Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetés)

"És mostantól kezdve nőnek a napok.Átfordul a tél.Mától kezdve minden reggel egy jóakaratnyit hamarabb kél a nap,s este későbben nyugoszik.Egy jóakaratnyit, mindennap.Valami furcsa, boldog meghatottság fogta el, valami alázatos hála azért a kis jóakaratért, ami végre megjött a hatalmas és ismeretlen idő mélyében, és minden reggel és minden este feszít majd egy keveset a nappalok zárján, egy jóakaratnyit, éppen csak egy jóakaratnyit ameddig kitágul és megnő ez a jóakarat lassan,és kibomlik belőle a tavasz!"

Wass Albert

((( Wass Albert:

Erdély

Valahol van egy furcsa ország.

Bérce templom, völgye szentély,

Bánatország az az ország,

Neve: Erdély.

Kékebbek ott az esték,

sárgábbak ott a rózsák

S a falevelek mindig hullanak.

Este tájt.

Csöndes faluk fehér harangszavára

Imádkozó bükkerdők orgonája:

Zsolozsmásan felzúg a patak.

Ott mindig ősz van. Erdély árva lelke:

az őszi szél kószálgat szüntelen.

És megsúgom: hiába jön tavasz,

A hóvirág.

A régi hóvirág már nem terem.

Mert ott az erdők keresztfát teremnek

És Golgota a hegynek a neve.

S ki ott él: valami régi nyárnak

Halálosan beteg szerelmese.

Elátkozott álmok kísérik,

Ha belekábult ott a tájba:

Mert átokország az az ország.

Nagyon ködös és nagyon árva...

Fészkefosztott fiainak,

Széttépett, bús fiainak,

Mégis, mégis, jaj de drága! )))

(1928. december 1.)

~ Kun Magdolna: Mikor magadra maradsz

Mikor magadra maradsz, nincs körötted senki,

aki nehéz napjaidat szebbé tudná tenni,

úgy érzed számodra már semmit sem jelent

hogy tél van-e vagy nyár a szívben odabent.

Nem érdekel többé, mi lesz veled holnap,

s hogy a következő évek jót vagy rosszat hoznak,

hiszen számodra a világ már akkor elveszett,

mikor rájöttél, hogy társad már nem lehet veled.

Nehéz az egyedüllét, de reménykedni kell,

hogy van egy csillagút, amelyre a léptünk reá lel,

csillagút, ahol várnak ránk majd azon emberek,

akik nélkül létezni csak könnyekkel lehet.

Szívünkben örök helye van minden megélt percnek,

amit azokkal töltöttünk kik egykoron szerettek,

így hát nem mondhatjuk azt, hogy elvesztettük végleg,

azon embereket kik csillagútra léptek.

Ne számolgasd az éveket,

nem lesz sem több, sem kevesebb,

ha tükröd szemed elé tartod,

ne keresd, azt a régi arcot,

- a napmosolyú, gondtalant. -

Megvívtál néhány kemény harcot.

De hallgatózzál befelé,

s ha felnézel, az ég felé,

tudsz-e még hinni, hogy az égbolt

- mely réges-régen tiszta kék volt -

lesz-e még újra égi szép?

Ha tükröd magad elé tartod,

s nem néz vissza a régi kép,

ne fájjon, hogy a gondtalan,

napmosolyú arcnak ránca van,

nem is egy-kettő. Számtalan.

Ami fontos: szemed a régi fénnyel,

barátkozzon a változó éggel,

s tudj mosolyogni, gondtalan.

Mert a lelkedben béke van.

(Moretti Gemma: Tükör)

"A hajnali Nap fénye felkúszik az égre.

Menekül a sötét, - nehogy utolérje.

Madárdalra ébred a szunnyadó világ:

az újjászületés élményét éli át.

Lassan ébredezem. - Mi történik velem?

Álmom messze úszik, s érkezik a JELEN."

/Aranyosi Ervin - Ébredés/

Szabó Lőrinc: Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,

repülőgép, amin jár,

szél röpíti, az a gépe,

így ül a ház tetejére.

Ház tetején sok a drót,

megnézi a rádiót,

belebúj a telefonba,

lisztet rendel a malomban.

Lisztjét szórja égre-földre,

fehér lesz a világ tőle,

lisztet prüszköl hegyre-völgyre,

fehér már a város tőle:

fehér már az utca

fehér már a muszka,

pepita a néger,

nincs Fekete Péter,

sehol

de sehol

nincs más

fekete,

csak a Bodri

kutyának

az orra

hegye-

és reggel az utca, a muszka, a néger,

a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter

és ráadásul a rádió

mind azt kiabálja, hogy esik a hó!

