Képtelen vagyok dolgozni (beszélgetés)
túl sokat voltál otton, azért érzed így. én viszont kezdtem begolyózni akkor, amikor nem melóztam. már volt, hogy a bolba menéstől is rosszul voltam, mert emberek közé kell menni. szerintem jobb emberek között lenni, de ha te elvagy így, hát legyél. :)
Azért valami kötetlen társadalmi munkát végezhetnél. Pl. kutyát sétáltatni menhelyeken. Nem zavarja, akivel laksz, hogy semmi hasznod? Mert, hogy téged nem zavar, az egy dolog. De elég elpocsékolt egy élet, ha ott leszel 70 évesen, mert te biztos ott leszel 70 évesen, a munkahelyi stressz tuti nem tesz föld alá, no és ha megkérdik, ne mtudsz semmit mondani, mit csináltál 70 évig.
Nem rosszindulatból, csak egyszerűen nem tudom átvenni a gondolkodásod. Jusson eszedbe, valahol mindig el kell kezdeni, talán ez segít rajtad.
Bizonyos körökben meg nem egy nyúlfarknyi hozzászólásból diagnosztizálnak.
Ez teljesen érthető a mai helyzetben. Dolgozni azért éh bérért, hogy másoknak lapátold a pénzt? Annyiért, hogy éppen csak életben tudj maradni? Nekem sincs évek óta bejelentett munkahelyem, és nem is akarok már másnak dolgozni, csak magamnak. Használt dolgok eladásával, néha fekete melókkal, többet keresek itthon ülve 1 nap, mint más 8-12 órás munkaidőben. Nyugdíj? Ja? Nyugdíj addigra már nem lesz, mire én eljutnék odáig. A régi kemény világban akik ledolgoztak 40 évet, úgy, hogy majd bele rokkantak a munkába, kiszúrják a szemüket nevetséges nyugdíjjal, ami csirkefarhátra elég.
Én hiszem, hogy az ember szabadnak született, és nem rabszolgának.
ezt bizonyos körökben depressziónak esetleg antiszociális személyiségzavarnak hívják. minden vicc nélkül ezt azért komolyan venném.
én 10 órát dolgozok heti 4 nap.én imádom a munkám.
Azt mondják amióta dolgozom virulok.és ez igaz mert az csinálom amit szeretek.este 8kor érek haza és van kedvem főzni, takarítani .lehet ez sem normális.:)))...
találd meg azt amit szeretsz és többet nem kell dolgozz:D. IGAZ. később pedig saját vállalkozásom lesz, ahol én leszek a főnök :). de nem lehet mindent a csúcson kezdeni.
Az utolsó mondatod az csúcs, és tükröt tartottál elém.
A lélektani boncolás eredménye: azzal vannak gondok, akik szeretik, ha egy rakás agyhalott veszi őket körül és a nyomor rohadása ivódik a hangulatukba, aztán meg lehet nézni az arcokat, mi az eredménye. A melósok többségének savanyú a szőlő, mikor arról hallanak, hogy XY nem dolgozik. Nem egyszer hallottam, hogy a kolleginák szajkózzák, miszerint de jó, hogy visszajöttek egy hét szabiról, mert nem tudtak otthon mit kezdeni magukkal. Mert semmi fantáziájuk nincs meg eszük arra, hogy lefoglalják magukat, szerintem ez az ami kezelendő, bár az ilyen egyedek már reménytelen esetek. Azzal is baj van, aki egy ilyen közösséghez akar illeszkedni. Elárulom, hogy aki nem tud alkalmazkodni, az nem is akar, mert abszolút nem érdekli, minden ízében irtózik attól, hogy lesüllyedjen arra a szintre.
Igen, ilyen is van, de általában nem csak úgy "megtűrni" szokta az egyik fél, hogy nem dolgozik a másik fél..Sok férfi álláspontja az, hogy a nő ne dolgozzon és ennek megfelelően meg is tesz mindent...Az egy másik kérdés, hogy ki él ezzel és ki nem...
Erről az jut eszembe,hogy van valaki,aki meg itthon különböző országok hajóival fényképezkedik(tehát ez van a háttérben,lobog a zászló),és azt írja ki,hogy Ausztráliában volt,meg itt-ott ..:) Ez is jó ötlet :)
Mondjuk a járulékokat sem értem, hogy mire föl szednek be annyit...elvileg fizet az ember eü hozzájárulást, tb-t, minden hülyeséget..aztán az éves orvosi vizsgálaton a páromat, meg a többi ilyen beosztású kollégát (hivatásos állományúak) is elküldték laborba..ahol fizetniük kellett, merthogy üzemorvos küldte őket...
Vagy akkor kezdődik a probléma,ha az egyedüli kereső megelégeli,hogy a nyakán élősködnek....
