Ki mernétek költözni egy 1 éves babával külfölde ahol az apja fél éve dolgozik? (tudásbázis kérdés)

Csak abban az esetben mennék ki,ha beszélném valamennyire az adott ország nyelvét.

Ha nem tudnék kommunikálni,akkor biztos megtanulnék, legalább egy társalgási szinten.

Aztán,természetesen mennék a férjem után.

Bár,attól is függ,hol dolgozna.

Igen, de ez a gyerek lelkibeállítódásán is múlik. Vannak kevésbé nyitott, szorongó gyerekek is.

pl. férjemet 3 éves korától 9 éves koráig húzkodták a szülei Moszkva és M.o. között. Sehol sem tudott igazán beilleszkedni, se óvodás, se iskolás kapcsolatai nem úgy alakultak mintha egy helyre járt volna. Mindenhol kívülállónak számított.

Dehogyis, én is ezt tettem volna a helyedben. A mai világban annak van értelme, akkor tudsz érvényesülni, ha minél többet látsz.

A keresztlányomnak azt tanácsoltam annak idején, hogy tanuljon meg először is angolul meg németül, mert enélkül már szinte nem lehet munkahelyet találni. Utána pedig tanuljon meg egy kevésbé ismert nyelvet és akkor abban profi lehet. Erre a portugált választotta. Már három nyelven beszél, imád utazni.

Sokszor volt már Portugáliában is. Egyszer azért elmennék vele, mert ott még nem voltam.

Veled értek egyet maximálisan!

Én, ha újra kezdhetném az életemet, bizony kimennék egy kicsit külföldre dolgozni. Más embereket, más tájakat, más kultúrát megismerni.

Bár én a nyaralással is mindig úgy voltam, hogy csakis aktívan! Én pl. nem tudnék egy tengerparton eltölteni 2 hetet. Mindig úgy nyaraltunk (akár külföldön, akár belföldön), hogy 2 napnál többet nemigen aludtunk egy helyen. Vagy ha igen, akkor onnan jártuk be a környéket.

Bejártuk először hazánkat, aztán Európát. A lányom is szívesen emlékszik vissza ezekre a nyaralásokra. Nagyon sok szép helyen jártunk.

évek külföldön töltött tapasztalatával - 20 éve, nehéz időkben - is azt mondom, csomagolj, menj a gyerekeddel együtt..nem a bankszámla miatt, inkább a közös élmény, a világ felfedezése, a nyiladozó értelmű gyerek máűst megtapasztalása miatt..

nagyon jól éltünk más orzságban, eleinte csupán a férjem tanulmányi ösztöndíjából, s aztán jött egy véletlen ajánléat, minek következtében állsát kaptam..gyerek bölcsibe került, férjem tanult, én dolgoztam...legszebb éveink voltak, bármikor visszamennék időben ezért a családi közös élményért..

A lányom elmúlt 20 éves, a világ sok pontján járt, vittük, majd a középiskolai osztályával is..bárhol, bármely helyzetben feltalálja magát, és a jövőjét, általam erősen támogatva, világpolgárként a világ bármely országában el tudja képzelni!

Sziasztok,

látom már egyedül vagyok a véleményemmel, de én bizony maradnék.

Persze tudni kellene, hogy a férjed csak 1-2 évre tervezi a kint létet, amíg "megszeditek" magatokat, vagy hosszabb távra. Ha hosszú távra, akkor meggondolandó.

Nos, én koromnál és attitűdjeimnél fogva elég röghöz kötött vagyok. Férjem Bp-re jár minden nap dolgozni (oda-vissza) 340 km, már többször bepróbálkozott, hogy költözzünk fel Pestre, de én már a gondolatától is rosszul vagyok :-)

Nem tudom elképzelni, hogy ne találkozzak 2-3 naponta az édesanyámmal. Olyan kevés időt tölthetünk már el együtt, most abból pazaroljak el éveket. A lányom is imádja a mamát, szeret vele együtt játszani, közös kalandokat átélni, nem tudom, hogy mit szólna hozzá, ha félévente 1 hétre találkozhatnának.

Mi lenne a barátainkkal hetente megtartott kártyapartikkal, és egyéb dolgokkal... Szóval nekem ezek az állandó értékek fontosabbak, mint hogy mennyi pénz van a bankszámlánkon. De tudom, hogy vannak olyanok, akiknek nincs más lehetőségük az életindításuknál.

Viszont sok olyan ismerősöm van, akiknek a férje Németországban dolgozik hentesként, 3 hetente jár haza és tökéletesen működik a kapcsolatuk.

Persze az sem mindegy, hogy egy kapcsolat éppen milyen dimenzióban van. Ha valaki már lassan 20 éve él együtt a másikkal lehet, hogy örül a párja nélkül eltöltött időszakoknak :-)

Azért ez ebben a formában így nem igaz. A vőlegényem március 1-jén ment ki Németországba, a mai napig kint van. Én sajnos nem mehettem a munkám miatt, de szerencsére szeptembertől megszűnik minden ezirányú kötelezettségem és megyek utána.

Nagyon szeretjük egymást, ezért ennyire nehéz, mert abszolút nem vagyok a távkapcsolat híve; hosszú távon én sem bírnék így élni.

persze! mit csinálnék itthon egy éves babával apa nélkül :(

Nem veszíthetsz semmit :)

de a hoxán azért írd meg a tapasztalataid :) hátha mi is megyünk :)