Fésűs Éva: A lényeg

"A szépben az a legszebb,

ami leírhatatlan,

a vallomásban az,

ami kimondhatatlan,

csókban a búcsúzás

vagy nyíló szerelem,

egyetlen csillagban a végtelen.

Levélhullásban erdők bánata,

bújócskás völgy ölében a haza,

vetésben remény, moccanás a magban,

kottasorokban rabul ejtett dallam,

két összekulcsolt kézben az ima,

remekművekben a harmónia,

részekben álma az egésznek,

és mindenben a lényeg,

a rejtőzködő, ami sosem látszik,

de a lélekhez szelídült anyagban

tündöklőn ott sugárzik."

József Attila - Betlehemi királyok

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!

Három király mi vagyunk.

Lángos csillag állt felettünk,

gyalog jöttünk, mert siettünk,

kis juhocska mondta - biztos

itt lakik a Jézus Krisztus.

Menyhárt király a nevem.

Segíts, édes Istenem!

.

Istenfia, jónapot, jónapot!

Nem vagyunk mi vén papok.

Úgy hallottuk, megszülettél,

szegények királya lettél.

Benéztünk hát kicsit hozzád,

Üdvösségünk, égi ország!

Gáspár volnék, afféle

földi király személye.

.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!

Jöttünk meleg országból.

Főtt kolbászunk mind elfogyott,

fényes csizmánk is megrogyott,

hoztunk aranyat hat marékkal,

tömjént egész vasfazékkal.

Én vagyok a Boldizsár,

aki szerecseny király.

.

Irul-pirul Mária, Mária,

boldogságos kis mama.

Hulló könnye záporán át

alig látja Jézuskáját.

A sok pásztor mind muzsikál.

Meg is kéne szoptatni már.

Kedves három királyok,

jóéjszakát kívánok!

1929. dec.

Aranyosi Ervin: Hadd kívánjak!

Hadd kívánjak szebb új évet!

Gondolkodó képességet!

Félelem nélküli létet!

Vidámságot, egészséget!

Hadd kívánjak boldogságot!

Igazságot és jóságot!

Hétköznapi bölcsességet!

Minden rossz itt érjen véget!

Hadd kívánjak szebb új évet!

Szívből jövő emberséget!

Oda-vissza tisztességet!

Fájdalmaktól mentességet!

Hadd kívánjak boldogságot!

Jóvá váló, szebb világot!

Szeretetet és figyelmet,

legyen vidám minden gyermek!

Hadd kívánjak szebb új évet,

melyben lelkünk újjá éled,

megszabadul minden rossztól,

istentelenül gonosztól.

Hadd kívánjak boldogságot!

Minden ember legyen áldott,

s méltón, szeretetben éljen,

az eljövő szép, új évben!

Radnóti Miklós: Január

Későn kel a nap, teli van még

csordultig az ég sűrű sötéttel.

Oly feketén teli még,

szinte lecseppen.

Roppan a jégen a hajnal

lépte a szürke hidegben.

Kányádi Sándor

Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se

különösebben nagy dolgot.

Mindenki, amennyire tud,

legyen boldog.

Érje el, ki mit szeretne,

s ha elérte, többre vágyjon,

s megint többre. Tiszta szívből

ezt kívánom.

Szaporodjon ez az ország

Emberségbe, hitbe, kedvbe,

s ki honnan jött, soha soha

ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,

vissza nem fognak a kátyúk...

A többit majd apródonként

megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom,

legyen béke.-

Gyönyörködjünk még sokáig

a lehulló hópihékbe!

Óév búcsúztató

Vidáman teljen az Ó-év utolsó pár napja!

Vidámsággal élvezze a ház apraja-nagyja!

A mosolyod ragyogása, legyen arcod éke!

A megértő, szép szeretet, szívek menedéke!

Ne tartsd vissza a nevetést, viduljon a lelked!

Legyen mindig okod, amit meg kell ünnepelned!

Az ünnephez mindig legyen, veled-boldog társad!

Vidám kedvvel add a múltad át az elmúlásnak!

Aranyosi Ervin

Mindennap újra ébredünk,

S a nagy világba révedünk,

újabb utakon indulunk,

dúdolva, szép, bevált dalunk.

Minden nap újra kezdjük el,

ilyen az élet, menni kell!

Előre nézni, s tudni azt,

a múlt sosem jelent vigaszt.

Ne nézz hát vissza, nem szabad,

nehezen vonszolod magad,

a tegnap súlya válladon,

minden lépésnél hátranyom.