Ha rajtam múlna, én mindenképp..:)))
Értem az álláspontodat, én is így gondolom, de ez az ő kapcsolatuk és ha egyik félnek sincs kifogása ez ellen, akkor miért ne? A probléma akkor kezdődik, amikor esetleg kezd kihűlni a kapcsolat és az aki, semmit, vagy kevesebbet tesz a kasszába, mint a másik, félelemből nem mer lépni, félti azt a látszatbiztonságot, aminek az illúziójában él...Na és így telik el "szépen", boldogtalanul egy emberi élet...
De itt semmit nem tesz a fórumindító a kasszába.Nem is akar.Abban viszont igazad van,hogy az egyik fél általában többet tesz a közösbe.Ez nálunk is így van,és úgy érzem mindig is így lesz.De azért én sem null forintot teszek a kasszába.Le is égne a po.ámról a bőr,ha csak úgy lennék....
Én szeretek dolgozni, csak járulékokat fizetni nem.
Valaki felment és megbocsát? :))
Mért kétled,hogy rendben tartja a lakást? :-O
És leírta,hogy a férjének nyugis,ülős munkája van,nem "gürizik".Nyilván ha a párja megszakadna a munkában,ő sem tudna iylen nyugodt lenni,illetve a párja is kiosztaná,hogy vegye ki ő is a részét a gürizésből.
Neki nem jár semmi, mivel a férje dolgozik. így nem is jogosult semmilyen szociális segélyre. NEkik jó így..a nyugdíjakról én eleve soha nem kérdezek..szerintem az már annak sem lesz, aki fizeti a járulékokat, legalábbis jelen állapotok erre utalnak.:)
Az eü-s pénzt gondolom fizetik, mert szokott járni évente a nőci teljes kivizsgálásra.:)
Ha két ember megosztja egymással, az életét, az ágyát, az örömét, a bánatát, akkor nem értem, hogyan merülhet fel olyan, hogy a vagyont meg nem...Szerintem ez így a normális. Mindkét oldalon jártam már. Azon az oldalon is, amelyiken én járultam a kasszához többel, meg azon is, ahol a másik, éppen ahogy az élet hozta...
Mindenkinek van :)
Abban igazat adok a fórum indítójának, hogy a nem dolgozás folyamata önmagát gerjeszti. Először csak kicsit, aztán jajdefincsi, végül fújfújmeló. Bizonyára megérne egy lélektani boncolást, hogy ennek mi lehet a pszichés háttere. Esetleg kipróbálni :))
Kalkulálni kell azzal, hogy visszatérni egyre nehezebb.
Az biztos, hogy nem azok miatt visz el hihetetlen pénzeket a szoc. háló, akik megtehetik, hogy eltartanak valakit.
De ha a fasziját nem zavarja, téged miért?
:)
Talán meglep, de valakinek ez így jó. Nekem is van olyan ismerősöm, aki szintén isten tudja mióta htb. Mostanában nem állnak túl fényesen, de fel sem merült bennük, hogy a feleség visszaálljon munkába (amúgy sem lenne egyszerű). A férjének ez így teljesen jó.
Ez nagyon jó és szép. Remélhetőleg befizeti a nő nyugdíját, és tb-járulékát. Vagy felosztó-kirovó rendszerben fizeti a köz, nyugdíj helyett pedig úgyis lesz önkormányzati segélyke. Sikítozunk, amikor nyirbálni akarják a szociális hálót, de gondolkodjunk el rajta, hogy miért is.
Ha te így tényleg jól érzed magad, és nem azért csinálod, mert totál depressziós vagy, csak nem tudsz róla ;)) - akkor ez így a legnagyobb rendben van.
Ha ilyen nyugodt vagy ebben a helyzetben, feltételezem, megvan az anyagi fedezet a könnyed életre - még ha az igényeidet minimalizáltad is. Csak arra vigyázz, hogy mindig legyen valami értelmes elfoglaltságod, különben elsorvad az agyad ;)
Szerintem ez a depresszió egyik vál(l? )faja,mikor nem hiszel abban,hogy van értelme küzdeni,inkább vegetálsz.És közben távolodsz el az emberektől és az uralkodó értékrendtől.
meg tudlak érteni,nekem is vannak ehhez hasonló érzéseim.
Van itt nem messze tőlünk egy család. 2 lányuk van. A férfi dolgozik, a nő nem..tizenéve nem. Megfőz, naponta 3x tornázik, tényleg csinos is nagyon, mindig szép és kisimult..annak ellenére, hogy tele vannak elmaradással, meg adóssággal. A férfinak totál megfelel, a nő meg meg van nyugodva, egyszer azt mondta, hogy neki jó így, hogy nem kell attól tartania, hogy fáradt a meló miatt, esetleg elhanyagolja magát a gyerekek, a munka, a háztartás miatt..és emiatt legalább nem lép félre a férje. Mondjuk tény, hogy több, mint 20 éve együtt vannak, de a pasi úgy néz a nőre, mintha egy istennő lenne.
További ajánlott fórumok: