzétek jól magatokat egymással,amíg ki nem derül ,hogy "egymásnak vagytok-e teremtve" vagy sem.

Ugyan ezeket érzem. :) Tök vicces.

Jó mondjuk nálunk több minden is volt amire azt mondta, hogy egysezr megfogom unni. Meg is untam a sok hülyeséget! Mondtam neki, hogy ne ámítson mindig mondja a frankót, nem kell engem elbűvölnie, én a tényekre vagyok kíváncsi ( mert nálunk sok minden hasonló képpen működött, mint ez a gyerek téma, sok mindenben bizonytalakodott). Aztán nem vártam rá, hogy eldöntse mit akar én mentem és csináltam amit jónak láttam - ls ettől kicsit összekapta magát! :-)

Pont ez az ismérve a bizonytalanságnak.

Teljesen "normálisan" viselkedik.

:))

Légy türelmesebb,szerintem vívódik belül,hogy itt va -e az idő,vagy nincs.

Egy gyerek nem csak egy életre szóló döntés,hanem az anyával egy életre szóló kötelék is ,legjobb esetben,szóval az első döntés nem annak a meghozása kellene ,hogy legyen ,hogy gyereket akartok-e vagy sem,hanem hogy ti,egymásnak mit is jelentetek?

Egymással akarjátok-e leélni az életeteket.....?

:)