A mában élj és láss csodát,

élvezd virágok illatát,

a nap az égről rád nevet,

melengeti a lelkedet.

Végy észre apró örömöt,

hétköznapodba költözött

vidító szép varázslatot,

egy kedves embert, állatot,

Virágokat, patakot, fát,

a szerelmet, ha rád talált,

s mindent mi jól esik neked,

élvezd az egész életet.

~ Aranyosi Ervin: Az élet szép

Szöllősi Bernadett: Aprópénz újévre

Az új év az ajtón halkan kopogtat,

az ó egészen sarkig tárja neki.

A remény talpa kint havat ropogtat,

megbotlik a küszöbben és nyakát szegi.

A két mutató, ha összeér a tizenkettőn,

az év egy másodpercre meghasad:

a pillanatban lüktet, pólya-szagún, meddőn,

új élete még nincs – a régi épp megszakadt.

Éjfélkor hangosan felsír az elseje,

egy tucat hónapja csak erre készült.

Gyönge tejfogával az óévet megette

és kezével hajamba ősz szálat fésült.

Szembe megy a sorsom a forgalommal:

Ő téged keres, én magam nem találom.

Térdik járok a tavalyi 'fogadomban':

hogy idén a szívemet aprópénzre váltom.

Szöllősi Bernadett

Óév búcsúztató 🍀

Vidáman teljen az Ó-év utolsó pár napja!

Vidámsággal élvezze a ház apraja-nagyja!

A mosolyod ragyogása, legyen arcod éke!

A megértő, szép szeretet, szívek menedéke!

Ne tartsd vissza a nevetést, viduljon a lelked!

Legyen mindig okod, amit meg kell ünnepelned!

Az ünnephez mindig legyen, veled-boldog társad!

Vidám kedvvel add a múltad át az elmúlásnak!

Aranyosi Ervin

A földön csillogó fények, örömtől könnyes képek.

Az emberek szeretnek, így ér vége decembernek.

Egymásra figyelnek és ajándékot vesznek.

A finom, ízes étkek gyorsan elkészülnek.

Vajon az égiek , hogyan ünnepelnek?

Ők is ajándékoznak, vendégeskednek?

Vagy csak némán figyelik családjuk?

Szeretetünk ereje felszáll hozzájuk?

Érzik, hogy nem feledjük őket soha?

Nem csak ünnepekkor hozzuk őket szóba?

Drága szeretteink, kik égben ünnepeltek,

legyen áldott karácsony, együtt veletek!

Szálljatok le közénk, érezzük, itt vagytok!

Békét, áldást, szeretetet, boldogságot hozzatok!

~ Andó Anita: Égi szeretteink karácsonya

❤️🙏

Márai Sándor: Ajándék

És mégis, ma is, így is,

örökké mennyit ad az élet!

Csendesen adja, két kézzel,

a reggelt és a délutánt,

az alkonyt és a csillagokat,

a fák fülledt illatát,

a folyó zöld hullámát,

egy emberi szempár visszfényét,

a magányt és a lármát!

Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,

minden napszakban,

minden pillanatban!

Ajándék ez,

csodálatos ajándék.

A földig hajolok,

úgy köszönöm meg.

Ady Endre:

Békesség ünnepén

Békesség most tinéktek, emberek.

Övendezzél, derék világ,

Hangozzatok, jámbor legendák,

Zsolozsmák, bibliák, imák.

Kicsi gyertyák, lobogjatok föl,

Bóduljunk tömjénnek szagán!…

Szép dolog ez!… Így kell csinálni

Minden karácsony-éjszakán…

Hejh, szép az istenes legenda,

A csillag, a jászol, az élet,

Ki lehetne még vele húzni

Talán még néhány ezer évet…

Békesség hát néktek, emberek,

Örvendezzék a vak, a béna:

A jászol benne van a legendában

S a jászolban benne a széna…

Különben is az élet csupa vígság,

Útvesztőkből csillag vezet ki,

A pásztorok és bölcs királyok

Szinte futnak - egymást szeretni

S a betlehemi félhivatalosban

Miként egykor meg vala írva:

Mindenkit jászolánál várja

Az arany, a tömjén, a mirrha…

Örvendezzél, derék világ,

Harsogjatok, jó, égi villik,

Örvendezzél, derék világ,

Te meg vagy váltva tudniillik.

Lobogj, kis gyertya! Meg nem árthat

Ennyi kis fény tán a világnak.

Odakint szörnyű nagy a kétség,

Odakint szörnyű a sötétség.

Odakint szörnyű vaksötétben

Sirály sikoltoz, vércse vijjog,

Bagoly huhog, kóbor eb szűköl…

Odakint valami nagy titkot

Rejteget a sötét világ,

Jó lesz mormolni szaporábban

A szent zsolozsmát, bibliát.

A föld könnyektől terhesült meg

S a terhesült föld ing, remeg,

A vajudó kínnak gyümölcse

Nem lehet más, csak szörnyeteg…

Ami sóhaj, nyögés, kín, szenny volt

És rettentett a földgolyón,

Vad orkánban kitörni készül,

Világot törve, rombolón,

Évezredes tragédiának

Bosszuló vége fenyeget,

Vad-éhesen, vad harcra készen

Állnak iszonyú seregek…

A Messiást nem várják immár,

Nem kell többé a Messiás,

Hazug a megváltás meséje,

Szentségtelen a szentirás,

Hazug minden, amit az ember

Évezredekkel istenné tett,

Csak egy igazság - közös jussú

S egyenlő végű - ez az: élet…

Ám ne nézz ki az éjszakába,

Örvendezzél, derék világ,

Hangozzatok, jámbor legendák,

Zsolozsmák, bibliák, imák,

Ne halljátok a föld-dübörgést,

Menjen tovább a szürke élet,

Közelg a földi végitélet…

Addig lobogj csak, kicsi gyertya,

Harsogjatok csak, égi villik,

Örvendezzél, derék világ,

Te meg vagy váltva tudniillik.

Kosztolányi Dezső: Karácsony

Ezüst esőben száll le a karácsony,

a kályha zúg, a hóesés sűrű;

a lámpafény aranylik a kalácson,

a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.

Kik messze voltak, most mind összejönnek

a percet édes szóval ütni el,

amíg a tél a megfagyott mezőket

karcolja éles, kék jégkörmivel.

Fenyőszagú a lég és a sarokba

ezüst tükörből bókol a rakott fa,

a jó barát boros korsóihoz von,

És zsong az ének áhítatba zöngve…

Csak a havas pusztán a néma csöndbe

sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.

Fésűs Éva

Álmodik a fenyőfácska

Álmodik a fenyőfácska

odakinn az erdőn.

Ragyogó lesz a ruhája,

ha az ünnep eljön.

Csillag röppen a hegyre,

gyertya lángja lobban,

dallal várják és örömmel

boldog otthonokban.

Legszebb álma mégis az, hogy

mindenki szívébe,

költözzék be szent karácsony

ünnepén a béke.

Aranyosi Ervin: Karácsonyi sütemény

Süssünk karácsonyra szeretet süteményt,

hozzuk vele vissza szívekbe a reményt!

Szedjük össze szépen a hozzávalókat,

tegye boldoggá a belőle falókat!

Kezdjük egy nagy adag meleg szeretettel,

mit szerető szívvel gyúr bele az ember,

majd vegyük elő a türelem szitáját,

s mielőtt sértenél, a szót itt szitáld át!

Pletyka és gúnyos szó fenn marad a szitán,

s aki ezt kidobja, az mind jól teszi tán!

Keverjünk helyére jó szót, emberséget,

ezzel kínálgassunk betérő vendéget!

Egy pár szép tojásnyi kedvesség is jöhet,

amit a jó szándék, s örömszerzés követ.

Ha megkelt tésztája derűs, vidám kedvvel,

kezdj el foglalkozni alvó tűzhelyeddel!

Egy mosoly-szikrával lobbants benne lángot,

kitartás tűzével melegíts világot.

Szórd meg finom liszttel, hangos kacagással,

amikor sülni kezd, már nevethetsz mással!

Pár csepp megfontolást is csepegtess rája,

ettől lesz majd teljes, finom aromája!

Amikor elkészült, vágd ezer darabra,

jusson mindenkinek, jusson minden napra!

Majd gondoskodj róla, többé ki ne fogyjon,

szeretetért senki gyomra ne korogjon.

Néhány szép szeletet mindig tegyél félre,

hátha rászoruló jön hozzád ebédre.

Ha finom a sütid, meghívnak majd mások,

szeretetet sütni mindig akad száz ok!

Aranyosi Ervin: Adventi negyedik gyertya

Negyedik is lángra lobban,

kiviláglik tiszta fénye.

Ott ragyog a csillagokban,

s éled az ember REMÉNYe.

A szívünkben BÉKE lángja,

HITünk ajtót nyit a jóra.

Aki ránk néz, máris látja:

– Elérkezett hát az óra.

S bizony, hol a SZERETET él,

ott gonosznak helye nincsen.

Hol a jóság jövőt remél,

ott megjelenik az Isten.

Eljön a mennynek országa,

tudom, itt lesz, lent a Földön.

Nyíljon ki szívünk virága,

aki remél, készülődjön!

"Mert az élet repül velünk,

ha szárnyalunk vagy csak megyünk,

andalogva, kézen fogva,

emlékeket felkarolva,

sóhajokba kapaszkodva,

összebújva vagy széthullva,

illatokkal, illanókkal

tele tarisznyánk a jóval,

hamuba sült fájdalommal,

friss idővel vagy múlttal,

ezerarcú szép titokkal."

(Szabolcsi Erzsébet)

Hiányzik valaki

Lassan itt a Karácsony,

gyertyát gyújtunk szépen,

s vacsorához ülünk

meghitt békességben.

Arcunkról is eltűnnek majd

a könnyek nyomai,

akkor is, ha tudjuk, hiányzik valaki.

Valaki, aki nem ül többé közénk,

nem mosolyog ránk,

s aki nem tölti be melegséggel

a meghitt kis szobát.

Lassan itt lesznek az ünnepek,

s mi arra gondolunk,

addig a jó nékünk, míg egymásé vagyunk.

Amíg átölelnek minket, mikor marcangolva fáj

a szívünket tépdeső keserű hiány.

Lassan itt lesznek az ünnepek,

s mi mind jól tudjuk már,

hogy vannak, kik ott fentről nézik,

hogyan ég lent csonkjaira

pár viaszgyertyaszál.

Ha már nem lehetnek velünk,

kiket nagyon szerettünk,

gondoljunk reájuk, hogy emlékezhessünk,

azon napokra és boldog évekre,

melyek szíveinkben vannak

mélyen elrejtve.

Kun Magdolna

Radnóti Miklós: Virágének

Fölötted egy almafa ága,

szirmok hullnak a szádra,

s külön egy-egy késve pereg le,

ráhull a hajadra, szemedre.

Nézem egész nap a szádat,

szemedre hajolnak az ágak,

fényén futkos a fény,

csókra tűnő tünemény.

Tűnik, lehunyod szemedet,

árny játszik a pilla felett,

játszik a gyenge szirommal,

s hull már a sötét valahonnan.

Hull a sötét, de ne félj,

megszólal a néma, ezüst éj;

kivirágzik az égi fa ága,

hold bámul a béna világra.

Gyönyörűen elénekelve és megzenésítve: [link]

Aranyosi Ervin: Havat szórnék…

Havat szórnék a világra

így december közepén!

Havat szórnék a szívekre,

rájuk szállna a remény.

Akire csak a hó hullna,

érezné, milyen hideg,

de amikor elolvadna,

ébresztené a szívet.

A szeretet melegétől

lángra gyúlna minden szív,

s érezné, hogy szép az élet,

és most épp szeretni hív.

Ráébredni, hogy a világ

csak látszatra oly rideg,

de elolvad minden bánat,

ha egy szép szív lepi meg.

Gyertek majd ki a szabadba,

rátok is essen a hó!

Kapjátok meg üzenetem:

– Emberek, szeretni jó!

Aranyosi Ervin: Advent – harmadik gyertya 🕯️💝🕯️💝 🕯️

Advent, harmadik vasárnap

örömgyertyát gyújtunk,

rózsaszínre vált a lelkünk,

nem nyomaszt a múltunk.

Közeledik a Karácsony,

öröm gyúl lelkünkben,

a szeretet és a hála

vendég életünkben.

Az Adventi várakozást

még az is fokozza,

hogy minden nap, a Karácsonyt,

még közelebb hozza.

A szeretet ünnepére

készül minden lélek.

Három gyertya lángja fénylik,

s hálatelt az ének.

Lénárd Ágnes:Mit szeretnék Karácsonyra?

Visszakapni az ünnepet magát,

Újra élni a fénylő csodát.

Ámuló szemmel nézni a karácsonyfát,

Beszívni erdő-üzente illatát.

Érezni a szeretettől meleg szobát,

Tudni odakint december havát.

Hallani a csengettyű hangját,

Édesanyám kedves hívó szavát.

Állni megilletődötten, némán,

Mint gyermekkorok karácsonyán.

Hinni ajándékhozó Jézuskát,

És sírni, kisírni évek bánatát.

Juhász Gyula - Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben

Ilyenkor decemberben.

A szeretetnek csillagára nézek,

Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,

Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,

S amit az élet vágott,

Beheggesztem a sebet a szívemben,

És hiszek újra égi szeretetben,

Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet

Hallok, szomorún nézek,

A kis Jézuska itt van a közelben,

Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,

S ne csak így decemberben.